2019. március 19., kedd

“Ha Vučić nem mond le, akár útlezárásokra is sor kerülhet”

Vuk Jeremić, a Néppárt elnöke és a Szövetség Szerbiáért ellenzéki tömörülés egyik vezetője kijelentette: a legújabb események tükrében nem kizárt, hogy a nagy központi demonstrációra és a rezsim megbuktatásának fő kísérletére akár április 13. előtt is sor kerülhet.

Mint mondta, az ellenzéknek már csak két követelése van: Vučić lemondása és a normális, korrekt választási feltételek biztosítása.
Ha a rezsim ezt nem teljesíti, polgári engedetlenségre kerülhet sor.
Jeremić nem részletezte, hogy ez mit foglalhat magában, de mint lehetséges lépéseket az oktatási és egyéb intézmények munkájának beszüntetését és az útlezárásokat említette.
(danas.rs nyomán, fotó: klix.ba)

A Tara-hegységről hoztak igazgatót a horgosi vízművekbe (2.)


Atomtudós kell-e egy közvállalat élére?

Tegnap ott hagytuk abba a Tisza Menti Vízművek igazgatócseréjének a történetét, hogy a magyarkanizsai képviselő-testület a március 7-én megtartott ülésén jóváhagyta az új vállalatvezető kinevezését. A családi és egészségügyi okokra hivatkozó Vesna Markotić igazgatónő lemondott, a helyére pedig a bajina baštai illetőségű Dušan Glišić került.

Az ülésen elhangzott, hogy az összejövetel után, akit érdekel, betekintést nyerhet azokba a dokumentumokba, amelyeket a képviselők nem kaptak kézhez, vagyis elolvashatják az igazgatónő írásbeli lemondását és az adminisztratív bizottság üléséről készült jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, hogy miként vélekedtek a lemondással kapcsolatban, és milyen véleményeket fogalmaztak meg az új jelölt dokumentációjának átvizsgálása után. Eleget tett-e azoknak a követelményeknek, amelyeket egy cégvezető megválasztásakor támasztanak – a KKT ülésén külön kiemelték, hogy közművállalat esetében pontosan meghatározza a törvény, hogy milyen szakmai képzettsége kell hogy legyen a jelentkezőnek.

A képviselő-testület titkára, Rácz Major Diana az ülésen beismerte, hogy a polgármesteri hivatal részéről mulasztás történt, elfelejtették a képviselőknek megküldött anyaghoz hozzácsatolni a leköszönő igazgatónő írásos lemondását és az adminisztratív bizottság ülésén készült jegyzőkönyvet, s mindezért nagylelkűen magára vállalta a felelősséget. Szólt arról is, hogy: „Ami az illető dokumentációját illeti, ezt a képviselőknek nem szoktuk kiküldeni, ezt a bizottság tagjai szokták megtekinteni.”

Az adminisztrációs ügyek lebonyolításával foglalkozó bizottság tagjai – már előző nap – kézhez kapták az igazgatójelölt „pályázati anyagát”, amit tüzetesen át is tanulmányoztak. Miloš Kravić haladó párti házelnök a nyomatékosítás kedvéért úgy fogalmazott, hogy szálanként, papíronként, oldalanként vizsgálták át az anyagot. Gondolom, az illető életrajzát és a vállalat tevékenységére vonatkozó elképzeléseit – miként fogja majd felvirágoztatni azt a kis horgosi céget, amelynek most az élére állhatott, miféle fejlesztést irányoz elő, hogy teszi hatékonyabbá a gazdálkodást, milyen létszámmal milyen bérfejlesztést szeretne megvalósítani és hasonlók. De ezt legfeljebb csak találgathatjuk, mert az ülésen nem tartották említésre érdemesnek.    

A községi képviselők elmulasztották feltenni a kérdést, hogy az igazgatójelölt milyen egyetemi végzettséggel rendelkezik (vagy ők már tudták). Mivel nem kereshetnek atomtudóst, agysebészt, űrkutatót vagy csillagászt egy kommunális vállalat élére, az ember azt hihetné, hogy okleveles jogászt, diplomás közgazdászt vagy mérnököt csak lehetne találni a környéken, valamelyik önkormányzatunk területén, és nem okvetlenül Nyugat-Szerbiából kellene hozni. Hogy épp egyetlen ilyen munkát kereső fiatal sincs már Zentán, Szabadkán, Nagykikindán vagy Nagybecskereken, azt elég nehéz lenne elhinni.

A horgosi vízművek most leköszönt igazgatónője építészmérnök (vízépítő), ezt például onnan lehet tudni, hogy az ő életrajza nem titkos(ított), közszemlére tették az interneten, bárki elolvashatja. Megtudhatja, hogy 1999-től megbízott vezetőként irányította a céget, és 2012-től volt igazgatója a vállalatnak egészen idáig. Az sem számít államtitoknak, hogy például az újvidéki vízművek vezetője, Gvozden Perković jogász, a topolyai Komgrad élére a közgazdász Domány Dudás Dianát nevezték ki, a zentai közművállalatot Bodó József gépészmérnök irányítja – a példákat hosszan lehetne sorolni. (Egyikük sem vadgesztenye-szelídítő vagy meztelencsiga-öltöztető.) Ezek az információk nyilvánosak, nem rejtegetik véka alatt. 

Mi történt a KKT ülése óta, van-e valamilyen fejlemény az ügyben? – kérdeztem a testület két fiatal tanácsnokától, a Mostantól másként-képviselőcsoport tagjától. – A tanácsnokok közül élt-e valaki a lehetőséggel, beleolvasott-e a hiányolt dokumentumokba?

Halász Mónika: Úgy tudom, hogy ezt senki nem kérte, az emberek már nem látták értelmét, elegük volt. Én annyira felháborodtam, hogy a döntéshozatalkor nem is szavaztam. Nekem ezekhez a piszkos ügyekhez ne legyen semmi közöm, még azt se mondhassák utólag, hogy valamelyiket támogattam, vagy éppen elleneztem! Ami a képviselő-testület ülésén történt, az még egy nemet sem érdemel meg a részemről. Nem akarok ennek részese lenni.

A felszólalók meglehetősen kemény szavakat használtak: piszkos munka, machináció, nem ér a bőrük egy dinárt sem, szégyelljék magukat… A piszkos munka kifejezés többször is elhangzott, mit értsünk alatta?

Én már régóta mondogatom, hogy valamire készülnek a háttérben. Az eddigi gyakorlat, tapasztalat is ezt támasztja alá. Helyzet-feltérképezéssel, talaj-előkészítéssel kezdődnek a visszás dolgok, és amikor ezzel megvannak, akkor simán végrehajtják azt, amit akarnak. A mezőgazdaság területéről lehetne példákat említeni, már történt ilyesmi a községünkben. A horgosi vízművekkel kapcsolatban leginkább attól félek, hogy előbb-utóbb magánosítani fogják, előfordult már ilyen Szerbiában. A víz stratégiai fontosságú, érthető, ha valamelyik érdekcsoport szemet vet rá, és meg akarja kaparintani. De az a veszély is reális, hogy a cég majd belekeveredik gyanús, kétes kimenetelű ügy(let)ekbe, olyan munkálatokat végeztetnek el vele, amelyek háttere nem tiszta és nem átlátható. Jó ideje emlegetik már egy szökőkút építését Kanizsa központjában, a nagyobb befektetetések, megrendelések pedig könnyen alkalmat adhatnak a különféle visszaélésekre.

Kiderült-e valami a titokzatos új igazgatóról? Megérkezett-e már?

Dejan Pejak: Úgy tudjuk, hogy már találtak neki lakást Magyarkanizsán, ezek szerint ott fog élni. Még arról tudok beszámolni, hogy vállalatvezetőként az első intézkedése a pénzbehajtás elrendelése volt.

Még jóformán meg sem melegedett a szék alatta, máris a vízművek iránti tartozásokat követeli?

A díjbeszedők már napok óta járják a települések utcáit, olyan utasítást kaptak, hogy erélyesen lépjenek fel a fogyasztókkal szemben. Az oromi polgároktól azt hallottam, hogy előzetes értesítés, felszólítás nélkül zajlik a megfizettetés, és akár kisebb összegű tartozás esetén is a víz megvonásával riogatják az embereket. A megfizettetésnek ez a módja korábban nem volt gyakorlat Magyarkanizsa község területén, a díjbeszedés nem így működött. Az arrogáns fellépés nem kis felháborodást keltett.   

Szabó Angéla

Nemzeti alapú diszkrimináció


A haladó VMSZ részese a nemzeti alapú megkülönböztetési politikának!    

A 21. század második évtizedének végén Szerbiában még létezik nemzeti alapú megkülönböztetés. Hogyan akar ez az állam csatlakozni az Európai Unióhoz?
Az újvidéki Fellebbviteli Bíróság március 12-én megerősítette a helybeli Felső Bíróság ítéletét a Vajdasági Magyar Diákszövetségnek (VaMaDiSZ) az Újvidéki Tudományegyetem Jogtudományi Kara elleni újabb bírósági perben. Így, „másodszorra is be lett bizonyítva az a súlyos vád, miszerint a Jogtudományi Kar szándékosan tett lépéseket, amelyekkel nemzeti alapú diszkriminációt követet el”. A bírósági ítélet  "megtiltja a jogi karnak, hogy a jövőben erre újra sor kerüljön".[1]

A VaMaDiSZ és a jogi kar pereskedése valójában 2015. december 2. óta tart, amikor a Diákszövetség nyelvi diszkrimináció miatt perelte a Jogi Kart az újvidéki Felső Bíróságon, mivel „nem tette lehetővé a magyar ajkú diákok számára, hogy az anyanyelvükön felvételizzenek”.[2]
A második perre 2018 júniusában azért került sor, mert a jogi kar – a hatályos jogszabályokkal és az előző per jogerős ítéletével ellentétben – „szerb nyelvvizsgára kötelezte az intézménybe felvételiző diákokat”. „Ekkor egy magyar diák sem felvételizett a karra”.[3]
A történet azonban visszanyúlik még 2011-re, ameddig „minden rendben volt, hiszen a magyar jelentkezők minden évben megkapták a felvételi vizsga kérdéseit anyanyelvből és irodalomból”. Abban az évben azonban „egy technikai hiba miatt kiszivárogtak a megoldások”. Így, 2012-ben a jogi karon már „szerb nyelvről fordították a magyar ajkú jelentkezőknek a szerb irodalomra és történelemre vonatkozó kérdéseket”. A következő évben pedig már mindenki „szerb irodalomtörténetből, valamint alkotmány- és polgárjogból felvételizett, kizárólag szerb nyelven”.[4]  

 

Jogtudományi Kar – felirat szerb nyelven és cirill betűvel, valamint angol nyelven.
Hol vannak a nemzeti kisebbségi nyelvű feliratok?

A VaMaDiSZ most már két bírósági pert is nyert a jogi kar ellen. Ezzel azonban a karon a következő tanévtől tanulni szándékozó magyar diákok problémája közel sem oldódott meg. Kérdés ugyanis, hogy milyen lépésre szánja el magát a jogi kar vezetősége, mivel az első ítélet után is talált „kiskaput” a jogszabályok kijátszására.
– Nem tudjuk, hogy a jogi kar mit lép majd, hogyan reagál erre az új ítéletre. Amikor tavaly elértük, hogy magyar nyelvű felvételit szervezzenek, akkor is előálltak valamivel, találtak kibúvót (a jogi kar B2-es szerb nyelvtudást követelt a jövendőbeli hallgatóktól – B. A.) és emiatt került sor az újabb perre – nyilatkozta Sóti Atilla a diákszövetség elnöke.[5]   
Megdöbbentő, hogy mindez éppen a jogi karon történik, amelynek – egyebek között az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok valamint a jogszabályok tiszteletben tartására való oktatás lenne az egyik fő feladta.  Azon a karon, amelyen magyar nyelvi lektorátus is létezett, és amelyen számos neves magyar jogászprofesszor is tanított. A radikális/haladó-szocialista erők hatalomra kerülésével azonban annyira megváltoztak a körülmények, hogy most már bírósági ítélet is kimondja: Itt bizony „nemzeti alapú diszkrimináció történt”.
Egyesek arra is felfigyeltek, és ez a jogi karon uralkodó állapotokat is illusztrálja, hogy „még 2016 elején kitűzte a magyar szabadságharcra rátörő szerbek zászlaját, noha akkor még nem is döntött róla a Tartományi Képviselőház”.[6]

Az eset külön furcsasága, hogy a hatalom gyakorlásában részes a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ is (amit még Vučić Magyarjai Szövetségnek is neveznek). A pártnak, Nyilas Mihály személyében, Tartományi Kormányalelnöke, oktatási, jogalkotási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkára, Vicsek Annamária személyében pedig oktatási államtitkára van a szerb kormányban.
A VMSZ-nek az lenne a kötelessége, hogy biztosítsa magyar közösség – ideértve a magyar egyetemi hallgatók – jogainak érvényesülését is, csak sajnos nem teszi. Mivel a párt nem tudott érvényt szerezni a hatályos törvények és a nemzetközi jog rendelkezései tiszteletben tartásának, részese lett a nemzeti alapú megkülönböztetési politikának!    

 BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. március 19.


[1] L.M.: „Nemzeti alapú diszkrimináció történt”. Magyar Szó, 2019. március 13. 7.
Lásd még: Elítélték a Jogi Kart a magyar diákok diszkriminációjáért
https://szabadmagyarszo.com/2019/03/12/eliteltek-a-jogi-kart-a-magyar-diakok-diszkriminaciojaert/, 2019. március 12. [12:58]; U.Z.: Jogerős: Az újvidéki Jogtudományi Kar diszkriminálta a magyar diákokat!
http://delhir.info/2019/03/12/jogeros-az-ujvideki-jogtudomanyi-kar-diszkriminalta-a-magyar-diakokat/, 2019. március 12., , és R. D.: Prijemni na srpskom nije obavezan [A szerb nyelvű felvételi nem kötelező]. Danas, 2019. március 13. 22.
[2] Uo.
[3] SzaB: Egy győzelem előtörténete. Magyar Szó, 2019. március 16. 13.
[4] Uo.
[5] Lásd L.M. írását az 1-es jegyzetben.
[6] Lásd U.Z. írását az 1-es jegyzetben.