K, mint köpönyegforgatás

„Hetek óta tart a farsang,

rikoltozva szól a fals hang.

Álarc mögül les a fickó,

domborodik a tökfilkó.

Cunamiként zúg a tömeg,

bolondozik ifjú s öreg.

Holnap talán múlik a láz,

a maszk engem s téged gyaláz.”

Ha a véletlen folytán most stylist lennék, akkor a 2012-es év legkelendőbb módiholmijának, mi több: divatsikolyának egyértelműen a köpönyeget kiáltanám ki. Annak számtalan kreációja közül is azt az elnyűhetetlen textíliából készült, akár aprópénzért is megvásárolható, örökös ruhadarabot, amelynek szimplán csak kétszínű politikusi köpönyeg a becses neve. És tehetném ezt sziklaszilárd meggyőződésből, nyugodt lélekkel. E nélkülözhetetlen ruhadarab (nem úgy, mint a munkaköpeny, a porköpeny, a porcelánköpeny vagy a malaclopó köpönyeg) nem hiányozhat egyetlen valamirevaló és magára valamicskét is adó politikus gardróbszekrényéből sem. Egyszerűen mellőzhetetlen, megkerülhetetlen és pótolhatatlan, mint a legtöbb férfiember egy szál remekbe szabott zakója, vagy a szimpla átlagnő egyetlen fekete kisestélyije.

Hogy verselt hajdan a költő? „Ugyan minek, szamáron a bársony nyereg?” Ha akad köpönyeg, akkor nem kell ide flancos, kisebb vagyont érő Yves Saint Laurent-öltöny! Akkor a francba a szende Zac Efronnal, akár birkapásztornak is állhat! A megboldogult jó öreg Versace is felejtős mostantól! Nincsen szükség terepszínű militarista öltözékre sem! Le a nemzeti ruhadarabunkkal is, a kopott fenekű, a szüntelen dörgölőzéstől kifényesedett ülepű klottgatyával is! A szemétre velük! Helyettük éljen az éppen aktuális sikk: a minden csúnyaságot, még a legvégső lecsupaszítást is elrejtő/elfedő komótos, vajdasági magyar politikusi köpönyeg! Akkor is, ha nem éppen full dizájnos, ha nem kimondottan full extrákkal kirakott gönc. Merthogy ez a politikusi men`s fashion netovábbja.

Akad-e még e kies hazában, aki nem gyanítja, hogy ez a mostanság igencsak felkapott ruhadarab multifunkciós? Igény és tetszés szerint lehet variálni. Forgatni. Kifordítod, befordítod. Ahogy éppen úri kedved tartja! Mégis köpönyeg a köpönyeg. Éppúgy, mint a bunda. Merthogy bunda ez is a javából! Pontosabban: BUNDÁZÁS. A bundázás magasiskolája, ha úgy tetszik. Krónikus és konstans szemlélet- meg ideológiaváltás, világnézet-korrigálás, a nemzeti identitás folyamatos cserélgetése.  Alighanem ebben rejtezik az úgynevezett köpönyegszerep titokzatos dualizmusa.

„Kaméleon bezzeg bírja,

egész évben nincsen pírja.

Maskaráját le nem veti,

valós arca nincsen neki.

Az ő szava mindig tiszta,

álarc mögött borát issza.

A természet változása

váltott köpeny látomása.”

Az éppen csak lecsengett választások kapcsán – amely pedig szerény véleményem szerint nemigen volt egyéb, mint egy egész országra kiterjedő, alaposan megtervezett voksbiznisz egy porció etnobiznisszel ügyesen vegyítve – jut eszembe Gogol Köpönyeg című novellája. A főhőse Akakij Akakijevics (magyarul is milyen zseniális e név hangzása, történetünkbe illő, valóságos telitalálat!) címzetes tanácsos, aki holta után, ijesztő szellemként leráncigálja, lekacimbálja a járókelőkről a köpönyeget Pétervár utcáin. Ily szánalmas módon próbálna meg elégtételt venni az őt ért sérelmekért.

A „kis kínai nagy bosszúja” érthető. Amikor válaszút elé érkeznek, és dönteni kell, nagy valószínűséggel a legtöbben aszerint disztingválnak, hogy mi az, amivel képesek maradéktalanul egyetérteni, mi az, amivel azonosulni tudnak, mi az, amiben meglátják önmagukat. Egyértelmű, hogy a köpönyegnek – minden időben -- társadalmi érvényesülést szavatoló/biztosító szerepe, rendeltetése van. Hogy mikor vált színt, mikor fordul meg, mikor fordítanak rajta egyet, az igazából csak részletkérdés. Nyilván, amikor felvillan annak a lehetősége, hogy esetleg gyökeresen megváltozhat az alaphelyzet. Amikor valamilyen újfajta, előnyökkel/haszonnal kecsegtető érdek bukkan fel a láthatáron. A váltás, az önmagának való hátat fordítás alighanem törvényszerű. Van benne valami eleve elrendelésszerű. Hiszen a már harcedzett, minden hájjal megkent politikusnak (legalábbis mifelénk) a talpon maradáshoz elengedhetetlenül szüksége van egyfajta túlélő-köpenyre. Amit alkalomadtán -- ha az anyaga már kissé felfeslett, és a színe is jócskán megkopott – egyetlen jól időzített mozdulattal kifordíthat. Így vedlik át, így degradálódik közönséges köpönyegforgatóvá. A megélhetési politikus pedig megélhetési köpönyegforgatóvá. Akit ráadásul még a szemrebbenés nélkül átvert, megvezetett választópolgár halott lelke, szelleme sem fog kísérteni. Mert a köpönyegforgatás olyan mesteri mutatványnak számít, hogy legfeljebb csak a villanyt sikerült vele leoltani a bárgyú választópolgárok fejében. Hogy továbbra is tartós maradhasson a már megszokott sötétség.

Epilógus. A fentebb idézett szimpla kis versecske rímfaragója nem tévedett. Ha holnapra, holnaputánra elmúlik is a láz, a galád politikusi cselekedet engem s téged gyaláz.

Valamennyiünket gyaláz. 

(Az idézetek Kis István Mihály Farsang című verséből valók.)

Szabó Angéla