Szerb csiki-csuki: mi lesz a kárpótlásra váró délvidéki magyarok sorsa?

Bár a szerb kormánypárt megegyezett magyar koalíciós társával a kárpótlási törvény módosításáról, az korántsem biztos, hogy orvosolja a délvidéki magyarok kollektív jogfosztását. A magyar diplomácia üdvözölte a bejelentést, ám nagy örömködésre egyelőre nem lehet okunk, a szerb ajánlat ugyanis számos buktatót rejt magában.

„Nem lesz kollektív bűnösség a Vajdaságban”, „megállapodott a szerb kormány és a VMSZ”, „a magyar kormány üdvözli a szerb kárpótlási törvény módosítását” - ilyen és ehhez hasonló szalagcímek járták be az elmúlt napokban a magyar nyelvű sajtót. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a mai napon üdvözölte a „szerbiai pozitív fejleményeket”, mondván az „javára válik mind a magyar, mind a szerb népnek.” Ennek ellenére a délvidéki magyaroknak nincs okuk a hurráoptimizmusra, mivel még a módosított törvény is súlyos diszkriminációkat tartalmaz.

Kollektív bűnösség, Európa, 2011

A szerb parlament 2011. szeptember 26-án elfogadta az úgynevezett vagyon-visszaszármaztatási (restitúciós) törvényt, amely kollektív bűnösség elve alapján kizár minden olyan személyt a kárpótlásra jogosultak köréből, aki a második világháború idején a (szerb nézőpont szerinti) „megszálló csapatokban” szolgált, vagy ilyen személy leszármazottja. A törvényt (a történelmi dátum talán nem véletlen) október 6-án iktatták be, és szinte azonnal éles tiltakozást váltott ki mind a délvidéki, mind a csonkahoni magyar politikum részéről.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Remény Mozgalom (MRM) nyilatkozatban ítélte el az Európai Unióba igyekvő Szerbia európai normáktól idegen, nemzetközi jogok tucatjait sértő lépését. Az egyébként mindig óvatos és pábeszéd-párti Németh Zsolt külügyi államtitkár kijelentette, hogy „Magyarország a vétó eszközéről sem tud lemondani, hogy nemzetközi érdekét érvényesítse”, a hasonlóan euroatlanti elkötelezettségű Martonyi János külügyminiszter pedig sokat sejtetően azt ígérte, „komoly gond lesz abból, hogyha ezt a kérdést nem oldja meg Szerbia”. Az ügy mellett mind az öt magyarországi parlamenti párt összezárt, és elfogadhatatlannak nevezte a szerb eljárást, bár a Jobbik hozzátette: erre a lépésre nem került volna sor, ha hazánk nem az elmúlt két évtizedben dogmává merevedet falig hátrálás diplomáciáját követte volna.

Kiegyez, és?

Szerdán a szerb kormány és koalíciós partnere, a VMSZ megállapodtak a rehabilitációs törvény szövegében - közölte csütörtökön az MTI. A magyar párt szerint ezzel „áthidalhatóvá váltak azok az észrevételek, amelyeket a VMSZ fogalmazott”. Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete lelkesen bizonygatta egy szerb TV-műsorban, hogy Budapestnek nincs oka vétót emelni déli szomszédunk uniós tagjelöltségi státusa ellen. De mit is tartalmaz ez a kiegyezés?

Azon személyek, akik a második világháború során az úgynevezett „megszálló erők” kötelékében szolgáltak, de emiatt 1945 után semmiféle elmarasztaló döntés, bírósági ítélet, vagy közigazgatási döntés nem született ellenük, azok „minden korlátozás nélkül benyújthatják majd a vagyon-visszaszármaztatási kérelmüket.” - foglalta össze a megállapodás tartalmát Varga László VMSZ-es képviselő. Akikkel szemben viszont születtek elmarasztaló ítéletek, azok rehabilitációhoz folyamodhatnak. „Ha a rehabilitáció során bebizonyosodik, hogy nem követtek el háborús bűncselekményeket, akkor ezek a személyek szintén jogosultakká válnak a vagyon-visszaszármaztatásra” - szól a módosítás. Az első hallásra korrektnek tűnő szerb ajánlat azonban a legjobb forgatókönyv szerint is csak félsiker, és a VMSZ-nek, illetve a magyar kormánynak egyelőre nincs oka behűteni a pezsgőt.

Szerb aknamező

A gond ott kezdődik, hogy Belgrádnak esze ágában sincs az inkriminált törvény módosítása (mint ahogy az a sajtóban sok helyen tévesen megjelent), ehelyett egy új törvény megalkotását ígérik, amely tisztázná, hogy mit jelent pontosan „megszálló erő” tagjának lenni. E rehabilitációs törvény elvileg megkönnyítené a második világháborúban német, valamint magyar hadseregbe besorozott - ezért fasisztának bélyegzett és a mai napig kollektív bűnösséggel sújtott - délvidéki magyarok, németek (de sok esetben egyéb délszláv népek) egyéni (sic!) rehabilitálását, de hogy pontosan milyen formában, azt egyelőre nem tudni, mivel a konkrét normaszöveghez még hozzá sem kezdtek.

Mire a szerb ígéretből törvénytervezet lesz, és mire azt a szerb parlament megvitatja, megszavazza és beiktatja, már jó eséllyel túl leszünk a december 9-i uniós csúcstalálkozón, ahol dönteni kell az ország EU-tagjelölti státuszáról. Az is előfordulhat tehát, hogy Magyarországnak úgy kell majd szavaznia Szerbia tagságáról, hogy semmi más nem lesz a kezében csak egy biankó csekk, de hogy azt hol, mikor és főleg mire válthatja be a délvidéki magyarság, az egyelőre rejtély.

Van azonban egy másik gyenge pontja is módosításnak. „Ha a rehabilitáció során bebizonyosodik, hogy nem követtek el háborús bűncselekményeket” - szól a feltételes ajánlat. Vagyis a jórészt koncepciós perekben elítélt vagy meggyilkolt magyaroknak (illetve leszármazottaiknak) egyenként kell bizonyítani ártatlanságukat, bízva a szerb bíróság elfogulatlan ítéletében és a korrekt végrehajtásban.

Kivételek, kérdőjelek

Felvetődik továbbá a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal a délvidéki településekkel, (Csúrog, Mozsor, Zsablya), ahol az egész magyar lakosságot kollektív bűnösséggel sújtották? Varga László szerint „létezik egy olyan gondolkodási irány is”, hogy esetükben egy egyszerűsített rehabilitációs eljárást alkalmaznának, és nekik csupán egy kérelmet kell majd benyújtaniuk, „hatóságilag bebizonyítva”, hogy abban az időben valóban az adott településen éltek.

Jelenleg tehát semmiféle garancia nincs arra, hogy a délvidéki magyarok könnyített úton, bürokratikus akadályok és megaláztatás nélkül részesülhetnek a történelmi igazságtételben. Arról nem is beszélve, hogy a közérdeklődés homlokterébe került kárpótlási törvény csak az elidegenített, elpusztított vagyontárgyakra vonatkozik: az emberellenes bűncselekmények elszenvedői, a kollektív szerb népirtás magyar áldozatainak leszármazottai a mai napig semmiféle kárpótlásban nem részesültek, és jelen állás szerint nincs is okuk ebben reménykedni.

Bencsik János
barikad.hu
http://www.mrm.rs/aktualis/609-szerb-csiki-csuki-mi-lesz-a-karpotlasra-varo-delvideki-magyarok-sorsa, 2011. október 21. péntek, 11:39