Gál Kinga EP
képviselő asszony
és
Schöpflin György
EP képviselő úr
részére
Brüsszel-Strasbourg
Tisztelt néppárti EP képviselőink!
A http://www.vajma.info/
portál közölte az EP külügyi bizottsága elé terjesztett állásfoglalásukat,
amely a 2013. március 14-re várt plenáris ülés elé kerül. Megelégedéssel
olvastuk a közleményük kisebbségi jogokat hátrányosan érintő körülmények pontos
megnevezésére vonatkozó részét.[1]
Mondanom sem kell, hogy a szerb hatóságok szerint
a kisebbségi ügyekkel minden rendben van, holott a magyar kisebbséggel
szembeni, büntetlenül maradó atrocitások száma és durvasága hétről hétre nő.
A 2012. októberi levelemben elküldtem a magyar
kisebbségi szervezetek és politikai pártok 2012. szeptember 27-i
állásfoglalását[2],
a kialakult helyzetről és a megoldandó problémákról. A felhívás angol szövegét,
„The basic requirements for the maintenance and development of the national
identity of the Hungarian minority community in Vojvodina” címmel csatolom.
Talán említést érdemel, hogy a minden mértékadó,
vajdasági magyar szervezet és természetes személy által aláírt felhívást csak a
szerb és a magyar kormánnyal kivételes, a szerbiai magyar közösség számára
kifejezetten egyoldalú és a tényeket elkendőző kapcsolatot fenntartó VMSZ és a
hozzá szorosan köthető szervezetek, személyek nem írták alá.
Döbbenetes tény, hogy sem azt megelőző évtizedek
folyamán, sem a 2011. október-decemberben a szerb parlament által, magyar
jóváhagyással meghozott törvények nem hoztak értékelhető előrelépést. A szerb
állam helyett a büntetlen magyar közösség tagjainak kell, szerb bíróság által
meghozott ítélettel rehabilitálást kérelmezni, ahhoz, hogy az évekig elhúzódó
vagyon-restitúciós kérelmét beadhassa. Nincs semmilyen előre lépés az 1944-45
telén elkövetett tömegmészárlások méltó beismerése, sem a magyar-verések
megállítása, sem a támadók büntetőjogi felelősségre vonása terén, sőt, a
helyzet folyamatosan rosszabbodik.
A délvidéki magyar közösség számára
kulcsfontosságú kérdés, milyen feltételekkel kezdődnek meg és majdan fejeződnek
be, a csatlakozási tárgyalások. Nem mulaszthatjuk el azt a lehetőséget, hogy a
csatlakozás feltétele legyen a magyar közösségünk kollektív jogainak
garanciája, jogi és társadalmi helyzetének folyamatos rögzítése. Ennek
hiányában feltartóztathatatlanná válik a magyar közösség végleges
felmorzsolása, asszimilációja. Törvények ide vagy oda, az, ami egy évtizede, a
szaporodó fizikai támadások és a vagyon-restitúció elszabotálása területén
történik, ellentétes az európai uniós általános és a
kisebbségek védelmét biztosító joggyakorlattal!
Tájékoztatásukra csatolom az élesen kritikus, de –
a vajdasági civil szervezetek visszaigazolása szerint is –, a jelen helyzetet
pontosan lefedő, a nyilvánosság részére készített, tegnapi közleményünket is.
Kérem, érezzék át, hogy a délvidéki magyar
közösség nagy figyelemmel követi Szerbia EU csatlakozási tárgyalásainak
alakulását és bízik Uniós képviselőink szakértelmében és a tények, valamint az
igazság iránti elkötelezettségében!
Tisztelettel,
Éhn József, elnök
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet,
Budapest, 2013. február 14.
Ilyen egyszerű lenne a magyar
fiatalok elleni támadások elbagatellizálása?
Van-e határa a fizikai
fenyegetéseknek?
Az utóbbi másfél évtizedben a szerbiai Vajdaság többségi nemzetének
tagjai több, mint száz, etnikai jellegű, több esetben súlyos, fizikai sérüléssel
járó támadást intéztek magyar fiatalok ellen. A támadások döntő többségéhez a
magyar fiatalok egymás közötti nyelvhasználata, vagyis az a körülmény szolgált
ürügyként, hogy magyar etnikumú szerb állampolgárok egymás között magyarul,
anyanyelvükön beszéltek. A rendőrségi kivizsgálás minden esetben kizárta az
etnikai indíttatás nyilvánvaló tényét és felmentette a támadókat, arra
hivatkozással, hogy a megtámadottak is védekeztek, mert arra kényszerültek.
A Szerbiában egyre fogyó kisebbségben élő magyarok (a többségi nemzetnek
erről mi a véleménye, vajon miért ez a helyzet?) elleni, büntetlenül maradt
támadások, a ’magyar-verések’ egyre gyakoribb, büntetlenül maradó előfordulása
arra ösztönzi, kifejezetten arra bátorítja a szélsőségesen nacionalista, szerb
fiatalok agresszív csoportjait (mert általában nem magányos támadóról
beszélhetünk!), hogy újabb és újabb támadásokat kezdeményezzenek magyar
fiatalok békésen szórakozó, magyarul beszélgető csoportjai ellen. Hiszen a
tettesek, a minden esetben elmaradó megtorlások, súlyának megfelelő büntetés
helyett, teljes bizonyossággal felmentésre számíthatnak. Nem egy esetben a
támadók nyíltan alkalmazzák a magyar etnikum végleges elüldözésére utaló
fenyegetéseket.
A még mindig jelentős létszámú magyar kisebbség által lakott
településeken folyamatosak a magyarokat érő atrocitások, a legváltozatosabb
formában. Csak 2013. december és február között Temerinben három, ismert
támadás ért magyarokat (2012. Karácsony éjjel, 2013. január 27-én. és február
9-én), Óbecsén és Újvidéken is fordultak elő hasonló incidensek. A szaporodó
támadások mellett a rendőrségi kivizsgálások gyakorlata mit sem változott.
Tényleges kivizsgálás és a tettesek büntetőjogi elmarasztalása helyett a
támadók következmények nélküli felmentése folytatódik.
Hírforrások szerint a Temerinben, február 9-én péntekről szombatra
virradó hajnalon történt támadás gyanúsítottjait az újvidéki rendőrség három
nappal később szabadlábra helyezte. Miért? Mert ehhez elég volt, hogy a támadók
azt állítsák, hogy ez is csak egy ártatlan verekedés volt, ők nem gyűlölik a
magyarokat. A január 27-i támadás egyik áldozatáról készült orvosi látlelet, február
9-én a magyar lakóház betört redőnyei mit sem számítanak, ha a szerb támadók a
rendőrségen önmagukat ártatlannak vallják. Akkor, amikor a 2012. októberben,
Temerinben őrizetbe vett hét magyar
fiatal (csak őket gyanúsítják agresszióval, ellenfelük talán nem volt?) negyedik
hónapja börtönben van és a 2004-ben öt magyart összesen 61 évre ítélő vérbíró,
Zdenka Stakic hívására várnak.
A közbiztonság folyamatos romlása miatt a magyar kisebbségben egyre
jobban eluralkodik a félelem, a biztonsági szervek tehetetlensége és a
támadókat sorozatosan felmentő, a támadásokat rendszeresen bagatellizáló
pszichológiai nyomás miatt. Mi a célja a hatóságoknak, ezzel az évtizedes félre
nézéssel? A kisebbséghez tartozók elüldözése? Mert minél nagyobb a védelem
nélkül maradtak fenyegetettsége, annál kevésbé meglepő a megtámadottak kényszerű
védekezésének mértéke.
A címben feltett kérdésre
válaszolva: 2013. februárban elérkeztünk a falig, ahonnan nincs tovább
hátrálni. Az nem magyarázat,
hogy Szerbiában más kisebbséghez tartozó állampolgárokat is sújtanak etnikai
indíttatású incidensek. Mi magyarok vagyunk és megtanultunk, hogy magunkat kell
megvédeni. Most már nem kérni, hanem követelni kell a hatósági sumákolás
beszüntetését, az etnikai jellegű támadások alapos kivizsgálását, az ítéletek nyilvánosságra
hozatalát és a szerb hatóságok által alkalmazott, kettős mérce azonnali
beszüntetését. Magyarország Kormányának, mint ahogy ezt, hasonló esetben, bármely más államvezetés tenné, meg
kell védenie a határain kívül élő, fenyegetett nemzettársait. Ezt követeli a
becsület és a kisebbségek védelméről szóló, Szerbia által is elfogadott, nemzetközi
egyezmények sora is.
Ennek hiányában nem lehetünk együtt,
ugyanazon Európai Közösség tagállamai!
Éhn József, elnök
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet,
Budapest, 2013. február 13.
[1] http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14890/A-Szerbiarol-szolo-jelentes-elfogadasa-a-vajdasagi-magyaroknak-is-kedvez.html,
2013. február 7. [17:50] és
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1789/Szerbia-jelentes-Figyelemmel-kell-kiserni-a-vajdasagi-magyarok-helyzetet.html,
2013. február 9. [12:24]
[2] http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése