(Más) napló 14.

VARGA ÉS A REHABILITÁLÁS

Gyakorlati esetek (5.)

Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a Magyar Szónak, illetve a párt szócsövének nyilatkozva elmondta: „Nem igaz, hogy az ügyészségek lassítják a rehabilitációs eljárásokat.”¹ 

Az újvidéki Sz. Piroska rehabilitálása utáni kárpótlási ügyeiről a (Más) napló 10., 2013. augusztus 2-i folytatásában írtam.

Emlékeztetőül: Tavaly április elején a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (PIO) tartományi fiókszervezetéhez fordultunk, azzal a szándékkal, hogy Piroska számára a rehabilitálási törvény egyik előírásával összhangban elismerje a külön szolgálati időt és a törvényben szereplő havi pénzbeli térítést

Az alaptól az a válasz érkezett, hogy egyelőre még nem tudnak eljárni az ügyben, mert nem kaptak arra utasítást a köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztériumtól. Az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási szektorának az igazgatója azt nyilatkozta sajtónak, hogy, „ennek a hivatalnak meg van kötve a keze mindaddig, amíg az ügy procedurális bonyolításával kapcsolatos köztársasági instrukciók meg nem érkeznek. Ezek hiányában sem pozitív, sem negatív döntést nem hozhatnak.”²

Sz. Piroska ügyében az eljárást a 2013. február 5-i záradékkal felfüggesztették, „amíg nem oldódik meg az előzetes kérdés, vagyis az illetékes minisztérium válaszának megérkezéséig”.

2013. július 27-én – tekintettel, hogy válaszra csaknem hat hónap után sem került sor – kértem a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap tartományi fiókszervezetétől az eljárás folytatását és a határozat meghozatalát.

A fiókszervezettől – augusztus 1-jei keltezéssel – a képen is látható válasz érkezett: A fiókszervezet folytatta a megszakított eljárást és „tárgyi illetékesség hiányában elvette Sz. Piroska 2012. április 12-i kérelmét és a 2012. december 28-i sürgetést”.

Az indoklásban ezzel kapcsolatban az áll, hogy „a Rehabilitálási Törvény és Nyugdíj- valamint Rokkantbiztosítási törvény nem rendezik arról, hogy a rehabilitálási törvény 22. szakaszában meghatározott külön szolgálati évekkel kapcsolatban melyik szerv illetékes a döntéshozatalra, minek alapján a kimondó részben lévő határozat lett meghozva”. A határozat ellen persze fellebbezni lehet, aminek a kimenetele – nagy valószínűséggel – hasonló határozatot eredményezhet, mivel a jogi helyzet valóban ilyen.

Ez voltaképp azt jelenti, hogy hiába fogadták el a rehabilitációról szóló törvényt, a hasonló esetekben senki sem tudja érvényesíteni a jogait, hiszen továbbra is hiányoznak a jogszabály végrehajtásához szükséges minisztériumi utasítások.

Na már most, egyrészről adva vannak a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői, akik azt állítják, hogy a hatóságok nem lassítják a rehabilitálási eljárásokat, másrészről pedig az érintettek nem tudják megvalósítani a törvényből eredő jogaikat. 

Mit tegyen az a vajdasági magyar rehabilitált, kihez forduljon, ha még azok is, akik az érdekeit kellene, hogy képviseljék, a hatalom szekerét tolják? A magyar nyomtatott sajtó pedig ehhez asszisztál. Hogyan is állunk akkor a rehabilitálással és a vagyon-visszaszármaztatással? Miért kapják a képviselők a  fizetést?

Újvidék, 2013. augusztus 13.

Bozóki Antal

__________

¹ Pesevszki Evelyn: Megcáfolt állítások. Magyar Szó, 2013. május 9., 1. és 5. o.

² Virág Árpád: Rehabilitálás – elméletben. Magyar Szó, 2013. február 25., 4.