Immár
minden hétre jut egy eset, amikor a magyarországi (szélső)jobboldal a szomszéd
országokat provokálja. Bár nincs ebben semmi új, sajnos, Orbánék már a fél
világot irritálják, a Világbankot, Brüsszelt, az egész EU-t, a németeket (akik
nélkül a magyar gazdaság sehol sem tartana). Eközben az emberi jogokra tök
érzéketlen nagyhatalmakkal bratyizna, Kínával meg Oroszországgal, csak hát azok
meg többnyire a térképen sem találják Magyarországot, nemhogy stratégiai
szövetségben gondolkodnának. Na vagy ott van Azerbajdzsán, ahol előadást tart
Orbán. Vagy maga is tanulmányokat folytat majd, hogyan kell egy elnöki klánrendszert
kiépíteni.
Úgy egy héten át
folyamatosan a románokat sikerült b…tatni Nyirő hamvaival, Kövér beszólásával,
Szőcs Géza performanszával, akinek élete nagy alakítása volt ez. Kár, hogy nem
azzal foglalkozik, amivel kéne – mint költő például semmit sem tesz az irodalmi
életért. S miközben arról kuruttyolnak, hogy mennyire szívükön viselik a
határon túliak sorsát, arról mélyen hallgatnak, hogy a fiatal határon túli
magyar íróknak szánt ösztöndíjak kiosztását elhalasztották. Ja, mert nincs
lóvé. A Nyirő-akcióra volt, meg arra is, hogy Szőcs saját haverjainak adjon
ösztöndíjakat a saját keretéből.
Aztán itt van a
Jobbik, amely minap Szegeden köpött bele a közép-európai levesbe. Merthogy úgy
tiltakoztak Szegeden a szlovák nyelvtörvény ellenében, hogy átragasztottak két
utcanévtáblát, amelyeken szlovák nyelvű felirat volt a kisebbségek házán. E
primitív cselekedetnek legjobban persze a szlovák szélsőségesek örülhetnek, van
hová mutogatni. Bő két éve Szegedi Csanád, a Jobbik EP-képviselője
Szlovákia EU-tagságának felfüggesztését kérte Strasbourgban, rasszistának
minősítve a szlovák nyelvtörvényt. Hja, bezzeg az ő cselekedetük, az mélyen
demokratikus. Persze ha rajtuk múlna, a magyar csapatok már bemasíroztak volna
Pozsonyba, Kolozsvárra, Szabadkára.
Még jó, hogy a magyar
honvédelem maximum két falusi utca megvédésére áll készen, így ha teljesen
meghülyülnek is a politikusok, hiába adnának ki hadparancsot. És azért itt
(ott) a NATO, csak a szövetség része Magyarország is, bár a vitézkedésnek
inkább szab gátat az, hogy ha az a pár működőképes magyar tank megindulna
Szlovákia vagy Románia irányába, a NATO repülőgépei gyorsan romhalmazzá
bombáznák azokat. Ehhez képest Orbán, Kövér arról filozofál, hogy a magyar
győztes nemzet, ellenei meg még a hamvaktól is félnek. Igen? És Trianon,
Párizs? A román hadsereg járt Budapesten, vagy a magyar Bukarestben?
A magyar
(szélső)jobboldal, a konzervatív kormányzat folyamos agresszivitása,
provokációja persze érthető. Ha már az unortodox gazdaságpolitika semmilyen
eredményt nem hoz, ha érzékelik, hogy csökken a támogatottságuk, nincs más
hátra – mint előre. Támadás! Roham! És szavazótáboruk egy része nyilván
elégedetten csettintget, tótoznak és oláhoznak. Aztán majd sorra kerülhetnek a
rácok is (bár Semjén múltkor megfenyítette őket, hogy Magyarország meg fogja
vétózni Szerbia EU-társulását a vagyonvisszaszármaztatási törvény miatt). A
foci EB kapcsán meg esetleg az ukránok, bár Orbán Janukoviccsal jóban van,
talán példát is vesz róla, amikor a politikai ellenfelek bebörtönzéséről, ottani
bántalmazásukról van szó.
És ha már június 4-e,
Trianon. 1914-ben a magyarok nekiugrottak a fél világnak, meg is lett az
eredménye. Ami miatt – győzelem ide vagy oda - most sírunk-rívunk, így a
területvesztés, úgy a határon túlra szakadt magyarok. A magyar
politikának idestova száz éve szinte konstans jellemzője a szomszédok
pujgatása, irreális vágyálmoktól vezérelve. Az irritálásnak aztán a nagy seggre
esés a végeredménye. Még szerencse, hogy ma azért működik az európai
biztonságpolitika, hol jobban, hol kevésbé, de működik. A korlátozott
szuverenitás korában pedig az effajta kis fiókdiktátorokat, szélsőjobbosokat
végül orrba vágják, mehetnek kapirgálni a saját kis történelmi szemétdombjukra,
az egypárti nemzeti egységről álmodozni. A kérdés – sajnos – csak az, hogy
meddig kell várni, amíg ez a garnitúra is megbukik, s mi lesz ennek az ára. A
cehhet már most is fizetjük.
Hogy elfogult lennék?
Hát igen. De örültem Gyurcsányék bukásának is. Ahogyan örülök majd ezekének is.
Mert semmi sem örök.
2012. június 4. - 18:38
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése