„Isten nem ver bottal”

 Miután a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a 2008. évi választásokat követően, a Tadić-féle Demokrata Párttal (DS) balkézre kötött egyességével feladta a választásokra létrehozott hárompárti Magyar Koalíció (MK) politikai alapját, az autonómiakoncepciót, rátámadt a többi magyar pártra. A DS hálából, mert a VMSZ elfogadta a bizalmi minimumot, s a tényleges politikai autonómia modelljének tagadásával járó „stratégiai partnerség” ötletét, ellenszolgáltatásként hozzájárult azokhoz a törvénymódosításokhoz, amelyek végső soron az anyagiakban is kiemelt vajdasági magyar „egypárt” politikai színtéren való egyedüli megmaradását szolgálják.

A VMSZ-nek a szerb párt égisze alatt megkötött egyesség nem hozott szerencsét. A többi vajdasági magyar párt túlélte a kisebbségi többpártrendszer elleni kemény támadását. Mind a négyen talpon maradtak. Minimális anyagiak birtokában megbirkóztak a mostoha jogi környezetben végrehajtott nyilvántartásba vétel nehézségeivel. A következő részleges és más választások idején pedig a jelölésekhez szükséges aláírásoknak a kisebbségellenes jogi feltételek között lezajlott eredményes begyűjtésével is.

A „legnagyobb és legbefolyásosabb” magyar párt, a VMSZ, csak saját pártérdekeinek érvényesítését szem előtt tartva, partner részéről érkező pofonok és mélyütések ellenére a múlt mandátumban végig, sőt még azon túl is, kitartott a DS mellett. E téves politikai stratégia következtében, az abból eredő, a magyarságra nézve súlyos veszteségek menetrendszerűen elértek bennünket.

A VMSZ az eltelt négy évben, a kisebbségi többpárti demokrácia elleni dühödt politikai támadásaival háromszorosan is ártott a vajdasági magyarságnak. Az, hogy ezt a DS jóváhagyólag figyelte csak növeli a pártnak, és vezetőinek immár jóvátehetetlen felelősségét. Az elmúlt időszakban tovább erősödtek a vajdasági magyarság jövőképét elhomályosító romboló politikai és gazdasági folyamatok. Ezek közül az egyik legfontosabb a vajdasági magyar politikai elit egészét sújtó bizalomvesztés. Másodszor, a VMSZ tétovázásával, különösen a gazdasági téren be nem váltott ígéreteivel rásegített a DS politikai térhódítást célzó törekvéseire. A 2012. évi parlamenti választások után kiderült: a DS az eddiginél is nagyobb arányban támaszkodhat a magyar választók szavazataira. Harmadszor a VMSZ a vajdasági magyar média kisajátításával, ha egyre csökkenő mértékben is, igyekszik háttérbe szorítani a magyar autonómia iránti természetes politikai vonzalmat. Ugyanakkor szorgalmazza a politikai illúziók (mint amilyen az 1974-es Vajdaság autonómiájának a visszasírása, az autonómiának kikiáltott Magyar Nemzeti Tanács stb.) fennmaradását és terjedését.

„Isten nem ver bottal” mondta valaki telefonon, amikor jelezte: várható, hogy Zentán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) háromtagú községi képviselőtestületben működő frakciójának két tagja magára hagyja a párt elnökét, s átnyergel a helyi VMSZ-hez. De mi a kapcsolat a közmondás és a zentai történések között? Hát az, hogy egyszerre hármas kár éri azokat, akik a saját hasznukat a nemzeti érdek fölé helyezik – hangzott a válasz. Az MPSZ vagy visszatér az autonómiakövetelők táborába, vagy elenyészik. Másodszor, a VMSZ akarva-akaratlanul csatlakozik a köztársasági szerb hatalmi csúcs módszereihez: most hozzájárul a zentai politikai erők egymás közötti viszonyának az átalakításához, holnap magának kell szembenézni (ahogy ez Kishegyesen és Óbecsén már megtörtént) a köztársasági szinten hatalmat gyakorló pártok hasonló törekvéseivel a többi bácskai községben, ahol jelenleg még áll a VMSZ-DS összefogás. Változásra kerülhet sor, akár még Szabadkán is. Végül nem árt, ha a vajdasági magyar szavazók egy kicsit elgondolkoznak arról, kire adták a voksukat.

Harmadik pontjában téves ez az okoskodás. A népet ugyanis nem lehet leváltani. Az viszont igaz, hogy egy közösségben, a kisebbségiben is, a szavazóknak a politikai elit részéről olyan egyértelmű politikai gyakorlatot kell felmutatni, amit valóban a magukénak érezhetnek.

E cél megvalósításában a nemzeti irányultságú médiának különösen fontos a szerepe. Ahogy Illyés Gyula Bartók c. versében áll: Mert növeli, ki elfödi a bajt.

Mindenért a politikai elit felelős. Elsősorban a „legnagyobb”, a legtámogatottabb feladata, hogy a nemzet egésze érdekeit szem előtt tartva, elinduljon a jelenlegi politikai gyakorlat megváltoztatásának útján.    

Ágoston  András 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,X. évf. 172. szám, 2012. augusztus 10.