MRM: A Vodovod ne csak követeljen, de szolgáltasson is Péterrévén

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) péterrévei szervezete tiltakozik a Vodovod Vízművek, és azon belül is a közvállalat igazgatójának, Slobodan Mitrovićnak azon módszerei ellen, amelyekkel a péterrévei vízszolgáltatási gondokat kezeli. Mint arról már a péterrévei polgárok is beszámoltak, a közvállalat lekapcsolta a vízhálózatról több adósát, végül csak a falu vezetésének közbenjárására kötötték ismét vissza az érintetteket. Úgy gondoljuk, hogy ez a módszer nem tartható, és csak tovább súlyosbítja az egyébként is rossz viszonyt a szolgáltató és a lakosok között. A péterrévei vízhálózatot a helyi lakosok építették ki közadakozásból, amelyet a Vodovod átvett, arra hivatkozva, hogy a mini vízközösségeknek nincs törvényes joguk a működéshez, valamint az ivóvíz minőségének javításáról szóló hangzatos ígéretekkel kábították a lakosságot. Ezekből nem lett semmi, és a kötelezettségek teljesítése helyett csakis követeléseket támaszt a Vodovod a lakosokkal szemben.

Az ENSZ még 2010-ben fogadta el alapvető emberi jogként az egészséges ivóvízhez való hozzájutást. A főleg afrikai és az elsivatagosodó országok számára fontosnak vélt határozatot nem tudja érvényesíteni a Vodovod a délvidéki Péterrévén, miközben a Kárpát-medence a világon a második leggazdagabb vidék az ivóvízkészletek terén! Felháborítónak tartjuk, hogy a nemrégiben vezető pozícióba került Slobodan Mitrović irányítása alatt arra volt pénzügyi potenciál, hogy mintegy 25 százalékos létszámemelkedést és közel 18 százalékos kiadásnövekedést engedélyezzenek, de azt már bürokratikus telekcsere ügyletekre fogják, hogy nem helyezik üzembe a két új, két évvel ezelőtt kifúrt péterrévei kutat. A 700 méternyi csővezeték lefektetését azzal az indokkal késleltetik, hogy a terület jelenleg köztársasági tulajdonban van és egy kapavágást nem ejthetnek, amíg az községi tulajdonba nem kerül. Még ha a fél falu hepatitiszt is kap, akkor sem tudják orvosolni a bürokrácia gordiuszi csomóját. Az MRM megkéri a Vodovod Közvállalat igazgatóját, hogy ne nézze dilettánsnak a falu lakosait, hiszen mind a köztársaságot, mind pedig a községet ugyanaz a politikai párt vezeti, és mivel több mint 6300 ember napi szintű egészsége van veszélyben, az ilyen ügyeket kiemelt gyorsasággal szokás elintézni. Félő, hogy a péterréveieket ily módon büntetik, amiért a község jelenlegi vezetése a faluban nem volt túl népszerű a tavaly májusi választásokon.

Bár az üdvözölendő, hogy a közvállalat az idős lakosok átalánydíját leszállította 5-ről 1 köbméterre, és lehetőséget biztosít a 12 hónapos lefizetésre, de ezek már csak pótcselekvések, amelyek nem oldják meg a problémát, és a víz minőségét sem javítják, így az előzékeny lépések ellenére továbbra is csak vámszedő és nem szolgáltató szerepet lát el a Vodovod.

Mivel Péterrévén a víz ihatatlan, sőt, tavasztól őszig a nyomásingadozások szinte állandóak, ezért a Magyar Remény Mozgalom követeli, hogy a helyzet normalizálásáig biztosítsák a falu lakosságának vízszükségletét lajtos kocsikkal, illetve palackozott ivóvizek kiosztásával. Tűrhetetlen az az állapot, hogy az egész község 20%-át kitevő péterrévei lakosságot jól megfontolt anyagi és politikai okok folytán megfosszák az egészséges élet lehetőségétől.

Amíg a Vodovod Közvállalat nem biztosítja a polgároknak az emberséges élethez és az egészséges ivóvízhez való alapjogukat, addig az MRM támogatásáról biztosítja azokat a polgárokat, akik megtagadják az átalánydíj megfizetését. A péterréveiek nem akarnak mást, mint igazságot, mert fizetni csak az elvégzett munkáért szokás.

Az MRM Óbecse Községi Szervezetének nevében,

Zubcsik Gábor, elnök

Óbecse, 2013. február 14.