Magyar(ok) nélkül?

Nagybecskerek magyarságának érdekképviselete többször szorult peremre, miután a kilencvenes években megtörtént a kisebbségi tisztségviselők kisöprése a hatalomból. A helyzetet rontotta, hogy a magyarság lélekszáma visszaesett 10 százalék körülire. Aztán 1996-ban csoda történt: Vajdaság „legvörösebb városában” létrejött a demokraták és a ligások által irányított önkormányzat. Az akkoriban demokratikusnak nevezett hatalom nehezen állt lábra, de a szocialisták a Béga-menti városban májusig nem rúghattak labdába.

A 67-tagú városi képviselő-testületben a SZHP 25 mandátumot szerzett, a DP-nek 15, a VSZL-nak 13, a SZSZP-nak 8, a SZRP-nak négy, a VMSZ-nek pedig két képviselője lett. Matematikailag ez patthelyzet. A haladók és a szocialisták koalíciója 33 mandátummal rendelkezett, a demokratáknak, a ligának és a VMSZ-nek pedig harminc képviselője volt. Kezdetben még úgy nézett ki, hogy – a szocialistákkal kiegészülve – marad a hatalom. De a dolgok irányítását azonban csakhamar átvette Belgrád, a szocialisták a haladókkal szövetkeztek. De a 33 szavazat nem elég a többséghez. Egy mandátum még hiányzott. Aztán, hogy hogynem csatlakozott hozzájuk Lukrecia Ursulescu, aki a VSZL jelöltje volt és Ljubomir Stanisavljev, aki úgyszintén a ligások listáján szerepelt, a SZMM tagja.

A minimális többség (35) hatékonynak bizonyult: az alakuló ülésen (az újdonsült ellenzék távolmaradása mellett) megválasztották az új polgármestert, az alpolgármestert, tanácsadóikat, a képviselő-testület elnökét, helyettesét (később a helyi parlament elnöke még három tanácsadót is kapott) a városi kormány hét tagját. A közvállalatokban elmozdítottak mindenkit, akit lehetett. A következő ülésen ott folytatták, ahol abbahagyták. Közben új polgármestert is választottak, mert Goran Knežević mezőgazdasági miniszter lett. „Tisztogatás” volt a közigazgatási szolgálatban is. A káderezés végeredménye az lett, hogy egyetlen magyar sem maradt önkormányzati tisztségben. Erre nem volt példa az elmúlt 16 évben. Közben olyan pártok káderei kerültek tisztségekre, amelyekről az elmúlt években Nagybecskereken nem sokat hallottak (ÚSZ, SZDP, Nyugdíjasok Pártja).

Ez kellemetlenül érinti Bánát magyarságát, hiszen Nagybecskerek a vidék oktatási, kulturális és gazdasági központja. Ha a magyar párt nem is szerepelt mindig úgy, ahogy elvártuk, mégis akadt néhány tisztségviselő a városházán, akihez fordulni lehetett. Voltak magyar tisztségviselők a demokraták és a ligások soraiból is.

Talán nem kell csodálkozni azon, hogy a radikálisok árnyékából kilépő haladók megfeledkeztek a magyarokról. De egyensúlyozhattak volna a testvériség-egységet hirdető szocialisták. Annál is inkább, mert káderhiánnyal küszködnek. Ráadásul a haladók gálánsan nekik adták a tisztségek felét.

Utólag, okulásul, feltehető a kérdés: a város magyarságát hogyan szolgálta az, hogy a magyar párt a hatalom része volt? A Muzslya–Lukácsfalva közötti – három kilométeres – műúton kívül „magyar” beruházás alig volt. Hozzáfogtak ugyan Lukácsfalva főutcájának aszfaltozásához és a szentmihályi iskola tornaterme építéséhez is, de a munkálatok igencsak elhúzódtak. Közben nem sikerült meghosszabbítani a helyi járulékot Muzslyán. A két százalékos helyi járulékból származó jövedelem kiesése pedig óriási gondot okoz a legnagyobb közép-bánáti magyar többségű helyi közösség életében. Veszélybe került 24 civil szervezet megmaradása. A muzslyaiakat bosszantotta, hogy az önkormányzat nem nagyon kampányolt a referendum sikeressége érdekében. Kellemetlen közjáték volt az is, amikor száz év után megszűnt az eskettetés Muzslyán. Szóval nem volt felhőtlen a korábbi hatalommal való kapcsolat.

Most teljesen új helyzet állt elő. Magyar tisztségviselő mutatóban sincs, a VMSZ pedig a demokratákkal és a ligásokkal ellenzéki padokban ül. Közben mintha mindenki a maga útját járná. Az első ülést a demokraták és a ligások bojkottálták, a másodikon már jelen voltak a demokraták. Feltételezhető, hogy a következő ülésen ott lesznek a ligások is.

Világos, hogy a két átlépővel az új hatalom üveglábakon áll. Ha az elkövetkező négy évet végig akarják vinni, akkor erősítésre van szükség. A lehetőség komoly dilemma elé állítja a magyar érdekvédelmet: vagy négy évig kívülállóként szemlélni az önkormányzatban zajló, a minket is érintő döntések meghozatalát, vagy csatlakozni a hatalmi többséghez?

Nem egy helyzet lesz majd, amikor nem árt tolmácsolni a vidék magyarságának álláspontját, érdekeit. Annál az asztalnál, ahol ezt meg lehet tenni. Ki kell állni a magyar első osztályok megnyitása és a magyar érdekeltségű intézmények (kollégiumok, színház, művelődési egyesület, civil szervezetek) érdekében.

Persze mérlegelni kell a döntés politikai következményeit is.

Kecskés István

Magyar Szó, 2012. szeptember 9., 13. o.