Nos, ez az, ami Korhecz Tamásnak a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)
elnökének úgy látszik nincs meg, vagy ez esetben nem került elő.
Korhecz a viperával magyarok ellen hadakozó szerb fiatalok esetében –
végre egyszer sarokba szorítva – óvatos duhajnak mutatkozik.
Kezdjük elölről.
Az újvidéki Magyar Szó (MSZ) tudósítása szerint „szombaton éjjel, a
Múzeumok éjszakája rendezvény estéjén éjfél és egy óra között magyar fiatalokat
vertek meg Szabadkán, nem messze a Fasizmus áldozatainak terétől. Viperákkal és
vasrudakkal ütöttek két fiút, akik megsérültek, egyikük még most is kórházi
ápolásban részesül, bordatörést szenvedett. Fennáll a gyanú, hogy azért
bántalmazták őket, mert magyarok.
A fiatalok közül a legtöbben a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó
Gimnázium tanulói, illetve a Műszaki Szakközépiskolába járnak, de volt köztük
egyetemi hallgató is. A fiatalok állítják, nem először kerülnek összetűzésbe
ezekkel a szerb fiatalokkal. Több alkalommal beléjük kötöttek már, ugyanezen a
helyen”.
A lap a továbbiakban arról tudósít, hogy a gimnázium iskolaszékének
tagjai nagy bajukkal megkeresték Korhecz MNT-elnököt. Aki látva, hogy a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hallgat, mint a hal, maga is igyekszik
kibújni a felelősség alól. Hivatkozhatna, mint már többször a magyarverések
esetében, az MNT illetékességének a hiányára, de nem teszi. (Ezzel elismerné,
hogy az MNT intézményének semmi köze az autonómiához.)
Amit tesz, az még ennél is rosszabb. Tudóskodva, elkezd tamáskodni.
Szemforgatások között kijelenti:
– Megpróbálok a rendőrségtől
információt kapni, hogy hol tart a nyomozás, azonosították-e az elkövetőket, és
esetleg leellenőrzöm, hogy a rendőrség által elkészített jegyzőkönyvekben is az
áll-e, amit a diákok állítanak, vagy esetleg más.
… Nem biztos, hogy ez volt a fő motivációja ennek az incidensnek, de
ezt sem kell kizárni.
Mivel maga is tudja, hogy ez a segítség az érintetteknek annyit jelent,
mint halottnak a csók, hozzáteszi, „felvértezzük őket, hogy milyen
intézkedésekkel tudják érvényesíteni jogaikat”. S hogy mindenki tisztában
legyen vele, hol az MNT által biztosított „felvértezés” határa, hozzáteszi: az
ügyvédség munkáját azonban nem tudjuk és nem is feladatunk átvenni.
Ez – a rehabilitációs és a restitúciós törvényekkel kapcsolatos MNT-s
gyakorlatból már hallottuk – legfeljebb azt jelentheti, hogy az érdekelt, vagy
esetünkben a kárvallottak a szeánsz végén megkaphatják a helyileg legközelebbi
VMSZ-es ügyvéd elérhetőségét.
Tegyük fel a kérdést, amelyet az MSZ újságírója elfelejtett, vagy nem
is akart feltenni. Ha ilyen a dolgok állása, akkor mi szükség van egyáltalán az
MNT-re? Vagy annak elnökére, aki holmi iskolaszéki ügyekben (például Zentán,
ahol elutasították az MNT – VMSZ káderek befogadását) nem átallott egészen a
miniszterig, vagy a közigazgatási bíróságig elmenni, de a viperával okozott
súlyos sérülések tisztázására, csak azért, mert az érinti az érzékeny
magyar-szerb viszonyokat, már a károsultak „felvértezést” is elégségesnek
tartja?
Tisztázzunk le néhány dolgot.
Tudjuk, s ezért nem tartjuk autonómiának az MNT-t, hogy a testület
„jogkörei” számosak, de döntéshozatalt, néhány eseten kívül, nem engedélyeznek.
Másrészt, s ez a lényeg, nem teszik lehetővé, hogy az MNT feltárja, kifejezze,
és legitimen képviselje is a vajdasági magyar közösség alapvető nemzeti
érdekeit. Nem szólva arról, hogy a testület hármas gyökerő lévén tagjai között
tudja a szerb pártok magyar tagjait, akik pártjuk és nem a vajdasági magyarság
érdekeit képviselve gyorsan az elnök körmére is rákoppintanának, ha a
jogosítványain túllépve, a testület nevében lépne fel a magyarverések ellen. E
tagok például, máig ellenzik, hogy a magyarországi támogatásokat, amelyeket ösztöndíjakra
osztanak ki, csak a kettős állampolgárok (vagy azok, akik folyamodtak már
állampolgárságért) kaphassák meg.
Ez az a pont, ahol Korhecz esetében hiányzik a civil kurázsi. Annak
elismerése, hogy igaz, annak idején 2009-ben a VMSZ és emberei tévedtek, vagy
éppen behódoltak a szerb igényeknek, s azért jöhetett létre ilyen felemás,
agyonellenőrzött MNT, de most, amikor erre szükség van, az MNT megszólított elnökének
ki kell állnia a magyarverések elhallgatása ellen.
Vagy ha az egyéni és az egypárti csoportérdekekről van szó, a civil
kurázsi nem lehet irányadó polgári magatartás? Úgy látszik, nem lehet.
De, hát akkor ki legyen a példaképe a szegény vajdasági magyarnak?
Ágoston András
Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL
X. évf. 113. szám,2012. május 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése