Oldalak

▼

2013. március 9., szombat

Kisebbségjogi jegyzet



AUTONÓMIA ÜGYBEN NINCS EGYETÉRTÉS


            Az utóbbi hat napban három vajdasági magyar párt is állás foglalt a nemzeti autonómia ügyében:
             A Magyar Remény Mozgalom (MRM) Kongresszusa a 2013. március 3-án, Szabadkán megtartott első tisztújító ülésén elfogadott zárónyilatkozatában „egyhangúlag kérelmezte a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsba való felvételét, amely a történelmi Magyarország területén működő autonomista szervezetek alkotófóruma”. Egyúttal, „kérte a Délvidéken működő magyar politikai pártokat, hogy támogassák a délvidéki magyarok területi autonómiájának a küzdelmét, hiszen ez a cél csak közös erőfeszítéssel valósítható meg”.[1]
            Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) két nappal későbbi elektronikus Hírlevelében azt írja, hogy „a Jobbik által erősen szimpatizált Magyar Remény Mozgalom (MRM) a minap a magyarság csaknem felét semmibe véve, a nemzeti összetételét tekintve igencsak vegyes, területi autonómiáért, illetve közigazgatási körzetért kezdett harcot, nem jó jel. Az »egyhangú«, de tárgyát tekintve bizonytalan kongresszusi döntéssel a párt, a magyar ügy helyzetét nem javítja, inkább tovább rontja”.[2]
            A vitába a következő nap bekapcsolódott a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) is, amely szerint „a területi és a személyi elvű autonómia nem szemben áll egymással, ahogyan azt a VMDP állítja, hanem kiegészítik egymást. A nemzeti területi autonómia nem kizárja a magyarok felét a jogok megszerzésének lehetőségéből, hanem éppen ellenkezőleg, többlet jogokat ad, amelyet nem szabad elvitatni azoktól, akik élhetnének ezekkel a többletjogokkal. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti területi autonómia nélkül sokszorosan rosszabbak a délvidéki magyarság esélyei a megmaradásra a saját ősi szülőföldjén”.[3]
            Miközben a magyar pátok között nincsen egyetértés ebben az alapvető fontosságú, közösségi jelentőségű kérdésben, a szerb Alkotmánybíróság illetékes jelentéstevő bírája „a közelmúltban határozatjavaslatot fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény mely rendelkezései tekinthetőek alkotmányjogi szempontból kérdésesnek” – közli a Magyar Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő Magyar Szó.[4] A lap értesülése szerint „az alkotmánybíróság elfogadta a határozatjavaslatot”.[5] Más szóval, várható, hogy az alkotmánybíróság megnyirbálja a nemzeti tanácsok illetékességét, hasonlóan, mint ahogyan az a Vajdaság hatásköreiről szóló törvény esetében történt.
            Emlékeztetőül: Négy vajdasági magyar párt, a VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), az MRM és a MPSZ, valamint kilenc civil szervezet 2012. szeptember 27-én felhívást fogalmazott meg a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez, a melyben az autonómiával kapcsolatos követelés is helyet kapott:
– 2. Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát. A nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek megfogalmazásához és hatékony képviseletéhez. Ezt követően új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartását, az állam által elkészített és kezelt teljes választói névjegyzék alapján, olyan választási rendszer alkalmazásával, amely figyelembe venné a lakosság területi megoszlását.[6] 
            A dokumentumot 2012. október 11-éig 218 magánszemély is aláírta.[7]
Általában úgy szokott lenni, hogy amíg ketten (ebben az esetben hárman) veszekszenek, addig a negyedik jár jól. Mondjuk ki nyíltan: a magyar nemzeti autonómia megvalósításában mindaddig nem lesz előrelépés, amíg a magyar pártok – akár a VMSZ és az MNT ellenében is – nem lépnek fel közösen a tavaly szeptember 27-én megfogalmazott autonómia követelés megvalósítása érdekében. Ez lényegbe vágó, az itteni magyar közösség megmaradásának kérdése. Ez miatt félre kellene tenni az olyan típusú vitákat is, hogy ki fogalmazta meg először az autonómiakövetelést, kié a történelmi érdek? Bízzuk ezt a történészekre.
Szerbia a Koszovóval folyamatban lévő tárgyalások során olyan magas fokú területi és politikai autonómiát követel a „szerb községek autonóm közössége” számára, amivel még Vajdaság Autonóm Tartomány sem rendelkezik: „politikai struktúrát, végrehajtó hatalommal a de facto független Koszovóban”.[8]
A VMSZ megszavazta a Koszovó-platform elfogadását (Tomislav Nikolić szerb elnök tervét) a parlamentben.[9] Amennyiben a párt következetes akar lenni, nem ellenezheti, hogy a vajdasági magyarok is ugyan olyan autonómiával rendelkezzenek, mint a koszovói szerbek.
A személyi és a területi autonómia nem zárja ki kötelezően egymást, mint ahogy Vajdaság önkormányzata sem ellenkezik a nemzeti kisebbségi autonómiával.   
A vajdasági magyar pártok fő feladta most az kellene, hogy legyen, hogy – a brüsszeli tárgyalások kimenetétől függően – megfogalmazzák a közös autonómiakövetést, amely magába foglalja a személyi és a területi autonómiát is. Vitás kérdés esetleg csak az illetékességek meghatározása/elosztása lehet.
           
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 9.

[2] Regionális témák. HÍRLEVÉL, XI. évf., 51. szám, 2013. március 5.
[3] A MPSZ megjegyzése a VMDP Hírlevelében közzétett elemzésre: http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=595:level-agoston-andrashoz&catid=58:mpsz-koezlemenyek-cikkek-velemenyek&Itemid=55
[4] PESEVSZKI Evelyn: Alkotmánybíróság előtt a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Magyar Szó, 2013. március 8., 1. és 5. o.
[5] Uo.
[6] http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
[7] Uo.
[8] Ahtisatri plus, Danas, 2013. március 9., 3. o.
[9] A Szerbiai Képviselőház elfogadta a Koszovó-platformot, Magyar Szó, 2013. január 14., 1. o.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése