ANYANYELVŰ OKTATÁS ÉS NEVELÉS – TÖRVÉNYEK ÉS GYAKORLAT

Vitaindító a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének 2012. március 31-i, az Anyanyelvű oktatás és nevelés című konferenciáján

Az Anyanyelvű oktatás és nevelés konferenciára egy több mint 30 oldalas írás készült, amely valójában része A MAGYAR NEMZETI KÖZÖSSÉG helyzete Szerbiában című, megjelenésre váró átfogó tanulmányomnak, amely részletesen beszámol a vajdasági magyarok helyzetéről.

Az oktatással és neveléssel foglalkozó anyag valójában három fejezetből áll. Az elsőben bemutatásra kerültek azok az európai egyezmények (az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezménye és az Európa Tanács regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája), amelyekben a tagállamok – egyebek között – kötelezettségeket vállaltak a nemzeti kisebbségek oktatásának előmozdítása érdekében.
Az említett nemzetközi egyezményekkel Szerbiai vállalta, hogy az általános iskolai oktatás területén elérhetővé teszi az általános iskolai oktatást a kisebbségi nyelveken; elérhetővé teszi a középiskola lényegi részét a kisebbségi nyelveken, vagy biztosítja, hogy a kisebbségi nyelvek oktatása a középiskolai tanrend integráns részét képezze. Ugyanezt vállalta a középiskolai oktatás területén is.
A felsőoktatás területén Szerbia vállalta, hogy feltételeket teremt, hogy e nyelveket, mint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanulhassák, és hogy intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy biztosítsák annak a történelemnek és kultúrának az oktatását, amelyet a regionális vagy kisebbségi nyelvek hordoznak.

Az írás második fejezete a szerb alkotmányt, az oktatási, a tankönyvellátási és egyéb oktatási felszerelésről szóló törvényeket, valamint Vajdaság alapszabályát és oktatási hatásköreit rendező jogszabályok rendelkezéseit ismerteti. Ezeknek a részletes bemutatására nem térnék ki, részben azért, mert feltételezem, hogy a jelenlévők bizonyára ismerik ezek közül a legfontosabbakat. Akiket viszont a részletek is érdekelnek, azoknak a szervezők lehetővé teszik az anyaghoz való hozzáférést.
Ezeknek a jogszabályoknak az ismerete azért fontos, mert csak úgy tudjuk megvalósítani a jogainkat, ha ismerjük is azokat. Ez persze nem csak az oktatás területére vonatkozik.

A mai vitaanyag harmadik fejezete a jogszabályok gyakorlati megvalósulásával, illetve alkalmazásával foglakozik. Valójában arról szól, hogy milyen problémák vannak az anyanyelvű, konkrétan a magyar nyelvű oktatás területén.
Nem szándékom, hogy „előadást” tartsak, mint ahogyan s ajtóban megjelent, hanem csak – azoknak az anyagoknak az alapján, melyek számomra hozzáférhetőek voltak – felvázolni a magyar nyelvű oktatás és a nevelés időszerű kérdéseit.

Előzetesben megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének vagyunk a tanúi, aminek (a közösség megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei lehetnek.
Az adatokból kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (most 891), a tanulók száma pedig 235-el kevesebb (most 15 575), mint egy évvel korábban. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.
Némileg kielégítő helyzetről csupán a magyar többségű községekben beszélhetünk, ám a szórványosodás jelei már itt megmutatkoznak, erre a legfigyelmeztetőbb példa Szabadka.
A magyar tanulók létszámának csökkenése négy fő okra vezethető vissza: 1. a magyar lakosság elöregedése, a szültések számának csökkenése, 2. kivándorlás, 3. vegyes házasságok/asszimiláció, 4. a szülők egy részének bizalmatlansága a magyar tagozatok nyújtotta lehetőségek iránt a gyermek karrierjének biztosítása terén. A felsorolt okok többsége az oktatási rendszeren kívüli, ezért pusztán az oktatás színvonalának emelésével nem fordítható meg, de enyhíthető.
Jelenleg az általános iskolások 15-20 százaléka szerb tagozatra jár, 1 a magyar általános iskolák kádergondokkal küzdenek, a tanárok jelentős része – különösen a szórványvidékeken – nem tud magyarul, vagy ha tud is, nem ismeri megfelelő színvonalon a magyar szaknyelvet. Ezért az eddigieknél is erőteljesebb támogatásra szorulnak a magyar nyelvű továbbképzési programok, s azokon belül különösen a magyar szaknyelv magas szintű elsajátításának lehetőségeit kell kidolgozni alap-, közép- és felsőfokon egyaránt. 2

Számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – bizonytanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben).
Az oktatási törvény kimondja ugyan, hogy 15 fő alatt is indítható osztály, külön miniszteri engedéllyel, de ezt a külön engedélyt sokszor nem kapják meg a szórvány magyarság diákjai. A magyar osztályokat, vagy iskolákat a szerb osztályokkal/iskolákkal von¬ják össze, ami egyenes út a végleges asszimilálódás felé. Ezt segítik azok a szülők is, akik gyermeküket – az állítólagos jobb érvényesülés vagy más okokból kifolyólag – szerb iskolába járatja.

A tankönyvek terén még mindig komoly hátrányok érik a magyar tanulókat. Az alkotmány és az oktatási törvény biztosítja ugyan a magyar diákok számára az anyanyelven történő oktatást minden tantárgy esetében, de ez több iskolában nincs szavatolva.
Az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű tankönyvkiadás helyzetét.
Az alsós tagozatos tanulók részére (1-4. osztály) vannak tankönyvek, de a kisegítő tagozatosok számára már nincsenek. A felsős tagozatokon is hiányzik néhány tankönyv. Gondot jelent az is, hogy a szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveknek nyelvileg és helyesírásilag nem kielégítő fordítása. A középiskolák esetében többnyire régi kiadású, elavult tankönyvek vannak a gimnáziumokban, a szakiskolák részére nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv. 3 A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Hiányoznak a tanári kézikönyvek is.
Követelni kellene, hogy a magyar diákok is ugyan olyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalom, történelem stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.
Az igazi baj ezekkel (főleg a történelem- és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom, a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatása. Az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimi¬lálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az érzelmi világot.
A Magyarországról behozandó, a szerbiai oktatási programmal összeegyeztethető, modern tankönyvekre is szük¬ség van. Ez azonban továbbra is nehézkes és megol¬datlan kérdés. Nagyon fontos, hogy ne csak adományok útján jusson el egy-egy nagyobb könyv¬szállítmány a Vajdaságba, hanem folyamatos és szervezett körülmények között. (A vajdasági horvátok már Zágrábban kiadott könyvekből tanulhatnak. 4
Sok vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolta az államnyelv hiányos ismerete is, továbbá az esetenkénti jellegzetes dikció, ami miatt sokan meg sem mertek szólalni ott, ahol szólni kellett volna”.5 Ezért a középiskolai tanulmányokat folytató diákok számára ki kellene alakítani (a tanárok segítségével) egy olyan kampányt, amelyben a diákok és a szülők figyelmét felhívnák arra, hogy magyar tagozaton is el lehet sajátítani a szerb nyelvtudást. Ehhez azonban az államnak is úgy kell(ene) megszerveznie annak oktatását, hogy az, az európai követelményeknek megfeleljen.

A magyar nyelvű oktatás színvonalának emelése fontos feladat, ezt szolgálja a minőséges tantervek, tankönyvek elkészítése és jóváhagyása. Az MNT az oktatási stratégia elfogadása (2010. október 28.) óta 53 tankönyv kéziratát hagyta jóvá. A magyar nyelv és irodalom tantárgy tudásszabványa elkészült a felsős tagozatokra. Az MNT elfogadta a magyar nyelv és irodalom tantárgy tantervét a gimnáziumok valamint a három- és négyéves középiskolai szakok számára is, mégpedig minden évfolyam esetében.
Az általános iskolák magyar osztályai számára elkészültek a nemzeti önazonosságot erősítését szolgáló kiegészítő tantervek a történelem, képzőművészet, zenei nevelés, valamint a természet és társadalmi ismeretek tantárgy esetében. A népi hagyományok, mint szabadon választható tantárgy tantervprogramját elutasította a minisztérium, ezért ismételten meg kell mindent tenni azért, hogy bekerülhessen az elfogadott tantervek közé. Ugyanígy, a szerb nyelv, mint környezetnyelv tan- és óraterve szintén elkészült az általános iskola mind a nyolc osztálya számára, de ennek minisztériumi elfogadása is várat magára.
Azért, hogy minél több jó tankönyv legyen, az MNT oktatási bizottsága minden tantárgy esetében külön szakértői csoportot hozott létre, e szakemberek véleményezik, javítják az MNT-hez beérkező kéziratokat, és kapcsolatba lépve a kiadókkal segítenek, hogy szakmailag és nyelvezetében is színvonalas tankönyvek kerüljenek ki a nyomdából. 6
Továbbra is gondot okoz viszont, hogy nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok... Nincsenek kielégítő válaszok az iskolák önállósulási követeléseivel (Torda, Magyarittabé), a kétszakos tanárképzéssel 7 és a diplomahonosítások 8 felgyorsításával kapcsolatban sem. Azt sem lehet megkerülni, hogy „az iskoláknak nincsen annyi pénzük sem, hogy továbbképzésre küldjék a pedagógusokat”.9

Aggodalomra ad okot az is, hogy – a Tartományi Képviselőház oktatási-, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottságának kimutatása szerint – „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. A kimutatás szerint, a magyar nyelven előadó tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az előírásoknak”.
Tantárgyanként a magyar nyelvű oktatásban „kifejezetten rossz” a matematikatanárok szakképzettségi szintje, csupán 50 százalékuknak van megfelelő végzettsége. Nem sokkal jobb a helyzet az angol szakos tanárok esetében sem, akik 57,23 százalékának, a fizikatanárok 58,89, az informatikatanárok 61,33 százalékának, a zenei nevelést előadó tanárok 62,82 százalékának van kielégítő szakmai felkészültsége és végzettsége – olvasható a bizottság üléséről szóló tudósításban. 10
Miközben a magyar tannyelvű általános és középiskolák tantárgy-előadókban szűkölködnek, semmi alig vagy szinte sem történik ennek az égető problémának a megoldása, vagy akár az enyhítése érdekében.
Vajdaságnak nincs önálló magyar tanárképző egyeteme, mint ahogyan nincsenek önálló magyar középiskolái és nincs önálló magyar általános iskolai rendszere sem. Ezek a hiányosságok egyértelműen asszimilációserkentő tényezők, és nagymértékben hozzájárulnak a magyarság akkulturalizációjához, kisebbségi közösségünk eróziójához és folyamatos romlásához. Viszont az elsorvadó magyar oktatás csak sorvadó identitástudatú értelmiségi elitet tud „újratermelni”, és innentől a negatív kontraszelekció spirálja már hibátlanul fog működni, egész a nemzeti önfeladásig. Továbbra is a legsürgősebb feladatok egyike az önálló, magyar tanárképző egyetem létrehozása. A már működő szabadkai tanítóképző kar ezt nem teszi feleslegessé, éppen ellenkezőleg: fölerősíti a szükségletet. 11

A pedagógusi szakvizsga kérdése is csak 2011 végén oldott meg. Minden tanügyben dolgozó személynek ugyanis kötelező ún. licencvizsgát tenni ahhoz, hogy státusa törvényesnek számítson. A licencet a magyar pedagógusok csak Belgrádban szerezhették meg, a magyartanárok például úgy, hogy mind a diákoknak, mind a bizottság tagjainak néhány mondatonként magyarról szerbre fordítottak.
A 2009 végén meghozott ún. omnibusztörvény a vajdasági adminisztrációra bízta (többek között) a tanári licencek odaítélésével járó teendők lebonyolítását is, de mindennek a gyakorlati megvalósulását két éves huzavona előzte meg.
A tanügyi intézmények egy részében azonban hallgatólagosan eltekintettek ettől a feltételtől, különösen a kisebbségiek esetében, mert várták a hatásköri törvény alkalmazását, vagyis hogy a pedagógusok lakhelyükhöz közelebb, a tartomány területén, anyanyelvükön és anyanyelvüket értő diákok előtt tarthassák meg mintaórájukat, illetve hogy olyan bizottság előtt vizsgázhassanak, amelynek tagjai értik az anyanyelvüket.
Mintegy 1500 vajdasági pedagógus már másfél-két éve várta, hogy ennek a Belgrád és Újvidék között zajló huzavonának vége szakadjon, és megszerezhessék a munkavégzésükhöz szükséges licencet. Miután 2011 szeptemberében az oktatási miniszter jóváhagyta a vajdasági szakvizsgázást, a tartományi oktatási, jogalkotási és nemzeti közösségi titkárság szándéka az, hogy gyors tempóban, akár havi két-három vizsganapot is beiktatva, lehetőleg már 2012-ben behozza a belgrádi adminisztráció időhúzásából fakadó lemaradást. 12
Továbbra is megoldatlan azonban az oktatásban foglalkoztatottak alkalmassági tesztelése. Az óvodapedagógusi, tanítói, tanári állásra pályázóknak szerb nyelvű alkalmassági tesztet kell kitölteniük, szerb identitásból, anyanyelvből eredő tartalommal, kockáztatva ezzel a munkába állás lehetőségét és tanítóként, tanárként való leértékelésüket. Mindemellett egy interjúra is sor kerül – szintén szerb nyelven Az MNT magyar szakemberek bevonásával is igyekszik megoldást találni az oktatásban dolgozók alkalmassági vizsgájának problémájára. 13
Jogilag még mindig szabályozatlan az is, hogy a nemzeti kisebbségi oktatási intézményekben munkaviszony létesítéskor „mit lehet a nemzeti kisebbségi nyelv ismeretéről szóló bizonyítéknak tekintetni, és hogyan lehet azt beszerezni”. 14

A mostoha körülmények hozták össze 2011. január 14-én az anyanyelvápoló tanárok egy csoportját Újvidéken. Szlovák, magyar és ruszin pedagógusok gyűltek össze Vajdaság több településéről a szlovákok újvidéki művelődési házában, hogy közösen kíséreljenek meg megoldást találni az anyanyelvápolás a nemzeti kultúra elemeivel tantárgy védelmére. Az elhangzottak szerint évről évre nehezebb helyzetben vannak, a tantárgy pedig a ranglétra aljára süllyedt. A tantárgy nem szerepel az órarendben, a tanár az elsősök iratkozása alkalmával nem tekinthet bele a tanulók dokumentációjába, az osztályzatot nem számítják be az átlagba, a tantárgy státusa teljesen nyitott, ebből kifolyólag minden igazgató legjobb belátása szerint viszonyul hozzá.
A tanárok nem győzték hangsúlyozni az állam nemtörődömségét a tantárggyal szemben, ami tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvéről van szó, nem hozhat jó pontokat az EU-ba igyekvő Szerbiának. Ezért az összejövetel résztvevői indítvánnyal fordultak minden illetékes intézményhez, közöttük a nemzeti tanácsokhoz, a Vajdasági Pedagógiai Intézethez, a tartományi oktatásügyi titkársághoz, az oktatásügyi minisztériumhoz, amiben kérik, hogy az anyanyelvápolás tantárgyat hozzák a vallási vagy a polgári neveléssel egy szintre, azaz tegyék választhatóvá, és egyben kötelezővé mindazok számára, akik nem anyanyelvükön részesülnek iskolai oktatásban.
Továbbá – mint elhangzott –, lényeges kettéválasztani a tantárgyat: egyfelől azokat kell csoportosítani, akiknek egészen, vagy félig-meddig anyanyelve az adott tantárgy nyelve, másfelől pedig azokat, akik idegen nyelvként kívánnak megismerkedni a környezetükben élők, illetve az EU-ban már egyenrangú nyelvként szereplő magyar, szlovák, vagy más nyelvvel. Ezen kívül lehetővé kell tenni, hogy az átlagosztályzatba beszámítsák ezt a tantárgyat is, hogy az elsősök beíratásakor az anyanyelvápoló tanár betekinthessen a diákok dokumentációjába, hogy órarendbe iktassák a tantárgyat, és ne esetlegesen kerüljön sor a megtartására, hogy egyértelműen, törvényes keretek között rendezzék a tantárgy státusát. A magyar nyelvet, mint anyanyelvápolást tanító tanárok legnagyobb nehézsége, az említett problémákon túl, hogy az első és a második osztályosokat leszámítva, nincsen megfelelő tankönyv. 15
A napokban megérkezett az oktatási minisztérium válasza a szabadkai önkormányzat kezdeményezésére, hogy a magyar mint környezetnyelv választható és osztályozható tantárgy legyen a szerb osztályokban. Három éve küldte el első ízben az önkormányzat a kezdeményezést, majd, mivel erre nem kapott választ, a közelmúltban megismételte írásos felvetését.
Az átirat szerint a környezetnyelv lehet választható tantárgy, ha megvan hozzá a megfelelő tan- és óraterv, ha az iskolaszék is jóváhagyja, hogy az adott iskolában bekerüljön a választható tantárgyak közé, amelyek jelenleg a vallási nevelés és a polgári nevelés (a törvény szerint, ha valaki első vagy ötödik osztályban egy választható tantárgy mellett dönt, azt a következő négy évben tanulnia kell). Ha viszont inkább a vallási nevelés és a polgári nevelés iránt van érdeklődés, akkor maradhat a magyar, mint környezetnyelv oktatása fakultatív. 16

Negyven középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás. A magyar nyolcadikosok 75,4 százaléka a negyedik fokozaton tanul tovább. Ezen belül a gimnáziumba iratkozottak aránya 17-ről 20 százalékra emelkedett. Úgyszintén 92,4 százalékról 95,6 százalékra sikerült növelni azok arányát, akik magyar nyelven tanulnak tovább valamely vajdasági középiskolában. Ha a középiskolai diákotthonokat is sikerül befejezni, minden bizonnyal még 1-1 százalékkal növelhető azok aránya, akik nem a szerb középiskolai osztályokat vagy a magyarországi továbbtanulást választják. 17

A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai szerint Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén. 18

A vajdasági magyar egyetemisták és főiskolások elvándorlási szándékát vizsgálta (2010. évi) kutatásában a zentai székhelyű Identitás Kisebbségkutató Műhely. Kiderült, a migrációs hajlandóság tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók a magyarországi és a szerbiai felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági magyar fiatalok között: a Magyarországon tanulók több mint 90 százaléka foglalkozik a külföldre költözés gondolatával, míg a Szerbiában tanulók esetében ez az arány 70 százalék körüli. Azok is sokkal nagyabb arányt képviselnek a Magyarországon tanulók körében, akik már meghozták a döntést, hogy külföldre költöznek. A kérdésre, hogy milyen motivációs tényezőkre vezethető vissza a kivándorlási hajlandóság, a felkínál (válasz)lehetőségek közül a legtöbben a jobb megélhetést és a hátrányos kisebbségi helyzetet jelölték meg. 19
Ennek az elvándorlásnak a csökkentéséhez szükséges lenne egy önálló vajdasági magyar egyetem létrehozása is. Természetesen, ehhez szükség lenne a magyar állam támogatására is. Ezzel szemben a jelenleg pozícióban levő tisztségviselők nagy része azzal érvel, hogy nincs elég magyar diák. Felvidéken műkö¬dik magyar egyetem, Kárpátalján (ahol fele annyi magyar él, mint a Vajdaságban) főiskola mű¬ködik, hamarosan pedig az Ungvári Egyetem több magyar nyelvű szakot is indít, Erdélyben küz¬denek a Babes-Bolyai Egyetem szétválasztásáért, de már számos komoly magyar felsőoktatási intézmény is működik. Addig Vajdaságban semmilyen előrelépés nem látszik.

A MNT-nek nyolc évre volt szüksége, hogy (2010. október 18-án) elfogadja a 2010–2016-os időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési stratégiát. 20
Az ülésen többen is megfogalmazták, hogy az oktatás megőrzése, és hozzáigazítása napjaink követelményeihez kulcsfontosságú a délvidéki magyar kisebbség fennmaradása szempontjából a képzettségi mutatók és az oktatás minőségének emelése így mindenki számára létfontosságú. Különösen a vajdaságiak esetében, ugyanis az ottani magyar közösség – a többi népcsoporthoz viszonyítva – kétszeresen alulképzett.
A stratégia az általános irányvonalak kijelölése mellett több konkrétumot is tartalmaz, amelyeknek megvalósulását meghatározott idősávokhoz köti. Ezek közé tartozik például az a célkitűzés, hogy legalább 5 százalékkal több gyerek tanuljon anyanyelvén az alapoktatásban. Ennek érdekében az MNT mintegy 15 olyan magyar nyelvű osztály fenntartásához is hozzájárult, ahol a tanulók száma 15 alatt van. 21
A 152 magyar nyelven is oktató intézmény közül 36 iskolát tett kiemelt jelentőségűvé az MNT, illetve 28 iskola esetében elindította a társalapítói kezdeményezést. E folyamatot 8 középiskola esetében sikerült befejezni.
A kiemelt jelentőségűnek nyilvánított iskolák esetében a MNT átveheti az alapítói vagy társalapítói jogokat. A nemzeti tanácsokról szóló törvény értelmében az MNT a vegyes tannyelvű iskolák 25 százalékát nyilváníthatja kiemelt jelentőségűnek. 22 A Tartományi Képviselőház döntése alapján a MNT társalapítója a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumnak és Kollégiumnak (Zenta), valamint a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumnak (Szabadka) is. 23
Az MNT 2011-ben több mint 450 ösztöndíjat osztott szét a vajdasági magyar elsőévesek, és további 100 demonstrátori ösztöndíjat a haladó egyetemisták körében, ami lehetővé teszi egyrészt, hogy tanulmányaik során kizárólag a tanulmányokra összpontosítsanak, másrészt pedig, hogy itthon, a Vajdaságban tanuljanak tovább. 24
Az ösztöndíjas elsősöket segítette az MNT szerb nyelvi felkészítő programja is, amely két részből állt: a 2011. szeptemberi intenzív kurzusból (erre 70 jelentkező volt, akik tudásszintjük szerint napi négy órában 9 csoportba osztva dolgoztak) és az első félévben zajló órákból (amelyen 30 diák vett részt heti egy alkalommal). 25
– A Magyar Nemzeti Tanács oktatási stratégiájának kiemelt célja a magyar nyelvű közoktatás minőségének, színvonalának, versenyképességének növelése. E közösségnek akkor van jövője, ha nemcsak nyelvében, szellemiségében, tartalmában, közösségmegtartó erejében magyar, hanem versenyképes is. Olyan színvonalú, amely vonzóvá teszi a magyar nyelvű iskolákat a magyar szülők és a nem magyar ajkú lakosok egy része számára is – olvasható az MNT 2012. március 29-i konferenciájáról szóló tudósításban. 26 Ezt a megfogalmazást úgy is lehet értelmezni: az MNT elismeri, hogy baj van a magyar nyelvű oktatás minőségével, színvonalával és versenyképességével is.
Az MNT munkáját beárnyékolja az a törekvés is, hogy az iskolák igazgatóinak és az iskolaszékek tagjainak megválasztásakor nem a szakmai követelményeket és a rátermettséget, hanem a párthovatartozást és a politikai megfelelőséget helyezi előtérbe. Ez nem csak nagy elégedetlenséget váltott ki szakmai körökben, de számos per indítását is okozta. Ebből mielőbb le kell vonni a tanulságot és meg kell szüntetni az MNT ilyen viszonyulását. Az oktatást mentesíteni kell a pártpolitikai befolyástól és csatározásoktól.
A Magyar Nemzeti Tanácsnak úgyszintén felróható, hogy (a többéves ígéretek és határozatok ellenére) a mai napig nem tudta megvalósítani a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulását.

Végezetül javasolom, hogy a VMPE elnöksége, a rendelkezésre álló adatok, a mai konferencia anyaga és az itt elhangzó vita alapján, dolgozzon ki egy dokumentumot, amely értékeli az anyanyelvű oktatás helyzetét és megfogalmazza a legsürgősebb teendőket. Javasolom továbbá, hogy a VMPE a jövőben rendszeresen, évente legalább egy alkalommal szervezzen pedagóguskonferenciát, lehetőleg a tanév második félévében, amely áttekintené a folyamatban lévő oktatási évvel kapcsolatos kérdéseket és meghatározná a további feladatokat. A VMPE szervezhetne külön tematikus értekezleteket is, például az általános, vagy a középiskolai oktatás, a tankönyvkiadás, a környezeti nyelv oktatása, stb. témájában. Fontos lenne, hogy a továbbiakban a szakma is erélyesebben hallassa a hangját.

Újvidéken, 2012. március 31-én

Bozóki Antal, mgr.

Jegyzetek:
1. A 2011/12-es tanévben – a Magyar Nemzeti Tanács adatai szerint – „a magyar nemzetiségű gyermekek 15 százaléka tanul szerb nyelven. E tanuló 5,3 százaléka olyan községekben él, ahol nincs módjuk anyanyelvükön tanulni. A magyar gyerekek 9,7 százaléka esetében választották a szerb osztályt annak ellenére, hogy rendelkezésre áll a magyar nyelvű oktatás is” (Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.).
2. Csorba Béla: Néhány javaslat és észrevétel az oktatási és kulturális stratégia alapelveinek kidolgozásához, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 163. szám, 2011. július 16.
3. Lásd: Rontó Bozóki Judit: Egyenrangú oktatás?, Vajdaság Ma,
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1938 (2008. május 4.); Bozóki Antal: Milyen tankönyvekből tanulnak diákjaink? Vajdaság Ma, http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=tukor#2050 (2008. július 3.), Rontó Bozóki Judit: Hogyan és miből tanítjuk diákjainkat?, Vajdaság Ma,
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2053, 2008. július 6., és L. M.: Tankönyvböngészés (Magyar Szó, 2011. február 9., 9. o.) című írását. Majdnem húsz év után készül új tanterv magyar nyelvből és irodalomból (Mihályi Katalin: Lehetetlen küldetés, Magyar Szó, 2011. február 19., 1 és 9. o.).
– A szerbiai tankönyvek hemzsegnek a sztereotípiáktól, előítéletektől és a hátrányos megkülönböztetésektől, ez derül ki az elemzésekből. Éppen ezért Nevena Petrušić, az egyenjogúság védelmének biztosa többek között azt ajánlja, hogy a tankönyvek mutassanak be különböző nemzetiségű és vallású jeles személyiségeket, iktassák ki az egyes szakmákkal kapcsolatos sztereotípiákat, járuljanak hozzá a fejlődési rendellenességgel született, tanulási nehézséggel küzdő, szegénységben élő gyerekekkel kapcsolatos előítéletek enyhítéséhez, dobják ki e kiadványokból az idejét múlt és sértő kifejezések használatát (B92: Előítéletekkel, sztereotípiákkal teli tankönyvek, Magyar Szó, 2011. július 6., 4. o.).
4. Újabban a Nemzeti Oktatási Tanács munkacsoportjának javaslata szerint a jelenlegi közoktatási törvényből „törölni kell a behozatali tankönyv használatának engedélyezését. Szintén törölnék azt is, hogy a nemzeti kisebbségek miniszteri engedéllyel az anyaországból behozott tankönyveket használják” (Mihályi Katalin: Tilos lesz behozni tankönyvet?!, Magyar Szó, 2008. október 30., 16. o.)
5. Friedrich Anna: Egy ígéret kapcsán, Családi kör, 2011. július 14., 3. o.
Az oktatási minisztérium „bürokratikus ellenállása miatt a szerb nyelv tanulásának reformja az előzetes egyetértés ellenére megtorpant”, de „a nyár folyamán végre elkészül szerb nyelvből az új tanterv, amely már az idegen nyelv tanulásának módszertanára épül” – olvasható Korhecz Tamás, a magyar nemzeti tanács elnökének jegyzetében (Nyüzsgő méhkas vagyunk, Magyar Szó, 2011. július 9., 16. o.).
A szerb nyelvű tagozatokra járó magyar diákok gondjaival kapcsolatban lásd még Bozóki Antal: Pótvizsga című írását [http://www.vajma.info/cikk/tukor/4357/Potvizsga.html, 2011. szeptember 3. (10:49); http://www.mpsz.net/, 2011. szeptember 03. (12:01) és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 196. szám, 2011. szeptember 4.].
6. Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.
7. – Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kétszakos képzés minél hamarabb elinduljon. Eddig sem mi voltunk azok, akik miatt ez nem történt meg, hanem a törvényeink ellentmondásossága miatt. Nincs világosan megfogalmazva, hogy mit lehet és mit nem. Például a munkahelyi nomenklatúrában a kétszakos tanár megfogalmazás nem is létezik. Mi csak akkor tudjuk elvégezni, ha a tanári, tanítói szakok valami módon hasonlóságot mutatnak – nyilatkozta Káich Katalin, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékánja (Tápai Renáta: Matematikatanárokká is válhatnak a tanítók, Magyar Szó, 2011. július 6., 5. o.).
8. Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke 2011. április 1-jei sajtótájékoztatóján azt javasolta, hogy Szerbia és Magyarország írjon alá államközi egyezményt, amely alapján egyenértékűvé teszik mindkét ország felsőoktatásában szerzett diplomákat. A pártelnök elmondta, hogy ez a gyakorlat működik Svédország és Finnország között is (csin: Honosítás helyett egyenértékű diplomát, Magyar Szó, 2011. április 2., 6. o.).
9. Nagy Magdolna: Híd a nemzeti tanácsok és az oktatásügyi titkárság között, Magyar Szó, 2010. január 1., 10. o.
10. N-a: A magyar tanerő a legkevésbé képzett, Magyar Szó, 2009. december 9., 15. o.
11. Lásd a 2-es alatt idézett forrást.
– A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) kérelmezte prof. Dr. Miroslav Vesković rektornál a magyar csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen, magyarországi támogatással. Ennek oka a vajdasági szaktanárhiány és a fiatalság Magyarországra való folyamatos áttelepülése. A rektor válaszlevelében kifejtette, hogy az Egyetem kész nemzetközi projekt keretében fejleszteni a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatást – áll az egyesületnek A vajdasági magyar felsőoktatásért című közleményében (Magyar Szó, 2011. július 21., 9. o.).
12. t. r.: Megrekedt a szakvizsga-kérdés, Magyar Szó, 2010. augusztus 3., 1. és 15. o.; m. k.: A magyar pedagógusokról elfeledkeztek, Magyar Szó, 2010. szeptember 9., 14. o.; Mihályi Katalin: Másodrangú magyar pedagógusok, diákok?, Magyar Szó, 2010. szeptember 11, 10. o.; m. k.: Mit is mérnek?, Magyar Szó, 2010. szeptember 11., 10. o. és Pressburger Csaba: Pedagógusi szakvizsgáztatás Vajdaságban, anyanyelven, Magyar Szó, 2012. december 31., 8. o.
13. t.r.: Magyar pszichológusok készítik az interjút, Magyar Szó, 2011. január 5., 1. és 5. o.; t.r.: Cinikusan reagáltak az MNT egyéves munkájára, Magyar Szó, 2011. november 10., 9. o.; Beretka Katinka: A különc magyarok, Új Esély, 2011. december 15., 34. o. ás Tápai Renáta: Még nem zárult le a magyar nyelven való tesztelés ügye, Magyar Szó, 2011. december 29., 8. o.
14. Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu, http://www.ombudsmanapv.org/Dokumenti/2011/Izvestaj_PO_2010%20_Final.pdf, 15. o.
15. N-a: Méltó rangra emelni az anyanyelvápolást, Magyar Szó, 2011. január 15., 11. o., és Ká: Anyanyelv a szamárfülön, Magyar Szó, 2011. április 11., 4. o.
16. m. k.: Választható tantárgy a magyar, mint környezetnyelv, Magyar Szó, 2012. március 28., 9. o.
17. Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.
18. Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti tanács elnöke a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken elnevezésű tanácskozáson egyebek között a vajdasági magyarságnak az egyetemi végzettségűek, a tudományos fokozattal rendelkezők száma tekintetében tapasztalható lemaradásról szólt (m.k.: Kisebbségvédelem, 1944/45-ös atrocitások, magyar Szó, 2010. november 15., 1. és 4. o.). Reményei szerint a 2011/2012-es tanévtől kezdve a MNT „legalább 500, de esetleg 600-700 stúdiumát kezdő fiatalt tudnak majd támogatni” (Pesevszki Evelin: Páratlan esély az elsőéveseknek, Magyar Szó, 2010. december 2., 1. és 15. o.)
19. Máriás Endre: Örök kérdés: Menni vagy maradni, Magyar Szó (Kilátó), 2010. július 24., 21. és 23. o.
20. Oktatásfejlesztési Stratégia 2010-2016:
http://www.mnt.org.rs/1-Aktualis/9-Oktatasfejlesztesi-Strategia-2010-2016
21. Bővebben lásd: Pesevszki Evelyn, Megszületett az oktatásfejlesztési stratégia, Magyar Szó, 2010. október 19., 1. és 5. o.; Elfogadták az oktatásfejlesztési stratégiát, http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3685, 2010. október 18. [23:48] és Megszületett a vajdasági magyar oktatási stratégia,
http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktatasi_strategia/. Lásd még a 35-ös jegyzetet is.
22. Pesevszki Evelyn: Újabb kiemelt jelentőségű oktatási intézmények, Magyar Szó, 2011. április 6., 1. és 4. o.
23. Pesevszki Evelyn: Többlet a legnagyobb magyar iskoláknak, Magyar Szó, 2011. április 7., 1. és 9. o. és Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.
24. http://mntosztondij.org.rs/
25. Tápai Renáta: Pályakezdők útját egyengetnék, Magyar Szó, 2011. december 31., 8. o.
26. m. k., t.r.: A hatékonyabb, színvonalasabb, versenyképesebb oktatásért, Magyar Szó, 2012. március 30., 1. és 9. o.

Ada: tőke nélkül kerülhetnek MNT-hez a könyvtár alapítói jogai

Csonka Áron, Ada község képviselő-testületének elnöke szerint félretájékoztatják az embereket a Szarvas Gábor Könyvtár alapítói jogainak Magyar Nemzeti Tanácsra történő részbeni átruházásával kapcsolatban. Az alapítói jogok nem azonosak az alapító tőkével, hangsúlyozza továbbra is a kkt elnöke. A szerződés problematikus részeiről vagyonjogi kérdésekben illetékes önkormányzati, tartományi és köztársasági szervek véleményét kérte ki, a válaszig nem történhet előrelépés, hacsak az MNT nem áll el a vagyoni kitételtől.
– Az elmúlt hetekben Ada község egyes tisztségviselőinek állítása szerint az alapítói jogok részbeni átvitelének elmaradása hátrányos helyzetbe hozhatja a könyvtár működését és pályázati lehetőségét korlátozná – fogalmazott Csonka. – Tudni kell, hogy Ada Község Képviselő-testülete a 02-27/2011 01 iratszám alatt elfogadta azt a határozatot, amellyel az adai Szarvas Gábor Könyvtár alapítói jogainak ötven százaléka átkerülhet az MNT-re. Ez az a határozat szerint Ada község képviselő-testületének elnöke az, aki ezt a szerződést, a községi tanács jóváhagyását követően, a törvénnyel összhangban aláírhatja.
Csonka elmondása szerint a községi tanács egy olyan szerződésre adta előzetes jóváhagyását, amely a második szakaszában előirányozza, hogy a szerződő felek egyetértenek az intézmény, ebben az esetben a könyvtár alapító tőkéjének ötven százalékos mértékben a Magyar Nemzeti Tanácsra történő átruházására, az eddigi alapító részéről. Ezzel szemben a nemzeti tanácsokról szóló törvény huszonnegyedik szakasza az átruházás esetében csak az alapítói jogok átvitelét teszi lehetővé, míg az alapítói tőkéről nem tesz említést. Csonka szerint itt van továbbra is az, ami problematikus.
– A törvény az alapítói jogok átruházását irányozza elő, és az nem is vitatott. Viszont az alapítói tőkéről nem tesz említést. Tudjuk azt, hogy a könyvtár egy államilag alapított intézmény, aminek alapító tőkéjét teljes egészében az önkormányzat adta. Az alapító tőkéhez a Magyar Nemzeti Tanács nem járult hozzá, az alapítói jog és alapítói tőke pedig nem egy és ugyanaz. A nemzeti tanácsokról szóló törvény értelmében tőke nem illeti meg a Magyar Nemzeti Tanácsot.
A képviselő-testület elnöke elmondta, az önkormányzati tisztségviselőknek olyan esetekben, amikor vagyonjogi viszonyokat érint valamilyen szerződés, először a községi vagyonjogi ügyészhez kell fordulniuk. És ezt a községi tanács ebben az esetben elmulasztotta.
– Itt külön megjegyezném, hogy a képviselő-testület által elfogadott határozat az alapítói jogok átruházásáról is azt mondja ki, hogy a törvény által előírt rendelkezésekhez kell tartanunk magunkat. Tehát, már a kkt határozat sem teszi lehetővé, hogy egy ilyen szerződés jóvá legyen hagyva a községi tanács részéről. Számomra ezek után megfogalmazódik néhány kérdés. Az egyik az, hogy szándékosságról, tudatlanságról, figyelmetlenségről van-e szó, vagy netalán politikai indíttatásról, pártérdekek érvényesítéséről. Legfőképpen egy olyan tisztségviselő részéről, aki a soron következő választásokon a polgármesteri tisztségre is pályázhat.
Csonka elmondta, mivel vagyonjogi kérdésekről van szó, és célja betartani a törvényesség kereteit, előzetes véleményt kért az illetékes szervektől.
– Intézkedtünk, megtettem ezeket a lépéseket, elindítottuk a folyamatot, és addig, amíg ezektől a szervektől nem kapunk választ, nem léphetünk tovább. Ha az MNT hajlandó arra, hogy újból áttekintse ezt a szerződést, és az alapítói tőkét, mint olyat, kivegye a szerződésből, akkor egy újabb lehetőség áll előttünk, hogy a szerződést a törvénnyel összhangban aláírjuk. Amíg a szerződés az alapítói tőkéről szóló kitételt tartalmazza, addig meg kell várnunk az illetékes önkormányzati, tartományi és köztársasági szervek válaszát.

(pzs)
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4834/Ada-toke-nelkul-kerulhetnek-MNT-hez-a-konyvtar-alapitoi-jogai.html, 2012. március 29. [11:07]

Belgrádnak továbbra is sok a teendője

Elfogadta az Európai Parlament a Szerbiáról, Koszovóról és Montenegróról szóló bővítési jelentést

Az Európai Parlament (EP) csütörtöki brüsszeli plenáris ülésén elfogadták azokat a jelentéseket, amelyek a szerb, a koszovói és a montenegrói EU-integrációs folyamat eddigi eredményeit és a további teendőket tekinti át. A Szerbiáról szóló, elsöprő többséggel – 542 szavazattal, 59 ellenében, 47 tartózkodás mellett – elfogadott EP-dokumentum elismeréssel szól a háborús bűnösök Hágának történt kiadásáról, a Koszovóval megkezdett párbeszédről, és kiemeli a Szerbiának március elején megadott tagjelölti státus jelentőségét.
A szavazást követő nyilatkozatában Schöpflin György fideszes EP-képviselő, a Szerbia-jelentés európai néppárti frakciófelelőse megállapította: a dokumentum kiváló kézikönyv lesz a következő szerb kormány számára az Európai Unióhoz vezető úton. Szerbiában május 6-án tartanak parlamenti választásokat. Schöpflin szerint bár dicséret illeti Szerbiát az eddigi teljesítményei alapján, Belgrádnak továbbra is sok a teendője.

„Számos terület van, amelyen a szerb kormányzati rendszernek és még inkább a kormánynak javítania, változtatnia kell ahhoz, hogy az EU kritériumainak megfeleljen” – hangsúlyozta, a stabil jogrendszer, a jogállamiság megteremtését nevezve a legfontosabb feladatnak.Az előző nap folytatott vitában Schöpflin kitért arra is, hogy minden EU-csatlakozásra törekvő országnak rendezett viszonyt kell ápolnia szomszédaival. Ezzel összefüggésben kijelentette: „Szerbiának szembe kell néznie Koszovó függetlenségével, és fel kell adnia azt az illúziót, hogy valamilyen módon, egy napon majd Koszovó ismét a szerb állam részévé válik.” A képviselő szerint ez nem fog megtörténni, legyen ez bármennyire is fájdalmas a szerbek számára.
A szintén fideszes Gál Kinga hangot adott azon örömének, hogy a vajdasági magyar közösség számára fontos szempontok is bekerülhettek az EP-állásfoglalásába. Ezek – mondta – olyan elvárások Szerbiával szemben, amelyeknek a betartása segítheti a közösségek boldogulását szülőföldjükön. Kiemelte, hogy a most elfogadott jelentés lényeges eleme lett a nemzeti kisebbségi jogok védelmének szükségessége, és ennek nyomán az ezzel kapcsolatos koppenhágai kritérium „végre megfelelő figyelmet és hangsúlyt nyert”. „Fontos, hogy Szerbia ne essen abba a hibába, hogy csupán a csatlakozás érdekében, átmenetileg tartja szem előtt a nemzeti közösségek érdekeit” – figyelmeztetett Gál Kinga.

Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője úgy vélekedett: Szerbia uniós integrációja kettős szempontból is érdeke Magyarországnak: „ezzel garantálhatjuk a vajdasági magyar közösség biztonságát és gyarapodását, illetve így szavatolható hazánk déli szomszédságának stabilitása”.

A koszovói kérdésről szólva a szocialista politikus kiemelte: nem lehet teljesíthetetlen feltételeket támasztani Szerbiával szemben, az ország stabilitása ugyanis kiemelten fontos az egész nyugat-balkáni térség szempontjából. Szerb és koszovói részről egyaránt kölcsönös erőfeszítésekre van szükség a gyakorlatias előrehaladás érdekében – mondta Tabajdi, aki szerint a májusi választásokat követően felálló új szerb kormánynak folytatnia kell a pragmatikus együttműködést Koszovóval, „de hasonló elvárásokat kell támasztanunk a koszovói féllel szemben is”.

A Szerbiától való elszakadását 2008-ban kimondó Koszovóról szóló jelentést a Szerbia-állásfoglalásnál lényegesen kisebb, de így is meggyőző többséggel – 375 igen szavazattal, 97 ellenében, 76 tartózkodás mellett – szavazták meg az EP-képviselők. Ebben a dokumentumban felszólították Koszovó elismerésére azt az öt EU-tagországot – Ciprust, Görögországot, Romániát, Spanyolországot és Szlovákiát –, amely ezt még nem tette meg. Üdvözölték a januárban megkezdett EU-koszovói vízumliberalizációs célú párbeszédet, és támogatásukról biztosították azt a célkitűzést, hogy az Európai Bizottság idén őszre készítse el a Koszovóval kötendő stabilizációs és társulási megállapodás megvalósíthatósági tanulmányát.
Az állásfoglalás szerint Koszovónak biztosítania kell a menekültek és elűzöttek hazatérését, küzdenie kell a korrupció ellen, valamint javítania kell az északi, többségében szerbek lakta térségben a jelenlegi bizonytalan és feszült helyzeten. Sürgős alkotmányos és választójogi reformra is szükség van – olvasható a dokumentumban.
Brüsszel tárgyaláskezdést javasolhat Szerbiának ősszel

Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdését fogja javasolni az Európai Bizottság ősszel, ha Belgrád tartja magát az eddigi megállapodásokhoz és javítja a kapcsolatait Koszovóval – közölte a bővítési EU-biztos, a Szerbia bővítési kilátásait értékelő európai parlamenti jelentés vitájában.

Bő fél évvel az után, hogy Szerbia megkapta az Európai Tanácstól az uniós tagjelölti státust, az Európai Bizottság ősszel javasolhatja is a csatlakozási tárgyalások megkezdését Belgráddal – vetítette előre szerdán a bővítéspolitikáért felelős EU-biztos. Štefan Füle az Európai Parlament plenáris ülésén a Szerbiát értékelő EP-jelentés vitájában felidézte, hogy a tagállami vezetők a március 1-jei csúcstalálkozójukon adták meg a tagjelöltséget Szerbiának, a következő lépés legkorábban csak ősszel jöhet, amikor az Európai Bizottság bemutatja a szokásos éves bővítési jelentését.

MTI
Magyar Szó, 2012. március 30., 1. és 2. o.

A KÜLHONI MAGYAR POLITIKAI PÁRTOK FELELŐSSÉGE

(civil elemzés az önkormányzati és parlamenti választások előtt)

1. HELYZETELEMZÉS, KÖNTÖRFALAZÁS NÉLKÜL

Felvezetés

2012-ben minden, Magyarországgal határos olyan országban, ahol még jelentős magyar anyanyelvű népesség, egy-egy nemzetrészünk él, önkormányzati és parlamenti választások voltak (Szlovákia), vagy lesznek (Szerbia, Románia, Ukrajna).

92 évvel a trianoni ország-metszés, 65 évvel a második világháborút lezáró, párizsi békeszerződés, majd 22 évvel a kommunista rendszer jelképes bukása után, a hét országba szakadt magyar nemzetrészek az identitás- és önbizalomvesztés, megaláztatások sora által kiváltott folyamatos társadalmi értékvesztés, süllyedés állapotába kerültek. A 2011. évi népszámlálás pontot tett arra az illúzióra is, hogy talán mégsem olyan nagy a baj, nem olyan nagy a veszteségünk. Most, a számok ismeretében, már azzal kell szembenézni, hogy az asszimiláció minden területen felgyorsult, előbb a széleken, majd egyre beljebb, a városokban. Történelmi városaink, magyar iskoláink és templomaink fokozatosan elnéptelenednek, maholnap már csak a helyenként kulturális autonómiának nevezett, folklór-jellegű foglalkozások (néptánc, népzene, vasárnapi iskola) őrzik egykori dicsőségünk, ezeréves Kárpát-medencei nemzeti létünk nyomait.

Mi a magyar közösségek valós helyzete?

1. A többségi nemzetek biztosra mennek: jól tudják, hogy a kisebbségi lét minden területére kiterjesztett lélektani nyomással és – mondjuk ki, őszintén, kertelés nélkül – a folyamatos megfélemlítéssel, az ellopott vagyon visszaszármaztatásának végtelenségig történő késleltetésével, az idő múlása nekik dolgozik. A másodrendű állampolgári sorba, tartós, megkülönböztetett, kisebbségi létbe kényszerített magyarok között egyre többen vannak azok, akik a nemzeti identitásukat inkább feladják, annak érdekében, hogy ez alól a lélektani nyomás alól ők, de legalább a gyermekeik felszabaduljanak. Egyre többen választják a vegyes házasságot, a többségi iskolákat, a magyartól idegen vallást, az anyanyelvről történő lemondást. Révkomárom kivételével nincsenek államilag finanszírozott, anyanyelvű oktatást végző, felsőoktatási intézményeink, s ami még működik, azt a magyar állam támogatása teszi lehetővé.

2. A Magyarországot körülvevő, hét országba szakadt magyar közösségeink közül az ausztriai, szlovén és horvátországi magyar közösségek már a fizikai megsemmisülés, beolvadás határára érkeztek. Most már a Partium, Kárpátalja és a szerbiai Délvidék került a végveszély közelébe. 65 évvel, háromnegyed évszázaddal a párizsi békeszerződés után, a külhoni magyarok többsége már nem hisz abban, hogy bárhonnan támogatást kaphatna ahhoz, hogy őseik szülőföldjén maradva, azonos jogokat élvezve, magyarként boldogulhassanak egy Magyarországgal szomszédos, európai országban. A délvidéki magyarok hiába várnak arra, hogy legalább erkölcsi elégtételt kapjanak az 1944-45-ben ártatlanul legyilkolt hozzátartozóikért, a felvidéki magyarokat kárpótolják a Benes dekrétumok által okozott kollektív büntetés, vagy, legújabban, a magyar állampolgárság felvétele miatt szülőföldjükön, a mai Szlovákiában elvesztett állampolgári jogaik által okozott sérelmeikért.

3. A többségi nemzetek megtalálták a módját annak, hogy a külhoni, etnikai alapon szerveződött, magyar identitású, politikai pártokat szétzilálják, majd közülük egyet-egyet, különböző módszerekkel, a hatalom közelébe emeljenek. Ezeknek a pártoknak és a gyorsan kiépülő klientúrájuknak már fontosabb a saját érdek, mint a nemzetrészük képviselete, bár ezt elfedik azzal, hogy minduntalan a közösség harcos érdekérvényesítésért lépnek föl, igaz, csak szóban és választási kampányok idején. A választások után aztán visszavonulnak és tovább folytatódik a reményt vesztett magyar közösségek gyorsuló lemorzsolódása, asszimilációja. Most, a választások évében, újra megindult a szokásos ígérgetés, a szavazat-maximálás érdekében. Fel kell tenni a kérdést, milyen etnikai mozgások várhatóak 2012-ben, a választások évében.

II. A KÜLHONI MAGYAR POLITIKAI PÁRTOK FELELŐSSÉGE

A nagy számban magyarok lakta területeken immár az előző ciklusokban ismertté vált, hogy a többségi nemzet politikai pártjai, általuk „megtérített”, magyarul beszélő képviselőkkel kampányolnak a többségi, magyarok lakta területeken, már akkor óriási zavart okozva a választók között. Azóta, joggal gyanítható, hogy a külhoni, magyar, politikai pártok egy részében, másutt is alakulnak a többségi nemzetből verbuvált tagozatok, valójában a vegyes etnikumú összetétel irányába fejlődnek. Ennek eredménye csak a magyar választók közötti bizonytalanság terjedése, a magyar identitású közösségek szétzilálása lehet.

Napjainkban a többségi hatalomhoz szorosan kötődő magyar, vagy vegyes pártok azzal kampányolnak, hogy csak ők nyújtanak hiteles választási lehetőséget, a többségi hatalom csak őket támogatja (eszmeileg és anyagilag egyaránt), minden kisebbségi kérdés csak általuk rendezhető, ők juthatnak parlamenti képviselethez, tehát rájuk kell szavazni. Ugyanezt teszik a többségi nemzet politikai pártjai is, akik, a magyarok lakta területeken, ígéreteiket, a pártjaikba beépült magyar renegátok közvetítésével juttatják el a szavazókhoz.

Mit hozott a magyarságnak a szlovákiai, romániai, szerbiai, parlamenti érdekképviselet? Mindenek előtt lemondást a kisebbségek alapvető jogairól, az elkövetett jogsérelmek rehabilitásáról, továbbá az önigazgatás, az autonómia fogalmának kitiltását a többségi parlamentbe bejutott, magyar pártok szótárából. A kisebbségben tett engedményekért sohasem jár viszonosság, hanem egy-egy engedmény következtében elmaradt intézkedés, ettől fogva, rendszerré vált, vagyis ez képezte a jogfosztás alapját. A kisebbségi létbe szorult magyar családnak, magyar fiatalnak minden területen (iskola, közélet, munkavállalás, stb.) hátrányos megkülönböztetést kell elszenvednie, ha ragaszkodik származásához és anyanyelvéhez, még akkor is, ha egyébként jól elsajátította a többségi nyelvet is.
A hozadék tehát a nemzetrészeink fokozatos, lassú, de biztos enyészete, kiszámítható időtávlatban.

Szlovákiában, Szerbiában, Romániában és Kárpátalján a fenn- és megmaradásunkért folytatott, több évtizedes, sokszor kilátástalannak tűnő küzdelem válságos szakaszba érkezett: a magyar politikai pártok választási ígéreteinek és a tényleges választási eredmény összevetését minden nemzetrészben el kell végezni, mégpedig objektív, tudományos eszközökkel, s a 2011. évi népszámlálás és szórvány-kutatási eredményekkel összevetve. Ha a magyarok közül sokan átszavaznak a többségi pártokra, vagy jelentősen csökken a ’nagy pártok’ által elvárt, magyar szavazatok száma, mert a szavazók távolmaradásukkal nyilvánítják ki a véleményüket, azt kudarc-nak nevezik, amit ne lehessen a valóságtól eltérően magyarázgatni. A külhoni magyar választók tisztánlátása érdekében többé nem engedhető meg az, hogy a valóban a nemzet megmaradásáért, vagy inkább az önmaguk fenntartása érdekében tevékenykedő, nemzeti színekbe öltöző, politikai alakulatok választási eredményei, bármilyen eszközökkel, félremagyarázhatóak, vagy összemoshatóak legyenek.

Szeretnénk végre tisztán látni, ne homályosítsák el a szemünket: a nemzeti érdekekért folytatott politizálás sikere vagy bukása végre váljon el világosan egymástól, az okok és következmények megjelölésével.

Budapest, 2012. március 29.

Éhn József, elnök
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért,
közhasznú, civil szervezet
Budapest
(Vállalva a ’jelentéktelennek’ tekintett civil szervezetek képviseletét és véleményét).

Pénz beszél

A Magyar Fordulat (MF) megalakulását követően a koalíció leggyengébb láncszemének neveztem Ágoston pártját. A tiszavirág életű koalíció szétesése azonban nem csupán arról szól, hogy a VMDP elnöke a Fidesz iránti hűsége miatt szétrobbantotta a magyar előjelű kisebb pártok VMSZ elleni összefogását...
A VMDP tehát nem indul a VMSZ elleni koalícióban, mert a Fidesz a VMSZ-t támogatja. Ez utóbbi tény mintha sokkolta volna Ágostont, ami meglepő, hiszen a korábbi választások alkalmával is így volt. Sőt, a „fülkeforradalom” után, a második Orbán-kormány hivatalba lépését megelőző napokban, Martonyi, a majdani külügyminiszter közölte, hogy a határon túli régiókban csupán egy-egy magyar előjelű pártot látnának szívesen. Volt-e arra esély, hogy itt ez az egy a VMDP legyen? Persze, szónoki a kérdés. Mellékesen, számomra nem egészen világos, hogy mi haszna van a VMDP-nek abból, hogy amolyan „reménytelen szerelmesként” a Fidesz apologétája –, hacsak az ideológiai elvszerűség hangoztatása nem kárpótolja Ágostont a politikai kudarcokért.
A VMDP tehát önállóan folytatja útját (hova is?), de nem kizárt, hogy pártjára a megszűnés vagy a széteséssel párosuló beolvadás vár – lásd a magyarkanizsai példát, ahol a helyi VMDP-sek jobbnak látták a VMSZ-hez való csatlakozást, mint azt, hogy megpróbáljanak eligazodni a Hírlevélből érkező ideológiai intelmeken.
Az sem meglepő, hogy a Magyar Remény Mozgalom (MRM) is „leszakadt”. A VMDP-ből való kiválással létrejött párt a kezdeteitől a Jobbik „testvérpártjának” számít. A Jobbik ezt nyomatékosította is a napokban egyértelmű támogatásával. Az MRM-mel való szövetkezés bejelentése egyébként káros is volt a szerbiai politikai színtéren a VMDK és az MPSZ számára – a VMSZ sem hagyta ki a ziccert és „szélsőségesnek” nevezte az akkor még közösen ellene indulni látszókat.
A magyarországi jobboldal két pártja tehát már régen kiválasztotta itteni favoritjait: a Fidesz a VMSZ-t, majd utóbb a Jobbik az MRM-et.
A VMDK és az MPSZ minden bizonnyal azért kezdett bele az „MF-projektumba”, hogy fennmaradjanak. Már az MF is nehéz vállalkozásnak indult – sokat panaszkodtak például a köztársasági szinten szükséges támogatói aláírások számára (10.000), de a négy párt közös igyekezete talán lehetővé tette volna az országos szintű listaállítást is. Talán. De ezt már nem fogjuk megtudni. A két párt végül, határon túli támogatás, és ami ennél is fontosabb, de részben az előzőnek a következménye – pénz és média nélkül, kénytelen volt újabb szövetségesek után nézni. Abban reménykednek, hogy a Zukorlić főmufti (veje) által irányított Bosnyák Demokratikus Közösség (BDZ) hátszelén sikerül bejuttatniuk egy képviselőt az országos parlamentbe, és néhányat a tartományiba - ami óriási siker lenne, de mint minden óriási siker nem a legvalószínűbb forgatókönyv. Négymilliós választási részvétel esetén ugyanis 16.000 szavazat kell egy-egy kisebbségi nemzeti párti avagy koalíciós képviselő bejuttatásához, és kérdés, hogy a Mindannyian Együtt (ME) koalíció listáján vajon befutó helyen szerepel-e majd a VMDK elnöke (az MPSZ elnöke a tartományi részarányos lista vezetője).
Az MPSZ és a VMDK már rengeteg kampányidőt veszítettek a halva született Magyar Fordulattal. Kétséges, hogy a választópolgárok azonosítani tudják-e majd az Mindannyian Együttet, tudni fogják-e, hogy kit is foglal magába. Helyhatósági szinten egyértelműbb lesz a helyzet – ott ugyanis - a „tömbben” - saját nevén indul majd a két párt.
A VMSZ gyakorlatilag még a választások kiírása előtt aratott egy fontos győzelmet. Orbán nemcsak az eddigi támogatásokat biztosítja, hanem azt is elérte, hogy ne legyen VMSZ-elleni magyar összefogás.
Pásztor a muzulmán vallási vezető által fémjelzett párttal együttműködő VMDK-t és MPSZ-t nemcsak „periférikusnak” és gyakorlatilag nem létezőnek nevezte, hanem azt is megállapította, hogy „Ez a próbálkozás ... nemcsak hogy nem magyarul történne, hanem nem keresztényül történne”. Ezt a játszmát sem kesztyűben játsszák...
A VMSZ-nek van pénze, van médiabirodalma, munkahelyek fölött rendelkezik, mögötte Orbán és ezáltal a magyar állam. Ezen felül Pásztor igyekszik megismételni négy évvel ezelőtti sikerét, amikor egyedüli vajdasági származású jelöltként 90.000 körüli szavazatot szerzett az államfőválasztáson. Akkor feltehetően nem csak magyarok voksoltak rá, hanem más nemzetiségű vajdaság-pártiak is. Ezért ismét nagy hangsúlyt fektet a „magyar közösségen” belül egyeduralkodó párt a vajdasági jellegű jelszavakra – és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga becsmérlésére. A más nemzetiségű szavazatok megszerzésére irányul talán a nagy csinnadrattával bejelentett belgrádi és hódsági szervezetek megalakítása, meg egy szerb nemzetiségű ex-demokrata kooptálása is. Továbbá az is, hogy az SNS-hez való verbális közeledésnek hirtelen vége lett a választások kiírása előtt és a VMSZ elnöke azóta ismét a demokratákkal való együttműködésről beszél. Ez részben feltehetően annak a következménye, hogy a potenciális szavazók nagy része ellenszenvvel fogadta a Nikolić-Vučić párossal való koalíció lehetőségét.
Tényként kezelhető viszont, hogy bárki is alakít majd kormányt Szerbiában, az „EU
miatt” valószínűleg beveszi majd maga mellé a VMSZ-t.
A Pásztor pártján belül esetleg létező elégedetlenség, amelyről szóbeszédek keringenek választási siker esetén biztosan nem jut majd kifejezésre. A pártból a minap kilépő alapító tag, Bacskulin István nyílt levele, amelyben így vélekedik: „A VMSZ közel 12 éve részt vesz a hatalomban, miközben a vajdasági magyarok (demográfiai, foglalkoztatási, oktatási stb.) helyzete folyamatosan romlik. A pártban sajnos eluralkodott a személyi haszonszerzés és csoportérdek.”, mint az várható volt, nem talált nagyobb médiavisszhangra.

Márton Attila
http://www.vajma.info/cikk/kertelesnelkul/193/Penz-beszel.html, 2012. március 28. [13:58]

Március 29.

A vajdasági magyar könyv és olvasás napja (Dan vojvođanske mađarske knjige i čitanja / Day of Hungarian Books and Reading in Vojvodina)

A nyelvzseni, Kosztolányi Dezső születésnapját a Magyar Nemzeti Tanács 2005. szeptember 23-án a vajdasági magyarság jeles napjai közé sorolta, mint a könyv és az olvasás napját. A nap lényege abban van, hogy „mindenekelőtt ismerjük meg önmagunkat, hagyományainkkal és mai eredményeinkkel, s ezzel prezentáljuk magunkat”.

EP-vita Szerbiáról - magyar hozzászólásokkal

Az Európai Parlament (EP) szerdai brüsszeli plenáris ülésén az eddigi szerb EU-integrációs folyamatot értékelő vitában a legtöbb hozzászóló üdvözölte, hogy Szerbia megkapta az EU-tagjelölti jogállást, de hangsúlyozta azt is, hogy a belgrádi hatóságoknak a tényleges csatlakozási tárgyalások eredményessége érdekében még sok tennivalójuk van, főként az igazságügyi reformok területén.
A hozzászóló magyar EP-képviselők sorát - az európai néppárti álláspontot ismertetve - a fideszes Schöpflin György nyitotta meg. Elismerte, hogy Szerbia számos lépést tett az országban élő nem szerb kisebbségek jogegyenlősége érdekében, de úgy vélekedett, hogy a szerb állampolgársági koncepció egyelőre nem eléggé befogadó jellegű minden kisebbség - így a timok-völgyi románok, illetve a szerbiai bolgárok - tekintetében. Jó példaként felhívta a figyelmet az etnikai sokféleség kezelésének vajdasági gyakorlatára.
Kitért Schöpflin György arra is, hogy minden EU-csatlakozásra törekvő országnak rendezett viszonyt kell ápolnia szomszédaival. Ezzel összefüggésben kijelentette: "Szerbiának szembe kell néznie Koszovó függetlenségével, és fel kell adnia azt az illúziót, hogy valamilyen módon, egy napon majd Koszovó ismét a szerb állam részévé válik." A képviselő szerint ez nem fog megtörténni, legyen ez bármennyire is fájdalmas dolog a szerbek számára.
A szintén fideszes Gál Kinga hangot adott azon örömének, hogy a vajdasági magyar közösség számára fontos szempontok is bekerülhettek a csütörtökön az EP plénumán szavazásra bocsátandó állásfoglalás-tervezetbe. Ezek - mondta - olyan elvárások Szerbiával szemben, amelyek betartása segítheti a közösségek boldogulását szülőföldjükön.
Az erdélyi - ugyancsak néppárti színekben politizáló - Tőkés László szerint "a kisebbségpolitikai deficittel rendelkező Szlovákia és Románia számára tanulságos lehet az a következetesség", melyet az uniós tagállamok csúcsvezetői a szerbiai kisebbségek - köztük a románok, illetve a vlachok - védelme ügyében tanúsított. Az Európai Tanács konklúziói - hangsúlyozta Tőkés - a kollektív kisebbségi jogok erősítését szolgálják, nem utolsó sorban azáltal is, hogy Szerbia kisebbségi politikájának a folyamatos figyelemmel kísérését írják elő.
"Mi, magyarok, támogatjuk Szerbia európai csatlakozását, ugyanakkor viszont igazságot követelünk a múltban elkövetett, kisebbségeket sújtó tömeggyilkosságok ügyében, valamint közösségi jogokat és autonómiát a mindmáig ott élő magyar közösségünknek. A szerbiai magyarság érdekei védelmében példát veszünk Romániáról, mely határozottan kiállott a timok-völgyi románok mellett" - mondta Tőkés László.
Sógor Csaba - aki szintén erdélyi néppárti EP-képviselő - felszólalásában megállapította, hogy a Nyugat-Balkán országai mind az európai integráció útját választották.
"A térség lakói ettől remélik életkörülményeik jobbulását, a gazdaság fellendülését és a feszült etnikai viszonyok rendeződését. Szerbia lakói is ezt remélik, szerbek és magyarok, romák és románok, albánok és horvátok mindannyian. Azonban ha az unió nem fordít kellő figyelmet a kisebbségi problémák kezelésére, akkor a leendő uniós polgárok csalódni fognak bennünk. Az etnikumközi feszültségek kezelésének legjobb módja a politikai autonómia biztosítása. Szerbia Vajdaság tartományában is ez a jövő útja" - mondta Sógor.
Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője úgy vélekedett: Szerbia uniós integrációja kettős szempontból is érdeke Magyarországnak: "ezzel garantálhatjuk a vajdasági magyar közösség biztonságát és gyarapodását, illetve így szavatolható hazánk déli szomszédságának stabilitása".
Tabajdi szerint a regionális stabilitás fontos garanciája a Szerbiában a nemzeti tanácsokról két évvel ezelőtt elfogadott törvény következetes végrehajtása. Ez a jogszabály Európában is példaértékű kisebbségvédelmi keretrendszert állított fel, az intézményrendszer valódi működőképességéhez azonban a szerb hatóságoknak biztosítaniuk kell a kulturális, oktatási és a nyelvi jogok gyakorlásához szükséges pénzügyi forrásokat - mondta.
A koszovói kérdésről szólva a szocialista politikus kiemelte, hogy nem lehet teljesíthetetlen feltételeket támasztani Szerbiával szemben, az ország stabilitása ugyanis az egész nyugat-balkáni térség szempontjából kiemelten fontos. Szerb és koszovói részről egyaránt kölcsönös erőfeszítésekre van szükség a gyakorlatias előrehaladás érdekében - mondta Tabajdi, aki szerint a májusi választásokat követően felálló új szerb kormánynak folytatnia kell a pragmatikus együttműködést Koszovóval, "de hasonló elvárásokat kell támasztanunk a koszovói féllel szemben is."
A vitában a jobbikos Morvai Krisztina felszólalásában arról beszélt, hogy a Szerbiában élő magyarok "folyamatosan és rendszeresen szenvedik el a legdurvább emberi jogi jogsértéseket, többek között a fizikai bántalmazást, pusztán az anyanyelvük, a magyar nyelv használata miatt". Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az Európa Tanácsban határozatilag "kimondták Szerbiának a bűnösségét a súlyos emberi jogi jogsértésekben, mégpedig az őshonos nemzeti kisebbségekkel szembeni jogsértésekben".
Morvai szerint a Délvidéken etnikai tisztogatás folyik, a háborús menekültek erőszakos betelepítése formájában. A jobbikos EP-képviselő területi autonómiát követelt a magyarok számára, "Dél-Tirol mintájára". (MTI)

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/16406/EP-vita-Szerbiarol-magyar-hozzaszolasokkal.html, 2012. március 28. [21:55]

Csantavéri kisbicska-nyitogatós

Igaz, hogy már rég elmúlt a farsangolás szezonja, sőt a nagyböjti időszaknak is hamarosan vége, viszont a napi politikában még csak most kezdődik igazán a tánc. Ezúttal nem csupán az olyan újabb kori vajdasági magyar táncnemekre gondolok, mint amilyen például a szabadkai üvegpalotás, a makkhetesi hurcolkodós, a kelebiai szeszkazánlopós, a hajdújárási házégetős, a pecellósi járőrözős vagy éppen a temerini suttyintós, hanem a közelgő választásokat megelőző hercehurcára is. Falubelijeimmel – már így, a kampány elején is – a csantavéri bicskanyitogatós táncot (és alighanem a bolondját is!) járatják. A lopásokról és a betörésekről elhíresült észak-bácskai települést már több mint egy éve rettegésben tartják a helybeli és a betelepült cigányok. Akik a cinkos hatalom hallgatólagos beleegyezésével fosztogatják és macerálják a jobb sorsa érdemes, dolgos csantavéri embereket. (Akár már át is lehetne költeni az obszcén, bugyuta kis nótácskát: „Csantavéren megesett, hogy már minden elveszett…”)
A szabadkai városvezetés a Városháza mézeskalács tornyából, a legerősebb magyar politikai pártunk pedig a pártszékház gyanánt szolgáló üvegpalotából „nézte végig”, ahogy sorra törték fel a falu központjában az üzleteket, rabolták ki a házakat, félemlítették meg az idős, magányos embereket. És eközben egyetlenegyszer sem éreztek indíttatást ahhoz, hogy kiszálljanak a terepre. Nem látták szükségét annak, hogy a helyszínen győződjenek meg a soha eddig nem tapasztalt, áldatlan állapotokról. Arról, hogy milyen körülmények között élnek a cigányok, és hogy kik azok, akik rendszeresen részt vesznek a lopásokban, a betörésekben. Sem az úgynevezett cigánykérdéssel, sem az általános közbiztonsággal nem foglalkoztak. Egyszerűen szemet hunytak felette. Mintha nem is létezett volna. Csak amikor már a szerb nyelven megjelenő lapok is rendre meg-megszellőztették a (kínosan bűzös) témát, akkor kezdtek el szélsebesen intézkedni.
A mi Szabadkánk bizony egy cseppet sem szégyellte, hogy mi zajlik a városhoz tartozó legnagyobb magyar településen. De mi végre is pironkodott volna az a büszke orcája? Hiszen azt sem restelli, ami a maga legszűkebb központjában történik! Márpedig a jócskán megromlott közbiztonság feltérképezése aligha járt volna a Vajdasági Magyar Szövetség részéről pozíció-vesztéssel. Még csak nem is tépázta volna meg a párt makulátlannak hitt imázsát. Az viszont könnyen meglehet, hogy kissé rangon aluli (Uram, bocsá’, méltóságon aluli) lett volna a politikus urak számára begördülni a szép szolgálati kocsival a falu szélén található, Makó névre keresztelt cigánytelepre. Meg aztán kegyetlenül messze van ám a csantavéri Makó a szép, szent várostól, Szabadkától! Fényév távolság! Olyannyira tán, mint a szóláshasonlatban szerepelő igazi Makó Jeruzsálem szent városától. Ráadásul a cigánysoron olyasmi is megesik, hogy nem csupán kutyaürülékbe talpal bele a váratlanul érkező látogató, hanem embertől származóba is. Ugyanis nálunk még igen keményen tartja magát az a régi szentencia, amely szerint: „Faluhelyen nincs árnyékszék, szanaszéjjel szarik a nép”.
Mindennek dacára a Vajdasági Magyar Szövetség egyik (választásokra buzdító) fizetett politikai hirdetése arról szól, hogy egy olyan országban szeretnénk élni, amelyben a munkának igenis van becsülete, és amelyben igenis büntetik a lopást. (Mármint a nagyobb értékben elkövetett lopást. Mert a 3000 és az 5000 dinár a pártvezetés szerint nem számít nagy értéknek.) Mindennek dacára nem átall egy ilyen szlogennel kampányolni. Miközben teljesen magára hagyták a falut (de nem csupán Csantavért, hanem például Péterrévét is meg Bácsföldvárt is), aközben – most, a madzagmézezés időszakában – a csodatevő jó tündér szerepében tetszelegnek, és a támogató aláírásokért meg az igenlő szavazatokért cserében egy egészen szép jövőt ígérnek…
De lehet, hogy nekem egyáltalán nincs is igazam. Mert csak ott dívik a lopás meg a betörés, ahol azt megengedik. Ahol hagyják. Ahol eltűrik. És ilyen szempontból a csantavériek nem is érdemelnek (meg) jobb sorsot. De akkor a választások előtti időszakban is ugyanúgy magára, ugyanúgy a sorsára kell hagyni a falut, mint ahogy tették azt korábban is! Nem kell szavazatokért kuncsorogni! Ha egyszerűen nem kellünk a mi Szabadkánknak meg a domináns nemzeti pártunknak a létbizonytalanságunk közepette, akkor ne legyen ránk szüksége a választásokat megelőző periódusban sem! A magyarellenességéről elhíresült városvezetés ne támaszkodjon a balga „magyar gettóra”, a nyolcezer tagot számláló politikai szervezet pedig vívja csak meg a maga nagy csatáját az örök mellőzöttek nélkül! A közelgő választásokon való győzelme – ez utóbbinak -- nélkülünk sem lehet kétséges, hiszen még az anyaország miniszterelnöke is segíti a trónra jutását. Amely fölényes győzelem azonban aligha lehet majd több a keserű dicsőségnél, hiszen – nagy-nagy valószínűséggel -- a választásoktól távolmaradók, a négy kis magyar párt és az egész apolitikus vajdasági magyarság felett aratják…

Szabó Angéla
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/100/Csantaveri-kisbicska-nyitogatos.html, 2012. március 27. [22:33]

Március 28.

A dokumentumszabadságvilágnapja (Dan slobode dokumenata / Document Freedom Day)

A Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODF Alliance) 2006. márciusában jött létre az Egyesült Államokban, azzal a céllal, hogy képzés, információ-átadás útján, szakmai tudásbázis biztosításával segítse a közszolgálatban tevékenykedőket és törvényalkotókat az ISO által nyílt szabványként bejegyzett OpenDocument Format (ODF) alkalmazásában.
A nemzetközi szövetség alapító tagjai közül több szervezet - a Közép Európai Egyetem, az IBM, a Sun Microsystems és a Szabad Szoftver Intézet - az ODFA Magyarország megalakulásában is részt vett. Az esemény egybeesik a közel hatvan ország több mint kétszáz szervezete által ünnepelt Dokumentumszabadság és Nyílt szabványok napjával.
Az ISO/IEC DS 26300 szám alatt bejegyzett ODF világszabvány és nyílt platform, amelyet az informatikai ipar legnagyobb szereplői támogatnak. Ez a szabvány lehetővé teszi, hogy az elektronikus iratok a technológia fejlődésével és változásával a jövőben is teljes mértékben elérhetők, szerkeszthetők és menthetők legyenek. A Nyílt Dokumentumformátum Szövetség magyar tagozatának célja, hogy elősegítse az ODF hazai elterjedését. A szervezet olyan kompetenciaközpontként kíván működni, amely a közigazgatás mellett a civilszférának és a szakmának is képes segítséget nyújtani.
A dokumentumszabadság azt jelenti, hogy mindenki szabadon hozhat létre, küldhet, menthet el elektronikus dokumentumokat anélkül, hogy egy adott cég saját tulajdonú szoftverjét kellene használnia.

Március 27.

Színházi világnap (Svetski dan pozorišta / World Theatre Day)

Színházi Világnapon a teátrumokban az előadások előtt hagyományosan felolvassák az ünnep üzenetét. A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Március 26.

A szociális munka világnapja (Svetski dan socijalnog rada / World Social Work Day)

E világnap megünneplésére első alkalommal 2007. március 27-én került sor.
A szociális munka az egyén és a környezete közötti sokrétű, összetett kölcsönhatással foglalkozik. Küldetése, hogy képessé tegye az embereket lehetőségeik minél teljesebb kiaknázására, így gazdagítsa életüket és megelőzze a diszfunkciókat. A professzionális munka a problémamegoldásra és a változásra összpontosít. A szociális munkások a változás előmozdítói a társadalom és az egyén, a család és a szűkebb közösség életében. A szociális munka az értékek, elméletek és a gyakorlat egymással szorosan összekapcsolódó rendszere.
A Szociális Munkások Nemzetközi Szövetségének (IFSW) 90 országban vannak tagszervezetei, amelyeknek csaknem félmillió tagja van. Az IFSW az ENSZ-nél és sok más általános és térségi szervezetnél tanácsadó státusa van.

Gligorov: Szerbia nehezen fogja visszafizetni adósságait

Szerbia eladósodása jelenleg olyan mértékű, hogy aligha elképzelhető, hogy ezeket az adósságokat vissza tudja fizetni, hacsak jelentős mértékben nem gyorsítja fel a gazdasági növekedést, véli Vladimir Gligorov (a képen), a bécsi székhelyű nemzetközi gazdasági intézet munkatársa.
Gligorov az újvidéki Dnevniknek adott interjújában kifejtette, nem mellékes az sem, hogy mekkora kamat mellett adósodik el az ország, s amennyiben ez jelentősen magasabb, mint az adott ország gazdasági növekedése, akkor ez azt jelenti, hogy nem lesz nemzeti jövedelem, amiből az adósságot vissza lehetne fizetni.
„Szerbia jobb helyzetben van, mint Görögország, mert nem kell ismét recesszióba süllyednie. Jobb helyzetben van az egykori Argentinánál is, mert flexibilis árfolyama van. De felettébb hitvány szociális helyzetben van és politikailag irányvesztett”, értékelt Gligorov.
Miroljub Labus nemrégi javaslatával kapcsolatban, miszerint Szerbiának teljes egészében át kellene állnia az euróra, Gligorov azt mondta, nem egészen világos, mit is gondolt ezzel Labus elérni.
„Makrogazdasági szempontból, amennyiben a jövedelmek, mindenek előtt a bérek és a nyugdíjak nincsenek euróindexhez kötve, úgy a monetáris és a fiszkális politika nem tehetetlen. Ebben a pillanatban, a dinár jelentős devalválása után, a munka ára az euróhoz viszonyítva jelentősen csökkent, ami azt jelenti, hogy legalább ezen az alapon megnőtt a versenyképesség”, mondta Gligorov.

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/16386/Szakerto-Szerbia-nehezen-fogja-visszafizetni-adossagait.html, 2012. március 25. [16:38]

Március 25.

A rabszolgaság és a tengerentúli rabszolga-kereskedelem áldozatainak emléknapja (Međunarodni dan sećanja na trgovinu robljem i žrtve prekomorske trgovine robljem / International Day of Remembrance of the Victims of Slavery and the Transatlantic Slave Trade)

1807. ezen a napon írta alá III. György angol király (1760–1820) a rabszolga-kereskedelem eltörléséről szóló törvényt. Az egykori kezdeményezés egy fiatal tory képviselőtől, William Wilberforce-tól származott, de az ügy igazi prófétája mégsem ő, hanem a rabszolgaság eltörlésére már 1787-ben társaságot alapító, ifjú cambridge-i diák, Thomas Clarkson volt. Őt tekintik egyébként ezért az első, modern emberjogi mozgalom atyjának, aki egyesíteni tudta a cél érdekében a kvékerek, az anglikánok és a társadalom más, bűntudatot érző tagjainak törekvéseit.
A törvény jelentősége messze túlterjedt a szigetország partjain. Noha Franciaország – átmenetileg – már 1794-ben törvényen kívül helyezte a rabszolga-kereskedelmet, Dánia 1804-ben, több észak-amerikai állam pedig 1807-ben hozott ugyanilyen törvényt, csak a kor legnagyobb tengeri hatalma, Nagy-Britannia volt olyan helyzetben, hogy hadiflottája révén a tiltásnak világszerte érvényt is tudjon szerezni.
A korabeli köznyelvben „háromszög-kereskedelemnek” nevezték azt, amikor Európából rummal, fegyverekkel, textíliákkal és más ipari termékekkel megrakott rabszolgaszállító hajók keltek útra a nyugat-afrikai partok felé, hogy a rakományt ott rabszolga-kereskedőkkel emberekre cseréljék el, majd – szerencsétlen áldozataikkal a fedélzeten – átvitorlázzanak az Atlanti-óceánon. Mai becslések szerint a rabszolga-kereskedelem évszázadai alatt legalább egymillió ember lelte halálát a hajók gyomrában, útban az amerikai partok felé.
A XV. és a XIX. század között körülbelül 20 millió afrikai rabszolgát hurcoltak keresztül az Atlanti-óceánon. Ez a „láthatatlan” embertömeg tette évszázadokon át gazdaggá Európát, úgy, hogy közben be sem tette a lábát a kontinensre.
Abban minden történész egyetért, hogy Afrika népessége körülbelül 25 millió fővel csökkent, és ez például nagyban hozzájárult a XIV. században virágzó, méretében Nyugat-Európánál is nagyobb mali királyság bukásához. A rabszolga-kereskedelem bevételei komoly mértékben járultak hozzá a XVIII. és XIX. század kereskedelmi-ipari forradalmához.
Az ENSZ-közgyűlése (a 2007. december 17-i 62/122 számú határozattal) – 2008-tól kezdődően – ezt a napot a rabszolgaság és a tengerentúli rabszolga-kereskedelem áldozatainak emléknapjává nyilvánította. (Augusztus 23. a rabszolga-kereskedelem eltörlésére és megszüntetésére emlékezés nemzetközi napja,december 2. pedig a rabszolgaság felszámolásának világnapja!)


Március utolsó vasárnapja
A nyári időszámítás kezdete (Početak letnjeg računanja vremena / Daylight seving time begins)

A nyári időszámítás kezdete március utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 2 óra. A befejezése október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 3 óra. Az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják. Maga a reform háborús idők szülötte. 1916-ban, Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást.

KILÉPÉSI NYILATKOZAT

Én, Bacskulin István, szőlész borász szakmérnök clj. mint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alapító tagja, kinek tagsági igazolvány száma 003, a mai naptól 2012. március 21-től, kilépek a VMSZ tagjai sorából.

A VMSZ közel 12 éve részt vesz a hatalomban, miközben a vajdasági magyarok (demográfiai, foglalkoztatási, oktatási stb.) helyezte folyamatosan romlik. a pártban sajnos eluralkodott a személyi haszonszerzés és csoportérdek.

Szomorú vagyok, hogy a négy másik magyar párt sem tudott megegyezésre jutni a választásokon való közös fellépés kérdésében.

Sajnos a VMSZ községi vezetősége az elmúlt közel 4 év alatt a polgártársaink érdekeit figyelmen kívül hagyva a folyamatos meggondolatlan és rossz döntésekkel sikeresen tönkretette az önkormányzatot, mint például a Brantner Kft.-vel kötött, a községre nézve hátrányos szerződés, a magyarkanizsi nagyutca lezárása, a kaszárnya bankkölcsön útján történő megvásárlása.

Mesterien manipuláltak a horgosi nagyberuházásokkal és már vagy 3 éve a településnek nincs kultúrháza, csak egy nagy rakás szemétdombja a falu közepén. a nagy pénzekért uniós elvárásoknak megfelelő új játszóteret így sikeresen elzárták a gyerekek elől. Az sem érdekli a helyi vezetőket, hogy a helyi járulék bevezetése nagyon csúfos vereséget szenvedett.

A VMSZ megalakulásakor demokratikus, többesjelöléssel és titkos szavazással jelölte a képviselőit, most horgoson a képviselőjelölésekkor a VMSZ alapszabályát mellőzve kézfelemeléssel egy előre felolvasott listát szavaztattak meg, az sem érdekelte a jelenlévő magas rangú vezetőket, hogy a szavazás érvénytelen volt, mivel a tagság 1/3 sem jelent meg az ülésen.

Nem én hagyom el az általam is alapított VMSZ-t, hanem a szervezet hagyja el lassan a tagságot.

Nem lépek be más pártba – habár felkérés már nagyon régen van – állampolgárok csoportjával, függetlenként veszek részt a május 6-i választásokon.

Tisztelettel:
Horgos, 2012. március 21.

Bacskulin István
http://www.facebook.com/profile.php?id=100000294344364

Szabadkai Magyar Hírlap, 2012. március 16., 6. o.

Március 24.

A tuberkulózis világnapja (Svetski dan borbe protiv tuberkuloze / World Tuberculosis Day)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) döntése értelmében, annak emlékére, hogy dr. Robert Koch 1882-ben a tudományos világnak bejelentette, hogy felfedezte a TBC bacilust. Ezen a napon világszerte újból felhívják a figyelmet az egyik legnagyobb népbetegség további terjedésének veszélyeire. A baktériumok az utazások és a migráció nyomán hatalmas erővel tértek vissza a gazdag országokba is és ezúttal minden társadalmi rétegben nagyjából egyforma erővel támadnak. Tbc-ben évente kétmillió ember hal meg a világon. 2001. október 24-én a Világbank és az Egészségügyi Világszervezet Washingtonban útjára indította a tuberkulózis elleni „világprogramját”.

Március 23.

Meteorológiai világnap (Svetski dan meteorologije / World Meteorological Day)

1950. március 22-én Genfben megalakult a Meteorológiai Világszervezet (WMO) – a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a Meteorológiai világnap megünneplését, s azóta minden évben március 23-án tartják.
Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. A Nemzetközi Meteorológiai Szervezet társadalmi jellegű volt, az utódaként 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, ma az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. Tevékenységi körébe elsősorban a meteorológiai szolgálat világméretű kiépítése, a tagországok közötti gyors időjárási tájékoztatáscsere megszervezése tartozik. Globális észlelő hálózata, az Időjárási Világszolgálat – WWW. A megrendezett világnapok középpontjában mindig egy-egy időszerű témakör áll.

Március 22.

A víz világnapja (Svetski dan vode / World Day for Water, World Water Day)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése – a világszervezet Környezet és Fejlődés Konferenciájának (UNCED) javaslatára – 1992. december 22-i A/RES/47/193 számú határozatával március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította, amelyről első alkalommal 1993-ban emlékeztek meg. Ezzel a határozattal kifejezésre juttatták annak fontosságát, hogy a vízgazdálkodás a gazdasági termelés és a szociális jólét alapja, és ezek a rendelkezésre álló víz mennyiségétől és minőségétől függnek, felhívták a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben.
Amint a népesség és a gazdasági tevékenység növekszik, sok országban vízhiány áll elő, amely a gazdasági fejlődés korlátja lehet. Ezen kívül a vízkészlet védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfigyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. A világnapon emlékezünk meg e természeti kincsünkről, minden évben más és más összefüggéseire rámutatva.


A magyar fordítók és tolmácsolók napja (Dan mađarskih prevodilaca i tumača / Hungarian Translators and Interpreters Day)

1974. március 22-én alakult meg az ELTE Bölcsészettudományi Karának Fordító- és Tolmácsképző Központja. Ennek emlékére 1999 óta március 22-én tartják a Magyar Fordítók és Tolmácsolók Napját



Az Arab Liga napja (Dan Arabske lige / Arab League Day)

Annak emlékére, hogy az Arab Ligát 1945-ben (néhol 1944-ben) ezen a napon alapította hét arab állam – Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Libanon, Szaúd-Arábia és Szíria –, a Kairóban aláírt alapokmánnyal.

Az Arab Államok Ligájának zászlaja

Március 21.

A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja (Međunarodni dan eliminacije rasne diskriminacije / International Day for the Elimination of Racial Discrimination, International Day Against Racism)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése – az 1966. október 26-i 2142(XXI) számú határozatával – március 21-ét jelölte ki a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem, az Antirasszizmus Világnapjának, ezzel állítva emléket az 1960. március 21-én a dél-afrikai Sharpeville-ben történt, vérfürdőbe torkollott apartheid-ellenes demonstráció 69 áldozatának. Az ENSZ-közgyűlés úgyszintén felszólította a nemzetközi közösséget, hogy növelje erőfeszítéseit a faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetése érdekében.
Ezen a napon arra próbálják irányítani a figyelmet, hogy vannak olyan folyamatok a világban, amelyek egyes embercsoportok kitaszítását kezdeményezik azoknak a köréből, akik hozzáférhetnek a mindannyiunkat megillető kulturális, és anyagi javakhoz. Az Antirasszista Világnap ezeknek a folyamatoknak a megállítására törekszik: a kultúrák egymás mellett élésének szükség- és törvényszerűségét kommunikálja, elősegíti egymás jobb megismerését és elfogadását, továbbá emléket állít azoknak, akik a rasszizmus elleni harcnak szentelték életüket.
A rasszizmus és a rasszista diszkrimináció elleni küzdelem első évtizede programjának keretében az ENSZ-közgyűlés 1979-ben felszólította a tagállamokat, hogy március 21-ével kezdődően tartsák meg a fajüldözés és a faji megkülönböztetés ellen küzdő népekkel való szolidaritás hetét (32/24 számú határozat).



Erdők (Világ) Napja (Svetski dan šuma / World Forestry Day)

1976-tól ünneplik, az ENSZ kezdeményezésére, tekintettel az erdők jelentőségére és szerepére a környezetvédelemben.







A költészet világnapja (Svetski dan poezije / World Poetry Day)

Bevezetését Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban, amikor az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) intézett levelében javasolta a nemzetközi költészeti nap kijelölését. A végrehajtó tanács ajánlása alapján 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg. A fő cél az, hogy a költői kifejezésmódok révén támogassák a nyelvi különbözőséget, esélyt adva a veszélyeztetett nyelveknek, hogy azok saját közösségükön belül hangjukat hallathassák. (Magyarország április 11-én, József Attila születésnapján ünnepli a magyar költészet napját.)


A planetáris tudat világnapja (Svetski dan planetarne svesti / World Day of Planetary Consciousness)

A planetáris tudat világnapja hagyományt teremtve ünnepli a globális tudatosságot, azt az eszmeiséget, hogy az ember felismeri és átérzi: az emberiség egységes. Úgynevezett napfelkelte-fesztiválokat rendeznek a tavaszi napéjegyenlőség napján. A fesztivál Új-Zélandon kezdődik, ahol a Nap először kel fel, és Szamoa szigetén fejeződik be. Az emberiség közös felelősségtudatának erősítését célul tűző Budapest Klub Alapítvány 2001. március 21-én először rendezte meg a világnap fesztiválját Magyarországon.

Március 20.

Az alvás világnapja (Svetski dan spavanja / World Sleep Day)

A kezdeményezést amerikai szakemberek indították útnak 2008-ban. A dátum minden évben változik, mert a nyári időszámításhoz igazították. A kezdeményezés mára az egész világon elterjed. Célja, hogy felhívja a figyelmet az alvás fontosságára, a minőségi alvásra és az alvással kapcsolatos betegségek megelőzésének és kezelésének fontosságára. Ezen a napon a világ számos országában orvosok, kutatók, gyógyítók és civil szervezetek fognak össze, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az alvászavar egyre inkább népbetegség, de kezelhető probléma.
A kutatók kimutatták, hogy agyunk alvás közben is serényen dolgozik. Az 1952-es év elején az alváskutatás úttörője, Aserinsky és oktatója, a Chiccagói Egyetem pszichológusa, Nathaniel Kleitman egyszer és mindenkorra megcáfolta azt a hiedelmet, hogy az alvás idejére kikapcsol az agy.
Sokan azért alszunk kevesebbet, mert nem tudunk napközben mindet elvégezni, Tudatában vagyunk annak, hogy túl későn alszunk, de általában az utolsó óra az, amelyet magunkra tudunk fordítani. Vannak akik azt bizonygatják, hogy kevés alvás is elegendő számukra. A szellemi éberség hiánya és a fejfájás azonban nem azt jelzi, hogy jól bírják az alváshiányt. A legtöbb embernek naponta hét-nyolc óra alvásra van szüksége. Ha csupán egy órácskával kevesebbet alszunk éjszakánként, máris érezhetővé válik hogy romlik a koncentráció képességünk és a hangulatunk.
Szinte nincs is olyan ember, aki élete folyamán ne küszködne valamilyen alvásproblémával. Nemzetközi becslések szerint a fejlett országokban a lakosság mintegy 30%-át érinthetik a különböző alvásbetegségek. Számtalan alvászavar létezik, melyek háttérét mindenképpen ki kell deríteni.
A leggyakoribb alvásbetegség az álmatlanság, ami nem is maga a betegség, hanem tünet. Lényege, hogy az alvás nem felel meg alapvető funkciójának, folyamata megzavart, tartama megrövidült, s nem vezet a szellemi-fizikai készenléti állapot restorációjához. Alvásbetegség még az inszomnia, vagyis a kóros álmatlanság, a narkolepszia, azaz a hirtelen jelentkező alvásroham, elalvás. Fontos még megemlíteni az alvási apnoe szindrómát, azaz az alvásfüggő légzészavart, légzéskimaradást. Alvásbetegség a horkolás is.
Az alvászavarok ritkán fordulnak elő önálló jelenségként, az esetek többségében valamilyen betegséghez, pszichés problémához társulnak. Köztudott, hogy az alváshiány rontja az ember teljesítőképességét, csökkenti az immunrendszer védekező képességét és növeli a belestek kockázatát. Az is nyilvánvaló, hogy az alvásmegvonás halálhoz vezet.
Az alvás alatti folyamatok vizsgálata természetesen csak alvás alatt lehetséges, ezért ezeket a betegeket alváslaboratóriumban kell kivizsgálni: itt regisztrálják az agyi elektromos tevékenységet, légzést, pulzust, a vér oxigéntelítettségét, izomtónust és végtagmozgásokat.