Április 30.

A dzsessz világnapja [Međunarodni (Svetski) dan džeza / International Jazz Day)

Először ünnepli a világ április 30-át a dzsessz világnapjaként.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2011. évi közgyűlésén döntött úgy, hogy a dzsessz világnapjává nyilvánítja április 30-át. Az Egyesült Államokban 2001 óta tartott Jazz Appreciation Month (a dzsessz megbecsülésének hónapja) utolsó napjára eső ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a dzsessz értékeire, az oktatást, a népek közötti békét, egységet, párbeszédet és együttműködést segítő erejére.
Mint Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója fogalmazott, ezen a napon egy olyan zenei formát ünnepelhetünk, amely a szabadság, az egyéniség és a sokszínűség univerzális nyelvévé vált. A dzsessz ráadásul a zene minden területén új lehetőségeket nyitott.
A világnap alkalmából koncerteket és workshopokat rendeznek többek között Párizsban, New Yorkban és New Orleansban is. A fellépők között olyan prominens dzsesszzenészek szerepelnek, mint Herbie Hancock, az UNESCO jószolgálati követe, Marcus Miller, Barbara Hendricks és Hugh Masekela.
Magyarországon, ahol a Magyar Jazz Ünnepe és a Magyar Jazz Napja élő hagyomány, a budapesti Millenárison található Európa Pontban a kiváló zongorista-zeneszerző, Oláh Kálmán ad koncertet hétfőn este nyolc órától.
Pallai Péter, aki a londoni Magyar Kulturális Központ dzsesszprogramjainak kurátora, az MTI-nek nyilatkozva rendkívül örvendetesnek nevezte, hogy a világszervezet is hajlandó a műfaj értékeire felhívni a figyelmet. „Gyanítom, hogy ebben szerepet játszott az UNESCO közgyűlésének magyar elnöke, Bogyay Katalin is, aki nemcsak londoni munkánkban, hanem általában is segítette a magyar dzsesszmuzsikusok ügyét” – jegyezte meg.
Pallai Péter szerint az, hogy a műfaj világnapot kapott, azért is fontos, mert mára a dzsessz intellektualizálódott, kisebbségi műfajjá vált és a sokkal kevésbé tud megélni, mint amikor még tánczeneként alkalmazták egyes irányzatait.
A figyelemfelhívás arra helyezi a súlyt, hogy a dzsessz a kulturális örökségünk fontos részévé vált és ez rangot ad a műfajnak – mutatott rá Pallai Péter, megjegyezve, hogy Herbie Hancock, aki a világnap alkalmából kezdi meg turnéját, egyike azoknak, akiket a könnyebb műfajok rajongói is nagyon szeretnek, kiváló muzsikus.
Nem véletlen, hogy a nácizmus és a sztálinizmus egyaránt felforgató zenének, tiltott gyümölcsnek tartotta a dzsesszt, mert egy improvizáción alapuló művészet a szabadság zenéje. (MTI)

A magyar katonazene napja (Dan mađarske vojne muzike / The Day of the Hungaian Military Music)

2003-től kezdve ápilis 30-án, Lehár Ferenc születésnapján, ünneplik meg a Magyar Katonazene Napját, amely ünnepségsorozat egyben a Magyar Honvédség katonazenekarainak fegyvernemi napja is.
Ezen a napon, amely a világhírű operett komponista és kiváló katonakarmester Lehár Ferenc születésének évfordulójáról emlékeznek meg, a szakma tiszteleg a magyar katonazene sok száz éves története valamint a múlt és jelen katonazenészei előtt. Ekkor kerül sor a katonazenészek megbecsülését jelentő kitüntetések és ajándékok átadására.

A méhek napja (Dan pčela / Honey Bee Day)

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) kezdeményezésére 1994-től minden év április 30-án ünnepelik Magyarországon a Méhek Napját, amikor a méhek természetben betöltött szerepére, és a méz, valamint a méhészeti termékek jótékony hatásaira hívják fel a figyelmet. Mivel sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése. E napon országszerte mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal várják a méhészek az érdeklődőket.

A Méhek Napja alkalmából a méhek védelmének fontosságára is felhívják a figyelmet, hiszen a méhek megporzó munkája nélkül nem lenne élet a Földön. Ezért kell óvni őket: ilyentájt, amikor virágoznak gyümölcsfák a keretekben, kérünk mindenkit, fokozottan kell gondolni a méhek védelmére, és nappal, amikor a méhek aktívak, ne permetezzünk semmilyen vegyszerrel.

Április 29.

A táncművészet világnapja / Nemzetközi táncnap vagy A Tánc Világnapja (Svetski dan plesa / World Dance Day)

 

Az ünnepet a Nemzetközi Színházi Intézet 1981. évi madridi közgyűlése  kezdeményezésére 1983-ban ünnepelték meg először, a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre (1727–1810), az egyetemes táncművészet nagy megújítójának születésnapjára emlékezve.  

Ezen a napon az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt minden éveben a világ mindenféle táncát megünneplik.

A Nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.

Míg a tánc az emberi kultúra része annak történetének kezdete óta, hivatali jelenléte ehhez mérten világszerte alacsony.

Április utolsó vasárnapja

A testvérvárosok napja (Dan pobratimljenih gradova / Sister Towns Day)

 A testvérvárosok világnapját a városok közötti együttműködés előmozdítása érdekében tartják, annak emlékére, hogy 1957. április 28-án a franciaországi Aix-les-Bains-ban megalakult a Testvérvárosok Világszövetsége (UTO).

Megalakulásakor a szövetség a népek közötti megértés megteremtését, a baráti kapcsolatok ápolását tűzte ki célul. A szervezet arra törekszik, hogy a városok lakosságát közös akciókra serkentse olyan célokért, mint a környezet megóvása, az urbanizáció káros következményeinek csökkentése, s az e téren szerzett tapasztalatok átadása egymásnak.

„A testvérkapcsolat két olyan település találkozása, melyek egyetértésben nyilatkozatot tesznek, hogy társulnak európai perspektívájú tevékenység, problémáik összevetése és baráti kapcsolataik mind szélesebb körű fejlesztése céljából” – mondta Jean Bareth, az Európai Települések és Régiók Tanácsának elnöke.

A testvérvárosok gondolata a második világháború után született meg, amikor az emberek felismerték, hogy csak egyetlen úton léphetnek előre: ha szorosan együttműködnek szomszédaikkal. Az eredeti cél az volt, hogy Európai különböző régióinak városai megosszák egymással tapasztalataikat

Az Európai Bizottság 1989-ben indította útjára testvérvárosi (town twinning) programját, azzal a szándékkal, hogy támogassa a már létező kapcsolatok elmélyítését és új kapcsolatok kialakítását. Az akció lehetővé teszi, hogy a városok polgárai és képviselői bekapcsolódhassanak az európai integrációba, erősítve ezáltal az Európai Unióhoz való tartozás érzését.

1993-ban létrehozták az „Aranycsillag”-díjat, amelyet minden évben annak a két városnak ítélnek oda, amelyek a legtöbbet tették az európai integrációért azzal, hogy a megelőző évben elnyert támogatások segítségével szorosabbra fűzték a szálakat saját lakosaik között.

Húsvét    negyedik vasárnapja

(A papi) hivatások világnapja (Svetski dan sveštenika / World Day of Prayer for Vocations)

A Katolikus Egyházban minden évben Húsvét negyedik vasárnapján tartják a papi hivatások világnapját. Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és az új papi hivatásokért imádkoznak a hívek, valamint papnövendékek számolnak be életükről, hivatásuk kialakulásáról.

Pásztor István elképzelése május 6-áról

http://vmszfail.blogspot.com/

PÁSZTORLEVÉL

 Nem arról szól, amiről kellene!

Névre szóló személyes körlevéllel fordult április 20-án Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) elnöke a vajdasági magyar választókhoz. (Ez is azt igazolja, hogy a pártnak mégiscsak lehet valamiféle adatbázisa. Hogy ez törvényes-e vagy sem, az külön kérdés lehetne.)  

A VMSZ óriási választási plakátjai és a sajtóban megjelent hirdetések bizonyára nem kevés pénzbe kerültek. Nem lehet olcsó mulattság a – kitudja hány ezer címre küldött – levél sem. Most az a cél, hogy meglegyen a „százezer szavazat”, amire Pásztor számít. Kerül, amibe kerül.

No, de lássuk miről is szól, illetve miről nem szól a Nemzettársaknak címzett (50 soros) levél?

Már a VMSZ-nek a (levél elején is feltüntetett) választási jelszava, „Vajdaságért – egy normális Szerbiában” sem felel meg az elvárásoknak. A jószerivel semmitmondó szlogen ugyanis arra utal, hogy a VMSZ-nek Vajdaság (névelő nélkül) a fontos, nem pedig az itt élő magyarok.

Pásztor elismeri, hogy pártja „nem járt maradéktalanul sikerrel, mert nem teljesült minden abból, amit négy éve elvállalt”, majd arra panaszkodik, hogy ehhez „nem voltak meg a partnerek”. Arról azonban már nem számol be, hogy mi az, amit sikerült elérni, és mi az, amit nem.

A vajdasági magyarok vonatkozásában a pártelnök a „legmélyebb, ma is sajgó sebek” közül csak kettőt említ, „amit a Tadić vezette Demokrata Párt és fáklyahordozói – a ligások, gések, szociáldemokraták – szégyentelenül végigcsináltak”: Az egyik, hogy „kimondták és végigvitték a törvénykezésen a magyarok újbóli megbélyegzését, háborús bűnösként való megnevezését”, a másik pedig, hogy „megtartották a miloševići körzethatárt”. Mindkettő súlyosan érinti az itteni magyar közösséget, ami már magában is elegendő az eddigi politika sikertelenné minősítéshez. (Említi ugyan még „Szabadka és Zenta esetét”, csak éppen nem tűnik, hogy milyen vonatkozásban.)

A VMSZ-nek nem sikerült elérni, hogy a 2011. október 6-án hatályba lépett szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvénybe ne kerüljön be az 1944 őszén a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott kollektív bűnösség elve, sőt még ki is kiterjesztették azt.

A magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb módon való megosztása 1992 óta folyamatosan tart, amikor a szerb kormány rendelet hozott, amellyel három magyar többségű községet, Adát, Zentát és Magyarkanizsát – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből – a nagykikindai körzethez csatolt.

A VMSZ „sikereihez” tartozik az is, hogy a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló 2008. december 22-i törvény megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot.

És akkor még nem is említettük, hogy folyamatosan csökken a vajdasági magyarok száma a tartomány népességében, növekszik a munkanélküliek és a szegények tömege. A magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban a 2011-2012-es iskolaévben 28-al, a tanulók száma pedig 235-el kevesebb, mint egy évvel korábban. A tartományi közigazgatásban foglalkoztatottak között mindössze 6,43%-a magyar (a lakosságban 14,28), stb. Minderről persze Pásztor levelében nem történik említés.

A levél második fele valójában választási szólamokból és ígéretekből áll. Például, hogy „számunkra létfontosságú, hogy meghatározó többségben legyünk az önkormányzatokban”, hogy „tudunk és akarunk dolgozni”, valamint hogy az elnökválasztás második körében „az fog győzni, akit mi támogatunk. Mi azt fogjuk támogatni, aki elfogadja a programunkat”. 

Pásztor egyezkedései Boris Tadić (lemondott) szerb elnökkel a vajdasági magyarok számára sajnos nem hozták meg a várt eredményeket a körzethatárok visszaállítása, a kollektív bűnösség elvének és a bíróságok megszüntetése stb. tekintetében. A VMSZ elnöke az elmúlt négy év alatt, az üres ígéreteken kívül, nem tudott semmi érdemlegeset felmutatni a vajdasági magyarok helyzetének javítása és jogainak hatékonyabb megvalósítása területén. 
               A levél tehát nem arról szól, amit a vajdasági magyar szavazók elvárnának. Ezért mindenkinek el kell gondolkoznia azon, hogy Pásztornak és a VMSZ-nek újabb négy évre bizalmat szavazzon-e?

Bozóki Antal

                Újvidék, 2012. április 28.

Április 28.

А munkahelyi balesetek nemzetközi gyásznapja / Мunkavédelmi világnap [Svetski dan bezbednosti i zaštite (zdravlja) na radu / World Day for Safety and Health at Work]  
     

Április 28-a a munkahelyi balesetek világnapja, gyásznap, amelyen az óvatlanság, a felelőtlenség és a rossz munkakörülmények áldozatairól emlékezünk meg. A gyásznapot a világban 1996-ban tartották meg először. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2003-ban világnappá nyilvánította. 

Világszerte évente több mint 200 ezer munkavállaló hal meg munkahelyi balesetben. A világnapon a földkerekség több mint 70 országában emlékeznek meg a rossz munkakörülmények áldozatairól, sérültjeiről. A Munkahelyi Egészség és Biztonság Világnapja alkalmából világszerte számos eseményt rendeznek azért, hogy felhívják a figyelmet a veszélyes munka „emberi tragédiájára”. Ünnepélyes megemlékezéseket tartanak azok tiszteletére, akik munkájuk következtében megbetegedtek, megsérültek vagy meghaltak. Az utóbbi években Szerbiában is megemlékezéseket tartanak azok tiszteletére, akik munkájuk következtében megbetegedtek, megsérültek vagy elhunytak.
A gyásznapról Magyarországon 1997-ben emlékeztek meg először. Szerbiában 2003 óta jegyzik a dátumot. (Szerbiában április 4. Munkavédelmi Nap!)

Csillagászat napja [(Svetski) dan astronomije / Astronomy Day]

A csillagászat napja az USA-beli Astronomical League ajánlása alapján került 2012-ben április 28-ára. Ez egy „mozgó ünnep”, mely a holdfázishoz igazodik, általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Ebben az évben az első negyed április 29-én van, így a csillagászat napján, április 28-án még éppen nem félholdat, hanem annál valamivel keskenyebb holdat láthatunk az égen.

 Április utolsó szombatja

Állatorvosi világnap (Svetski dan veterinara / World Veterinary Day)

A világnapot az Állatorvosi Világszervezet (World Veterinary Association) kezdeményezésére 2001-ben tartották meg először.

A világon ötszázezer állatorvos dolgozik, akik az állatok egészségéért, és ezáltal az emberek egészségéért is felelnek, míg mintegy hatszázmillióan vannak, akik állattenyésztéssel foglalkoznak. A velük való együttműködés nagyon fontos, hiszen az állatok egészsége kihat a gazdaságra, az élelmiszeriparra, a környezetre, és mindennél fontosabb: az embereket is veszélyeztető fertőző betegségek visszaszorítására.

Szerbiában mintegy két és félezer engedéllyel rendelkező állatorvos dolgozik, akik tagjai Szerbia Állatorvosi Kamarának, amely betagosodott az Európai Állatorvosi Szövetségbe.
A Magyar Állatorvosok Világszervezete (World Organization of Hungarian Veterinarians) 1997-ben az anyaországban és a világ más országaiban élő magyar állatorvosok által életrehívott szervezet. A nem magyar állatorvosok és nem állatorvosok számára is nyitott a szervezet, ők a Világszervezet pártoló tagjai lehetnek. Céljai között szerepel, többek között: a világ bármely táján élő magyar állatorvos kollégák szakmai és kultúrális kapcsolatrendszerének kiépítése és fenntartása, a magyar állatorvosi hagyományok megőrzése és továbbfejlesztése, az állatorvosok társadalmi helyzetének, szellemi-anyagi megbecsülésének megismerése és javítása.

Április 27

A vakvezető kutyák napja [Dan pasa vodiča (slepih) / International Guide Dogs Day]              

1994-ben ünnepelték meg először, a Nagy-Britanniában levő Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségének javaslatára. 
A jól kiképzett vakvezető kutya megóvja gazdáját az útjába kerülő akadályoktól. A vakvezető kutyák első iskoláját 1919-ban a németországi Oldenburgban alapították, az ebeket akkor a világháborúban megvakult katonák vezetésére képezték ki. 
Ma a vakvezető kutyák kiképzése szinte az egész világon fontossá vált. Segítségükkel a sérült emberek könnyebben tájékozódnak a környezetükben. És egyéb élethelyzetekben Kiképzésüket szakemberek végzik. A tanfolyam végén a kutyák bizonyítványt kapnak. Fehér alapon vörös kereszttel ellátott jelvényt hordanak, amely jelzi „foglalkozásukat”.

Április 26.

A szellemi tulajdon világnapja (Svetski dan intelektualne svojine / World Intellectual Property Day)

Az ENSZ genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 2000. évi közgyűlésén döntött arról, hogy április 26-át a világ társadalmi fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki alkotók és művészek munkásságának és eredményei védelmének szentelt világnappá nyilvánítja, amely tisztelgés az emberi tudás és képzelőerő, a kreativitás előtt. Először 2001-ben ünnepelték meg.

Csernobili Katasztrófa (Katastrofa u Černobilu / Chernobyl disaster)

1986. április 26-án kora hajnalban, pár perccel fél kettő előtt következett be a robbanás a csernobili atomerőműben. Az emberiség és az atomenergia történetében legsúlyosabb katasztrófa anyagi, egészségügyi, környezeti, humanitárius stb. következményeit még hosszú időn át viseli Ukrajna, a nemzetközi közösség segítségével. A felszabadult veszélyes 137-es cézium nagyobb vagy kisebb mértékben 3,9 millió négyzetkilométer területet sugárfertőzött meg, vagyis Európának mintegy 40%-át. Ukrajnában még – a 2008. évi adatok szerint – 2,6 millió embert (közöttük 754.934 gyermeket) tartanak nyilván, akik a katasztrófa következtében szenvedtek egészségkárosodást. 

A volt Szovjetunióból a csernobili katasztrófa elhárításában mintegy 250.000-en vettek részt, akik közül az utóbbi tíz évben 70.000-en elhaláloztak, 150.000 pedig rokkantak lettek. A katasztrófa negatív következményei még közel 300 évig lesznek érezhetők.

Az Árgus a tartalmasabb választási kampányért

Az Árgus kisebbségi jogok védelmére alakult társadalmi szervezet  azzal a szándékkal hívott össze sajtóértekezletet  csütörtökön, április 24-én 13 órára a Petőfi Sándor Művelődési Központ kistermébe, hogy megpróbálja tartalmasabbá tenni a javában folyó választási kampányt, hogy az az ígérgetések és politikai szólamok teréről a problémák nyílt feltárásának, a gondokkal való bátor szembenézésnek terére lépjen át. Lehetővé téve, hogy a pártok és jelöltjeik ténylegesen egyfajta szövetségre lépjenek egymással. Szövetségre, amelyben a választók megígérik, hogy az adott pártra adják szavazatukat. Cserébe a párt és jelöltjei kötelezettséget vállalnak arra, hogy a választók által fontosnak tartott problémákkal foglalkoznak, energiájuk javát arra fordítják, hogy próbálják megoldani ezeket a problémákat, mindent megtesznek a bajok orvoslására, legalább enyhítésére. És nemcsak mandátumok végén, hanem annak folyamán is választóiknak számot adnak arról mit végeztek, megmagyarázva azt is, hogy esetleg miért nem tudtak többet tenni a vállalt feladatok teljesítéséért. Mivel azonban a sajtó a tájékoztatásnak szánt összejövetelt bojkottálta, az két párt és három társadalmi szervezet képviselőinek kötetlen eszmecseréje alakult át.

            Bevezetésként Bózoki Antal, az Árgus elnöke röviden ismertette azt a tanulmányát, amelyet CD-én szétosztott a részvevők között, amelyet utólag eljuttat a sajtónak, amelyet ehhez a tájékoztatóhoz csatoltan itt is közlünk. A tanulmány példát próbál adni arra, hogy egy igazán tartalmas választási kampányban hogyan kell felmérni a helyzetet, mérleget készíteni arról mi van, mit értünk el, hol vannak még gondok és megoldatlan kérdések. Ennek alapján készülhet el nemcsak annak ígérete, hogy a szavazatokat kérő párt a választások után mire összpontosítja tevékenységét, hanem ez lehet az alapja annak a bevezetőben említett „társadalmi megállapodásnak”, amelyet a párt és jelöltje a szavazókkal köt.

            Az összefoglalót követő beszélgetésben szó volt Bózoki munkásságáról is: Matuska Márton nemcsak azt hangsúlyozta, hogy a társadalmi szervezetek feladata a választási kampány napjaiban is szólni arról, amivel egyetlen párt sem foglalkozik, hanem Bózoki tevékenységét a kisebbségi jogvédelem tudományos megalapozásában a két világháború közötti neves vajdasági magyar politikusok tevékenységéhez hasonlította, akik e kérdéskörben 37 beadványt juttattak el a Népszövetséghez. Szó volt a választási kampányról is: Oláh Robert ismertette a Magyar Remény Mozgalom aláírás gyűjtő akciójának kudarcait és sikereit, azt, hogy hol sikerült választási listát állítaniuk és bejelentette, hogy csak e tevékenységtől megszabadulva indítják választási kampányukat.

            A beszélgetés hangulatát azonban az szabta meg, mondanivalójának lényegét az adta meg, hogy a felszólalók (Papp Ferenc, Nagy Margit és a beszélgetésbe is bekapcsolódó Bózoki Antal) – a sajtó bojkottja miatti felháborodással gerjesztett élességgel is – kemény bírálatot mondtak a kisebbségi helyzetről, a Magyar Nemzeti Tanácsról, a mind inkább az egypártrendszer visszaállításán munkálkodó VMSZ-ről. Onnan, hogy szóvá tették: még az anyaországban is arról beszélnek, hogy milyen jó a mi sorsunk és kevesebb szó esik a kisebbség tényleges gondjairól. Azon át, hogy kifogásolták: a sajtóban a titói korszak óta nem volt ilyen személyi kultusz, az újságírók még a milosevići korszakban is merészebben feltárták a problémákat, mint most. Addig, hogy utaltak rá: a Magyar Nemzeti Tanács szinte erőszakkal érvényesíti a VMSZ politikáját, a VMSZ-káderek érdekében pereskedik az önkormányzatokkal, sőt szóba jött még Pásztor István közlekedési balesete is.  

            Bálin István

A magyar nemzeti közösség helyzete Szerbiában

Hogy tudjuk, kinek mire van joga

Választásokra készül az ország. Szerbiában a politikusoknak nem szokásuk, hogy a választások előtt jelentést készítsenek a négy éves munkájukról és annak eredményessége alapján kérjék a választók újból támogatását, bizalmát. Ezt már csak azért sem teszik, mivel gyorsan kitűnne, hogy számunkra nem a közösség fejlődése, tagjai helyzetének javítása, hanem a saját privilégiumaik a megőrzése a fontos. Vonatkozik ez a magyar nemzeti kisebbségi politikusok többségére is.

Annak alapján, hogy milyen helyzetben van az ország lakossága, amiben osztoznak magyar nemzeti közösség tajgai is, értékelni lehet a politikusok tevékenységét is az elmúl négy éves ciklusban. Tesszük ezt most a magyar nemzeti kisebbség helyzetének tanulmányozása alapján. Milyen a helyzet Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítása területén és milyen a vajdasági magyarok helyzete a 2012. évi választások előtt?

A belgrádi Emberi Jogi Központ 2012. április 2-án bemutatott Emberi jogok Szerbiában – 2011 című jelentése szerint „a törvényhozói szinten meghatározott előmozdulás ellenére Szerbiában az emberi jogok valós állapota terén tavaly visszaesés volt tapasztalható 2010-hez képest, aminek fő oka a gazdasági válság és a hatalom viselkedése, amit fél lépések megtételének és nyomás alatti tevékenységnek lehet nevezni”. Ez azt is jelenti, hogy Szerbiában az utóbbi két évben folyamatosan rosszabbodott a nemzeti kisebbségek helyzete.

 Hogyan is állunk ezekkel a jogokkal az élet különböző területein a valóságban?

1. Demográfiai mutatók

A legutóbbi, 2011 októberében tartott népszámlálás előzetes adatai semmi jóval sem kecsegtetnek. Szerbiának – az előzetes eredmények szerint – 377 335-el kevesebb lakosa van, mint a 2002-ben tartott népszámlálás alkalmával.

A lakosság nemzeti hovatartozására vonatkozó végleges adatok 2012 júniusában, vagyis a májusi választások után lesznek ismeretesek. Ezektől függetlenül tudjuk, hogy Vajdaságnak egészében véve, de azoknak a községeknek is, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai képezték a többséget, jelentősen megváltozott az etnikai összetétele, mivel mintegy 270 000 menekült telepedett le a tartományban, újabban pedig kb. 10–15 ezer új menekült (elsősorban koszovói roma) érkezett a tartomány területére. Ez mellet a magyar lakosság számos magyar többségű községben is jelentősen csökkent.

A negatív demográfiai folyamatok mellett még a magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb módon való megosztására is sor került, ami 1992 óta folyamatosan tart.  A szerb kormány ugyanis húsz évvel ezelőtt rendelet hozott, amellyel három magyar többségű községet, Adát, Zentát és Magyarkanizsát – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből – a nagykikindai körzethez csatolta.

            Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995. évi keretegyezménye arra kötelezi a csatlakozott államokat, amelyek közé Szerbiai is tartozik, hogy „tartózkodjanak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak” (16. szakasz).

Az elmúlt években többször aláírásgyűjtésre is sor került, azonban „a szerb kormány hallani sem akart arról, hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendeletet módosítsa”.

2. Gazdasági helyzet

Szerbiában 2011-ben az ipari termelés alig érte el az 1989. évinek a 40 százalékát. Az ország külföldi adóssága 2011. szeptember végén 23,86 milliárd euró volt, ami a bruttó társadalmi termék 75,6 százaléka, s csak egy lépésre volt a 80 százaléktól, ami már az ország túlságos eladósodottságát jelentette volna.

A becslések szerint Szerbiában legalább 800 ezer és egymillió közöttire tehető a munkanélküliek száma, Vajdaságban pedig eddig soha nem tapasztal számú, 207 ezer munkanélküli van. Szabadkán a hivatalos adatok szerint 2011. október közepén 6200 ember élt a létminimum alatt, vagyis kevesebb, mint 6552 dinárból havonta. Szinte napi szinten fordultak a Vöröskereszthez olyan személyek, „akik igénylik a napi főtt ételt, ezért folyamatosan 50 rászoruló várakozott arra, hogy a Népkonyha felhasználóinak a listájára kerüljön”

A vajdasági magyarok gazdasági helyzetéről nincsenek megbízható adatok. Értékelések szerint ez a helyzet az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. A magyarok nagy többsége kimaradt a magánosítási folyamatokból. Ezen kívül, a magyarok a többi nemzeti közösségekhez viszonyítva, aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, az elbocsátások és foglalkoztatás következtében, vagy éppen a nemzeti hovatartozás miatt nem kaptak munkát. Másrészt, akik sohasem éltek itt, állami segédlettel előnyösen föld- és háztulajdonhoz jutottak, mások aránytalanul meggazdagodtak.

Ez a terület csaknem teljes mértékben kivizsgálatlan, és az is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem rendelkeznek még a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal sem.

3. A nemzeti hovatartozás szabad megválasztása és kinyilvánítása

Szerbiában a gyakorlatban számos probléma adódik a nemzeti kisebbségi személynevek írásával és hivatalos használatával.

Tömegesebben először 2009 végén, 2010 elején, az új személyi igazolványok és útlevelek megszerzésekor került előtérbe a probléma, hogy kétnyelvű anyakönyvi kivonatot nem lehetett beszerezni, ilyen formanyomtatványok nem voltak, és legtöbbször az anyakönyvi hivatalok sem mutattak hajlandóságot, hogy az űrlapokon magyarul is feltüntetessék a személyi adatokat.

A 2011. április 20-án életbe lépett miniszteri utasítás szerint „azokban az önkormányzati egységekben, amelyekben az alapszabály szerint hivatalos használatban van a nemzeti kisebbségi nyelv, az anyakönyvi kivonatokat két nyelven is nyomtatják, szerb nyelven és cirill betűs írásmóddal, valamint annak a nemzeti kisebbségnek a nyelvén és írásmódjával, amelyik hivatalos használatban van. Az egyes rovatok szövegét a nemzeti kisebbség nyelvén és írásmódjával a szerb nyelvű szöveg alá kell írni, ugyanolyan formájú és nagyságú betűkkel.

Az űrlap szövege ma valóban kétnyelvű, a beírások, vagyis annak kitöltése azonban a legváltozatosabb módon történik meg Vajdaság községeiben. A miniszteri utasítás csak az űrlapok kétnyelvűségére vonatkozik, arra viszont már nem, hogy miként töltsék ki az anyakönyvvezetők a kivonatokat. A valódi megoldás ugyanis, s csak ez lenne összhangban a polgárok egyenjogúságával, ha az anyakönyvek vezetése és az űrlapok kiadása is két nyelven (szerb és kisebbségi nyelven és eredeti írásmóddal) történne.

4. Anyanyelv- és íráshasználat

Az 1991. évi „nyelvtörvény” felrúgta az addigi vajdasági egyenrangú nyelv- és íráshasználat kialakult gyakorlatát tartományi és községi szinten is. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása a hivatalos használatból és a közéletből, illetve a cirill betűs írásmód favorizálása az állami szervek munkájában, amit a 2006. évi szerb alkotmány még jobban megerősített.

Az eljárásjogi törvények nem egységesen rendezik a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatát. Már csak azért sem, mert különböző időszakokban kerültek elfogadásra, amikor is a politikai hangulat kihatott az egyes rendelkezések megfogalmazására. Így, eltérések vannak, egy részről az egyes jogszabályok rendelkezései, más részről pedig az ún. nyelvhasználati törvény és az eljárási jogszabályok között is. Nem egységesen rendezik, tehát, a nemzeti kisebbségek nyelv- és íráshasználatát a hivatalos szervek előtt.

A bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló 2008. december 22-i törvény megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot. A községi bíróságok bezárása különösen érzékenyen érinti a vajdasági magyarságot, mert ezzel egy történelmi hagyomány szűnt meg, ami a magyar nyelvi jogok gyakorlása és a magyarlakta területek fejlődése szempontjából is fontos.

5. Anyanyelvű oktatás és nevelés

Az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének is a tanúi vagyunk, aminek (a közösség megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei lehetnek.

Az adatokból kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (most 891), a tanulók száma pedig 235-el kevesebb (most 15 575), mint egy évvel korábban. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.

A tankönyvek terén még mindig komoly hátrányok érik a magyar tanulókat. Az alkotmány és az oktatási törvény biztosítja ugyan a magyar diákok számára az anyanyelven történő oktatást minden tantárgy esetében, de ez több iskolában nincs szavatolva.

Az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű tankönyvkiadás helyzetét.

Az alsós tagozatos tanulók részére (1-4. osztály) vannak tankönyvek, de a kisegítő tagozatosok számára már nincsenek. A felsős tagozatokon is hiányzik néhány tankönyv. Gondot jelent az is, hogy a szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveknek nyelvileg és helyesírásilag nem kielégítő fordítása. A középiskolák esetében többnyire régi kiadású, elavult tankönyvek vannak a gimnáziumokban, a szakiskolák részére nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv. A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Hiányoznak a tanári kézikönyvek is.

Aggodalomra ad okot az is, hogy – a Tartományi Képviselőház oktatási-, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottságának kimutatása szerint – „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. Tantárgyanként a magyar nyelvű oktatásban „kifejezetten rossz” a matematikatanárok szakképzettségi szintje, csupán 50 százalékuknak van megfelelő végzettsége. Nem sokkal jobb a helyzet az angol szakos tanárok esetében sem, akik 57,23 százalékának, a fizikatanárok 58,89, az informatikatanárok 61,33 százalékának, a zenei nevelést előadó tanárok 62,82 százalékának van kielégítő szakmai felkészültsége és végzettsége.

Negyven középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás. A magyar nyolcadikosok 75,4 százaléka a negyedik fokozaton tanul tovább. Az értelmiségi képzés szempontjából kedvezőtlen viszont, hogy Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén. Ezt csak fokozza, hogy a Magyarországon tanulók több mint 90 százaléka foglalkozik a külföldre költözés gondolatával, míg a Szerbiában tanulók esetében ez az arány 70 százalék körüli. Ennek az elvándorlásnak a csökkentéséhez szükséges lenne egy önálló vajdasági magyar egyetem létrehozása is.

6. Művelődés (kultúra) és hagyományápolás

Szerbiában a kultúra területén a vajdasági magyarság számára fontos intézmények működésének pénzelése nincs rendezve, vagy csak részben megoldott. Többek között ilyen a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI), a Forum Könyvkiadó, az Újvidéki Színház és a szabadkai Népszínház magyar társulata, amelyek működéséhez nélkülözhetetlen az állami támogatás, amire az állam ígéretet is adott.

Sok vajdasági magyar művelődési egyesület is a pénztelenséggel küszködik, vagy éppen az egyesület székházával kapcsolatban rendezetlenek a jog-, illetve tulajdonviszonyok, például az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ, a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület, stb., vagy éppen lakbérfizetési gondja van, mint a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületnek. Bizonytalan a szabadkai Népszínház épületének pénzelése és befejezése is.

A magyar amatőr színtársulatok és kulturális-, valamint tánccsoportok az önerő mellett magyarországi támogatásból tartják fenn a tevékenységüket. „Mintegy tízszer több támogatás érkezik Magyarországról az itteni kultúra támogatására, mint amit Szerbia hagy jóvá a nemzeti kisebbségek művelődési életére”.

Évek óta megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás pénzelése, mint ahogy rendezetlen a magyar nyelvű könyvek és sajtó intézményes behozatala is. Könyvkiadásunk további problémája a társadalmi kutatással foglalkozó alkotók műveinek publikálásának hiánya. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem tett semmit ezeknek a problémáknak az áthidalása érdekében. Ez miatt a vajdasági magyarok kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt szenved.

7. Nemzeti autonómia és a döntéshozatalban való részvétel

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló 2009. évi törvény nem biztosítja a vajdasági magyarság önkormányzatát, valójában semmivel sem viszi előbbre, nem teszi lehetővé a tényleges nemzeti autonómia létrehozását és szűkebb jogokat tartalmaz azoknál a kollektív kisebbségi jogoknál, amelyeket a nemzetközi egyezmények által a nemzeti kisebbségek számára biztosítottak.

E törvény előkészítőjének feltehetően az is volt a feladata, hogy a korábbi rendelkezések alapján készítse el az új jogszabályt, hogy Szerbia végre eleget tegyen törvényhozási kötelezettségének, és ezzel javítsa az országról alkotott képet az EU-s csatlakozási folyamatban.

Szerbiában – úgy látszik – még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kisebbségek valódi önkormányzattal rendelkezzenek. Ehhez még nincs meg a kellő légkör, de – részben a koszovói szindróma miatt – a politikai szándék se.

A jogszabály több részletében nem felelt meg a várakozásnak, de változtatásra szorul a gyakorlatban megmutatkozott hiányosságok miatt is. Magyar Nemzeti Tanács elnöke például olyan módon értelmezi és magyarázza a törvényt, ami ellentétben van a nemzeti tanácsok jellegével. Gondolok itt a nemzeti tanácsoknak az egyetértés, az együttműködés nem pedig a pártdiktatúra és közigazgatási módszerek alapján való, nem ritkán erőszakolási módszerek igénybevételével való döntéshozatalára. Ezt a helyi önkormányzatok ellen indított 17 közigazgatási per is igazolja. Az MNT-nek együttműködést kell kialakítania, nem pedig pereskednie a helyi önkormányzatokkal. 

A Szerbiai Képviselőház 250 tagja között a Magyar Koalíciónak – MK (valójában a Vajdasági Magyar Szövetségnek – VMSZ) mindössze négy magyar képviselője van (1,6%), miközben a magyarokat a részarányos képviseleti elv alapján a képviselői helyek 3,91%-a, illetve a szerb parlamentben kilenc–tíz biztosított magyar képviselőnek kellene lenni.

A szerbiai kormányban és a köztársasági állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az Alkotmánybíróság bírái között 2007. december 12-e óta van egy magyar is. A szerbiai közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar. A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági és a tartományi közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben.

8. Egyenjogúság a közszolgálatokban való alkalmazáskor

2010-ben a tartományi közigazgatásban (szervekben, szervezetekben, szolgálatokban és alapokban) 1291 foglalkoztatott volt. Ezek között 83, vagyis 6,43% volt a  magyar. Közülük mindössze 26-nak van oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig mindössze 41 (5,1%) van megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvek használata (a lakosság 22%-a beszéli ezeket a nyelveket).

Ez azt jelenti: nem hogy javult volna, hanem – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak között a magyar nemzetiségűek 6,73% vettek részt – még romlott is a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok aránya. Egyúttal arra is utal, hogyan viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.

      A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

Az igazságügyi reform keretében, Szerbia területén 2010. január 1-jével újraválasztottak 2407 bírót (81 bírói munkahely betöltetlen maradt) és az ügyészeket, de azok nemzeti összetételéről még nem közöltek részletes adatokat. 

A tartományi kisebbségügyi ombudsman-helyettes 2010. évi jelentése szerint Vajdaság bíróságainak többségében (59,2%-ban) nincsen biztosítva a nemzeti kisebbségi bírák nemzeti aránya. – A tartományi igazságszolgáltatásban 14,5 százalékban képviseltetik magukat a nemzeti közösségek nyelvei, és ebből a számból a magyar nyelv 7 százalékot tesz ki – közölte Nata Mesarović, a Legfelsőbb Semmítőszék elnöke bírák és a közigazgatásban dolgozók 2011. június 2-i palicsi tanácskozásán.

Vajdaság területén a Belügyminisztérium foglalkoztatottjai közül – a volt szerb-montenegrói államszövetség Emberjogi és Kisebbségügyi Minisztériumának adatai szerint – 453, vagyis 5,81% volt magyar. Arról viszont nem közöltek adatot, hogy a rendőrség és a csendőrség egységeiben vannak-e magyarok, és ha igen, akkor hányan.

Újabban a szerb és a norvég kormány együttesen Helyi rendőrség elnevezésű projektumot indított, melynek célja, hogy „a rendőrség minél közelebb kerüljön a helyi lakossághoz”, valamint hogy a kisebbségek is „a rendőrség részei legyenek”.

A hatalmi szervekbe és intézményekbe vetett megfelelő bizalom kiépítésének fontos feltétele, annak biztosítása, hogy az etnikai összetétel megfelelőképp tükröződjék a hatóságok személyzetében. Ennek a megvalósulása érdekében a rendőrség „külön álláspályázatok” meghirdetését jelentette be a Vajdaság területén található községekben, vagyis „a rendőrség létszámának bővítése nem az eddigi, úgynevezett egységesített, azaz országos munkaerő-felvétel alapján történik majd”. Hogy ebből mi valósul meg, az a majd csak ezután mutatkozik meg.

9. Nemzeti indíttatású incidensek

A legutóbb (2011. október 25-én) nyilvánosságra hozott adatok szerint 2011 első kilenc hónapjában 108 nemzeti és vallási alapon történt incidenst jegyeztek: 5 fizikai támadást, 4 névtelen fenyegetést, 17 szóbeli összetűzést, 43 falfirkálást. Emellett megrongáltak 18 egyházi létesítményt, hasonló sorsra jutott 17 albán nemzetiségű személy objektuma, és több kegyeleti és emlékhely megsértését is feljegyezték, közöttük az újvidéki Petőfi Sándor MMK épületébe történt betörést.

A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az érintettek az ilyen esetekről többnyire nem, vagy nem szívesen beszélnek, mert félnek, hogy „mi történik velük, ha erről szólnak”.

Az egyes állami szervek, vagy tisztségviselők által időnként nyilvánosságra hozott adatokra nem lehet támaszkodni, mivel azok leginkább nem teljesek, vagy épen csak bizonyos – esetenként leginkább eltérő – időszakokra vonatkoznak, így az adatok összehasonlítása is lehetetlen. Nehézséget jelent annak bizonyítása is, hogy a támadások vagy verekedések nemzeti alapon történtek, még akkor is, ha ez nyilvánvaló.

A nyilvánosságot viszont arról már – ismereteim szerint – soha sem tájékoztatták, hogy mit történt az elkövetők elleni feljelentéssel? Hány esetben indult bírósági vagy szabálysértési eljárás és milyen büntetések lettek kiszabva? Mi az igazság a „kettős mérce” alkalmazása körül?

A jelek arra utalnak, hogy a hatalmi szervek nem megfelelő módon viszonyulnak a hatályos törvényeknek a nemzeti incidensek elkövetői elleni alkalmazásához, az eljárások lefolytatásához és a büntetések kiszabásához. Ismereteim szerint a 2002 óta létező Magyar Nemzeti Tanács (MNT) egyetlen ülésén sem foglalkozott napirendi pontként a magyarok elleni nemzeti kilengésekkel.

Az elmondottak arra utalnak, hogy a hivatalos szervek nem fordítanak kellő figyelmet a nemzeti alapú incidensek megelőzésére, még kevesebbet pedig a hatályos jogszabályok következetes alkalmazására.

Az ilyen – struccpolitikának is nevezhető – viszonyulásának utóbb a nemzetek közötti viszonyok elhidegülése és különösen a fiatalok közötti (már észlelhető) elkülönülés lehet az eredménye. A hivatalos szervek „megnyugtató” nyilatkozatai, miszerint az incidensek száma „csökkenő tendenciát” mutat, ugyanis nem oldanak meg semmit, ha azokat nem követik valódi és hatékony intézkedések a kilengések és az elkövetők megfékezésére.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. április 25.

Április 25

 

Első magyar Természetvédelmi Törvény (Prvi mađarski Zakon o zaštiti prirode / The First Nature Conservation Law in Hungary

Kaán Károly (1867. július 12., Nagykanizsa – 1940. 
január 28., Budapest), a magyar természetvédelem megalapítója szívós előkészítő munkájának eredményeként 1935-ben megszületett Magyarország megváltozott természetföldrajzi viszonyainak megfelelő, második korszerű polgári erdőtörvénye, egyben az első magyar természetvédelmi

törvény is.

Az 1935. évi IV. törvénycikk meghatározza a védett természeti területeken, illetve védett fajokkal kapcsolatos tiltott tevékenységek (pl. pusztítás, rongálás), illetőleg engedélyköteles beavatkozások (pl. üzem, épület létrehozása) körét, továbbá a magántulajdonban álló védett természeti területeken található természeti értékek jogállását, valamint a kártalanítás és a kisajátítási szabályokat. Rendelkezett a védetté nyilvánítási eljárás fontosabb elemeiről és a természetvédelmi igazgatási rendszerről. A természetvédelmi előírások megszegését kihágásként büntette. Életre hívta az Országos Természetvédelmi Tanácsot, amelynek javaslata alapján a földművelésügyi miniszter – más tárcákkal egyetértésben – természetvédelmi területeket és tájvédelmi körzeteket létesíthetett.

Kaán Károly mellszobra, Mezőtúr

Alkotó: Győrfi Sándor

A malária elleni küzdelem világnapja (Dan borbe protiv malarije / World Malaria Day: Winning the fight against malaria)

 Április 25-én tartják 2007 óta a malária elleni küzdelem világnapját. Célja a figyelemfelkeltés, megelőző 

intézkedésekkel ugyanis százezrek életét lehetne megmenteni.
Világszerte 230-240 millió ember betegszik meg évente maláriában, s az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint 850 ezer, más adatok szerint egymilliónál is több embert, főleg gyermeket öl meg a betegség. Ez elfogadhatatlanul sok áldozat, főként mivel a malária megelőzhető és gyógyítható.
A maláriát, avagy váltólázat paraziták okozzák, amelyeket szúnyogok terjesztenek emberről-emberre. A maláriaparaziták öt ismert törzse közül a Plasmodium falciparum a leginkább halálos, évente több százmillió maláriás esetért felel világszerte. A malária parazitájának emberre legveszélyesebb törzse – átlépve a fajok közti határt – a gorillákról kerülhetett át az emberre. Londoni kutatók szerint régebb óta létezik a Földön a malária, mint azt korábban feltételezték. Tavaly megjelent tanulmányuk megállapítja: a trópusi betegség Afrikából származik, és már akkor elterjedt volt, amikor a modern ember 60-80 ezer ével ezelőtt elhagyta a kontinenst.

Becslések szerint 2010-ben 216 millió ember betegedett meg maláriában, akik közül 655,000 elhaláloztak. A halálesetek 81%-a Afrikában volt. Világszerte a betegség áldozatainak 86%-a az 5 éven aluli gyermekek közül került

Remény, vagy az utolsó tőrdöfés?

2012. május 6-án választ Szerbia lakossága, köztük a ma már mindössze alig 200.000 főre becsülhető, vajdasági magyarság is. A kormányt támogató politikai pártok ismét ígéretekkel árasztják el az önmagukat még a magyar kisebbséghez tartozónak valló állampolgárokat, mint minden, ezt megelőző választáson.

Történelmi tévedés, hogy az 1990-ben reményt nyújtó, majd három évvel később szétrobbantott, történelmi VMDK (a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) romjain ma újra fel lehet építeni a magyarság megmaradását biztosító érdekszövetséget. A kormánypárti utódpárt arra számít, hogy, a négy-évente egyszer elhangzó, majd a következő választásig jegelt választási ígéretekkel, ismét megvezetheti a számtalanszor megtévesztett, szétzilált, megfélemlített magyar kisebbséget. Erre szomorú példát mutatnak a 2011. őszén a szerb Parlament által megszavazott, a magyar kisebbség számára súlyosan hátrányos, visszafordíthatatlan hatású kárpótlási és rehabilitációs törvények, még ha azzal, nyilván téves információk birtokában, a Magyar Kormány is egyetértett (szerbiai és magyarországi civil szervezetek erre a körülményre a kellő időben felhívták a figyelmet!).

A szerb elnök és a hatalomhoz kötődő politikai pártok most a magyarlakta településeket járják, magyar Istentiszteleteken tűnnek fel, közbiztonságot, magyar iskolákat, jogegyenlőséget ígérnek, szerintük elsőként a Kárpát-medencében, már megvalósult a kulturális autonómia is (mintha az utóbbi évek nem pont ennek az ellenkezőjéről tanúskodnának). Azt sulykolják, hogy felesleges aggódni a magyar anyanyelvű iskolákért, igazságszolgáltatásért, önkormányzatokért, majd ők meghozzák a magyar kisebbség számára a boldogabb jövőt, magyar anyanyelvű intézmények nélkül is. A közös magyar érdekképviseletről, a magyar összefogás szükségességéről pedig jobban teszik a magyar anyanyelvű, szerbiai választók, ha azt véglegesen elfelejtik!

Mindez nem új: így történik ez más, egyre nehezebb helyzetbe kerülő, szomszédos nemzetrészünk esetében is. Azonban most, ha a híradások nem csalnak, a magyar Kormány is beszáll: azt beszélik, hogy a Miniszterelnök április 27-én, Szerbiába készül, hogy támogassa a többségi nemzet Kormányához kötődő, egyeduralomra törő, délvidéki magyar pártot. Ezzel, minden kétséget kizáróan, legitimálná a délvidéki, magyar megosztottságot és beavatkozna a kisebbségi nemzetrészhez tartozó, szerbiai, magyar választók döntési szabadságába.

Miután a mindössze két évtized alatt a csaknem felére apadt szerbiai nemzetrészünk amúgy is nagyon nehéz helyzetbe került, csak reméljük, hogy a józan ész, az utolsó pillanatban, mégis felülkerekedik és a Miniszterelnök utazására nem kerül sor. Mi, magyarok, másfél éve, naponta átéljük, hogy a jelenlegi magyar Kormányt az Európai Unió szocialista-liberális érdekkörei és intézményei térdre akarják kényszeríteni. Magyarországon és a környező országokba kényszerült magyar nemzettársaink lélegzetvisszafojtva figyelik ezt az egyenlőtlen küzdelmet, ami miatt a határokon átívelő, lelki nemzetegyesítés kényszerű késedelmet szenved. Magyarország Miniszterelnöke és Kormánya eddig derekasan helytállt, töretlen bizalmunkat élvezi.

Szeretnénk remélni, hogy a Miniszterelnök és a magyar Kormány sok erőpróbán átívelő, világos helyzet-felismerési készsége, a még oly kényes kérdésekben, mint a szerbiai magyarok létérdekeit érintő, közeli választások, kifogástalan marad. Ez a mi reményünk! Ha mégsem, az akár az utolsó tőrdöfés lehet a szerbiai magyarok jövőjébe.
 
Éhn József,
A Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet elnöke,
Budapest

Április 24.

A kísérleti állatok védelmének világnapja (Svetski dan zaštite laboratorijskih životinja / World Day for Animals in Laboratories)

A világon évente mintegy 100 millió állaton végeznek kísérleteket, amelyek 63 százaléka hadászati célokat szolgál, 31 százalékukat kozmetikai szerek tesztelésére, és mindössze 6 százalékukat használják gyógyászati célból. Ezen a napon az állatvédők arra figyelmeztetnek: a tudomány számára van más, állatbarát megoldás. Az állatvédők minden évben felhívják a figyelmet a laborállatok védelmének fontosságára, illetve arra, hogy a tudomány, lehetőség szerint, alkalmazzon élőlénybarát alternatívát. (Május 10. a madarak és fák napja, október 2. háztáji állatok világnapja, október első vasárnapja pedig az állatok világnapja!)

Korhecz: A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ-t támogatja!

AZ ÉDES- ÉS A MOSTOHAGYEREK TÖRTÉNET

Sajnos bebizonyosodott az, amit már régóta tudunk, hogy az MNT nem az egységes magyar nemzeti érdek, hanem a legbefolyásosabb vajdasági magyar párt kiszolgálója.
A Magyar Szónak adott minapi nyilatkozatában Korhecz Tamás ezt azzal magyarázta, hogy az MNT és a VMSZ programja valójában egy és ugyanaz:
„Soha sem titkoltuk, hogy az MNT azt a politikát képviseli, amelyet a VMSZ határozott meg. Az MNT feladatainak eredményes, idejében történő megvalósítása, természetszerűen a VMSZ kampányának funkciójában áll” – szögezte le a legrangosabb magyar önkormányzati testület vezetője.
A Nemzeti Kisebbségek Nemzeti Tanácsairól szóló törvényt a nemzetgyűlés nem ilyen megfontolásból hozta meg. Vagyis nem az volt a törvényhozó szándéka, hogy ezt a fontos kisebbségi intézményt a pártpolitizálás szolgálatába állítsa, illetve annak eszközévé tegye. A törvény szakértői vizsgálatánál, amelyet az EBESZ illetékes szakmai szervezete végzett, az az álláspont jutott kifejezésre, hogy a jogi dokumentumnak az egyetemes nemzeti kisebbségi érdekeket, nem pedig a szűk párt-, csoport-, vagy egyéni érdekeket kell kifejezésre juttatnia.
Sajnos, Szerbiában úgy alakultak a magyarság közötti politikai viszonyok, hogy a VMSZ lett az MNT „többségi tulajdonosa”, minek következtében a magyarság többi autentikus politikai, meg nem politikai képviselői gyakorlatilag ki vannak zárva az érdemi döntéshozatalból.
Korhecz minapi kijelentése cáfolja azokat az eddig érvényes állításokat, hogy az MNT olyan vajdasági magyar nemzeti parlament, mert helyt ad a vajdasági magyar civil szervezetek, vallási közösségek, értelmiségiek érdekeinek kibontakoztatására. Az MNT elnöke ez alkalommal nem ködösített, hanem világosan kimondta, hogy az általa irányított – Európában példaértékűnek kikiáltott szervezet – nem más, mint a VMSZ kirendeltsége, amelynek az a feladata, hogy következetesen, gondolkodás nélkül, kiszolgálja a párt döntéshozóit, elsősorban annak elnökét, Pásztor Istvánt.
Ezzel Korhecz Tamás, aki állítólag nem tagja a pártnak, kiskorúsította saját magát is, hiszen közvetlenül és félreérthetetlenül beismerte, hogy az MNT nem az ő, hanem a VMSZ irányítása alatt áll. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ez a képességei és politikai tapasztalata alapján nagyobb megbecsülésre, valamint jobb sorsra érdemes fiatal jogász elvállalta a szolga hálátlan szerepét, épp úgy, mint a Pannon TV, az észak-bácskai regionális elektronikus média és a Magyar Szó, szűkebb pátriánk egyedüli napilapja is. Ez utóbbi, az MNT legutóbbi ülésével kapcsolatosan még azt is tagadta, hogy – a Remény mozgalom tagján kívül - jelen voltak azok a képviselők, akik nem a VMSZ listáján kerültek a testületbe. Amikor ezt Borsos Csilla alelnök megcáfolta, kijelentését egyszerűen elfelejtették megjelentetni.
Mit mondjon minderre az egyszerű vajdasági magyar ember? Jobb, ha nem mond semmit, mert ha véleménye nem egyezik meg a „nagy testvér” elképzeléseivel, csak baja származhat belőle. A másképpen gondolkodó magyaroknak nincs helyük a nap alatt – legalábbis a VMSZ politikai hitvallása szerint. Vezetői már régen felosztották a magyarságot jó és rossz magyarokra. Az számít jó magyarnak, aki hajlandó maradéktalanul kiszolgálni a Pásztor István nevével fémjelzett politikai pártot.
Így jutottunk el az édes- és a mostohagyerek szomorú történetéhez, miután csak az a kérdés, hogy hányan vannak az édes gyerekek, és hányan a mostoha gyerekek. Erre a kérdésre a soron következő választások adnak majd választ.

Szabadkai Magyar Hírlap, 2012. április 12., 11. o.

Halál a magyarokra megjegyzést írtak Újvidéken a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Futaki utcán kihelyezett óriásplakátjára (Ótos András felvétele)

Nyugtalanító kérdéseink

Nyílt levél a FIDESZ politikusainak

„A FIDESZ összetartására ma egyetlen ember képes: Orbán Viktor. Nincs más integráló személyiség, akit a párt jobb és bal széle is elfogadna.”
Idézet Lázár János MTI-nek adott nyilatkozatából, amelyet az Újvidéken megjelenő Magyar Szó, Nem lesz államcsőd címmel, 2012. január 5-én közölt.
Nem is tudjuk, kinek/kiknek írjuk ezt a levelünket!
Talán a FIDESZ „jobb szélét” szeretnénk megszólítani, amelyről Lázár János tett említést fent idézett mondatában. Mert, végül is bennük bízunk; azokban, kik az egységes nemzetpolitika megteremtésén fáradozva, a határon túli magyarságot az állampolgársági törvény által újra a nemzet részévé tették!
Nagyon nagyok a bajok itt nálunk, a Délvidéken! Hogy a Nyugat-Bácskában szórványban élő magyarság gondjait most ne is emlegessük, részletezzük! Anyaországi támogatással pártközlönnyé silányították napilapunkat, anyaországi támogatással a Belgrádban talpat nyaló, Budapesten meg támogatásért esengő, síró-rívó, elbalkanizálódott magyarok pártja, családi-politikai KFT-je uralja tömegtájékoztatási eszközeinket. Igen, arról az önmagát legnagyobbnak és magyarnak valló pártról van szó, mely a délvidéki magyarság szavazatainak 1/5-ével rendelkezve, folyamatosan elárulja nemzeti érdekeinket. Annak a pártnak a képviselői úgy voltak éveken át a szerb parlamentben a mérleg nyelve, hogy nem értettek egyet a magyarellenes intézkedésekkel, törvényekkel, ám megszavazták a belgrádi parlament költségvetését.
Tari István írásából, mely a HITEL idei, februári számában jelent meg, idézünk:
„Rabol, ismét rabol a balkáni magatartás Szerbiához tartozó része. Mostanában a 2011. szeptember 26-án, a belgrádi parlamentben elfogadott kárpótlási törvénnyel próbál meg rabolni, a kollektív bűnösség elvét újból életre keltve: akik 1941–1945 között a megszálló erők tagjai voltak, valamint leszármazottaik, nem jogosulnak kárpótlásra.
A magyar kormány nyomására, mivel a szóban forgó kárpótlási törvény magában hordozza a kollektív bűnösség fogalmát, a szerb törvényhozás 2011. december 5-én újabb, rehabilitációs törvényt fogad el – mely már eltekint a kollektív bűnösség elvétől – jellegzetes balkáni megoldást alkalmazva, mely két egymással feleselő, egymást elhomályosító törvénnyel, önkényes értelmezéseket, bizonytalanságot, további időhúzást, bonyodalmakat gerjeszt.
A délvidéki magyarság megalázása 2011 őszén ismét megtörtént, ráadásul a kollektív bűnösséget tartalmazó kárpótlási törvényt azóta sem módosították, azóta sem vonták vissza!
Ki is a hazaáruló, a megszálló, a fasiszta?
Mit is szólna Szerbia ahhoz, ha a koszovói szerbeket megszállóknak nyilvánítanák, ha a koszovói szerbeknek megszálló hadseregnek kellene tartaniuk anyaországuk hadseregét?”
A FIDESZ állítólag támogatja azt a délvidéki magyar pártot, mely a legutóbbi választás előtti koalíciós szerződését megszegve, magyar koalíciós partnereit csúnyán kijátszva, a délvidéki magyarság további megalázásában közreműködve, Anyaországunkat és a világot megtévesztve, ahogy azt már megszoktattuk, papol Európáról, harcol azért a döntően szerb többségű Vajdaságért, melyben a magyarság már a lakosság 15%-át sem alkotja. Harcol a szerb kirakatért, a szerbek helyett. Ráadásul helytelen magyarsággal megfogalmazott jelszóval: Vajdaságért – így, névelő nélkül!
Vajon a FIDESZ valóban egyetért azzal, hogy a délvidéki magyarság autonómia-törekvései másodlagosak – legyen szó akár területi autonómiánkról, akár a torzszülött, (szerb elképzeléseknek szolgai módon megfelelő) nemzeti tanács megváltoztatásáról, akár települési önkormányzataink autonómiájáról, stb.
A szerb többségű Vajdaság autonómiája felcserélhető a magyar területi autonómiával?
Vajon ezek mögé a hamisságok mögé kész odaállni Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, Magyarország miniszterelnöke?
Nem véletlenül nyugtalanítanak bennünket ezek a kérdések.

A VMDK Nyugat-bácskai Körzeti Szervezete
Horváth-Ódry Márta
2012. április 23.

Április 23.

A könyv és a szerzői jogok világnapja (Svetski dan knjige i (zaštite) autorskih prava / World Book and Copyright Day)

1995-ben az UNESCO – katalán javaslatra – a Könyv Napjává nyilvánította április 23-át, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyben a Szerzői Jogok napja is legyen – különös tekintettel az Internet és az online-adatbankok gyors elterjedésére. Április 23-ának szimbolikus jelentősége van a világirodalomban, mert 1616-ban ezen a napon halt meg Miguel de Cervantes, William Shakespeare és Inca Garcilaso de la Vega, de ez a katalánok védőszentjének – Sárkányölő Szent Györgynek – a napja is. Így ott, ezen napon emlékeznek meg a „rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta. Ezért Barcelonában ez a nap a XIII. század óta a „szerelmesek ünnepe” is. A spanyol kormány eredetileg Cervantes születésnapját készült a könyv napjává nyilvánítani, de október 7-e a borongós őszt idézi, ezért a költő halálának napjára tették az ünnepet. Ezen a napon született, vagy halt meg több más prominens szerző is, mint például Maurice Druon, Haldor K. Laxness, Vladimir Nabokov, Josep Pla és Manuel Mejía Vallejo is.


Április 23. – 29.
ENSZ Globális Közlekedésbiztonsági Hét (UN nedelja bezbednosti u saobraćaju / United Nations Global Road Safety Week)

2007. április 23-án tartották meg Londonban az ENSZ elsõ közlekedésbiztonsági hetét, amelynek nyitóbeszédét Michael Schumacher (a képen) mondta. Michael Schumacher a Globális Közútbiztonsági Tanács tagja. 91 Nagydíjat nyert és hét alkalommal volt világbajnok. A kampányt Schumacheren kívül a többi Forma-1-es versenyző és a FIA (Fédération Internationale de l'Automobile, magyarul: Nemzetközi Automobil Szövetség‎) is támogatta.
Minden évben 1,2 millió ember hal meg közúti balesetben világszerte - a legtöbben fejlõdõ országokban. 2020-ra ez a szám megduplázódhat. A leginkább érintettek a gyerekek, a gyalogosok, a kerékpárosok és a motorkerékpárosok. A közúti balesetek a 10-25 éves korosztály elsõ számú gyilkosai.