VÁLTOZATLAN ÁLLAPOTOK

A tartományi kisebbségügyi jogvédő-helyettes

2011. évi jelentése a nemzeti kisebbségi jogokról 

            A Tartományi Ombudsmanról szóló határozat 37. szakasza szerint a jogvédő „évente egyszer, legkésőbb március végéig jelentést tesz a Képviselőháznak az előző évi tevékenységéről, az emberi jogok állapotáról és a tartományban a jogbiztonságról”. A jelentés kötelező része a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulása is, amelyet az ombudsman illetékes helyettese készít el. Az ombudsman követelésére a Képviselőház napirendre tűzi és megvitatja ezt a jelentést.

A 2011. évi jelentés felkerült az ombudsman honlapjára is (http://www.ombudsmanapv.org/apvomb). Szembetűnő, hogy a honlap latin betűs ugyan, de az éves jelentések csak cirill betűs formában találhatók meg. A honlapon egyébként egyelten információ sem található a tartományban egyenrangú használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelveken. Magyar nyelven is egyedül a jogvédőnek a Blic szerb nyelvű napilap szombatonként megjelenő Édes Otthon c. magyar nyelvű mellékletében a polgároknak az elektromos postán feltett kérdéseire adott válaszai olvashatók.

„Nem egyenletes és szelektív”

A 151 oldal terjedelmű ombudsman-jelentésnek a második fejezete (a 41-57 oldalakon) foglalkozik a nemzeti kisebbségi jogokkal.

A bevezetője szerint a „nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának szintjét Vajdaság Autonóm Tartomány területén változatlannak lehet értékelni az előző évhez viszonyítva”. A jogvédő-helyettes szavai szerint ez az jelenti, hogy „ezen a jogok megvalósításnak a létező intézményes és jogi kerete kielégítő, de a jogszabályok gyakorlati alkalmazása, különböző okokból kifolyólag, nem egyenletes és szelektív”. 

Ezt a túlságosan is általános, valójában bármelyik társadalmi területre elmondható megfogalmazást már számos politikustól hallgattuk. Hogy valójában mit takar, annak a jelentésből kellene kiderülnie. A szerző előrebocsátotta, hogy a 2011. évi jelentés – az előző évektől eltérően – „a Tartományi Ombudsman gyakorlatában jelentkező példákra támaszkodik, szem előtt tartva a felmérést, miszerint ily módon megfelelőbben lehet bemutatni a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítását és rámutatni a gyakorlatban jelentkező problémákra”.

A jelentés ilyen módszerrel való elkészítése már eleve ellehetetleníti a nemzeti kisebbségi jogoknak az egyes területen való megvalósításnak a korábbi évekkel való bárminemű összehasonítását. 

A 2011. évi kutatások című részből megtudjuk, hogy a helyi önkormányzatok többségében, két évvel a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény elfogadása után, a községi illetve városi tanácsok tisztségviselői nincsenek kellően tájékozódva a nemzeti kisebbségi jogokról az oktatás és a kultúra területén, valamint hogy nem tesznek különbséget a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai és a nemzeti viszonyügyi tanácsok között. Voltak köztük olyanok is, aki a nemzeti tanácsokat nem kormányzati szervezetnek vélték.  

Az említett törvény alkalmazásával kapcsolatban az ombudsman – teljesen alaptalanul – felveti a kérdést, hogy „minden nemzeti kisebbségnek valóban szüksége van-e a nemzeti önkormányzatra a biztosított mértékben, például azokban az esetekben, amikor az oktatás nem ennek a nemzeti kisebbségnek a nyelvén történik, a nyelvet sem tanulmányozzák a nemzeti kultúra elemeivel és az nincs is hivatalos használatban”.     

Enyhén szólva furcsa, hogy az ombudsman – ha homályosan is, de – kétségbe vonja bármelyik nemzeti kisebbség jogát a törvényben egyébként is szűkre szabott nemzeti önkormányzatra. Mi várható el akkor a többi állami szervtől?

Megoldatlan kérdések

A kultúra területén a legtöbben az egyesületek működéshez szüksége anyagi eszközök hiánya miatt fordultak a Tartományi Ombudsmanhoz – olvasható a jelentésben. Újabban problémák is jelentkeztek a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény alkalmazása területén is, éspedig a nemzeti kisebbségi kultúra szempontjából kiemelt fontosságú művelődési intézmények alapító jogainak átruházásával kapcsolatosan.

Az oktatás területén továbbra is megoldatlan az anyanyelv és a nemzeti kultúra elemei nevű tantárgy előadóinak státusa. Nem fogadták el a nemzeti kisebbségi osztályok számára a szerb nyelv, mint nem anyanyelv tantárgy új tantervét és programját. Az oktatási-nevelési intézményekben dolgozók számára nem rendezték a nemzeti kisebbségi nyelvi vizsgák kérdését és annak a szabálynak az alkalmazást sem biztosították, hogy a kisebbségi nyelvű osztályokban a szerb nyelvet az erre képesített tanárok adják elő.

Az anyanyelvű tájékoztatás területén a Tartományi Ombudsman megelégszik azzal a megállapítással, hogy „a vonatkozó időszakban csökkent a beadványok száma”. A panaszok ezen a területen „főként a szerkesztéspolitikára történő megengedhetetlen nyomásgyakorlásra és a kisebbségi médiákban dolgozók nehéz anyagi helyzetére vonatkoztak”.

A nemzeti kisebbségi jogok védelme területén a tavalyi évben a legtöbb panasz a hivatalos nyelvhasználat területére vonatkozott. (A jelentés 117. oldalán tudjuk meg, hogy 14 ilyen jellegű folyamodvány volt.)  

– Az mellett, hogy a polgárok nem teljesen ismerik a jogaikat és teljes egészében nem használják ki az előírt lehetőségeket, feltűnő a tudatlanság és az egyenlőtlen gyakorlat, de az eljáró szervek ellenállása is, a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának hivatalos használatát biztosító jogszabályok alkalmazásában. A problémák leginkább a köztársasági szervek előtt folyó eljárásokban jelentkeznek, de jelen vannak helyi szinten is – írja az ombudsman-jelentés.

A jogvédő-helyettes kiemeli, hogy a nemzeti kisebbségek részvétele a tartományi szervekben, szervezetekben, hivatalokban, igazgatóságokban és alapokban „nem felel meg a nemzeti kisebbségek részvételének a tartomány lakosságában”. Ennek a megállapításnak viszont az a szépséghibája, hogy évről-évre ismétlődik (vagyis egyik jelentésből a másikba átírják).

A tartományi szervekben 1328 dolgozójának a nemzeti összetétele:

Nemzeti hovatartozás	2011.	2010.
Szerb	893	862
Nem nyilatkozott	218	226
Magyar	87	83
Montenegrói	25	23
Horvát	24	21
Szlovák	19	17
Román	18	17
Ruszin	13	13
Vajdasági	6	4
Jugoszláv	4	3
Ukrán	4	4
Bunyevác	3	4
Roma	3	3
Bosnyák	2	2
Macedón	2	2
Német	2	2
Zsidó	1	1
Muzulmán	1	1
Szerb-Montenegrói	1	1
Hercegovinai	1	1
Cseh	1	1
Összesen	1328	1291

A táblázatból is jól látható, hogy folytatódik a nemzeti kisebbségeknek a lakossági részarányukhoz való alulreprezentálása a tartományi szervekben. A magyarok például a lakosságban (a 2002. évi népszámlálás szerint) 14,28%-ban vannak jelen, a közigazgatásban pedig csak 6,5%-ban. A szlovákok a lakosság 2,79%-t képezik, a tartományi szervekben pedig 1,43%-ban vannak jelen. Ez az arány a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a tartomány még a saját szerveiben sem képes biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.

A jelentésből azt is megtudjuk (117. oldal), hogy 2011-ben a polgárok 65 panaszt nyújtottak be az ombudsmannak a nemzeti kisebbségi jogok sérelme miatt. Ezek közül 14 a hivatalos nyelvhasználattal kapcsolatos sérelemre, 14 a nemzeti alapon való megkülönböztetésre, 12 a közéletben való hatékony részvételhez való jog, 9 gyűlöletbeszéd, 9 az oktatási, három a kisebbségi tájékoztatási jogok megsértésére, kettő az eljáró hatóságok munkával való elégedetlenségre, további kettő pedig egyéb jogok sérelmére vonatkozott. (2010-ben 54 panasz érkezett az ombudsmanhoz a kisebbségi jogok megsértésével kapcsolatban.) A panaszok növekvő száma a kisebbségi jogok sérelmének növekedésére utal.

Nem hatékony igazságügy

            Az ombudsman jelentésének a kisebbség jogokra vonatkozó részét a nemzeti, faji és vallási türelmetlenséget kiváltó bűncselekmények ügyében 2004 és 2011. szeptember 30-a között folytatott eljárásokkal zárja. 

Ebben az időszakban – a jelentés alapján – 71 ilyen bűncselekmény, illetve évente 8,8 ügyben folyt hat Kerületi Bíróság előtt büntető eljárás, éspedig Mitrovicán 4, Nagybecskereken 4, Pancsován 6, Szabadkán 17, Újvidéken 15 és Zomborban 25 esetben.    

            A 71 tárgy közül 34 esetben a bíróság elítélte, ötben pedig felmentette az elkövetőket. Tizennégy tárgyban még folyamatban van, háromban megszüntették az eljárást. További három tárgyat pedig „másik bíróságnak adtak át”, de a jelentésből azt már nem lehet megállapítani, hogy melyiknek.

            Ha tekintetben vegyük, hogy az elemzés tárgyét képező (2004-2011 közötti) időszakban – a hivatalos szervek által közölt adatok szerint – az ezres számot is meghaladó nemzeti indíttatású incidens történt, akkor könnyen megállapítható, hogy elítélő ítéletet a bíróságok az összes ilyen bűncselekmények alig három százalékában hoztak. Ehhez hozzá kell tenni még azt is, hogy – az ombudsman jelentése szerint – „két elítélő ítéletet megsemmisítettek”, és hogy „öt tárgyban folyamatban van a fellebbezési eljárás”. Ez azt jelenti, hogy a nyolc év alatt a bíróságok mindössze 27 elítélő ítéletet hoztak (vagyis évente 3,37-et). A jelentésben azonban nem hogy szó nem esik, de még csak arra vonatkozó utalás se nincsen, hogy az elítélek milyen büntetésben részesültek.

Mindezek az adatok a bűnüldöző szervek és bíróságok hatékonytalanságát mutatják. Még a jelentés is elismeri, hogy „az említett időszakban a nemzeti, faji, vallási türelmetlenség kiváltó bűncselekmények miatt indított és befejezett eljárások száma aránylag kevés, azokhoz az információkhoz viszonyítva, amelyekhez a Tartományi Ombudsman a médiákból jutott”.

Változtatni kellene tehát a bűnüldöző és az igazsági szervek viszonyulásán a nemzeti alapon történő incidensek iránt. A jogszabályok következetes alkalmazása és az ún. kettős mérce kiiktatása minden esetre hozzájárulna a nemzeti kisebbségi közösségeknek a hatósági szervek iránti bizalmának és biztonságérzetének növeléséhez. A büntető jogszabályokat is meg kellene változtatni, olyan értelemben, hogy az incidensek esetében, amelyekben különböző nemzetiségű személyek vesznek részt, minden esetben a büntető (és nem a szabálysértési) jogszabályokat kell alkalmazni. Az ombudsman-jelentés azonban erről sem tesz említést.

Hiányos jelentés

            A 2011. évi jelentés nem tartalmaz elegendő adatot a nemzeti kisebbségek valós helyzetének felmérésére. Összehasonlító alapot is a jelentésben csak a tartományi közigazgatásban dolgozók száma tekintetében találunk.

Jellemző, hogy az ombudsman évi jelentése szinte minden évben más-más módszerrel készül, ami lehetetlenné teszi az előző évvel való összehasonlítást és az intézmény bizonytalanságára utal. A legutóbbi jelentésből hiányzanak az intézménynek a kisebbségi jogok fejlesztésére, az egyes jogszabályok módosítására vagy meghozatalára irányuló javaslatai is. Ha ehhez hozzátesszük a Tartományi Képviselőháznak a jelentés iránt mutatott eddigi érdektelenségét (ki tudja például, hogy a jelentést megvitatja-e és mikor a testület), akkor teljesebb képet kapunk a tartománynak a kisebbségi jogok megvalósítása iránti viszonyulásáról.  

A jelentés végén (149-151. oldalak) megtudjuk az is, hogy az ombudsman intézményében foglalkoztatottak száma (a 2010. évi 17-ről) 2011-ben 22-re növekedett (!). Az intézmény működése tavaly 40.506.348,38 dinárjába került az adófizető polgároknak. (2010-ben erre 36.410.698,60 dinárt költöttek). Vajon megérte-e?

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. június 24.