Az Economist vezércikke azon morfondírozik, vajon meddig megy el Trump, aki szívesen koronáztatná magát királlyá, így az országnak titáni harcot kell vívnia az elnöki hatalom miatt. A Fehér Ház jelenleg villámháborút folytat, mert döntő befolyásra igyekszik szert tenni a hatalmi hierarchiában. A kérdés, hogy meddig jut el, mire megállítják, mert, hogy megállítják, az biztos, csak bizonytalan, hogy közben milyen állapotba kerül a köztársaság. A politikus minden húzása azt támasztja alá, hogy úgy hiszi: a hatalom személyesen őt illeti meg. Nem csinál titkot belőle, hogy több jogkört követel magának, rendeletekkel kormányoz. Bárhová nézünk, mindenütt ugyanazt látjuk. A külpolitikában szintén arra törekszik, hogy megszabaduljon az örökölt kötelezettségektől. Összeállt Oroszországgal és ily módon tabut döntött. Olyan mintha alku tárgyának tekintené az Európához fűződő viszonyt. Jó oka van persze, hogy békét akar Ukrajnában, illetve a Közel-Keleten, mert utána Kínára fordíthatja figyelmét. De ellenfeleinek megvan minden okuk, hogy riadót fújjanak, ha azt vesszük, milyen eszközöket vet be és milyen céllal. A legfőbb akadályt a bíróságok jelentik az útjában, de megálljt parancsol neki a valóság is. Hiszen a vám és a költségvetési hiány gerjeszti az inflációt. Azon felül a piac és az üzleti világ is tisztában van vele, milyen károkkal jár, ha az igazságszolgáltatást a cimborák javára, illetve bosszúra igyekeznek felhasználni. A külpolitikában Amerika rengeteget veszíthet befolyásából Kína és Oroszország ellenében, mielőtt bárki lefékezheti az elnököt. Odahaza, mivel olyan, amilyen, minden szélsőség kitelik tőle. De a republikánusok jól teszik, ha mértéket tartanak, mert ha legközelebb demokrata jelölt nyeri a választást, felhasználhatja az ellenzékkel szemben a megnövelt elnöki hatalmat
Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=16946
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése