AUTONÓMIA ÜGYBEN NINCS
EGYETÉRTÉS
Az utóbbi hat napban három vajdasági
magyar párt is állás foglalt a nemzeti autonómia ügyében:
A Magyar
Remény Mozgalom (MRM) Kongresszusa a 2013. március 3-án, Szabadkán megtartott
első tisztújító ülésén elfogadott zárónyilatkozatában „egyhangúlag kérelmezte a
Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsba való felvételét, amely a történelmi
Magyarország területén működő autonomista szervezetek alkotófóruma”. Egyúttal, „kérte
a Délvidéken működő magyar politikai pártokat, hogy támogassák a délvidéki
magyarok területi autonómiájának a küzdelmét, hiszen ez a cél csak közös
erőfeszítéssel valósítható meg”.[1]
Ágoston
András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) két nappal későbbi elektronikus
Hírlevelében azt írja, hogy „a Jobbik
által erősen szimpatizált Magyar Remény Mozgalom (MRM) a minap a magyarság
csaknem felét semmibe véve, a nemzeti összetételét tekintve igencsak vegyes,
területi autonómiáért, illetve közigazgatási körzetért kezdett harcot, nem jó
jel. Az »egyhangú«, de tárgyát tekintve
bizonytalan kongresszusi döntéssel a párt, a magyar ügy helyzetét nem javítja,
inkább tovább rontja”.[2]
A vitába a következő nap
bekapcsolódott a Magyar Polgári
Szövetség (MPSZ) is, amely szerint „a
területi és a személyi elvű autonómia nem szemben áll egymással, ahogyan azt a
VMDP állítja, hanem kiegészítik egymást. A nemzeti területi autonómia nem
kizárja a magyarok felét a jogok megszerzésének lehetőségéből, hanem éppen
ellenkezőleg, többlet jogokat ad, amelyet nem szabad elvitatni azoktól, akik
élhetnének ezekkel a többletjogokkal. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti területi
autonómia nélkül sokszorosan rosszabbak a délvidéki magyarság esélyei a
megmaradásra a saját ősi szülőföldjén”.[3]
Miközben a magyar pátok között nincsen egyetértés ebben
az alapvető fontosságú, közösségi jelentőségű kérdésben, a szerb Alkotmánybíróság illetékes jelentéstevő bírája „a
közelmúltban határozatjavaslatot fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a
nemzeti tanácsokról szóló törvény mely rendelkezései tekinthetőek alkotmányjogi
szempontból kérdésesnek” – közli a Magyar
Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő Magyar Szó.[4]
A lap értesülése szerint „az alkotmánybíróság elfogadta a határozatjavaslatot”.[5]
Más szóval, várható, hogy az alkotmánybíróság megnyirbálja a nemzeti tanácsok
illetékességét, hasonlóan, mint ahogyan az a Vajdaság hatásköreiről szóló
törvény esetében történt.
Emlékeztetőül: Négy
vajdasági magyar párt, a VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus
Közössége (VMDK), az MRM és a MPSZ, valamint kilenc civil szervezet 2012.
szeptember 27-én felhívást fogalmazott
meg a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar
képviselőihez, a melyben az autonómiával kapcsolatos követelés is helyet
kapott:
– 2. Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti
autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát. A nemzeti tanácsokról szóló
törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítását, amely
szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná
döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek megfogalmazásához és
hatékony képviseletéhez. Ezt követően új, demokratikus nemzeti-tanácsi
választások megtartását, az állam által elkészített és kezelt teljes választói
névjegyzék alapján, olyan választási rendszer alkalmazásával, amely figyelembe
venné a lakosság területi megoszlását.[6]
A dokumentumot 2012.
október 11-éig 218 magánszemély is aláírta.[7]
Általában úgy szokott lenni, hogy
amíg ketten (ebben az esetben hárman) veszekszenek, addig a negyedik jár jól.
Mondjuk ki nyíltan: a magyar nemzeti autonómia megvalósításában mindaddig nem
lesz előrelépés, amíg a magyar pártok – akár a VMSZ és az MNT ellenében is –
nem lépnek fel közösen a tavaly szeptember 27-én megfogalmazott autonómia követelés
megvalósítása érdekében. Ez lényegbe vágó, az itteni magyar közösség
megmaradásának kérdése. Ez miatt félre kellene tenni az olyan típusú vitákat
is, hogy ki fogalmazta meg először az autonómiakövetelést, kié a történelmi
érdek? Bízzuk ezt a történészekre.
Szerbia a Koszovóval folyamatban
lévő tárgyalások során olyan magas fokú területi és politikai autonómiát
követel a „szerb községek autonóm közössége” számára, amivel még Vajdaság
Autonóm Tartomány sem rendelkezik: „politikai struktúrát, végrehajtó hatalommal
a de facto független Koszovóban”.[8]
A VMSZ megszavazta a Koszovó-platform elfogadását (Tomislav
Nikolić szerb elnök tervét) a parlamentben.[9]
Amennyiben a párt következetes akar lenni, nem ellenezheti, hogy a vajdasági
magyarok is ugyan olyan autonómiával rendelkezzenek, mint a koszovói szerbek.
A személyi és a területi autonómia
nem zárja ki kötelezően egymást, mint ahogy Vajdaság önkormányzata sem
ellenkezik a nemzeti kisebbségi autonómiával.
A vajdasági magyar pártok fő
feladta most az kellene, hogy legyen, hogy – a brüsszeli tárgyalások kimenetétől
függően – megfogalmazzák a közös autonómiakövetést, amely magába foglalja a
személyi és a területi autonómiát is. Vitás kérdés esetleg csak az illetékességek
meghatározása/elosztása lehet.
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 9.
[1] A kongresszus zárónyilatkozata: http://www.mrm.rs/memorandumok/890-az-mrm-i-kongresszusanak-zaronyilatkozata
[2] Regionális témák. HÍRLEVÉL, XI. évf., 51. szám, 2013. március 5.
[3] A MPSZ
megjegyzése a VMDP Hírlevelében közzétett elemzésre:
http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=595:level-agoston-andrashoz&catid=58:mpsz-koezlemenyek-cikkek-velemenyek&Itemid=55
[4] PESEVSZKI
Evelyn: Alkotmánybíróság előtt a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Magyar Szó, 2013. március 8., 1. és 5.
o.
[5] Uo.
[6]
http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
[7] Uo.
[8] Ahtisatri plus, Danas, 2013. március 9., 3. o.
[9] A Szerbiai Képviselőház elfogadta a
Koszovó-platformot, Magyar Szó, 2013.
január 14., 1. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése