VARGA ÉS A REHABILITÁLÁS
Gyakorlati esetek (5.)
Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a Magyar
Szónak, illetve a párt szócsövének nyilatkozva elmondta: „Nem igaz, hogy az
ügyészségek lassítják a rehabilitációs eljárásokat.”1
Az újvidéki Sz. Piroska rehabilitálása utáni kárpótlási ügyeiről a
(Más) napló 10., 2013. augusztus 2-i folytatásában írtam.
Emlékeztetőül: Tavaly április elején a Köztársasági Nyugdíj- és
Rokkantbiztosítási Alap (PIO) tartományi fiókszervezetéhez fordultunk, azzal a
szándékkal, hogy Piroska számára a rehabilitálási törvény egyik előírásával
összhangban elismerje a külön szolgálati időt és a törvényben szereplő havi
pénzbeli térítést
Az alaptól az a válasz érkezett, hogy egyelőre még nem tudnak eljárni
az ügyben, mert nem kaptak arra utasítást a köztársasági foglalkoztatási és
szociálpolitikai minisztériumtól. Az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási
szektorának az igazgatója azt nyilatkozta sajtónak, hogy, „ennek a hivatalnak
meg van kötve a keze mindaddig, amíg az ügy procedurális bonyolításával
kapcsolatos köztársasági instrukciók meg nem érkeznek. Ezek hiányában sem
pozitív, sem negatív döntést nem hozhatnak.”2
Sz. Piroska ügyében az eljárást a 2013. február 5-i záradékkal
felfüggesztették, „amíg nem oldódik meg az előzetes kérdés, vagyis az illetékes
minisztérium válaszának megérkezéséig”.
2013. július 27-én – tekintettel, hogy válaszra csaknem hat hónap után
sem került sor – kértem a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap tartományi
fiókszervezetétől az eljárás folytatását és a határozat meghozatalát.
A fiókszervezettől – augusztus 1-jei keltezéssel – a képen is látható
válasz érkezett: A fiókszervezet
folytatta a megszakított eljárást és „tárgyi illetékesség hiányában elvette Sz.
Piroska 2012. április 12-i kérelmét és a 2012. december 28-i sürgetést”.
Az indoklásban ezzel kapcsolatban az áll, hogy „a Rehabilitálási
Törvény és Nyugdíj- valamint Rokkantbiztosítási törvény nem rendezik arról,
hogy a rehabilitálási törvény 22. szakaszában meghatározott külön szolgálati
évekkel kapcsolatban melyik szerv illetékes a döntéshozatalra, minek alapján a
kimondó részben lévő határozat lett meghozva”. A határozat ellen persze
fellebbezni lehet, aminek a kimenetele – nagy valószínűséggel – hasonló
határozatot eredményezhet, mivel a jogi helyzet valóban ilyen.
Ez voltaképp azt jelenti, hogy hiába fogadták el a
rehabilitációról szóló törvényt, a hasonló esetekben senki sem tudja
érvényesíteni a jogait, hiszen továbbra is hiányoznak a jogszabály
végrehajtásához szükséges minisztériumi utasítások.
Na már most, egyrészről adva vannak a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői, akik azt állítják, hogy a
hatóságok nem lassítják a rehabilitálási eljárásokat, másrészről pedig az
érintettek nem tudják megvalósítani a törvényből eredő jogaikat.
Mit tegyen az a vajdasági magyar rehabilitált,
kihez forduljon, ha még azok is, akik az érdekeit kellene, hogy képviseljék, a
hatalom szekerét tolják? A magyar nyomtatott sajtó pedig ehhez asszisztál.
Hogyan is állunk akkor a rehabilitálással és a vagyon-visszaszármaztatással? Miért
kapják a képviselők a fizetést?
Újvidék, 2013. augusztus 13.
Bozóki Antal
__________
1 Pesevszki
Evelyn: Megcáfolt állítások. Magyar Szó, 2013. május 9., 1. és 5. o.
2 Virág Árpád: Rehabilitálás – elméletben. Magyar Szó, 2013. február 25., 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése