ÚJABB BOTRÁNYT OKOZOTT AZ MNT

Az esélyegyenlőségi biztos véleménye: Diszkriminált a Magyar Nemzeti Tanács

Nem kis botrányt és még több kárt okozott a Magyar Nemzeti Tanács 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ) kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki.
A botránynak nemcsak kedvezőtlen belföldi („a Duna sem mossa le róla”), de elítélő nemzetközi visszhangja is volt. Az MNT módszerei ellen tiltakozott Arne König, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) elnöke Boris Tadić szerb elnökhöz intézett (július 17-i) levelében, a Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) pedig 2011. június 22-én közleményben ítélte el a Magyar Szóra kifejtett nyomásgyakorlást.
Jóformán még le sem csillapodott az MNT-nek a sajtószabadságot is sértő határozata nyomán kialakult vihar, Nevena Petrušić szerbiai esélyegyenlőségi biztos (az 58/2011 számú, július 29-én keltezett) véleményében „megkülönböztetőnek” nevezte az MNT 15/2011 számú, 2011. április 05-i „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozatát.

Az egyenlőség elvének megsértése

A szerbiai esélyegyenlőségi biztos, Csonka Áronnak, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) beadványára tíz sűrűn gépelt oldalon adott választ, illetve fejtette ki véleményét. Petrušić valójában megerősíti azt, amire már 2011. június 17-én figyelmeztettünk: Az MNT „sürgősségi indítvány” formájában elfogadott 15/2011 számú határozata megkülönböztető jellegű (lásd: A magyar választói névjegyzéken való szereplés nem lehet mérce című írást, http://www.vajma.info/cikk/tukor/4195/).
Az eljárás során az esélyegyenlőségi biztos a VMDK beadványával kapcsolatban magyarázatot kért az MNT-től – „az ellenvéleményt is meg kell hallgatni” elv alapján –, de nem fogadta el annak érveléseit.
Petrušić szerint az MNT megsértette a polgárok alkotmányos és törvény előtti egyenlőségének elvét, mivel – személyes tulajdonságaik és szüleik személyes tulajdonságai alapján – hátrányos megkülönböztetésben részesítette azokat az „első ízben felvételt nyert” egyetemi hallgatókat:
a) akik nem szerbiai állami felsőoktatási intézményre iratkoztak (azokkal szemben,
akik olyan felsőoktatási intézményekre iratkoztak, amelyeknek az alapítója nem
Szerbia),
b) akiknek a szüleik felsőbb fokú végzettségűek (azokkal szemben, akiknek a szülei
alacsonyabb képzettségűek, illetve alsóbb fokú képzettségük van),
c) akik nem szerepelnek a magyar választói névjegyzéken (azokkal szemben, akik
feliratkoztak erre a listára),
d) akik nem tettek a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási
szándéknyilatkozatot (azokkal szemben, akik ilyen nyilatkozatot adtak),
e) akik középiskolai tanulmányaikat a lakhelyükön fejezték be magyar nyelvben
(azokkal szemben, akik nem a lakhelyükön szerezték meg magyar nyelven a
középfokú végzettséget).
Az esélyegyenlőségi biztos véleményét az MNT határozatáról ajánlás formájában fogalmazta meg, a következő három pontban:
„1. Az MNT-nek a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról szóló 2011. április 05-i határozatából ki kell iktatnia azokat a feltételeket, amelyek sértik azon (elsőéves – B. A. megj.) egyetemi hallgatók egyes kategóriájának egyenjogúságát – a személyes tulajdonságaik és szüleik személyes tulajdonságai alapján –, akik magyar nyelven fejezték be tanulmányaikat.
2. Az MNT-nek a továbbiakban figyelmet kell fordítani arra, hogy döntéseivel ne sértse meg a diszkrimináció tilalmáról szóló törvény rendelkezéseit, illetve, hogy tartózkodjon a személyeknek vagy személyek csoportjának a személyes tulajdonságokon alapuló, más személyekkel szembeni indokolatlan megkülönböztetésétől, vagy nem egyenlő elbánásban és elbírálásában részesítésétől (kizárásától, korlátozásától vagy előnyben részesítésétől).
3. Az MNT-nek a vélemény kézhezvételétől számított harminc napos határidőn belül értesítenie kell az esélyegyenlőségi biztost azokról az intézkedésekről, amelyeket az ajánlás alapján való eljárás érdekében foganatosított.”
A diszkrimináció ellenes (vagy a megkülönböztetés titalmáról szóló) törvény értelmében minden állami intézmény és szerv köteles végrehajtani a biztos ajánlását. Amennyiben az MNT a 30 napos határidőn belül nem jár el az ajánlás értelmében, a biztos hivatala bírósági eljárásindítást is kezdhet az MNT ellen.

Elfogadható feltételek

Nevena Petrušić véleményével szemben egyesek úgy vélik, hogy „egy demokratikus jogállamban elfogadhatatlan, hogy a szerb esélyegyenlőségi biztos megkísérli egy támogató – ez esetben a magyar állam – célzott adománya elosztási feltételeit befolyásolni. Amibe a biztos beleszólt, az voltaképpen a célzott támogatásokról folytatott magyar–magyar vita”.
Ez az álláspont legalább két szempontból is vitatható: Az első, hogy itt nem a magyar állam, hanem az MNT (törvénytelen) elosztási feltételeiről van szó. A diszkriminatívnak minősített feltételeket ugyanis nem a magyar állam fogalmazta meg, hanem az MNT. A másik pedig az idézetben megrovásnak is beillik az a tétel, miszerint a szerb biztos „beleszólt a magyar-magyar vitába”. A biztosnak azonban – ha tetszik, ha nem – kötelessége biztosítani a polgárok egyenjogúságát, ha már erre a magyar intézmények nem képesek.
Az MNT ominózus pályázata kapcsán az is elhangzott, hogy „inkább a kettős állampolgárságot, illetve a már beadott kérelmeket kellene kritériumként feltüntetni”.
A szerb alkotmány 21. szakaszának 3. bekezdése szerint „tilos minden közvetlen vagy közvetett, bármely, de különösen a fajon, nemen, nemzeti hovatartozáson, társadalmi származáson, születésen, valláson, politikai vagy más meggyőződésen, vagyoni helyzeten, kultúrán, nyelven, életkoron, lelki- vagy testi fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés”.
A diszkrimináció ellenes törvény 4. szakasza szerint „mindenki egyenlő és egyforma státust és jogvédelmet élvez, a személyi tulajdonságoktól függetlenül. Mindenki köteles tiszteletben tartani az egyenlőség elvét, illetve a megkülönböztetés tilalmát”.
Ezek szerint, a kettős állampolgárság pályázati feltételként való feltüntetése éppen olyan megkülönbözető lenne, mint a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási és az esélyegyenlőségi biztos által bírált többi ismérv. Oktatási pályázati feltétel tehát csak magyar nyelvű tanulmány folytatása, a tanulmányi eredmény, és a tanuló/hallgató szociális helyzete lehetne.

Módosítani az Alapszabályt

A VMDK elnökének beadványára adott válaszának utolsó bekezdésében a szerbiai esélyegyenlőségi biztos illetéktelennek nyilvánította magát a beadvány azon részének ügyében, amely az MNT határozatának törvényességét kérdőjelezi meg a tekintetben, hogy „a jogosultsági rangsorról önállóan dönt az MNT Közigazgatási Hivatalának elnöke, aki egyben az MNT elnöke is, valamint olyan szempontból, hogy a Határozat biztosítja-e az alkotmány által szavatolt fellebbezésre vagy egyéb jogorvoslatra való jogot”.
Csak sajnálni lehet, hogy ezekben a kérdésekben az esélyegyenlőségi biztos elkerülte az állásfoglalás, mivel itt is nyilvánvaló jogsértésekről van szó. Jogilag, de erkölcsileg is megengedhetetlen ugyanis, hogy az MNT elnöke, aki egyben a testület Közigazgatási Hivatalának is az elnöke, ami már önmagában sincsen rendben, kisajátítsa a végső döntés jogát. Minden, magát demokratikusnak nevező rendszerben a döntéshozatal ugyanis legalább kétlépcsős.
Korhecz Tamásnak a VMSZ által az MNT elnöki székébe való ültetése eredetileg sem volt valami szerencsés választás, mivel (ezt megelőzően) egy évtizedes tartományi kisebbségügyi titkári ténykedése során nem javult a vajdasági magyarok helyzete. Már a megválasztásakor – talán a közigazgatásban szerzett modorok miatt – egyeduralomra törekedett. Ennek első megnyilvánulása az MNT Közigazgatási Hivatalának a létrehozása (a korábbi Intézőbizottság helyett, ami mégiscsak kollektív testület volt). Aztán a hivatalnak is az elnöke ő lett, majd saját maga választotta meg – csak az általa ismert feltételek alapján – a tanácsosokat. Ezek között bizony olyan is akad, aki soha nem dolgozott a közigazgatásban, megfelelő szakvizsgája de kellő tapasztalata sincsen.
Korhecz már tavaly nyáron, alig két nappal az Magyar Nemzeti Tanács első (július 3-i), munka jellegű ülése után, összetűzésbe került a zentai önkormányzattal az iskolaszékek tagjainak kinevezése kapcsán. A (jog)vitából végül közigazgatási bírósági ügy lett, ami aztán felemás ítélettel fejeződött be. (A Közigazgatási Bíróság „nem azért semmisítette meg az önkormányzat határozatait, mert nem tartották tiszteletben az MNT javaslattételi jogát, hanem azért, mert a felmentési és kinevezési határozatoknak nem volt indoklása”, vagyis formai okokból).
A MNT Alapszabályát azonnal módosítani kellene – ha lenne a VMSZ többségű testületben lenne elég erő – és különválasztani az MNT elnöke és a Közigazgatási Hivatal vezetőjének tisztségét. Be kellene vezetni a kétlépcsős döntéshozatalt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az MNT (jelenleg teljhatalmú, mások szerint „a diktatórikus hajlamtól sem teljesen mentes”) elnökének döntése elleni fellebbezésekről a testület ülésének kellene döntetni.
Az esélyegyenlőségi biztos állásfoglalása után Korhecz Tamást meneszteni kellene az elnöki tisztségből (ha már önként nem képes távozni). A közösség érdekében. Még mielőtt nem lesz túl késő.

Újvidék, 2011. augusztus 13.
Bozóki Antal