Bozóki Antal és közöttem a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) fals felsőoktatási pályázata körül kialakult vita tekintetében egy különbség van, de nagy. Két koordinátarendszerben gondolkodunk.
Bozóki megmarad az eddigi, a kisebbségi gondolkodás Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) elfogadása előtti koordinátarendszerben. Én viszont – tartalmat adva a NER-nek – igyekszem a Kárpát-medencében élő magyarok között korábban kialakult, de immár idejétmúlt viszonyrendszer helyett a korszakváltás és a NER szellemében alakuló új politikai koordinátarendszerben gondolkodni.
Az MNT fals felsőoktatási pályázata kitűnő terep e két koordinátarendszer mibenlétének bemutatására. Köszönet Bozókinak, hogy ezt az összehasonlítást lehetővé tette.
Elöljáróban engedjen meg az olvasó két megállapítást.
Az egyik: Csonka Áronék jól tették, hogy az MNT jogilag téves meggondoláson alapuló, dölyfös érveléssel körülvett pályázatát megtámadták.
A másik: a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) minapi közleményében elismertük, hogy az esélyegyenlőségi biztosnak igaza van, amikor diszkriminatívnak minősítette az MNT igyekezetét, hogy a felsőoktatási ösztöndíjak kiosztásakor indokolatlanul előnyben részesíti a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) illetve annak a pártadatbázissal összefonódott kisebbségi választói névjegyzékét. Olyannyira, hogy azokat, akik erre a névjegyzékre nem iratkoztak fel, esetleg ilyesmi nem is áll szándékukban, nemes egyszerűséggel az ösztöndíjaknak még a közelébe sem engedi. Súlyosan diszkriminálja.
Lássuk a medvét
Bozóki Antal, ismert és elismert kisebbségjogi szakértő helyesli az adatvédelmi biztos beavatkozását, ami szíve joga. Egy bizonyos szemszögből az indoklása is helytálló lehet. Nevezetesen az, hogy „a diszkriminatívnak minősített feltételeket …nem a magyar állam fogalmazta meg, hanem az MNT”.
Csakhogy a VMDP intézőbizottsága állásfoglalásában, amivel természetesen én is egyetértek, nem erről van szó. Álljon itt ez a Bozóki által kifogásolt tézis: „a VMDP ugyanakkor leszögezi: demokratikus jogállamban elfogadhatatlan, hogy a szerb esélyegyenlőségi biztos megkísérli egy támogató (ez esetben a magyar állam) célzott adománya leosztási feltételeinek befolyásolását. Amibe a biztos beleszólt, az, voltaképpen a célzott támogatásokról folytatott magyar-magyar vita”.
El tudja képzelni Bozóki, vagy bárki más, hogy Olaszország, annak idején, amikor Ausztria ösztöndíjakkal segítette (mert segítette) a Dél-Tirolból érkező német egyetemistákat, beleütötte az orrát abba, hogy melyik bolzanói német fiatal kap támogatást Ausztriától, s azt milyen alapon kapja? Persze, hogy nem. Ez a demokrácia.
Kinek lehet kifogása az ellen, ha demokrataként szeretne megjelenni a nemzetközi politikai színtéren, hogy Magyarország akár ösztöndíjakkal is támogatja azokat a vajdasági magyar fiatalokat, akik hatvanhat évvel az után, hogy felmenőiket ettől megfosztották, most újra felvették, vagy fel akarják venni a magyar állampolgárságot? Szerbiában, s ez meggyőződésem, senkinek.
Ha ugyanis Szerbia – kétségkívül fontos demokratikus gesztussal – hivatalosan nem ellenzi a kettős állampolgárságot, miért lehetne kifogása az ellen, hogy ezt a magyar állam az általa jónak tartott eszközökkel támogatja?
Álljunk meg egy szóra!
Az MNT és vezetői, azzal, hogy nem a kettős állampolgárságot, hanem a VMSZ pártlistáján való megjelenést helyezték el a fals ösztöndíjpályázat legfőbb kritériumai között, voltaképpen kettős hibát követtek el. Nyilvánvalóvá tették, hogy nem tudják mi fán terem a NER, vagy ha tudják, s ez még rosszabb, akkor nem akarnak lemondani az „egyenlő távolságtartás” időközben elkopott elvéről. Másrészt, miután a kettős állampolgárság feddhetetlen és támadhatatlan intézményét behelyettesítették a VMSZ-nek a nemzeti tanácsokról szóló szerb törvényben rögzített (utóbb miniszteri módosításokkal kiegészített) választói névjegyzékével, most vállalniuk kell az ezzel járó következményeket. Az esélyegyenlőségi biztosnak a behelyettesítés tényére alapozott súlyosan elmarasztaló kifogásait is.
Az MNT nem vállalja a kettős állampolgárság népszerűsítését. Ehelyett, a korábban már az adatvédelmi biztos részéről is kifogásolt adatbázisszerű választói névjegyzékre való feliratkozást most pályázati feltétellé léptette elő. Ezzel akaratlanul is elismerte a szerb esélyegyenlőségi biztosnak a fals pályázatra vonatkozó joghatályát. S egyben az ez alapján történt valóban indokolt beavatkozását is.
Hol a különbség?
Ha még nem lenne valakinek világos: Bozóki Antal nem lépve ki az eddig érvényes gondolati körből, jogilag megalapozottan védi az esélyegyenlőségi biztos döntését.
Én viszont abban a reményben, hogy a NER tartalmát gazdagítom ezzel, egy másik koordinátarendszerben gondolkodom. Azért a demokratikus jogért hadakozom, hogy a jó indulatú adományozó hadd határozza már meg önállóan, kinek és milyen feltételekkel juttat támogatást! S hogy ebben az államhatárok se akadályozhassák meg. Úgy gondolom, ez a felfogás jól illeszthető a kisebbségekkel kapcsolatos gondolkodás egy más, a nemzet egészének integrációját célzó új koordinátarendszerbe.
Köszönet tehát Bozóki Antalnak, hogy észrevételeivel lehetővé tette ezt az eszmefuttatást.
Mindkettőnknek mondom: mennyire más lenne most a helyzet, ha az MNT vezetői idejében felismerik, hogy „új szelek nyögetik az ős magyar fákat”, s a szűk pártérdek helyett rögtön elismerik a kettős állampolgárság népszerűsítésének szükségességét, és azt helyezik előtérbe.
Változásokra van szükség. Az MNT-ben is.
Ágoston András
__________
* Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 181. szám, 2011. augusztus 14.,
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4320/A-ket-koordinatarendszer.html, 2011. augusztus 14. [21:35] és
és Central Europica Centralis (CEC), Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. augusztus 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése