Magyarország és Szerbia korábban
megegyezett, hogy Belgrád visszavonja a magyarokat kollektív bűnösséggel sújtó
határozatát. Ennek hétfőn, Áder látogatása előtt egy nappal kellett volna
megtörténnie, a kormányülés azonban „technikai okok miatt” váratlanul elmaradt.
Magyar-szerb viszonylatban már
megint nem a lényegről beszélünk.
Az elmúlt hónapok legnagyobb
súlyú nemzetpolitikai híre, hogy Áder János köztársasági elnök fogta magát,
elment Belgrádba, és bocsánatot kért a szerbektől az „újvidéki hideg
napokért”, vagyis az 1942 telén a szerbek ellen elkövetett háborús bűnökért. A
hírt hangos felháborodás, vagy jobb esetben csendes zúgolódás fogadta, mégpedig
a következő, nagyon igaz és helytálló megállapítások miatt.
Egyrészt mi hetven évvel ezelőtt
bocsánatot kértünk, sőt, nem csak hogy kértünk, de igazságot is szolgáltattunk
azzal, hogy bíróság elé állítottuk és halálra ítéltük a fő felelősöket (egy
világháború kellős közepén hasonló eljárásra nem sok példát találunk a
világban, ennyit a sokat emlegetett „horthyfasizmusról”…) Hasonló
elszámoltatási kísérlet a másik oldalról a mai napig nem történt, és ezt nem is
sürgeti senki.
Másrészt bár kölcsönös
bocsánatkérésről van szó (a szerb parlament múlt pénteken nyilatkozatban ítélte
el a magyar civilek ellen elkövetett 1944-45-ös vérengzést), a két „háborús
bűn” mértéke között óriási különbség van. Ezt az áldozatok száma közötti
különbség (a magyaroké közel tízszeres), szerb oldalról a szervezett népirtás
ténye bizonyítja.
Harmadrészt a szerbekhez fűződő
románcunk legalábbis egyoldalúnak hat annak tükrében, hogy két évtizeddel
Jugoszlávia felbomlása után hallani sem akarnak a vajdasági magyarok területi
autonómiájáról, holott ők a koszovói szerbeknek ezt – egyébként példamutató
módon – kierőszakolták.
A felsoroltak tehát mind jogos
ellenkezések, és számos ide vonatkozó sérelmet fel lehetne még sorolni a heti
rendszerességgel félholtra vert, szórakozásból hazatartó magyar fiataloktól
kezdve a befizetett adók Belgrádból való visszatartásáig.
De most nem ez a lényeg.
Hanem egy apró malőr, amely
felett szinte mindenki átsiklik. A közös bocsánatkérésnek ugyanis volt egy
nagyon fontos előfeltétele is, amelyben a két fél korábban megegyezett,
mégpedig hogy Szerbia visszavonja a magyarok kollektív bűnösségét. Ennek
hétfőn, Áder látogatása előtt egy nappal kellett volna megtörténnie, a
kormányülés azonban „technikai okok miatt” váratlanul elmaradt.
Beszédében maga a magyar államfő
is megemlítette, hogy „a múlt lezárása három lépésben történik”, és ebből a
háromból (elítélő nyilatkozat, közös megemlékezés, kollektív bűnösség hatályon
kívül helyezése) az utóbbi egyelőre nem történt meg.
A kérdés csupán annyi, hogy meg
fog-e történni valaha, vagy Szerbia követheti Szlovákia példáját, aki a
Benes-dekrétumokkal a hóna alatt sétált be az Európai Unióba. Van okunk a
gyanakvásra, a 2011 őszén elfogadott kárpótlási törvényből ugyanis szintén e
passzus miatt hagyták ki a délvidéki magyarokat. A budapesti kormány ugyan
később saját diplomáciai sikereként könyvelte el, hogy a „restitúciós törvényt”
Belgrád visszavonta, a valóságban azonban erre soha nem került sor.
A szerbek ugyanis sunyi
módon jogi kiskapukkal úgy módosították a törvényt, hogy a
kifosztott, elüldözött, megalázott magyaroknak egyénenként, peres úton kelljen
bizonyítaniuk: ők nem háborús bűnösök. Egy szerb bíróság előtt természetesen,
saját költségen…
A forgatókönyv tehát
kísértetiesen hasonló, mint másfél évvel ezelőtt, és csupán reménykedhetünk,
hogy a mostani fotóknak, főhajtásoknak és koccintásoknak lesz valami eredménye,
és a vérengzések túlélőit, illetve leszármazottait előbb-utóbb kárpótolja a
szerb állam.
Martonyi János kedden
bejelentette, hogy Szerbiával legkésőbb 2014 januárjáig megkezdődnek a formális
tárgyalások az uniós csatlakozásról. Szorít az idő.
Havas Jon
Jobbegyenes Blog nyomán Terhes
Tamás
DélHír
portál, 2013. július 04. [16:00]
http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/10459-karpotlas-helyett-bocsanatkeres-jar-a-magyaroknak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése