A civil kurázsi

Nos, ez az, ami Korhecz Tamásnak a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének úgy látszik nincs meg, vagy ez esetben nem került elő.

Korhecz a viperával magyarok ellen hadakozó szerb fiatalok esetében – végre egyszer sarokba szorítva – óvatos duhajnak mutatkozik.

Kezdjük elölről.

Az újvidéki Magyar Szó (MSZ) tudósítása szerint „szombaton éjjel, a Múzeumok éjszakája rendezvény estéjén éjfél és egy óra között magyar fiatalokat vertek meg Szabadkán, nem messze a Fasizmus áldozatainak terétől. Viperákkal és vasrudakkal ütöttek két fiút, akik megsérültek, egyikük még most is kórházi ápolásban részesül, bordatörést szenvedett. Fennáll a gyanú, hogy azért bántalmazták őket, mert magyarok.

A fiatalok közül a legtöbben a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulói, illetve a Műszaki Szakközépiskolába járnak, de volt köztük egyetemi hallgató is. A fiatalok állítják, nem először kerülnek összetűzésbe ezekkel a szerb fiatalokkal. Több alkalommal beléjük kötöttek már, ugyanezen a helyen”.

A lap a továbbiakban arról tudósít, hogy a gimnázium iskolaszékének tagjai nagy bajukkal megkeresték Korhecz MNT-elnököt. Aki látva, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hallgat, mint a hal, maga is igyekszik kibújni a felelősség alól. Hivatkozhatna, mint már többször a magyarverések esetében, az MNT illetékességének a hiányára, de nem teszi. (Ezzel elismerné, hogy az MNT intézményének semmi köze az autonómiához.)

Amit tesz, az még ennél is rosszabb. Tudóskodva, elkezd tamáskodni. Szemforgatások között kijelenti:

 – Megpróbálok a rendőrségtől információt kapni, hogy hol tart a nyomozás, azonosították-e az elkövetőket, és esetleg leellenőrzöm, hogy a rendőrség által elkészített jegyzőkönyvekben is az áll-e, amit a diákok állítanak, vagy esetleg más.

… Nem biztos, hogy ez volt a fő motivációja ennek az incidensnek, de ezt sem kell kizárni.

Mivel maga is tudja, hogy ez a segítség az érintetteknek annyit jelent, mint halottnak a csók, hozzáteszi, „felvértezzük őket, hogy milyen intézkedésekkel tudják érvényesíteni jogaikat”. S hogy mindenki tisztában legyen vele, hol az MNT által biztosított „felvértezés” határa, hozzáteszi: az ügyvédség munkáját azonban nem tudjuk és nem is feladatunk átvenni.

Ez – a rehabilitációs és a restitúciós törvényekkel kapcsolatos MNT-s gyakorlatból már hallottuk – legfeljebb azt jelentheti, hogy az érdekelt, vagy esetünkben a kárvallottak a szeánsz végén megkaphatják a helyileg legközelebbi VMSZ-es ügyvéd elérhetőségét.

Tegyük fel a kérdést, amelyet az MSZ újságírója elfelejtett, vagy nem is akart feltenni. Ha ilyen a dolgok állása, akkor mi szükség van egyáltalán az MNT-re? Vagy annak elnökére, aki holmi iskolaszéki ügyekben (például Zentán, ahol elutasították az MNT – VMSZ káderek befogadását) nem átallott egészen a miniszterig, vagy a közigazgatási bíróságig elmenni, de a viperával okozott súlyos sérülések tisztázására, csak azért, mert az érinti az érzékeny magyar-szerb viszonyokat, már a károsultak „felvértezést” is elégségesnek tartja?

Tisztázzunk le néhány dolgot.

Tudjuk, s ezért nem tartjuk autonómiának az MNT-t, hogy a testület „jogkörei” számosak, de döntéshozatalt, néhány eseten kívül, nem engedélyeznek. Másrészt, s ez a lényeg, nem teszik lehetővé, hogy az MNT feltárja, kifejezze, és legitimen képviselje is a vajdasági magyar közösség alapvető nemzeti érdekeit. Nem szólva arról, hogy a testület hármas gyökerő lévén tagjai között tudja a szerb pártok magyar tagjait, akik pártjuk és nem a vajdasági magyarság érdekeit képviselve gyorsan az elnök körmére is rákoppintanának, ha a jogosítványain túllépve, a testület nevében lépne fel a magyarverések ellen. E tagok például, máig ellenzik, hogy a magyarországi támogatásokat, amelyeket ösztöndíjakra osztanak ki, csak a kettős állampolgárok (vagy azok, akik folyamodtak már állampolgárságért) kaphassák meg.

Ez az a pont, ahol Korhecz esetében hiányzik a civil kurázsi. Annak elismerése, hogy igaz, annak idején 2009-ben a VMSZ és emberei tévedtek, vagy éppen behódoltak a szerb igényeknek, s azért jöhetett létre ilyen felemás, agyonellenőrzött MNT, de most, amikor erre szükség van, az MNT megszólított elnökének ki kell állnia a magyarverések elhallgatása ellen.

Vagy ha az egyéni és az egypárti csoportérdekekről van szó, a civil kurázsi nem lehet irányadó polgári magatartás? Úgy látszik, nem lehet.

            De, hát akkor ki legyen a példaképe a szegény vajdasági magyarnak?

Ágoston András 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL X. évf. 113. szám,2012. május 24.