A VMSZ KÉPVISELŐJE ÚJVIDÉKEN FŐHAJTÁSSAL TISZTELGETT RATKO MLADIĆ ELŐTT
Nincs az a morális vörös vonal, amit a koalíciós szolgalelkűség ne lépne át?
A mai újvidéki képviselő-testületi ülésen a kormánypárti gépezet – az SNS-szel, az SPS-szel és a radikálisokkal az élen – egyperces néma csenddel adózott a Hágában népirtásért, etnikai tisztogatásokért és háborús bűncselekményekért jogerősen elítélt Ratko Mladić emlékére.
És ami a vajdasági magyarság számára a valódi arculcsapás:
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egyetlen képviselője, Kiss Gyula sem maradt ülve, nem állt fel, nem sétált ki a teremből – IGENNEL szavazott a háborús bűnös előtti hivatalos tisztelgésre. 
Gondoljunk bele egy pillanatra abba, ami történt:
Egy elvileg európai értékeket hangoztató, kisebbségi védelmet hirdető párt képviselője hivatalos önkormányzati mandátummal hitelesíti annak a hadvezérnek a dicsőítését, akinek a nevéhez a délszláv háborúk legvéresebb bűntettei és a srebrenicai mészárlás fűződnek.
Még a szerb ellenzék sem volt a teremben a gyalázatos pillanatban. A magyar érdekvédelmi párt képviselője viszont ott ült, felnyújtotta a kezét, és némán beállt a radikális nosztalgia kórusába.
Tegyük fel a kérdéseket kertelés nélkül:
Meddig lehet még tágítani a „koalíciós kényszer” fogalmát? Tényleg ez lenne a vajdasági magyar közösség képviselete Újvidéken? Valóban oda jutottunk, hogy a hatalmi osztozkodásért és a pozíciókért cserébe már a legelemibb emberi jóérzést és a tisztességet is fel kell áldozni?Ez már nem politikai reálpolitika vagy pragmatizmus. Ez a teljes morális kapituláció.
Vajdasági Magyar Plénum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése