2024. december 10. 10:32
Miért nehezedik Vajdaságban tétlenség és csend a magyar nyelven oktató felsőoktatási intézményekre, ezekben a válaszokat, változásokat kereső időkben? Valóban ez lenne csak a járható út?
Minden időszakban, közhelyként emlegetik a megállapítást, hogy az egyetemi közösség kiemelt feladata az igazság feltárása olyan közösségben, amelyet hallgatók és egyetemi tanárok alkotnak. Ugyanakkor az egyetemekhez kötődően minden korban kialakult az elvárás, hogy az egyetem a tiszta tudat kialakításának helyszíne legyen, mert erre nagy szükség mutatkozott a múltban, de még inkább a jelenben.
Megfelelni akarva a jogos, fejlődést eredményező elvárásoknak, az egyetemi közösségnek olyan tanárokat és hallgatókat kell összegyűjtenie, akik minden nehézség ellenére az igazságot keresik, de nem önös érdekekből kiindulva és nem parancsszóra fogalmazzák azt meg.
Az egyetemek tevékenységéhez köthető a cél, kiemelten a kisebbségi felsőoktatás esetében, hogy olyan hely alakuljon ki, ahol az igazság nem az időszerű hatalom elvárásaitól függő, hanem azért, mert az emberi létnek, kiemelten a kisebbségi létnek az igazság fontos igénye és útmutatója.
A társadalmi forrongások, útkeresések, bizonytalanságok idejében mégis azt tapasztaljuk, hogy az egyetemek vezetői, tanárainak és hallgatóinak egy része saját komfortzónájában maradás érdekében a passzivitást részesíti előnyben. A társadalmi bénultságra alapozva figyelmen kívül hagyják, hogy az egyetemek létrehozása óta az államok, különböző társadalmak igyekeztek az egyetemeket saját maguktól is megvédeni és mint független intézményt védelmezni.
Legtöbb esetben az alaptörvény révén nyertek az egyetemek nyilvános működésükhöz engedélyt. A működési engedély értelmében, tehát az egyetemek szabadon tervezhetik és élhetik belső életüket, hiszen maguk az alapítók döntöttek így.
Jól látható, maga az állam fogalmazta meg az egyetemek jogát, a reagálására, a véleménynyilvánítására, mint létjogosultságuk bizonyításának jelét. Az a felsőoktatási intézmény, amely a közösségi útkeresés bizonytalanságában passzivitásba burkolódzva nem foglal állást, vétséget követ el, ahogy az alapító, úgy a közösség érdekeinek védelmében is.
A felsőoktatási törvényeken keresztül az alapító teljes mértékben az egyetemekre bízza a szabad alkotói erényeket magukban hordozó, közösségükért felelősséget vállaló, gazdag ötlettárral rendelkező tanárok kijelölését, akik jelenlétükkel megvédik és megszilárdítják az intézmény függetlenségét. Ezen érdemes elgondolkodni, mert a mostani hallgatók előtt tanáraik állnak példaképként és egyáltalán nem mindegy milyen jellemet mutat be a példakép.
A mostanihoz hasonló viharos történelmi időszakokban mindig bizonyságot nyer, hogy az emberek bármekkora elnyomás alatt élnek is, végül mindig elvetik a valótlanság ingoványos talajára alapozott életértékeket és a tiszta igazság elvei szerint kívánnak tovább élni. Ebben nagy szerepük van az egyetemeknek, mert folyamatosan a demokrácia alapjain működő állam kiépítésén kell partnerként együttműködniük, hirdetve, hogy az igazság szabad terjesztésében látják a lehetőséget és az előnyt.
Összegezve a leírtakat meg kell állapítanunk, hogy az egyetemeknek az igazságot kell keresniük, és közben tanítaniuk, mindezeket függetlenül a külső vagy a belső korlátozásaktól, még abban az esetben is, ha kisebbségi nyelven oktató intézményről is van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése