Tusványosi beszéd

Pásztor Tusványoson: A VMSZ célja, hogy ne csökkenjen a magyarság politikai befolyása Szerbiában

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint bár még nem ismerik a legfrissebb népszámlálási adatokat Szerbiában, de az biztos, „túl sokan leszünk ahhoz, hogy lemondjunk az érdekérvényesítés ambíciójáról”. Szerbiában sikerült a magyar szavazókat visszafordítani a magyar politika támogatása felé, már nincs olyan mértékű átszavazás – mondta el az elnök Tusványoson, a Választások 2012 Kárpát-medencei fórumon.
Mindazonáltal szerinte soha ekkora választási harc nem volt Szerbiában, mint legutóbb, amikor a VMSZ régi szövetségese, Boris Tadić szerb elnök Demokrata Pártja akarta lesöpörni őket, minden eszközt felhasználva ellenük. A magyar-magyar összefogás azonban működött, a végeredmény vállalható. Ismét van 5 fős önálló magyar frakció a belgrádi parlamentben, és Vajdaságban is jó pozíciókat szereztek meg a választásokkor.
Az alapcél, hogy ne csökkenjen a politikai befolyásuk Szerbiában, ugyanakkor a célok nagyrészt megvalósultak, működik a kulturális autonómia. A VMSZ most az új szerb kormányban nem vesz rész, bár kapott felkérést; konstruktív ellenzéki pozícióban van, kölcsönösen nyitott viszonyban a kormánypárttal, tartományi szinten viszont a demokratákkal szövetkeznek továbbra is, mivel ha nem így lenne, „a fél szárnyunk törne le”.
„Újabb négy évet teremtettünk meg magunknak” – fogalmazott Pásztor, aki reméli, ebben az előttük álló időszak a további előrelépés esélyeit hordozza. Sajnos júliusban a szerbiai alkotmánybíróság a Vajdaság autonóm tartomány illetékességéről szóló törvény egyes szakaszait alkotmányellenesnek minősítette, csorbítva a jogköröket, ám van nyitottság a szerb parlamenti többség részéről, hogy ezt az ügyet politikailag oldják meg – közölte Pásztor.
A külhoni magyaroknak elemi érdeke, hogy Magyarország erős, tekintélyes ország legyen, ezért aggodalommal és reménykedéssel figyeljük, ami Magyarországon történik – fogalmazott Pásztor. Magyarországnak fontos szerepe van a külhoni magyar közösségek fennmaradásában, ugyanakkor ezeknek a közösségeknek célja kell legyen az is, hogy minél kevesebb külső segítségre szoruljanak, és önerőből fenntartsák magukat – zárta hozzászólását a VMSZ elnöke a tusványosi fórumon. (Transindex)

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13844/Pasztor-Tusvanyoson-A-VMSZ-celja--hogy-ne-csokkenjen-a-magyarsag-politikai-befolyasa-Szerbiaban.html, 2012. július 29. [1:10]

Hozzászólás

„A messziről jött ember azt mond, amit akar” – tartja a közmondás. Tusványoson bizonyára nem sokan tudják, hogy milyen a helyzet Vajdaságban. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy mi is keveset tudunk az erdélyi fürdővárosról Tusnádfürdőről, ahol a Tusványosi/Bálványosi Nyári Egyetemet tartják. Azt azonban tudjuk, hogy a politikusok szívesen tartanak ott beszédet.

A hvg hetilap szerint „a 23. bálványosi szabadegyetem mára a kormány egyik bulihelye lett, ahol már nem igazán kedvelik a vitákat. A fiatalok viszont nem Orbánért, hanem az ingyenes koncertekért sereglenek a székelyföldi fesztiválra.”

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, de egyúttal a vajdasági parlament elnöke is. A Transindex által közölt (2012. július 27-i) tusványosi nemzetpolitikai kerekasztalon mondott beszédében több pontatlanság és félremagyarázás is megtalálható. 
Állítása szerint például „Szerbiában sikerült a magyar szavazókat visszafordítani a magyar politika támogatása felé, már nincs olyan mértékű átszavazás”. Ennek mondatnak azonban még csak köszönő viszonya se nincsen a tényekkel. Pártja, a VMSZ a május 6-i köztársasági parlamenti választásokon 68 323 szavazatot kapott, 2008-ban viszont 74 874-et. Pásztorra a legutóbbi szerbiai elnökválasztáson 63 262-es szavaztak, vagyis 29 777 kevesebben, mint 2008-ban, amikor a Magyar Koalíció közös jelöltjeként, 93 039 szavazatot szerzett. Az iránta való bizalom csökkenésének mértéke tehát 32 százalék.

Pásztor Tusványoson (ezúttal is külföldön) „stratégiai partnerét”, a Demokrata Pártot (DP) támadta, miszerint ez a párt a választásokon „le akarta lesöpörni őket” (mármint a VMSZ-t), „minden eszközt felhasználva ellenük”. Felvetődik a kérdés azonban, hogy akkor a választások után miért lépett koalícióra a demokratákkal „országos, tartományi és önkormányzati szinteken is”, a magyar pártokkal viszont nem. Ennek az egyezségnek a része az is, hogy Pásztort a Tartományi Képviselőház elnökének választották. Mellesleg, a DP, bármelyik másik párttal szövetkezve akkor válthatja le tisztségéről, amikor csak akarja (a DP-nek 58 képviselője van a 120 tagú tartományi képviselőházban). Ez egyúttal ellentmond annak az állításának is, hogy „a magyar-magyar összefogás működött”. Ilyen összefogás a választásokon egyébként nem is volt.

Az elnök azon állítása is vitatható, hogy „a (választási – B. A. megj.) végeredmény vállalható”. A pártja számára talán igen, de a vajdasági magyarok szemszögéből bizony nem. A vajdasági magyar pártok összegfogással ugyanis – amit Pásztor elutasított – sokkal jobb eredményt érhettek volna el a választásokon, bizonyára kevesebb lett volna az „átszavazás” is, ami egyúttal valóban növelte volna „a magyarság politikai befolyását Szerbiában”.

Pásztor beszédében – a Transindex szerint – egy szóval sem említette, hogy Szerbia a gazdasági összeomlás szélére jutott. Kérdéses ezért, hogy „négy évet” kell-e várni az új választásokra. Ismét beigazolódott a közmondás igazsága…

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 30.

A LEGFONTOSABB ELVÁRÁSOK

Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos

Kisebbségjogi jegyzet (II. rész)

              A május 6-i választásokon a szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került.

A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíciója, amelyben a magyar pártok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke).

A tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett.

Az önkormányzati választásokon, amelyen önállóan indultak a magyar pártok, a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a VMDK 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a MPSZ 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban szerzett egy mandátumot.

A választások alapján, a képviselők számát illetően, a vajdasági magyarok érdekeinek képviseletéért a legnagyobb felelősség mindenképpen a VMSZ illeti meg. Milyen nemzeti kisebbségi programja van és hogyan képzelte el az érdekképviseletet a „legnagyobb magyar párt”?

Választási program

Annak megelőzése érdekében, hogy esetleg elfogultsággal vagy félremagyarázással vádoljanak meg, lássuk, szó szerint mit tartalmaz a VAJDASÁGÉRT – egy normális Szerbiában, a Vajdasági Szövetség választási programja 2012–2016 című dokumentum:

     „9. Kisebbségi jogérvényesítés

A 2008 – 2012. közötti parlamenti ciklus meghatározó eredménye a Nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása. A törvény megteremtette a jogi keretet a nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához.

A VMSZ célja, hogy a jövőben meghozandó oktatási-, művelődési- és médiatörvények maradéktalanul tartsák tiszteletben a nemzeti tanácsok törvényes hatásköreit és a kisebbségek szerzett jogait. Végső ideje, hogy egy új Hivatalos nyelvhasználati törvény váltsa fel az 1991. óta hatályos jogszabályt.

A költségvetési törvénnyel kapcsolatos alapvető elvárásunk, hogy – az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban – növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege.

Kisebbségi és össztársadalmi szempontból is kiemelten fontos az oktatási és képzési rendszer fejlesztése. A VMSZ számára külön prioritást jelent a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.

A VMSZ kiemelt célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában. Az elmúlt parlamenti ciklusban elfogadott bírákról, ügyészekről, közjegyzőkről és végrehajtókról szóló új törvényekbe – a VMSZ javaslatára – bekerült az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a kinevezési folyamat során.

Az elmúlt négy év fontos eredményének tartjuk azt is, hogy a rendőrségi törvényből törlődött az a korlátozás, amely a kizárta a kettős állampolgárokat a rendőri hivatás gyakorlásából.” (Forrás: http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban)

Mindössze ennyit tartalmaz a (most már csak) tartományi hatalmi koalícióban részes VMSZ programja a kisebbségvédelemről. Ez is – a 12 fejezetből álló programban – a kilencedik helyre szorult.

Megoldatlan kérdések

A VMSZ választási programjából megállapítható, hogy a párt elégedett a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és nem szándékozik annak megváltoztatását javasolni. A programból az elkövetkező négy évre a következő konkrét feladatokat, célkitűzéseket lehet kiszűrni:

1. új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala,

2. növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege,

3. a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése,

4. a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.

5. a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában és

6. az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a bírák, ügyészek, közjegyzők és végrehajtók kinevezési folyamata során.

Ezek a célkitűzések nem újak, nem először kerültek megfogalmazásra, az eredmények viszont rendre elmaradtak. A hivatalos nyelvhasználati törvény például 21 éves. A kisebbségek alulreprezentálása az állami szférában még ettől is jóval régebbi. Az igazi kérdés ezért, hogy mit tettek eddig a VMSZ képviselői a hatalomban a kialakult helyzet megváltoztatására?

A másik, ugyancsak indokolt annak felvetése, hogy a VMSZ programjában miért nem szerepelnek a vajdasági magyar közösség helyzetének más nyílt, illetve megoldatlan kérdései?

Sokasodó problémák

Köztudott, hogy a vajdasági magyar közösség gazdasági demográfia és foglalkoztatási helyzete tovább súlyosbodott. (A 2011. októberi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé.) Szerbiában a munkanélküliek száma meghaladta a 27 százalékot, a vajdasági magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma még ennél is jelentősen több. Nem csoda, ha a közösségen egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.

Ada, Csóka és Magyarkanizsa 1992-ben az észak-bánáti körzethez lett csatolva, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa.

A szerb hatalom reform ürügye alatt megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben is – Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Topolyán és Zentán – a községi bíróságot. Mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatokat.

Mindmáig nem történt meg az alkotmányban a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe. Szükségeltetik továbbá – az eddigi tapasztalatok alapján – a nemzeti tanácsokról szóló törvény felülvizsgálása és módosítása is.

Nincsen magyar oktatási rendszer. A többéves ígéretek és határozatok ellenére a mai napig nem valósult meg a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulása. Itt van aztán még a szabadkai Népszínház befejezésének kérdése (amit 2012-re ígértek, de még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor), hogy a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből töröljék a kollektív bűnösség elvét, hogy a szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, biztosítsa az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát.

Azután húzódik a második világháború áldozatai emlékművének felépítése az újvidéki Futaki úti temetőben, Csúrogon, Járekon és más helységekben, a temerini elítéltek szabadon bocsátásának kérdése. Nem történt előrelépés az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálása és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazása tekintetében sem, stb. Mindezek azonban nem kaptak helyet a VMSZ választási kisebbségi jogérvényesítési programjában. Miért?

 

Pénzhiány miatt leállt a szabadkai Népszínház építése

Kisebbségi minimum

            Mindebből megállapítható, hogy a vajdasági magyaroknak nincsen igazi politikai érdekképviselete. A VMSZ, a (vajdasági) hatalomban való részesként is a Demokrata Párttal (DP) való egyezkedésekkel, a képviselőházban és a kormányban való részvállalásával, tagjai számára a tisztségviselői helyek megszerzésével van elfoglalva, miközben a magyar érdekek a háttérbe szorulnak.

A kiút a magyar pártok – a VMSZ-el együtt vagy nélküle való – közös érdek-képviseleti stratégiájának megfogalmazása lehetne, aminek megvalósítását közösségünk elvárja a hatalom részéről. A választások utáni helyzet függvényében mielőbb – de legkésőbb szeptemberben – össze kellene hívni a magyar pártok és civil szervezetek értekezletét, amely megfogalmazná a vajdasági magyarok egységes, alapvető követeléseit a hatalomban részes magyar képviselők és a szerb hatalom irányába.

Szerbiának továbbá biztosítania kellene a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját. Ennek érdekében, első lépésként, szükséges a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi megváltoztatása és új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is. 

Meg kellene kísérelni, hogy a magyar pártok és civil szervezetek közös követeléssel álljanak ki az új szerb kormány felé, amit nevezhetünk nemzeti kisebbségi minimumnak is, amely tartalmazná a felsorolt kérdéseket. Ennek elvetése esetére a vajdasági magyarok helyzetének felvetését kilátásba kellene helyezni az Európa Tanácsban és az Európai Uniós csatlakozások során. Ez új fejezet nyithatna a vajdasági magyarok státusának és a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelöltség megszerzése előtti megnyugtató rendezésére.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 29.

Szabadkán már csak szerb és angol nyelvű jelzőtáblák

A Magyar Remény Mozgalom elnökének nyílt levele

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke az alábbi nyílt levéllel fordult Szabadka Város Idegenforgalmi Szervezetéhez, amelyben nehezményezi, hogy a most kihelyezésre kerülő idegenforgalmi táblák a korábbi négy nyelv helyett most csak két nyelven igazítanak útba:

A napokban értesülhettünk a médián keresztül, továbbá saját szemünkkel is meggyőződhettünk Szabadka utcáin, hogy megkezdték a régóta várt idegenforgalmi jelzőtáblák kihelyezését a városban és környékén. A gazdasági és regionális fejlesztésekért felelős minisztériumtól 3,5 millió dinárt kaptak erre a célra, míg tavaly ugyanez a minisztérium 4,5 millió dinárral járult hozzá a városi sétaövezetben kihelyezett táblák anyagi költségeinek fedezéséhez. A tavaly elhelyezett jelzőtáblák nagyobb része négy nyelven adott tájékoztatást a járókelőknek és turistáknak (szerb, magyar, horvát és angol nyelven).

Sajnálattal tapasztalható azonban, hogy az új táblákon szereplő szöveg zömében már csak szerb és angol nyelven olvasható, ami nincs összhangban a város lakosságának nemzeti összetételével, valamint az érvényben lévő nyelvhasználati törvénnyel sem. Az idegenforgalmi jelzések tartalmáról és feltüntetéséről szóló szabályzat (Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye, 2010/22. szám)  6. szakasza kimondja, hogy „a Szerbia Köztársaság azon területein, ahol a nemzeti kisebbségek tagjai élnek, az idegenforgalmi állomásokat és más turisztikai tudnivalókat a nemzeti kisebbségek nyelvén és írásmódján is fel kell tüntetni, összhangban a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvénnyel”.

Mivel azonban Önök szemmel láthatóan elmulasztották tiszteletben tartani a magyar és a horvát nemzeti közösség ezen jogát, a Magyar Remény Mozgalom elnökeként és a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságának tagjaként kérem Önöket, hogy a lehető legrövidebb időn belül orvosolják a hibát, máskülönben kénytelenek leszünk panasszal élni az illetékes szerveknél.

Tisztelettel,

László Bálint

az MRM elnöke, az MNT és MNT NYB tagja

Szabadka, 2012. július 26.

Július 28.

Hepatitis Világnap (Svetski dan borbe protiv hepatitisa / World Hepatitis Day)

A világnapot a WHO kezdeményezésére tartják július 28-án, annak emlékére, hogy 1925-ben ezen a napon született Baruch Blumberg Nobel-díjas amerikai orvos, a hepatitis B vírus felfedezője.
A hepatitis megnevezés különböző vírusok által okozott fertőzéses májártalmak gyűjtőneve, a jelenleg ismert vírusokat A-tól G-ig jelzik. Tüneteikben sok a hasonlóság, így a májgyulladás és a sárgaság, de kórokozóik és az okozott betegségek különböznek egymástól. A hepatitis vírusok a kórokozótól függően két fő formában terjednek: a hepatitis A és E a tápcsatornán keresztül (például fertőzött élelmiszerrel, vízzel), a hepatitis B, C, D és a többi vírus vérrel és testnedvekkel (ondó, hüvelyváladék, nyál).
Az A és B vírus ellen van védőoltás, de a C ellen nincs vakcina, ugyanakkor időben felismerve gyógyítható, a vírust ki lehet irtani a szervezetből.
A világon mintegy félmilliárd ember szenved krónikus hepatitis B vagy C fertőzésben, Magyarországon pedig a vezető halálozási okok szerepel a krónikus májbetegség. A magyarországi hepatitis-fertőzöttek száma több mint százezerre tehető, de nagy többségük erről nem is tud.

Július utolsó szombatja

Balatoni Halak Napja (Magyarországon)  [Dan balatonskih riba (u Mađarskoj) /Day the Balaton fishes (in Hungary)]

Balaton természetes és ember alkotta rendszereinek harmóniája rendkívül érzékeny és sérülékeny állapot, amelynek változásai a tó halállományának alakulásából igen rövid időn belül észlelhetőek. 
A Balatonban és vízgyűjtőjén eddig 54 halfajt találtak a fogassüllőtől, a gardán, a petényi márnán keresztül a betelepített fehér busáig.  
2004 óta – Persányi Miklós akkori környezetvédelmi és vízügyi miniszter kezdeményezésére – általában július utolsó szombatján ünneplik a Balatoni Halak Napját, hogy ezzel is felhívják a figyelmet Magyarország legnagyobb élővizének természeti, kulturális, és gazdasági értékeire.

Megalakult az új kormány

Az ellenzék nem hisz a kormánykoalíció ígéreteiben 

Szerbiai Képviselőház pénteken (július 27-én – B. A. megj.)  megválasztotta az új összetételű köztársasági kormányt. A kormányra a parlamenti többség 142 képviselője szavazott, az ellenzékből 72-en ellene szavaztak, 26 képviselő pedig nem jelent meg a parlamentben. A csütörtöki képviselőházi ülés, amelyen Ivica Dačić kormányalakító előadta expozéját, majdnem péntek hajnal öt óráig elhúzódott. A vitát személyeskedés és egymás sértegetése, valamint egy magabiztos kormányalakító jellemezte.  

Expozéjában kormányalakító Dačić Vajdaság autonómiájának kérdésére is kitért és nyomatékosította korábbi kijelentését: senki sem kérdőjelezi meg a tartomány autonómiáját, az új kormány tiszteletben fogja tartani annak jelenlegi és a szerb alkotmányban garantált mértékét. Vajdaság autonómiája nem Szerbia-ellenes, hanem Szerbiáért van, hangsúlyozta Dačić, aki a továbbiakban arra tett ígéretet, hogy a következő ciklusban bővíteni fogják az emberi és kisebbségi jogi törvényeket.
A faji, nemzeti, vallási, nemi, vagy bármilyen alapon történő diszkrimináció ellen szigorúan tervez fellépni az új kormány, biztosította a közvéleményt Dačić, mondva: „Senkinek sem szabad Szerbiában diszkriminálnia valakit azért, mert nem szerb nemzetiségű, ugyanakkor azokat a szerbeket sem diszkriminálhatja senki sem, akik az ország valamelyik nemzeti közösség által lakott területén élnek.” Expozéját a kormányalakító arra is kihasználta, hogy hangsúlyozza a Vajdasági Magyar Szövetség és a közte meglévő eddigi jó együttműködést, különösképpen a nemzeti alapon történő incidensek elleni fellépés tekintetében.
A kormányalakító ígéretet tett arra is, hogy a hatalom a lehető legnagyobb mértékben támogatja majd a sajtószabadságot. 

P. E.: A gazdaság fellendítése mindenre megoldás, Magyar Szó, 2012. július 27., 1. és 4. o. és Megalakult az új kormány, Magyar Szó, 2012. július 28., 7. o.

 

Július 27.

Elkezdődött a XXX. nyári olimpia (Počele su 30. Letnje olimpijske igre /

The 30th summer Olympic Games opened)

Nagyszabású, csaknem 4 órás megnyitóceremóniával kezdetét vette Londonban a világ legnagyobb sporteseménye, az olimpia. Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének felkérésére II. Erzsébet angol királynő megnyitotta az ötkarikás játékokat. 60 ezer néző, 7500 önkéntes és a 204 részt vevő ország képviselőinek jelenlétében felvonták az olimpiai lobogót, a seregszemle résztvevői letették az olimpiai esküt, majd 7 fiatal reménység meggyújtotta az olimpiai lángot.
  

A vajdasági magyar irodalom napja (Dan vojvođanske mađarske književnosti / Day of Hungarien Literature in Vojvodina)

Ezen a napon (1893-ban) született Pécsett Sztankovics – Szenteleky – Kornél, a vajdasági irodalom Kazinczyja, s ez 2005-től – a Magyar Nemzeti Tanács – döntése szerint irodalmunk napja, aminek megtartására első ízben, 2006-ban került sor.

Július utolsó péntekje

A rendszergazdák (méltányolásának) világnapja [Dan (poštovanja) sistemskih administratora / SysAdminDay, System Administrator Appreciation Day]

A Rendszergazdák Világnapjának számontartása a SysAdminDay.com webhelynek köszönhető. 1999 óta tartják. Az ötlet a nap megünnepléséről a meggyötört és sokszor nem kellőképpen megbecsült rendszer-adminisztrátorok kapcsán született. A definíció szerint ők a számítógép- és hálózati rendszergazdák, webmesterek, adatbázis- és e- mail adminisztrátorok, akiknek személye gyakran elrejtve marad a felhasználó szeme elől.

                    

Megszakadt az ülés

Az MNT közleménye 

A Magyar Nemzeti Tanács július 25-én megtartott 23. rendes ülése megszakításra került. Az ülés folyamán 22 tanácstag jelent meg, azonban az ülés közben a Humentis – Demokrata Párt két képviselője, valamint a Magyar Liga, a Magyar Remény Mozgalom és a Kézfogás a Magyarságért listák képviselői elhagyták az üléstermet, így az MNT kétéves tevékenységéről szóló beszámoló elfogadása és az újvidéki Jogi Karon a 2012/2013-as tanévre vonatkozó felvételi vizsgával kapcsolatos záradékjavaslat nem kerülhetett szavazásra.

Az MNT elnöke a 23. ülés folytatását 20 napon belül hívja össze, amikor a meg nem tárgyalt napirendi pontok szerinti előterjesztések kerülnek megvitatásra és döntéshozatali eljárásba.

Magyar Szó, 2012. július 27., 4. o.
 

Az MNT-ben kétszer kettő néha öt?!

Reagálás az MNT közleményére

A Magyar Remény Mozgalom elnökeként és az MNT-ben helyet foglaló ellenzéki képviselőként szeretnék reagálni a Magyar Nemzeti Tanács által 2012. július 26-án  kiadott Megszakadt az ülés c. közleményére. Tájékoztatom a nyilvánosságot, hogy a jegyzőkönyvek tanulsága szerint az MNT üléseiről legtöbbet hiányzók között az ,,előkelő” első 8 helyet mind a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás lista képviselői foglalják el, összesen 75 (!) hiányzással (a legutóbbi, félbeszakadt ülést még bele sem értve). Közülük ketten is az ülések több mint felén nem vettek részt! Az MNT 23. ülésén az ellenzéki képviselők többsége megjelent, míg a VMSZ képviselőinek közel egyharmada döntött nyaralás vagy más elfoglaltság mellett az ülésezés helyett. Az MNT vezetése a szóban forgó ülés idő előtti megszakadását az ellenzék nyakába próbálja varrni, holott, a kvórumot a hatalomnak kell biztosítania és éppen az ő képviselőik elmaradása okozta az előállt helyzetet. Ebben a formában az MNT-ben vezetést gyakorlók jobban tennék, ha máskor nyílt önkritikát gyakorolnának, mások jogtalan pocskondiázása helyett.

László Bálint

az MRM elnöke

az MNT képviselője

Szabadka, 2012. július 27.

Vajdaság fővárosa Újvidék

Én szeretem Újvidéket,

Vajdaság fővárosát

SPAHIJSKA VOJVODINA

Ovdeka behu Kelti i Latini i Srbi fini,

tu su i danaske i Srbi, Mađari, Slovaci,

Rumuni, Rusini, Hrvati i drugi ini...

A sad im kažedu – ’ajd svi u materinu!

Ustavotvor natrukovo brzi odgovor:

Vojvodine više nema

spahiluk se novi sprema.

Srbijanski feud sad  ste pravi

I spahija – da se slavi.

Ima da se namet i dalje plaća

makar ostali bez gaća.

Kakva Bačka –

sad se zove  Čačka.

Nema više Sremska kera

 il’ tambura što u srce dira,

ima da se zove džukac –

nova rasa fina sa Dedinja.

Truba  samo da se čuje –

što centralističko dupe daruje.

Nema Banata,

Lale, Sose i vicova tak’i

Svi su to vranjanci pravi

ima fes da nosidu na glavi.

Glavni grad  nije Novi Sad

Sad je to Vlasotinac Siti

Pa ti Vojvodino vidi ’di si.

Nije više Fruška sad je Ravna gora

Gora, gore, najgore

sve je zove srbijansko more.

More bre!

Kakav dobar dan, ljubim ruke...

i evropski maniri...

U dupe vas jebem!

To je je pozdrav pravi kojim

treba da se zdravi.

Ovdeka ni paori ne postoje,

ni selo ni grad

Svi ste nadničari sad.

Spahija će i mladu da zaskoči

prve bračne noći

’di su vam oči.

Kakva ravnica, žitnica i hrane riznica.

Šljivovica i malina fina

to je memorandumska milina.

Salaš nikako da se rekne,

ni Tamiš, Tisa i Sava

sve je to Severna Morava.

Vazalska vlast, ovdeka –

misli doveka.

Vojvodina se umirit' ne može

dok se vojvođani ne slože –

daj Bože!

Republiku da imamo

i branimo svoju stranu!

PS: Šalji dalje – da nam Vojvodina traje!

Dragutin Vojvođanski

Novi Sad, glavni grad Vojvodine, jula 2012. godine

„Nem csorbulnak a kisebbségek jogai”

Nikowitz Oszkár nagykövet a két héttel ezelőtti alkotmánybírósági döntés következményeiről érdeklődött az alkotmánybíróság elnökénél
A Vajdaság hatásköreiről szóló törvény alkotmányellenesnek nyilvánított, a nemzeti közösségek hivatalos nyelvhasználatához kapcsolódó rendelkezései miatt nem rövidülnek a tartományban élő nemzeti kisebbségek szerzett jogai, fejtette ki Dragiša Slijepčević, a Szerbiai Alkotmánybíróság elnöke, hozzátéve, hogy a szóban forgó terület a jövőben ismét az önkormányzatok hatáskörébe fog tartozni.
Nikowitz Oszkárral, Magyarország belgrádi nagykövetével beszélgetve Slijepčević elmondta: az alkotmánybíróság nem a tartományban élő kisebbségek jogainak tartalmával kapcsolatban fogalmazott meg állásfoglalást, hanem a szóban forgó jogokat szavatoló alkotmányos rendelkezésekről. A Beta hírügynökség jelentése szerint Nikowitz Oszkár kijelentette: nagyon érdekli, hogy a két héttel ezelőtti alkotmánybírósági döntés hogyan fogja befolyásolni a magyar közösség jogainak megvalósulását, különös tekintettel a hivatalos nyelvhasználathoz kapcsolódó jogokra. A szóban forgó ügy nemzetközi instanciák elé vitele nemkívánatos, tette hozzá Nikowitz.

– A nemzeti kisebbségek anyanyelve hivatalos használatának kérdésköre nem a tartományra, vagy a köztársaságra, hanem a helyi önkormányzatokra tartozik. Egyedül a városok és a községek tudják, hogy melyik nemzeti közösség nyelvét szükséges a hivatalos nyelvek közé sorolni területükön. Az önkormányzatoknak kell gondot viselniük a nemzeti közösségek szükségletéről és tiszteletben tartaniuk a közösségek szerzett jogait ezen a téren. A nemzeti kisebbségek jogainak védelméről és szabadságáról, valamint a hivatalos nyelvhasználatról szóló törvényekben is ennek az elvnek a mentén rendezik a szóban forgó kérdéskört. Az említett jogszabályokban szavatolt kisebbségi jogokat semmilyen értelemben nem kérdőjelezi meg az alkotmánybíróság – magyarázta Slijepčević. (Beta)

Magyar Szó, 2012. július 25., 4. o. 

Megjegyzés:

Az eddigi értékelések túlnyomó többsége szerint az alkotmánybíróság onimózus döntése Vajdaságnak még azt a kevés önállóságát is megvonja, amivel rendelkezett. Hogy ez kihatással lesz-e vagy nem a nemzeti kisebbségi jogokra, azt csak egy alaposabb, elmélyültebb szakmai tanulmányozás mutathatná meg.

Már most vannak ugyanis olyan vélemények, hogy a határozat huzamosabb időre megszabja a tartomány helyzetét és még a szerzett nemzeti kisebbségi jogokat is kérdésesé teszi, csorbítja.

Ezért szükséges lenne, hogy a vajdasági magyar politikai pártok, de elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács mielőbb megvitassa az alkotmánybíróság döntését és állást foglaljon ezzel kapcsolatban.

Ez azért is meg kell tenni, mivel a vajdasági magyar közösség eddig jóformán nem is értesült a taláros testület döntésének lényegéről. Illetve csak a bíróság elnökének a VMSZ napilapjában, a Magyar Szóban közölt cáfolatáról szerzett tudomást, miszerint „nem csökkentettük Vajdaság jogait”. Nem elégedhetünk meg azonban a testület elnökének nyilatkozatával.

Arról viszont, hogy a döntést teljes egészében, vagy csak a hivatalos nyelvhasználathoz kapcsolódó jogokkal kapcsolatos részét nemzetközi fórumok elé kell-e tárni vagy nem, mégiscsak elsősorban az itteni szervezetek kell, hogy döntsenek.

Bozóki Antal

2012. július 27.    

„Nem csökkentettük Vajdaság jogait”

Az alkotmánybíróság elnöke cáfolta, hogy a politikai változások szerint időzítették legújabb döntéseiket

A Szerbiai Alkotmánybíróság nem is csökkentette, s nem is bővítette Vajdaság jogait, hatásköreit nemrégiben meghozott döntésével, melyben a hatásköri törvény 22 rendelkezését nyilvánították alkotmányellenesnek – jelentette ki Dragiša Slijepčević, a bíróság elnöke.

Az alkotmánybíróság mindössze annyit tett, fejtette ki, hogy megállapította, melyek a jogszabály alkotmányba ütköző szakaszai. Mint ismeretes, az alkotmánybíróság az elmúlt hetekben más kérdésekben is döntéseket hozott, így például elfogadta 318 meg nem választott bíró panaszát, akiknek e döntés alapján újra munkahelyet kell biztosítani, s kimondta, hogy alkotmányellenes a kormányfő-helyettesi tisztség is.

Slijepčević, a döntések és az azokkal kapcsolatos vélemények kapcsán elmondta, az alkotmánybíróság nem „időzítette” ezeknek a döntéseknek a meghozását éppen a kormányváltás idejére, mert, mint mondta, a döntéshozás folyamatának kezdetekor még tudat alatt sem lehettek tisztában azzal, hogy éppen a változások idejében születnek meg ezek a döntések. Éppen ellenkezőleg, inkább az volt a valószínű, hogy a választások előtti koalíció lesz továbbra is hatalmon – mondta Slijepčević.

A vajdasági kérdést illetően közölte, hogy a döntéshozás folyamata négy hónapon át tartott, amit három ülés és két közvita előzött meg.

– A döntés nem határozza meg a vajdasági autonómia kereteit. Az alkotmánybíróság nem bővítette és nem is korlátozta a tartomány jogait – fogalmazott.

Ivica Dačić kormányalakító azon kijelentésére reagálva, mely szerint az alkotmánybíróság összetételét a Demokrata Párt vezette kormány határozta meg, Slijepčević elmondta, nem a kormány választja meg a bíróság tagjait, s semmilyen befolyással sincs annak munkáját tekintve. Kifejtette, hogy a tagok harmadát a képviselőház, másik harmadát az államfő, harmadik harmadát pedig a Legfelsőbb Semmítőszék közgyűlése jelöli ki. (B92, Tanjug)

Magyar Szó, 2012. július 23., 1. o.

Ombudsmanok a hatalom oldalán?

Három oka is lett volna a vajdasági magyar médiának arra, hogy felhorkanjon. Legalább egy kommentár erejéig.

– Észrevettük, nyilatkozta Vukasinovic Éva, a tartományi magyar ombudsman magyar helyettese, hogy a nemzeti közösségek bezárkóznak. Azt szeretnénk, hogy megnyíljanak más nemzeti közösségek, s a többségi nép felé.

A helyettes asszony elmés megoldást kínál. Szerinte „lehetővé kell tenni, hogy kétnyelvű iskolai osztályok nyíljanak a Vajdaságban. A többségi és kisebbségi nyelvek egyikén, ott ahol erre érdeklődés nyilvánul meg”.

Ha valaki a humoros oldaláról fogná fel ezt az ombudsman-helyettes önkéntes megfelelési törekvését (lévén, hogy az országban hatalomváltás zajlott le), azt gondolhatná, hogy zajlik a visszatérés. Tévedésből nem a 90-es évek elejéhez, hanem az egypártrendszerhez. A kétnyelvű oktatás Jugoszláv Kommunista Szövetség által a 80-s években elindított „projektumához”. Amely Szerbiában szerencsére hamvában holt, Szlovéniában viszont megmaradt, s következményeként az ottani magyarság mára megfeleződött.

De, térjünk vissza a mába. Néhány hónappal ezelőtt a magyarverések problémáját a tartományi ombudsman Temerinben úgy javasolta megoldani, hogy csapják össze a magyar és a szerb elemi iskolát. Akkor a temerini magyar vezetők ezt a támadást derekasan (átmeneti?) sikerrel visszaverték.

Most, a vajdasági parlament által megválasztott ombudsman nyilatkozó helyettese, újabb magyarellenes javaslattal rukkolt elő.

Vukasinovic Évának talán nem is róhatjuk fel, ha – koránál fogva – nem ismeri a történelmi VMDK majd politikai örökösének a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak a magyar iskolahálózat ügyében folytatott küzdelmeit. Hiszen ezt a küzdelmet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) létrejötte óta igyekszik elsikkasztani. Az általa befolyásolt Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) az önálló magyar iskolahálózat, s a tényleges magyar autonómia gondolata fel sem merült. Holott, magyar iskolahálózat a Kárpát-medencében – különösen az elemi iskola szintjén – mindenütt működik.

Elfogadhatatlan, hogy e kisebbségi közösségünk számára húsbavágó kérdésben az ombudsman és helyettese nem fordultak legalább egy konzultáció erejéig a pedagógustársadalmunk legjobbjaihoz.

Erre még most is lenne idő, különösen, ha az MNT és annak elnöke felébrednének csipkerózsika álmukból, s végre nem úgy, mint a Jogi Karon pórul járt magyar felvételizők esetében, hangzatos megnyilvánulásaik nem lennének eleve eső után köpönyeg.

Hosszú a nyár, s ha nem vakációzzuk át, e politikai pótvizsgánkra igazán felkészülhetnénk. Annál is inkább, mert látnunk kell: a vajdasági magyar politikai elit egészének kell eredményeket elérnie a szerb politikai elit egészével szemben. A VMSZ egyedül nem juthat egyről a kettőre.

Még egyszer a Jogi Karon pórul járt diákokról

Apropó asszimilációserkentő kétnyelvű oktatás.

Vukasinovic Éva a tartományi ombudsman-helyettese a Tanjugnak, a hivatalos belgrádi hírügynökségnek a minap megerősítette: „Nekünk jogunk van ahhoz, hogy saját kezdeményezésre eljárásokat indítsunk, de ebben az esetben (a Jogi Karon magyarul, a szerb irodalomból felvételező elbukott diákok ügyében) úgy véljük, ilyesmire nincs szükség. Miután betekintettünk a tartomány, de az Egyetem vonatkozó jogszabályaiba is, megállapítottuk: nem volt szabálytalanság”.

Most aztán megnyugodhatunk!

Ez lenne magyarázható, hogy az MNT elnöke a Jogi Karon történtek ügyében az első felbuzdulása után, hallgat, mint hal? Emlékezetes, hogy Korhecz Tamás a magyar diákokat súlyosan megkárosító felvételi botrány kipattanása után, nagy mellénnyel bizonygatta, ezt nem hagyja annyiban: jogi eljárásokkal fenyegetőzött. Rájött volna, hogy rossz volt a jogi értékelése? Hogy végül is minden rendben van. Akkor meg miért várt az ombudsman helyettesének a felvilágosítására?

Mindenki mossa kezeit, csupán a diákok kerültek szinte kilátástalan helyzetbe. Akik, az MNT elnökével együtt abban a tévhitben éltek, hogy csakúgy, mint elődeik az elmúlt években, az idén is magyar nyelvből és irodalomból, magyarul kell felvételizniük. Most meg, ha ezt a Jogi Kar illetékesei egyáltalán lehetővé teszik, készülhetnek a „pótvizsgára”. Jogszerűen, szerb nyelvből és irodalomból – magyarul.

A vitatható jogi megoldás tehát marad! Mint ahogy a kérdés is: ki a hibás a diákok vesszőfutásáért? A síri csöndben vakációzó MNT? A VMSZ elnöke, aki helyesen követelte a helyzet világos bemutatását, de nem tette szóvá, hogy erre nem került sor? Az újvidéki Jogi Kar illetékesei? Az ombudsman helyettese, aki csak a médiából értesült az esetről, de rögvest megállapította, hogy nem volt szabálytalanság? Netán a (magyar) média, amely pillanatok alatt megfeledkezett az újabb nemzeti színezetű incidensről? Vagy a szerencsétlen diákok, akik ahelyett, hogy izgatottan várnák, mikor rajtolhatnak az egyetemen, készülnek, vagy nem készülnek a pótfelvételire? Amely csak annyira biztos, mint a kutya vacsorája?

Szabad találgatni.

  

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 158. szám, 2012. július 25. 


Hozzászólás

viera

Az ombudsmannak arra nem terjed ki hatásköre, hogy kérje a tartományi jogszabály felülvizsgálatát?
Egyértelmű lehet az a felvételizést érintő szabályozás, ha „eddig jól bevált szokásra” kell hivatkozni, nem a paragrafusra?
Az ombudsman szerint, ha így jogszerű, akkor az eddigi gyakorlat jogszerűtlen volt?
Az ombudsmannak nem abba az irányba kellene lépéseket tenni, hogy a jogszabály azt a szándékot tükrözze, minek alapján megalkották? – az pedig nyilván az, hogy a kisebbségi felvételiző saját anyanyelvéből és irodalmából saját anyanyelvén, vagy szerb nyelvből és irodalomból szerb nyelven felvételizhessen, választása szerint.
Az ilyen ombudsmani hozzáállás a felmerült problémához, úgy érzem visszafelé húzza a kisebbség szekerét.
Ombudsman- helyettes asszony nem érzi, hogy sérül az esélyegyenlőség az miatt, hogy a szerb nyelvet kevesebb óraszámmal tanulják a kisebbségiek, mint a saját nyelvüket, irodalmukat? – kivéve azokat, aki szerb tagozaton végezték a középiskolát.http://www.vajma.info/cikk/tukor/5083/Ombudsmanok-a-hatalom-oldalan.html, 2012. 07. 26. [14:30:29]

 

Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos

Kisebbségjogi jegyzet (I. rész)

A nemzeti kisebbségi közösségek hatékony és (rész)arányos részvételének biztosítása a közügyek irányításában és a döntéshozatalban ma már nemzetközi követelmény. A vajdasági magyarságnak is érdeke, hogy minden szinten (a helyi közösségek, települési önkormányzatok, a tartomány és a köztársaság szintjén is) ilyen képviselete legyen a döntéshozatali folyamatokban. Hogyan valósul ez meg?

Szerbia alkotmányának 53. szakasza előírja, hogy „a polgárok jogosultak a közügyek irányításában való részvételre, valamint, hogy egyenlő feltételek mellett közszolgálatba és közéleti tisztségre kerüljenek”.

Az alkotmány 77/1 szakasza külön megemlíti, hogy „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a többi polgárral azonos feltételek mellett, jogosultak a közügyek irányítására és köztisztség vállalására”. A nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzati egységek szerveiben való foglalkoztatásakor (2. bekezdés) „figyelembe veszik a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megfelelő részvételét”.

Ezek a megfogalmazások azonban a gyakorlatban nem biztosítják a döntéshozatalban való részarányos képviseletet és közhivatali foglalkoztatást, ami a nemzeti kisebbségek alapvető követeléseihez tartozik.

Köztársasági képviselők

              A május 6-i választásoknak a vajdasági magyarok szemszögéből való elmélyültebb értékelése és a következtetések levonása még várat magára. Vannak olyan általános értékelések, miszerint „a választások magyar vonatkozásban lesújtó eredményeket hoztak”, hogy a vajdasági magyar pártok ezeken a választásokon „leszerepeltek”, mások délvidéki magyar „kudarcot” említenek, stb.

            Amit biztosan lehet mondani az a következő:

A szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került, a korábbi néggyel szemben:

1. Pásztor Bálint (okleveles jogász–master, Szabadka,1979), a képviselői csoport

    elnöke,

2. Varga László (Palics, 1976, okleveles jogász), a frakcióvezető helyettese,

3. Kovács Elvira (Szentmihály, 1982, okleveles közgazdász),

4. Fremond Árpád (Pacsér, 1981, osztálytanító–master), és

5. Pék Zoltán (Zenta, 1962, okleveles közgazdász).

(Az első négy személy az előző mandátumban is köztársasági képviselő volt.)

A VMSZ öt köztársasági képviselője közül az első kettő arról ismert a közvélemény előtt, hogy a képviselői mandátum előtt a Magyar Nemzeti Tanácsban volt tisztségben. További kettő szintén az előző ciklusban lett parlamenti képviselő, úgyszintén különösebb munka- és szakmai tapasztalat nélkül. Az ötödikről pedig eddig nemigen hallott még e sorok írója sem.

A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíciója, amelyben a magyar pátok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke).

A szerb parlamenti pártokban is vannak magyar nevűnek tűnő képviselők, mint például Kismárton Ottó (Nagykikinda, 1962) a Szerb Haladó Pártban (SZHP), és Popović Judit (Nagybecskerek, 1956) a Liberális Demokrata Párt képviselője (LDP).

 

           A köztársasági parlamenti választásokon 2012-ben a VMSZ 68 323 szavazattal csupán a szavazatok százalékos elosztása miatt kapott 5 képviselőt, 2008-ban viszont a négy képviselői helyhez több, vagyis 74 874 szavazat kellett. 

A párt és az iránta való bizalom visszaesése még szembetűnőbb a szerbiai elnökválasztás első fordulójában való – ma már teljesen értelmetlennek látszó – részvétel tekintetében. Pásztor István – az általa várt százezer szavazat helyett – az idén 63 262 szavazatot kapott, vagyis 29 777 szavazattal kevesebbet, mint 2008-ban a Magyar Koalíció közös jelöltjeként, amikor 93 039 szerzett. A csökkenés mértéke tehát 32 százalék.

Ezeknek a szavazatoknak sem volt tétje és inkább a pártelnökbe vetett bizalom fogyását mutatják. Történt mindez annak ellenére, hogy a VMSZ a teljes magyar sajtó és a magyarországi politikai vezetők, nem csak támogatását, de nyilvános kampányolását is élvezte Ehhez – a többi párttal ellentétben – megvolt minden anyagi, infrastrukturális és egyéb feltétele is.

           A VMSZ öt képviselője – a 250 tagú szerb parlamentben – 2%-ot tesz ki, miközben, a részarányos képviseleti elv alapján (a köztársaság lakosságban való 3,91%-os részvétel alapján) kilenc–tíz biztosított magyar képviselőnek kellene lenni.

Pásztor a Hetek című magyarországi lapnak (2012. július 13-án) panaszkodva elmondta, hogy „a szerb titkosszolgálatok is közreműködtek a májusi választások során történt választási csalásokban, amelyek ahhoz nem bizonyultak elegendőnek, hogy Boris Tadić hatalomban maradjon, a VMSZ választási eredményét viszont 30 százalékkal lerontották”. (Forrás: http://www.hetek.hu/interju/201207/ez_olyan_mint_az_artatlansag_csak_egyszer_lehet_elvesziteni).

Ennek a kijelentésnek minimum két szépséghibája is van: Az egyik, hogy Pásztor pártjának képviselői minden szinten ott ültek a választási bizottságban, tehát megakadályozhatták volna a csalást, ha ilyen történt. A másik pedig: Ahelyett, hogy elismerte volna politikai kudarcát, ezt a tényt azzal próbálja leplezni, hogy – most már a nemzetközi közvélemény előtt is – „stratégia partnerét”, a (hatalom-vesztett) DP-t választási csalással vádolja.

Helló, nem láttátok véletlenül a liba Pásztort? Megjöttem a 30.000 elveszett szavazóval.

http://vmszfail.blogspot.com/

            A szerbiai kormányban és a köztársasági állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az alkotmánybíróság bírái között (2007. december 12-e óta) van egy magyar is (aki megszavazta a bírói testület 2010. július 10-ei, Vajdaság hatáskörére vonatkozó törvény 22 szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntését).

A szerbiai közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar. A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben.

Tartományi képviselők

A legutóbbi tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett. Ezeket a következők töltik be:   

1. Egeresi Sándor (Topolya, 1964, jogi középiskola), frakcióvezető,

2. Pelt Ilona (Doroszló, 1946, elektrotechnikus), frakcióvezető-helyettes,

3. Juhász Attila (Magyarcsernye, 1976, mezőgazdasági mérnök),

4. Kávai Szabolcs (Magyarkanizsa, 1970, tanár),

5. Pásztor István (Hajdújárás, 1956, okleveles jogász),

6. Takács Zoltán (Magyarkanizsa, 1982, okleveles közgazdász) és

7. Újhelyi Ákos (Magyarkanizsa, 1977, okleveles közgazdász).

A párt hét tartományi képviselője közül a nyilvánosság számára csak kettő ismert (Egeresi és Pásztor). A mandátumok számát illetően Egeresi – saját szavai szerint – „rekordernek számít”, ugyanis ez már a hetedik megbízatása. Ez azt is jelenti, hogy 28 éve tartományi képviselő, utóbb képviselőházi elnök, most frakcióvezető, de azt is, hogy minden rendszernek megfelelt. Felvetődik azonban a kérdés, hogy szükség van-e nekünk ilyen, hivatásosnak is nevezhető politikusokra, miközben az eredmények rendre elmaradtak?

Második megbízatású, frakcióvezető-helyettes Pelt Ilonáról bizonyára nagyon kevesen hallottak a vajdasági magyarok közül és talán érdemi felszólalása sem volt a Képviselőházban az elmúlt négy év alatt. A többi képviselő is esetleg csak a szűkebb környezetében fejhetett ki valamiféle párttevékenységet.

            A Tartományi Képviselőházban, a szerb pártokban is vannak képviselők, akiknek a neve magyar hangzású, mint például a Demokrata Párt (DP) képviselői a zentai Zsíros-Jankelić Anikó (1967), a szabadkai Szántó Róbert (1960) és Szőlősi Gyöngyi (1964), vagy az adai Tóbiás József (1971).

A 2008. május 11-i választásokon a Tartományi Képviselőházban a Magyar Koalíció – Pásztor István (MK) 9 képviselői helyett szerzett (akik közül 8 a VMSZ képviselője, egy pedig – László Gyula – a VMPD színeiben került be a testületbe, majd csatlakozott a Magyar Remény Mozgalomhoz). VMSZ akkori képviselői közül Egeresi Sándor (volt képviselőházi elnök) és Pelt Ilona maradt továbbra is képviselőnek.

Első látásra is nyilvánvaló, hogy képviselők összetétele nem megfelelő: A hét képviselő között csak egyetlen nő van, miközben legalább kettőnek kellene lenni (ha tekintetbe vesszük a 30%-os részvételi követelményt). Területileg se nincsen rendjén, hogy Magyarkanizsáról három tartományi képviselő legyen. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ-nek megfelelő káderei se nincsenek.

Vajdaság alapszabálya szerint az itteni magyarságot, mivel az összlakossági részaránya 14,28% százalék, a tartományi parlament 120 képviselőjének ugyanennyi százaléka, tehát legalább 17 képviselői hely illeti meg, akiket a nemzeti választói névjegyzék alapján kellene megválasztani.

            Az új tartományi kormány tagjai között – a korábbi három: Pásztor István, aki a kormány alelnöke is volt, dr. Jeges Zoltán és Deli Andor helyett, a VMSZ képviseletében – önhibáján kívül – egyetlen magyar maradt, mgr. Deli Andor, Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkár.

Önkormányzatok

            Az önkormányzati választásokon önállóan indultak a magyar pártok. A sajtóban közzétett adatok szerint a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata közösség (VMDK) 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban mérettette meg magát.

A VMSZ mandátumai önkormányzatok szerint: Topolya 16, Kishegyes 8, Magyarkanizsa 11, Szabadka 16, Csóka 9, Ada 6, Zenta 12, Óbecse 8, Temerin 3, Nagybecskerek 2, Bégaszentgyörgy 3, Törökkanizsa 6, Magyarcsernye 3, Zombor 3, Apatin 2, Törökbecse 2 (ebből egy mandátum a koalíciós partnernek, a MEP-nek jár), Kúla 2, Nagykikinda 2, Antalfalva 1, Palánka 1, Újvidék 1 és Szerémség 1 mandátum.

 A választások után „a VMSZ a demokratákkal alkot koalíciót országos, tartományi és önkormányzati szinteken is”, magyar pártokkal viszont nem. Az elv, hogy „akinek több mandátuma van, az adja a polgármestert, akinek kevesebb, abból a pártból lesz a községi képviselő testület (kkt) elnöke, valamint hogy a párt, „ahol jelentős számban élnek magyarok, ott rész vesz az önkormányzat irányításában” – nyilatkozta Pásztor (Több polgármesterünk lehet, mint eddig volt, Magyar Szó, 2012. június 9., 1. ás 4. o.). (Ennek az egyezségnek a része az is, hogy Pásztort a Tartományi Képviselőház elnökének választották.) Ebből leszűrhető, hogy a VMSZ számára nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos. Hogyan valósultak meg ezek az elvek az önkormányzatokban?

Sajtójelentések szerint a következő felállítású vezetőségek jöttek létre:

Ada polgármestere a következő négy évben Bilicki Zoltán lesz, a kkt elnöke pedig Búcsú Attila. Mindkettő a DP-hez tartozik.

Csóka polgármesterének Balázs Ferencet (VMSZ) választották, a kkt elnöki teendőit pedig a DP-beli Mirjana Marjanov látja el.

Kishegyesen – a VMSZ-es képviselők, köztük Pál Károly a kkt eddigi elnökének a községházáról való kizárása után – dr. Celluska Erzsébetet (DP) választották polgármesternek, Marko Rovčanint, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) tagját pedig a kkt elnökének.

Magyarkanizsa község polgármesterévé újabb négyéves időszakra, az eddigi polgármestert Nyilas Mihály (VMSZ) okleveles jogászt választották. A községi képviselő testület elnöke Huzsvár Ervin (DP) lett.

Óbecse polgármesterének a SZHP tagját, mgr. Vuk Radojevićet választottak. Knézi Péter korábbi VMSZ-es polgármester a képviselő-testület elnöke lett. A VMSZ azonban „fegyelmi eljárás indítását kezdeményezte három olyan képviselő, illetve hátrom további olyan személy ellen, akik az így létrejött községi vezetőségben rész kívánnak venni”.

 Szabadka Városi Képviselő-testületének öt órán át tartó ülésén, hosszú viták és veszekedések után Modest Dulićot (DP) választották polgármesternek. A képviselő-testület elnöke Kern Sólya Mária lett, akit a VMSZ jelölt erre a tisztségre.

Temerinben Vladislav Capik (DP) a polgármester, a képviselő-testület elnöke pedig Gusztony András (a VMDP alelnöke) lett. 

Topolyán az új polgármester Kókai Menyák Melinda (VMSZ) lett, a kkt régi-új elnöke viszont Fazekas Róbert (VMSZ).  

Zentának, Ceglédi Rudolf személyében, szintén a VMSZ-hez tartozó polgármestere van. A képviselő-testület elnöke pedig Šiková Anikó, a DP tagja (eddigi polgármestere) lett.  

A VMSZ a kilenc község közül csak valójában a csak Topolyán szerezte meg mindkét vezetői tisztséget, Csókán, Magyarkanizsán és Zentán polgármestere, Szabadkán és Óbecsén (a kilátásba helyezett pártból való kizárás előtt álló) képviselő-testületi elnöke lett. Adán, Kishegyesen és Temerinben a VMSZ-nek egyik vezetői poszton se nincsen embere. Akárhogy is vesszük, a magyar pártok közös fellépéssel, minden szinten sokkal jobb eredményt érhettek volna el.

A VMSZ és a DP kapcsolatai sem felhőtlenek mostanában és a jelenlegi megoldások is sok politikai huzavona után jöttek létre: Zentán például arról volt szó, hogy a demokratákkal semmi áron nem fogunk koalícióra lépni – aztán aláírták a koalíciós szerződést. Szabadkán „hangsúlyos döntése volt a VMSZ elnökségének, hogy a Dulić családdal nem lesz koalíció, és ők ott nem tölthetnek be tisztséget” – Modest Dulić ma Szabadkán polgármester. Kishegyes is azért bukott el, mert a demokraták nem hajlandók partnerként együttműködni a VMSZ-szel, Magyarkanizsán pedig először patthelyzet alakult ki. Óbecsén a vezetők „szembe mentek a VMSZ és a DP megállapodásával” – Knézi Péter, akit pártja kizárással fenyeget az SZHP-vel való koalíció miatt 1) (Új koalíció – a pártkönyv árán is, Magyar Szó, 2012. július 18., 4. o.).

Nemzeti érdekvédelem

            A képviselőknek az előző ciklusban végzett munkájáról általában semmilyen elemzés nem készül. A társadalmi mutatók viszont egyértelműen romlottak, mint ahogy a vajdasági magyar közösség általános helyzete is. A köztársasági parlamentbe mégis visszakerült a korábbi négy képviselő. Ami nem tűnik logikusnak, ha figyelembe vegyük, hogy a tartományi képviselőházban a VMSZ a korábbi 8 képviselője közül hatot lecserélt.

            A választási rendszer egyik hibája, hogy a képviselők az őket jelölő pártnak tartoznak felelősséggel. Ez a felelősség is leginkább csak abból áll, hogy megbízatásuk alatt hűen képviselték-e a párt álláspontjait, nem pedig a közösség érdekeit.  

Mit lehet elvárni a most megválasztott képviselőktől? Elsősorban azt, hogy hű pártkatonákként reprezentálják a VMSZ politikáját. Ez a politika azonban sajnos nem mindenben egyezik meg a vajdasági magyar közösség érdekeivel. A VMSZ-t köti a (most már csak tartományi) hatalmi koalícióban való részvétellel járó kötelezettség, de a DP-vel kötött egyezség is. Ez miatt, de szerb tagságú alapszervezetek alakítása miatt is, vitatható a párt magyar érdekvédelmi szerepe is.

Bacskulin István szőlész-borász szakmérnök, a VMSZ alapító 2012. március 13-án kilépett pártjából. A VMSZ 003-as számú tagsági igazolványával rendelkező Bacskulin indoklásában kiemelte, „a VMSZ közel 12 éve részt vesz a hatalomban, miközben a vajdasági magyarok (demográfiai, foglalkoztatási, oktatási stb.) helyzete folyamatosan romlik. A pártban sajnos eluralkodott a személyi haszonszerzés és csoportérdek”.

A sikertelen választások után olyan vélemények is vannak, hogy „a magyar pártoknak alapjaiban újra kellene gondolniuk a politikájukat – s tán nemzedék- és szemléletváltásra is szorulnak”. Ennek azonban csak akkor lesz eredménye, ha legalább minimális nemzeti kisebbségi érdekvédelmi és a választásokon való közös fellépési, együttműködési szövetséget is létrehoznak. Szükség lenne továbbá az alkotmányban szavatolt parlamenti helyek átvezetésére is a választási törvénybe.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 25. 

¹„Nehezen éltem meg a kizárásunkat”

Július 26-án Knézi Péter, Szabó Zoltán és Kovács Norbert képviselőket, Galgó Ferenci Andrea és Acsai István tanácstagokat, valamint Ferenc Edvin önkormányzati munkatársat a VMSZ megfosztotta párttagságától. Knézi Péter kkt-elnök erről a következőket nyilatkozta: „Nehezen éltem meg a kizárásunkat – 15 év után nem lehet érzelmek nélkül megélni egy ilyen eseményt. Jogi szempontból megértem a döntést, de emberileg és a párt szempontjából ezt másképp is meg lehetett volna oldani, különös tekintettel azokra a tagtársaimra, akik tevőlegesen ebben az ügyben nem is vettek részt. Óbecsével az elnökség „kivételezett”, ugyanis több önkormányzatban – Szabadkán, Zentán, Temerinben, Kishegyesen – sem tartották tiszteletben az elnökség döntését. Kishegyesen például egy magyar önkormányzatot vesztettünk el emiatt, a VMSZ mégsem helyezett ezért kilátásba szankciókat. Az óbecsei VMSZ a választásokon teljesítette az elnökség elvárását, de bennünket megbüntettek azért, mert a demokratákkal nem akartunk összeállni. Mi ezt a döntésünket tiszta fejjel, a község érdekében hoztuk meg.

Magyar Szó, 2012. július 30., 4. o.