Szalma József, egyetemi tanár az újvidéki felvételizők ügyéről

             Jó lenne, ha tiszta vizet öntenénk az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán folyó magyar tannyelvű jogoktatás poharába.

A milosevityi időkben a magyar nyelvű oktatást minimalizálták. Egyetlenegy magyart sem vettek fel, habár közöttük igen sok tehetséges fiatal volt. A nehéz időkben, annak ellenére, hogy autómat háromszor szétverték, és életszerű fenyegetéssel illettek, a kötelmi jogot némi európai és magyar kitekintéssel magyarul is tanítottam.

Vukasinovity Éva, ombudsmanhelyettes és Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is tanítványaim voltak. Másokkal együtt, akik eljöttek a magyar tannyelvű órákra.

Véleményem az volt és ez megmaradt, hogy az állami egyetemen szükséges a magyar tannyelvű jogoktatás. Kellő mértékű európai és magyar jogismerettel együtt. Erre két okunk is van: az európai kisebbségvédelmi Charta, és az európai nyelvi jogokról szóló Charta

A kettő politikai forrása különböző, de van közös nevezőjük. A hagyományosan anyaországukon kívül élő nemzetiségek, nemzeti kisebbségek jogosultak arra, hogy teljes területükön hivatalosan is használhassák nyelvüket, az óvodától az egyetemig anyanyelvükön tanulhassanak. Szerbia az egyezményeket aláírta, de gyakorlatában messze áll tőlük.

A magánegyetemeken, melyek egyikén Korhecz Tamás tanít, egy szó sincs magyarul, de sajnos, így van ez máshol is.

Felsőoktatási szinten csonka az oktatásunk, pedig van értelmiségünk.

Az egyetemi felvételi tekintetében sűrű a homály. Van-e egy tartományi határozat a nemzetiségi hallgatók jogáról, hogy az állami egyetemen anyanyelvű felvételit tehetnek? Gondolom, ilyen van. Nincs statisztikám arról, hogy az újvidéki egyetem különböző karain ez megvalósult-e vagy sem.

Nemcsak Korhecz hozzájárulása alapján volt tízéves gyakorlat az újvidéki Jogi Karon, magyar felvételi. Magyar nyelvből valamint irodalomból és történelemből, a középiskolai, gimnáziumi, négyéves program alapján vizsgáztak a jelöltek. Erre az esélyegyenlőség miatt volt szükség.

Való igaz, hogy ez, az idén nem valósult meg.

Nyilvánosan, magyarul és szerbül a médiában is azt javasoltam, hogy a magyar felvételizőknek tegyük lehetővé az újvidéki Jogi Karon a magyar kandidátusok számára a pótfelvételit, mivelhogy a tartományi jogszabályok ellenében történt a pályázati kiírás. Sajnos, ezt idejekorán az illetékesek közül senki sem jelezte. 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 163. szám, 2012. július 31.

Megjegyzés:

Magyarázatnak is kevés. Sajnálkozással bizony nem jutunk előbbre.

A szerző még abban sem biztos, hogy létezik-e vagy sem „tartományi határozat a nemzetiségi hallgatók jogáról, hogy az állami egyetemen anyanyelvű felvételit tehetnek”. Csak „gondolja” (sic!), hogy van!

Az meg, hogy kik voltak a tanítványok, sajnos még nem biztosíték semmire: Vagy a tanítványok nem sajátították el a leckét, vagy a tanár nem jól adott elő. 

Egy azonban biztos: Csorbultak a nemzeti kisebbségi jogok. 

Bozóki Antal