Nagybecskerek magyarságának érdekképviselete
többször szorult peremre, miután a kilencvenes években megtörtént a kisebbségi
tisztségviselők kisöprése a hatalomból. A helyzetet rontotta, hogy a magyarság
lélekszáma visszaesett 10 százalék körülire. Aztán 1996-ban csoda történt:
Vajdaság „legvörösebb városában” létrejött a demokraták és a ligások által
irányított önkormányzat. Az akkoriban demokratikusnak nevezett hatalom nehezen
állt lábra, de a szocialisták a Béga-menti városban májusig nem rúghattak
labdába.
A 67-tagú városi
képviselő-testületben a SZHP 25 mandátumot szerzett, a DP-nek 15, a VSZL-nak 13, a SZSZP-nak 8, a SZRP-nak négy, a VMSZ-nek
pedig két képviselője lett. Matematikailag ez patthelyzet. A haladók és a
szocialisták koalíciója 33 mandátummal rendelkezett, a demokratáknak, a ligának
és a VMSZ-nek pedig harminc képviselője volt. Kezdetben még úgy nézett ki, hogy
– a szocialistákkal kiegészülve – marad a hatalom. De a dolgok irányítását
azonban csakhamar átvette Belgrád, a szocialisták a haladókkal szövetkeztek. De
a 33 szavazat nem elég a többséghez. Egy mandátum még hiányzott. Aztán, hogy
hogynem csatlakozott hozzájuk Lukrecia Ursulescu, aki a VSZL jelöltje volt és
Ljubomir Stanisavljev, aki úgyszintén a ligások listáján szerepelt, a SZMM
tagja.
A minimális többség (35) hatékonynak bizonyult: az
alakuló ülésen (az újdonsült ellenzék távolmaradása mellett) megválasztották az
új polgármestert, az alpolgármestert, tanácsadóikat, a képviselő-testület
elnökét, helyettesét (később a helyi parlament elnöke még három tanácsadót is
kapott) a városi kormány hét tagját. A közvállalatokban elmozdítottak mindenkit,
akit lehetett. A következő ülésen ott folytatták, ahol abbahagyták. Közben új
polgármestert is választottak, mert Goran Knežević mezőgazdasági miniszter
lett. „Tisztogatás” volt a közigazgatási szolgálatban is. A káderezés
végeredménye az lett, hogy egyetlen magyar sem maradt önkormányzati
tisztségben. Erre nem volt példa az elmúlt 16 évben. Közben olyan pártok
káderei kerültek tisztségekre, amelyekről az elmúlt években Nagybecskereken nem
sokat hallottak (ÚSZ, SZDP, Nyugdíjasok Pártja).
Ez kellemetlenül érinti Bánát magyarságát, hiszen
Nagybecskerek a vidék oktatási, kulturális és gazdasági központja. Ha a magyar
párt nem is szerepelt mindig úgy, ahogy elvártuk, mégis akadt néhány
tisztségviselő a városházán, akihez fordulni lehetett. Voltak magyar tisztségviselők
a demokraták és a ligások soraiból is.
Talán nem kell csodálkozni azon, hogy a
radikálisok árnyékából kilépő haladók megfeledkeztek a magyarokról. De
egyensúlyozhattak volna a testvériség-egységet hirdető szocialisták. Annál is
inkább, mert káderhiánnyal küszködnek. Ráadásul a haladók gálánsan nekik adták
a tisztségek felét.
Utólag, okulásul, feltehető a kérdés: a város
magyarságát hogyan szolgálta az, hogy a magyar párt a hatalom része volt? A
Muzslya–Lukácsfalva közötti – három kilométeres – műúton kívül „magyar”
beruházás alig volt. Hozzáfogtak ugyan Lukácsfalva főutcájának aszfaltozásához
és a szentmihályi iskola tornaterme építéséhez is, de a munkálatok igencsak
elhúzódtak. Közben nem sikerült meghosszabbítani a helyi járulékot Muzslyán. A
két százalékos helyi járulékból származó jövedelem kiesése pedig óriási gondot
okoz a legnagyobb közép-bánáti magyar többségű helyi közösség életében.
Veszélybe került 24 civil szervezet megmaradása. A muzslyaiakat bosszantotta,
hogy az önkormányzat nem nagyon kampányolt a referendum sikeressége érdekében.
Kellemetlen közjáték volt az is, amikor száz év után megszűnt az eskettetés
Muzslyán. Szóval nem volt felhőtlen a korábbi hatalommal való kapcsolat.
Most teljesen új helyzet állt elő. Magyar
tisztségviselő mutatóban sincs, a VMSZ pedig a demokratákkal és a ligásokkal
ellenzéki padokban ül. Közben mintha mindenki a maga útját járná. Az első ülést
a demokraták és a ligások bojkottálták, a másodikon már jelen voltak a
demokraták. Feltételezhető, hogy a következő ülésen ott lesznek a ligások is.
Világos, hogy a két átlépővel az új hatalom
üveglábakon áll. Ha az elkövetkező négy évet végig akarják vinni, akkor
erősítésre van szükség. A lehetőség komoly dilemma elé állítja a magyar
érdekvédelmet: vagy négy évig kívülállóként szemlélni az önkormányzatban zajló,
a minket is érintő döntések meghozatalát, vagy csatlakozni a hatalmi
többséghez?
Nem egy helyzet lesz majd, amikor nem árt
tolmácsolni a vidék magyarságának álláspontját, érdekeit. Annál az asztalnál, ahol
ezt meg lehet tenni. Ki kell állni a magyar első osztályok megnyitása és a
magyar érdekeltségű intézmények (kollégiumok, színház, művelődési egyesület,
civil szervezetek) érdekében.
Persze mérlegelni kell a döntés politikai
következményeit is.
Magyar Szó, 2012. szeptember 9., 13. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése