Augusztus 6.

Berta napja.

Német eredetű név, a bert névelemet tartalmazó német női nevek önállósult becézője is. Jelentése fényes, tündöklő, híres.

1978 – A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja.
1272 – A Csepel-szigeten 33 éves korában meghalt V. István magyar király, akit a Nyulak szigetén – a mai Margitszigeten – lévő domonkos apácakolostorban temettek el.
1566 – Elkezdődött Szigetvár ostroma. A várat Zrínyi Miklós védte I. Szulejmán hadai ellen.
1866 – Xantus János természettudós közreműködésével és igazgatásával megnyílt a Budapesti Állat- és Növénykert.
1881 – Megszületett Sir Alexander Fleming, angol orvos a penicillin felfedezője, 1945-ben Nobel-díjat kapott.
1907 – Nagyváradon megszületett Heller László Kossuth-díjas gépészmérnök, az erőművek léghűtési eljárásának feltalálója.
1914 – Hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchia Oroszországnak, valamint Szerbia Németországnak.
1928 – Megszületett Andy Warhol amerikai művész, huszadik századi képzőművészet egyik emblematikus figurája, a pop-art képviselője.
1945 – Ledobták az első atombombát (Little Boy volt a neve) Hirosimára, Japánra. 140.000 emberrel végzett a robbanás.
1972 – Megszületett Geri Estelle Halliwell énekesnő (Spice Girls)

120 éve, 1893. augusztus 6-án avatták fel a Korinthoszi-csatornát, amely 325 kilométerrel rövidíti meg az Adria és Athén közötti vízi utat.

A világ földrajzi elrendezésének két hibája lehet: vagy összeérnek a szárazföldek – ekkor akadályozzák a hajózást –, vagy nem – ekkor gátolják a szárazföldi közlekedést. Az első esetben csatornákat épít az ember, a másodikban hidakat vagy alagutakat. A földrajzi korrekciók leghíresebb példái a Szuezi- és Panama-csatorna, illetve a La Manche-alagút, a Golden Gate-híd, a Boszporusz-hidak Isztambulban, az Oraesund-szoros svéd-dán híd-alagút-együttese.
Görögországban a Korinthoszi-földszoros, más néven Iszthmosz a Peloponnészoszi-félszigetet köti össze Attikával, és a Jón-tenger Korinthoszi-öblét választja el az Égei-tengertől. Emiatt a rövid földdarab miatt a félszigetet megkerülő hajók az ókortól kezdve több száz kilométeres kerülőre kényszerültek. A közelben fekvő gazdag Korinthosz kereskedői úgy segítettek ezen, hogy hajóikat a diolkosznak nevezett hajócsúszdára, egy kerekes szerkezetre rakták, és így vontatták át a földszoroson. Az Iszthmosz átvágásának gondolata többször is felmerült a történelem során, de megvalósulására a XIX. századig várni kellett.
A görögök 1867-ben kezdeményezték a Korinthoszi-csatorna építését, majd 1881-ben a kalandos életű Türr István a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. A tervek elkészítésével Gerster Béla mérnököt bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Türr ezt megelőzően már a Ferenc-csatorna üzemeltetésében és a Panama-csatorna vállalkozásában is részt vett.

A munkálatok 1882-ben kezdődtek. Türr először egyeztette elképzeléseit Lesseps Ferdinánddal, a Szuezi-csatorna építőjével, majd Gerster Bélával elkészíttette a tanulmányterveket, majd francia részvénytársaságot alapított a tőke biztosítására. A kivitelezést Gerster vezette. Az 1888-as határidőre, előre nem látott nehézségek miatt csak a munka háromnegyede készült el. A késedelem többletköltséget okozott, s akárcsak Panamában, a tőzsdei manipulációkban szertefoszlott a beruházásra szánt tőke, a társaság csődbe ment. A munka másfél évig állt, majd Türr új, görög társaságot alapított, és megszerezte a görög kormány támogatását.
Gerster Béla Korinthoszban saját technológiát dolgozott ki a csatorna építésére. A 80 méterrel a tengerszint fölé emelkedő, kemény kőzetben mély bevágást vájatott, az ebből mélyített aknákat a föld alatt vágatokkal kötötték össze, így fejlesztették tovább a nyolcvan fokos, majdnem függőleges V alakú bevágást. 1886-ban földrengés miatt egy 30 méteres szakasz beomlott, ezután kevésbé meredek, a szikla minőségétől függően 71-77 fokos falat vájtak. Még négy magyar mérnök vett részt a munka irányításában, a csatornát ők fejezték be, hiszen Gerster akkor már Magyarországon épített vasutat. A csatorna építésén átlagosan 4000 munkás dolgozott. A munka során 11 millió köbméter követ termeltek ki, 1200 tonna lőport, 450 tonna dinamitot használtak fel.
Az ünnepélyes átadás 1893. augusztus 6-án volt, György görög király és Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében. A mesterséges vízi utat 1893. október 28-án helyezték forgalomba. A 6345 méter hosszú csatorna vízmélysége 8,5 méter, a vízfelszínen 25, a fenéken 22 méter széles. A csatornán - amelyet nagyobb teherhajók nem használhatnak, és egyszerre csak egy irányban lehetséges a forgalom – évente 11 ezer hajó halad át, ma már főként turistajárművek. A magyar építők, mérnökök dicsőségét 2009 óta emlékmű hirdeti a Korinthoszi-csatorna Jón-tenger felőli bejáratánál. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Augusztus 6. – A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja

1945. augusztus 6-án, délelőtt 8 óra 15 perckor az Amerikai Egyesült Államok légierejének egyik B-29-ese, az Enola Gay, amelynek Paul W. Tibbets ezredes volt a parancsnoka (a gépet Tibbets az anyjáról nevezte el) atombombát dobott a Honsú-sziget nyugati partján található településre. A bombát az amerikaiak Little Boynak, kisfiúnak nevezték el. Urán 235-ös izotópon alapuló, atommaghasadás elvén működő, kb. 15 kilotonna hatóerővel rendelkező atomfegyver volt.
Harry S. Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke adta ki a parancsot az atomfegyver bevetésére. A gyilkos fegyvert a „Manhattan-terv" keretében fejlesztették ki, és mindössze három héttel a bevetés előtt próbálták ki. Ez volt az első alkalom a történelemben, hogy atomfegyvert vetettek be. A vakító villanással és gombafelhővel kísért atombomba-robbanás a halottak és romok városává tette Hirosimát. A pusztító szerkezet a tervezett magasságban, 600 méterrel a város fölött robbant, azonnal kioltva mintegy 80-90 ezer ember életét, súlyosan megsebesítve több mint 100 ezret. Másfél kilométeres körön belül minden megsemmisült, élőlények, épületek, járművek, semmi sem élhette túl a több millió fok hőmérsékletű atomrobbanást. A robbanás sugarán kívül is tüzek pusztítottak, a lökéshullámok miatt a legtöbb épület, utca, tér romba dőlt, Hirosima központjának 90 százaléka hamuvá vált.
Az Enola Gay másodpilótája, Robert Lewis alezredes a bomba kioldását követő emelkedési manőver közben, a legénységi védőszemüvegen át elhűlve szemlélte a vakító robbanást, a gombafelhőt. Aznap ezt írta a naplójába: „Uramisten! Mit tettünk?"
Augusztus 9-én az Egyesült Államok egy másik japán városra, Nagaszakira is atombombát dobott, a Fat Man (kövér ember) plutóniumbomba volt, 60 ezer ember halálát okozta. 1945. augusztus 15-én Japán feltétel nélkül kapitulált.
1947-ben Hirosima polgárai a két évvel azelőtti tragédiára emlékezve, „Soha több Hirosimát!" jelszóval először tartottak háromnapos békeünnepet, ami azóta a város egyik legfontosabb ünnepe. 1949-ben Japán a Béke és az Emlékezés Városává nyilvánította Hirosimát, valamint támogatta a kihalt város újjáépítését. Az atomtámadás előtt a város lakossága 350 ezer fő volt. Ezt a számot újra csak 1960-ra érte el újra.
A Béke Világtanács elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át, a hirosimai atombomba-támadás évfordulóját A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum