H A R Á C S
Kisebbségjogi témák
Varga és az EU
A Blic c. belgrádi napilap „Öt akadály az EU-ba vezető úton” írása
szerint a szakértők azt mondják, hogy Szerbiának az EU-ba vezető útján a
legnagyobb akadályt, „Koszovó mellett, az igazságügy és a gazdaság reformja, a
monopóliumok megszüntetése, valamit a túl költséges környezetvédelem képezik”.[1]
Varga
László, a Képviselőház európai integrációs bizottságnak alelnöke (a
Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője – B. A.) a lapnak
adott nyilatkozatában elmondta, hogy „a legnagyobb kihívás az igazságügy
rendezése lesz, ahol rendkívül nagy a megoldatlan tárgyak száma, és a határok
óvása, az emigránsok, illetve a hamis menedékkérők kérdésének hatékony
megoldása”.
– A legnehezebb az ország gazdasági
helyzetének javítása lesz. Minket ilyen fejletlen gazdasággal nem vesznek fel
az EU-ba – mondta Varga a Blicnek.
A nemzeti kisebbségek helyzetét,
megoldatlan problémáit sem Varga, sem az írásban megszólaltatott Mihalo Crnobrnja professzor, a
Közgazdasági-, Pénzügyi- és Közigazgatási Egyetem Európai Integrációs
Központjának igazgatója, és Jelena
Milić, az Euró-atlanti Integrációs Központ igazgatója egyetlen szóval nem
említik. Míg az utóbbi kettő esetében ez érthető is, Varga részéről már kevésbé,
mivel neki egy kisebbséget kellene képviselnie, amely tagjainak szavazatával
került a parlamentbe. (Jellemző, hogy ezek a kérdések az EU-val folytatott
tárgyalások során még talán szóba sem kerültek.) Kit is képvisel Varga egyáltalán?
Vagy neki nem az itteni magyarok érdekeit, követeléseit kellene Szerbiai és az
EU felé képviselni?
Pásztormese
– A
vajdasági magyarság és a nemzet nagy utat tett meg 1944-45-től idáig –
jelentette ki Pásztor
István, a Vajdasági Magyar Szövetség
elnöke január 26-án Szegeden a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján tartott megemlékezésen, a
szegedi Gál Ferenc Főiskolán.
– Ezen az úton nem fordíthat vissza bennünket senki, de még sok
feladatunk van – mondta a vajdasági tartományi képviselőház elnöki posztját is
betöltő politikus a rendezvényen.[2]
Olyan üres és általános mondatok ezek, amiket már megszoktunk
Pásztortól. Az viszont már csodálkozásra késztett, hogy mindezt az MTI hírként tálalja. Vagy ezen sem kell
álmélkodni, hiszen állami intézményről van szó?
Pásztor nyilatkozata említésre sem lenne érdemes, amiért mégis
foglalkozok vele, az a következő mondat: – Az idén biztos megszületik az a
kormányrendelet, amely jogi értelemben is semmissé teszi a három délvidéki
község (Csúrog, Mozsor és Zsablya – B. A.) magyarjainak kollektív bűnösségét kimondó közigazgatási döntést, amely
több száz ember megkínzásához és megöléséhez vezetett – közölte Pásztor István,
írja az MTI tudósítója.
Az első észrevétel az, hogy a 2013. június 24-i Magyar Szóban a következő Pásztor nyilatkozat jelent meg: „A VMSZ
elnöke abban is bízik, hogy szerdáig (2013. június 26-ig – B. A.) a szerb
kormány hatályon kívül helyezi a három falu: Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar
lakosságának kollektív bűnösségéről szóló határozatot.”[3]
Azóta hét hónap telt el, a határozat pedig még csak a láthatáron se nincsen.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ elnöke vagy nem tudja, hogy
mikor mit nyilatkozott, vagy a választókról gondolja, hogy gyengeelméjűek.
A másik szarvashiba, amit Pásztor egy mondatban elkövetett, hogy az
1944. évi közigazgatási döntés „több száz ember megkínzásához és megöléséhez
vezetett”. Ez arra utal, hogy Pásztor nem túlságosan ismeri az 1944-es
eseményeket. Ennek a „közigazgatási döntés”-nek ugyanis több ezer magyar ember
(az említett három helység magyarsága) lett az áldozata.
A sajkás-vidéki magyarok most rehabilitálási eljárások folytatására
vannak kényszerülve, mivel Pásztor és pártja (a VMSZ) nem tudta a szerb
hatalomnál elérni még a kollektív bűnösség eltörlését sem, ami majd, talán,
bizonyára, stb. az „idén biztosan” megtörténik. Mire alapozza egyáltalán
Pásztor ezt az állítását? Ki hiszi még el a szavait?
Harács
Olvasom Szabó Angéla írását, amelyben arról ír, hogy „több bácskai
községben is megkapták a mezőgazdasági termelők az igencsak vaskos
adóhátralékaikat tartalmazó határozatokat”.
– A legkirívóbb esettel alighanem Hajdujáráson találkoztak, ahol az
egyik termelőtől 27 évi nyugdíjbiztosítási járulékot követelnek. Ez azt jelenti,
hogy egészen 1986-ig visszamenőleg megküldték számára a hivatal által kalkulált
és kreált „tartozás” összegét – írja Szabó.[4]
Az óbecsei, péterrévei, szabadkai,
zentai, topolyai gazdák „szélmalomharca a pénzügyminisztérium kihelyezett fiókintézeteivel
szemben” tavaly ősszel kezdődött, de az érintettek mindmáig nem részesültetek
hatékony jogi segélyben. Az adóhivatal ugyanis a földjük elárverezésével
fenyegetőzik, ami kérdésesé teheti a puszta megélhetésüket is.
Olyan társadalmi problémáról van
szó, ami miatt már hatékony intézkedéseket kellett volna tenni, a további
zaklatásokat megakadályozni. Nem hallottam viszont arról, a Vajdasági Magyar
Szövetség bármit is tett volna ebben az ügyben. Azon kívül, hogy Fremond Árpád (a VMSZ másik – ugyancsak
önhibáján kívül lett – szerb parlamenti képviselője) 2013. november 19-én kérdést
intézet a pénzügy- és gazdasági miniszterhez, miszerint „azok a földművesek
esetében, akik nem fizették az adót, alkalmazzák-e a kényszermegfizettetést Szerbi
más részeiben is, vagy csak Vajdaságban?”[5]
Hogy választ kapott-e és milyet, arról viszont még hírt sem kaptunk.
Ennyiből állna a képviselői munka? Mit
tett Fremond Árpád annak érdekében, hogy ez a – török időkre emlékeztető – gyakorlat
megváltozzon?
Ismereteim szerint a gazdáknak nem
magyarázták meg, hogy az adóhivatal végzése ellen fellebbezni lehet és kell is,
vagy kifogást kell benyújtani, a végzésben megszabott határidőn belül, ami
lehet nyolc, vagy tizenöt nap. Ebben le kell írni, hogy a Kötelmi törvény 372.
szakaszának első bekezdése szerint „azok a követelések, amelyek fizetése évente
vagy rövidebb, meghatározott időközökben esedékes (időnkénti követelés),
függetlenül attól, hogy időnkénti mellékkövetelésekről, mint amilyen a kamat, vagy olyan időnkénti követelésről van szó, amely a jogot is
kimeríti, mint például az eltartás, külön-külön, mindegyik esedékességétől
számítva, három év után elévülnek”.
Az adóhivatal tehát csak az utóbbi
három év tartozását követelheti. A korábbi tartozások elévültek, vagyis nem
fizettethetők meg. Az adóhivatal hibája, hogy ezeket nem fizettette meg időben. Az
érintetteknek tehát jogorvoslattal kell élniük. Ez persze nem elég. Követelni
kell a vitatott – még a kommunista időkben hozott – törvények hatályon kívül
helyezését is.
Újvidék, 2014. január 27.
Bozóki Antal
[1] Tamara Spajić: Pet prepreka na putun ka EU. 2014. január 23., 4-5.
[2] MTI Szeged: Megemlékezés a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján
[3] K-k: Majdnem kész a csúrogi emlékhely. Magyar Szó, 2013. június 24.
4., vagy o.http://www.magyarszo.com/hu/2013/kozelet/98366/Majdnem-k%C3%A9sz-a-cs%C3%BArogi-eml%C3%A9khely.htm
[4] Szabó Angéla: Adóhivatali abszurdum. http://bozokiantal.blogspot.com/ 2014. január
27. [9:21]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése