2017. április 19., szerda

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY




a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről
Az Európai Parlament,
Részlet
Emberi jogok
19.  kiemeli, hogy létrejött az emberi jogok nemzetközi jogának betartásához szükséges jogszabályi és intézményi keret; hangsúlyozza, hogy az egész országra kiterjedő következetes végrehajtásra van szükség; megállapítja, hogy a veszélyeztetett csoportokhoz tartozó személyek, többek között a romák, a fogyatékossággal élő személyek, a HIV/AIDS-betegek és az LMBTI-személyek, migránsok és menedékkérők, valamint etnikai kisebbségek helyzetének javításához hosszú távú, kitartó erőfeszítésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy a szerb hatóságoknak, valamint minden politikai pártnak és közéleti szereplőnek elő kell segíteniük a tolerancia és befogadás légkörének kialakítását Szerbiában; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák az elfogadott megkülönböztetésellenes, különösen a gyűlölet-bűncselekményekhez kapcsolódó jogszabályok megfelelő végrehajtását; aggodalmát fejezi ki a háború polgári áldozatainak jogairól szóló jogszabály miatt, amely kizárja a konfliktusok során erőszakot elszenvedett áldozatok több csoportját, és felszólítja a hatóságokat a jogszabály felülvizsgálatára;

20.  ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a véleménynyilvánítás szabadságának és a média öncenzúrájának javítása érdekében, amely jelenség egyre rosszabbodik; hangsúlyozza, hogy az újságírókkal szemben alkalmazott politikai beavatkozás, fenyegetések, erőszak és megfélemlítés, többek között fizikai támadások, szóbeli és írott fenyegetések, valamint a tulajdont érintő támadások továbbra is aggodalomra adnak okot; felszólítja a hatóságokat, hogy nyilvánosan és egyértelműen ítéljenek el minden támadást, hogy biztosítsanak elegendő forrást az újságírók és médiaorgánumok elleni összes támadás proaktívabb kivizsgálásához, és mielőbb állítsák bíróság elé az elkövetőket; aggodalmának ad hangot, amiért a kritikus hangot megütő médiaorgánumok és újságírók ellen aránytalanul sok polgári rágalmazási perre és lejárató kampányra kerül sor, továbbá aggódik a rágalmazásokra vonatkozó bírósági határozatoknak a média szabadságára gyakorolt hatása miatt; felhív a médiatörvények teljes körű végrehajtására; üdvözli az együttműködésről és az újságírók védelméről szóló, az ügyészek, a rendőrség, az újságírók és a médiaegyesületek között létrejött megállapodást, és várakozással tekint végrehajtása elé; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságra van szükség a médiaorgánumok tulajdonjoga és a média finanszírozása terén; ösztönzi a kormányt, hogy garantálja mindkét közszolgálati médiaszervezet függetlenségét és pénzügyi fenntarthatóságát, a kisebbségi nyelvű médiatartalmak pénzügyi életképességét és a közszolgálati műsorszolgáltatók szerepének növelését e téren;

21.  aggodalommal tölti el, hogy a hirdetési törvényt 2015-ben megfelelő nyilvános konzultáció nélkül fogadták el, fontod rendelkezéseket szüntetve meg, mint például az állami hatóságok hirdetéseinek tilalmához és a választási kampányokon kívüli politikai hirdetésekhez kötődő rendelkezéseket;

22.  helyteleníti az IPA alapok használatának követelményeit, amelyek szerint a civil társadalmi szervezeteknek partnerségre kell lépniük az állammal ahhoz, hogy pályázatuk sikeres lehessen;

23.  elítéli a kormány és a kormány által irányított média civil társadalmi szervezetekre irányuló negatív kampányát; aggodalommal tölti el, hogy a kormány fiktív civil társadalmi szervezeti intézményeket hoz létre a független civil társadalmi szervezetekkel szemben; elfogadhatatlannak találja, hogy a civil társadalmi szervezeteknek partnerségre kell lépniük a kormánnyal ahhoz, hogy sikeresen pályázzanak az IPA finanszírozására;

A kisebbségek tiszteletben tartása és védelme
24.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogai – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele; üdvözli a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását, amelyet most működőképesebbé kell tenni; felhív a cselekvési terv és melléklete teljes körű, átfogó és átlátható módon történő végrehajtására, minden oldal építő jellegű részvételével; ismételten felhívja Szerbiát, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok egész országban történő következetes végrehajtását, külön figyelmet fordítva a nemzeti kisebbségekkel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmódra, többek között az oktatással, a nyelvhasználattal, az igazságszolgáltatás területén való megfelelő képviselettel, a közigazgatással, a nemzeti parlamenttel és a helyi és regionális testületekkel, valamint a média és az egyházi szertartások kisebbségi nyelveken való hozzáférhetőségével kapcsolatban is; üdvözli a szerb mint nem anyanyelv tantárgyra vonatkozó új oktatási szabványok elfogadását és az iskolai tankönyvek kisebbségi nyelvekre történő lefordításában elért eredményeket, és bátorítja a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák e folyamatok fenntarthatóságát; felkéri Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést;

25.  megállapítja, hogy a Vajdaság soknemzetiségű, multikulturális és felekezeti sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; kiemeli, hogy a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára, és hogy az etnikumok közötti kapcsolat továbbra is jó; hangsúlyozza, hogy nem szabad gyengíteni a Vajdaság önállóságát, és hogy a Vajdaság erőforrásairól szóló törvényt az alkotmány által előírt módon, további késedelem nélkül el kell fogadni; üdvözli, hogy a szerbiai Újvidék (Novi Sad) teljesítményét, hogy Európa Kulturális Fővárosává választottak a 2021-es évre;

26.  tudomásul veszi a romák társadalmi befogadására vonatkozó, a 2016 és 2025 közötti időszakra szóló új stratégia elfogadását, amely kiterjed az oktatásra, az egészségügyre, a lakhatásra, a foglalkoztatásra, a szociális védelemre, a megkülönböztetésmentességre, valamint a nemek közötti egyenlőségre; felhív az új romaintegrációs stratégia teljes körű és gyors végrehajtására – mivel a romák alkotják Szerbia leggyengébb, legmarginalizáltabb és leginkább diszkriminált csoportját –, a cselekvési terv sürgős elfogadására, valamint a cselekvési terv végrehajtásának koordinálását végző szerv létrehozására; elítéli az engedély nélküli roma telepek hatóságok általi, értesítés és alternatív elhelyezés felajánlása nélküli lerombolását; rendkívül aggasztónak tartja, hogy a roma személyek számára nem állítanak ki személyes iratokat, ami korlátozza alapvető jogaikat; véleménye szerint mindez oda vezet, hogy a szerbiai romák nagy százalékban kérnek menedéket az Unióban;




2017. április 18., kedd

Kettő helyett dolgozok, annyit érek, mint másik három, egyedül képezem a létszámot, de tömeges gyülekezetnek is megfelelek.
Aleksandar Baljak 

Ki jár jól a magyarországi támogatással?



Gondolatok a szabadkai tömeges szerződéskötés kapcsán

A szabadkai Sportcsarnokban, a Prosperitati Alapítvány harmadik pályázati körének a lezárásaként, 3734 pályázó írta alá a támogatásról szóló szerződéseket, összesen 2,3 milliárd dinár összértékben.[1]
A magyar kormány összességében 65 milliárd forintot szánt a vajdasági fejlesztésekre. Ebből 5 milliárdot a Prosperitati Alapítvány működési költségeire. Ebből az összegből pénzelték a szerződések aláírásának szabadkai költségeit is.[2] 

A magyarországi támogatás összege tehát 60 milliárd forint. A támogatások után 20%, vagyis 12 milliárd forint forgalmi adó „egyenesen a szerbiai költségvetésben landol”.[3] Forgalmi adó címén, eszköz- és ingatlan vásárlásnál, Szerbia „további 20%-hoz jut”.[4] Mivel a vásárolt eszközök és ingatlanok – a legtöbb esetben termőföld – értéke meghaladja a támogatási összeget, természetesen a különbözet után is forgalmi adót kell fizetni.
A szerbiai költségvetésbe a magyarországi támogatásból legalább 24 milliárd (!) forint kerül befizetésre.  Ehhez hozzá kell adni az 5 milliárd forintot is, amit a Prosperitati Alapítvány költ el. Mindent összevetve, a magyarországi támogatás csaknem fele „a szerb államot (és nem a vajdasági magyarokat – B. A.) gazdagítja”.[5]
A szerződések alapján kifizetésre kerülő összegből „413 permetezőt, 560 traktort, 470 vetőgépet, 267 pótkocsit, 18 kombájnt, 109 bálázót, 340 tárcsát, 124 másfajta pótkocsit, 233 boronát és 275 ekét vásároltak önök, többek között” – mondta el Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szabadkán.[6]

Lássuk azonban, lehet-e a támogatásból például traktort, vagy pótkocsit vásárolni?
A használt Belarus MTZ 820-as traktort 1 363 500,00 dinárért árulják a kereskedők. Ebből 272 700,00 dinár a forgalmi adó. (Az eladó a saját bevallása szerint minden traktoron 1000 eurót keres, mivel ennyivel megnövelte az árat.) Ez azt jelenti, hogy a támogatottnak – amennyiben 800 000,00 dinár támogatást kapott –  további 563 500,00 dinárt a saját zsebéből kell kifizetnie. Feltéve, ha van neki miből. Az sem mellékes, hogy a használt traktorral nem jár szavatosság és javítási szolgáltatásokat sem vállal az eladó. Magyarán: zsákbamacskát vásárol. De – egy kis rosszmájúsággal – azt is lehetne mondani, hogy egy halom ócskavasat.
Ha viszont a gazda új traktort szeretne vásárolni, a legolcsóbb, alap-felszerelésű Mahindra márkájú traktor is (450 DI, 30,90 kw), a forgalmi adóval együtt 10 490 euró.
A már említett (legegyszerűbb felszerelésű) új MTZ 82.1 (81ks/60kw) kiskereskedelmi ára 17 075 euró. Ennek a forgalmi adója 3 415 euró. A traktor ára tehát 20 990 euró, amiből 500 euró „engedményt” ad a forgalmazó. Az új traktorért tehát 20 490 eurót kell legombolni. Ez azt jelenti, hogy a (mintegy 6 500 euró támogatásban részesült) vásárlónak még 14 ezer eurót kell hozzátenni a támogatás összegéhez, ha új traktort szándékozik vásárolni.
Kedvező körülmény, hogy a kereskedelmi vállalat 36 hónapos kamatmentes kölcsönt kínál a vásárlónak.  Nagy kérdés azonban, a vásárló három év alatt képes lesz-e visszafizetni a 14 ezer eurós kölcsönt?
Az egyik „nyertes” – ahogyan Pásztor István nevezte a támogatásban részesülteket –, aki egyébként pótkocsit vásárolna, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „most is alig tudta összekaparni a szükséges húsz százalékos önrészt”.[7]
– Sokat segítene, ha az önrészt később kellene kifizetni, amikor a megvásárolt eszközből vagy a földből már haszon is származik. A pótkocsi egyébként 750 ezer dinárba kerül. Ez, mellékesen, túlságosan magas ár. Azt vettem észre, hogy többen is megemelték az árakat, amióta van a Prosperitati. Egy ilyen pótkocsi korábban 500 ezer dinárba került. Olyan eladónál is jártam, ahol most 950 ezer dinárt kérnek ugyanezért a pótkocsiért – mondta az egyik pályázó.[8]  
    

Az anyaország támogatására a délvidéki/vajdasági magyaroknak szükségük van, hogy a szülőföldjükön tudjanak maradni. Az eddig tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a támogatás módja nem lett se jól átgondolva, se megszervezve. Miért nem lehetett például létrehozni egy anyaországi alapítású vállalatot, amelyen keresztül a támogatottak – áremelés nélkül –vásárolták volna meg a szükséges eszközöket?  Azt is lehetővé kellett volna tenni az érdekeltek számára, hogy a hiányzó összegre hosszabb távú kamatmentes kölcsönt, vagy éppen mezőgazdasági gépet kapjanak  
Olyan benyomás alakult ki, hogy a támogatottak teljesen magukra vannak hagyva a támogatási összeg felhasználásakor. Mi lesz azokkal, akik végül nem tudják biztosítani a szükséges önrészt, esetleg ez miatt még jobban elszegényednek? 
A szerződések aláírása sem volt „hivatásosan megszervezve”. Vannak olyan vélemények is, hogy rendezvény „teljes káoszba fulladt”[9] – a „vendégek” másfél órás késése, ami már önmagában is megalázó, a szerződések aláírásának rossz megszervezése, stb. miatt.
Egyáltalán mennyibe került, hogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, Jadranka Joksimović, a szerb kormány tárca nélküli minisztere és Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondhassák a (többnyire érdekelten) „dumát” – ahogyan az egyik részvevő fogalmazott. (Joksimović, aki korábban a szélsőséges „Velika Srbija”, vagyis „Nagy Szerbia” című lapot szerkesztette, még a Szerb Radikális Párt tagjaként,  „ígéretet tett arra is, hogy Szerbia fejleszteni fogja az észak-bácskai és az észak-bánáti régiót”.[10] Ha addigra marad még valaki az ott élők közül.) 
Nem lehetett volna a szerződések aláírását ésszerűbben, egyszerűbben és olcsóbban a Prosperitati irodákban megoldani? Mennyi felesleges költséget okoztak a szervezők a 139 településről[11] odarendelt pályázónak a Szabadkára utazás által? A szervezőknek – úgy látszik – mindegy: nem a saját pénzüket költik.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. április 17.


[1] S. P.: Nagyszabású szerződéskötés Szabadkán. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/63277-2017-04-13-21-00-30, 2017. április 13. [22:51]  
[4] Uo.
[5] Uo. Lásd még Basiyt Gréte: Ki jár jól az 50 milliárdból? Családi Kör, 2017. március 30 16-17.
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] P. E.: „A bizalom és a boldogulás fordulópontja”. Magyar Szó, 2017. április 14. 4.
[8] Uo.
[9] Lásd a 2-es alatti írásban.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd az 7-es alatti írásban, 1.

2017. április 16., vasárnap

(Más) napló 76.


„Türelmetlen tüntetők”?

Kisebbségjogi témák

Április 7.
Háromnyelvű pecsétek
– Zombor városban három nyelv számít hivatalosnak, a szerb, a magyar és a horvát. Elvileg mindhárom nyelven lehet hivatalos ügyeket rendezni, szóban, írásban egyaránt. A gyakorlatban a hivatalok, közvállalatok zömmel szerbül és cirill írásmóddal kommunikálnak. Nagy ritkán, a legutóbb tavaly karácson és újév előtt, a városvezetés megpróbálkozott egy magyar szövegű üdvözlettel, amelynek a két sorába sikerült több hibát is ejteni, elírást is, tartalmit is. A közigazgatásban tartottak magyar nyelven tanfolyamot, de az ügyintézés során csak kevesen nyújtottak be magyar vagy horvát nyelvű beadványt, vagy kérnek anyanyelvüknek megfelelő igazolást és egyéb okmányt.
A városi közigazgatás most igyekszik eleget tenni a kisebbségi nyelvhasználat formai követelményeinek. A városi tanács a minap ugyanis javaslatot tett az Energana, a Prostor és a Vodokanal kommunális közvállalatok alapító okmányaik módosítására. A módosítás lényege, hogy az alapító okiratokban három nyelven tüntessék föl a vállalat hivatalos elnevezését, gondolom, szerbül, magyarul és horvátul, miként a közvállalatok elnevezésének rövidítését, és foglalják az okiratba, hogy a vállalatok háromnyelvű bélyegzőket használnak gazdálkodásuk során. Arról egyelőre nincs hír, hogy miként hangzik majd magyarul az Energana, a Prostor és a Vodokanal elnevezése – írja a Magyar Szó.[1]
Zomborban 2016. szeptember 1-jével megszűnt a községi fordítószolgálat. A képviselő-testület 2016. december 5-i ülésén elvetette a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) azt az indítványát (is), hogy állítsák vissza az önkormányzat fordítószolgálatát, mivel az alkalmazotti létszámcsökkentés következtében magyar fordító nélkül maradt Zombor közigazgatása. E szolgálat híján a nyelvhasználati jog gyakorlása hiúsul meg – hangzott el a párt sajtótájékoztatóján.[2]
Ugyancsak ezzel a dátummal a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban végrehatott „ésszerűsítés” során a 41 alkalmazott közül tízen felmondólevelet kaptak, kivétel nélkül a falusi könyvtárakban. Velük szemben a tisztviselők és a segédszemélyzet a helyén maradt.[3]   Gyakorlatilag a falusi könyvtárosok közül csak azok nem kaptak felmondást, akik 25 évnél régebben vannak alkalmazásban, és védi őket a kollektív szerződés.[4] A menesztettek fele magyar nemzetiségű.[5] A könyvtárak nyitva tartását heti két napra korlátozták.[6] 
Zombor városban egyetlen magyar kisdiák sem indult 2016-ban első osztályba. Ilyen korábban még sohasem fordult elő a vajdasági város iskolatörténelmében. A város területéhez tartozó intézményekben 2016 őszén mintegy 700 első osztályos kezdte el az általános iskolát, a szám majdnem megegyezik a 2015. évivel. Példátlan azonban, hogy nincs magyar nyelven tanuló kisdiák. A közigazgatásilag Zombor város fennhatósága alá tartozó falvakban azonban még vannak magyar diá­kok: Doroszlón 6, Bácsgyulafalván 7, Bezdánban 9, Nemesmiliticsen 10 magyar elsős kezdte meg a tanévet.[7]
Zomborban a Szerb Haladó Párt (SNS) van hatalmon, amelyiknek a koalíciós partnere a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ).
Most három közvállalat pecsétjének magyar és horvát nyelven való felírásával javulni fog a két kisebbségi közösség helyzete?

Április 8.

„Türelmetlen tüntetők”?

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) megszerezte az egyetlen magyar nyelven megjelenő napilap alapítói jogait. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a lap teljesen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai befolyása alá került.
Nem kell ezért csodálkozni, hogy a lap április 8-i vezércikke a „Türelmetlen tüntetők” címet kapta.[8] 
– Meggyőződésem, hogyha bármelyik esélyesnek vélt (egy, kettő, esetleg három) ellenzéki jelölt nyert volna a vasárnapi elnökválasztáson, most nem vonulnának százak vagy ezrek a városok utcáin, tiltakozva amiatt, hogy „ellopták” a szavazatokat. Ebből arra is következtethetünk, hogy nem ártatlan az ellenzék a demonstrációk serkentésében, persze külföldiek ügyködése sem zárható ki a szervezkedésben. Igencsak visszájára fordított dolognak tűnik azonban a diktatúra ellen tiltakozni épp egy demokratikus választás alkalmával, még ha a tisztaságában ezúttal is – miként bármikor eddig – lehet okuk kételkedni a veszteseknek. Joguk viszont nincs semmibe venni a választás eredményét, amikor azt a külföld is elfogadta és elismerte – írja Fodor István a cikk szerzője a Szerb Haladó Párt (SNS) és a VMSZ koalíciós szerződésének függvényében.

Fotó: Fonet

Lehetne ezt az írást most boncolgat, elemezgetni, csak éppen nem érdemes. Már maga címe is vitatható.
Teljesen természetes, hogy a – túlnyomó többségükben – fiatal tüntetők elégedetlenek a társadalmi helyzetükkel, „türelmetlenek” a beígért „javulás” és reformok elmaradása, a választási szabálytalanságok miatt, mert most már egy személy kezében összpontosult a hatalom – a köztársasági elnöki és a miniszterelnöki tisztség, a SNS elnökének és a biztonsági szolgálatok irányítójának posztja. Vagy ez még nem egyszemélyes uralom?
Vagy talán azért legyenek türelmesek, mert külföldön a cukrászdai kiszolgáló többet keres, mint Szerbiában az általános iskolai tanár?
Vagy azért ne vonjuk kétségbe a választás eredményét, mert „azt a külföld is elfogadta és elismerte”. Badarság. A választások hivatalos eredményét – a számos szabálytalanság miatt – még két hét után sem hirdették ki hivatalosan, miközben a törvényes a határidő már régen lejárt.
A cikkíró maga is tisztában lehet azzal, hogy téves úton jár, mivel elismeri, hogy „nem tűnnek indokolatlannak a követelések”. – Sokkal érthetőbb a tiltakozás, amikor arról beszélnek az egyetemistatüntetők, hogy elegük volt a szegénységből, és nem látnak jövőt az országban. Mert valóban: az „elprivatizált” és elkótyavetyélt vagyon, a tönkretett cégek keveseket milliárdossá tettek, a tömegeket pedig elszegényítették; az igazságszolgáltatás korántsem áll a helyzet magaslatán, a bűnözés viszont dívik, együtt a korrupcióval; nagy a munkanélküliség, alacsonyak a bérek és nagy a szegénység – írja Fodor. És akkor a fiatalok ne legyenek „türelmetlenek”?
A Magyar Szó azonban nem állhat a „türelmetlen tüntetők” sorába, mert akkor mi lesz a SNS– VMSZ koalícióval, a párt vezetőivel és a lap főszerkesztőjével és társaival?

Április 9.
AV, AV, AV
Újvidéken az este folytatódtak a tüntetések „a diktatúra és a rendszer ellen”. Az elégedetlenek sora hosszabb és tömegesebb, mint korábban. AV, AV, AV – hallatszott (egyebek mellett) a tiltakozó tömegből. Az egyik – magyar nyelvű – feliraton ez állt: „Jogokat! Kultúrát! Független médiát”!


– A hatalom azt várja, hogy elfáradjunk. De mi nem fogunk elfáradni. Az életünket az ő mértékükre szabták. Azt mondják, hogy mi az erőszak miatt vagyunk itt, igen, de az miatt az erőszak miatt, amit ellenünk alkalmaznak. Azért vagyunk itt, hogy ezt az erőszakot megszüntessük, és ez csak akkor sikerülhet, ha együtt vagyunk. Nem szabad megengednünk, hogy a fáradtság erőt vegyen rajtunk – mondta Lazar a szervezők nevében.[9]
Az alapvető kérdés, kitartanak-e követeléseik mellett a fiatalok? Lesz-e eredménye a tüntetéseknek?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. április 16.


[1] Háromnyelvű pecsétek: Magyar Szó, 2017. április 7. 6.
[3] JJ: Bezárnak a falusi könyvtárak. Magyar Szó, 2016. szeptember 3. 7.
[5] Gradska biblioteka „Karlo Bijelicki”: Reagovanje uprave Gradske biblioteke „Karlo Bijelicki” na javne optužbe u medijima, koje čini politička stranka Demokratska zajednica vojvođanskig Mađara [A Bieliczky Károly Városi Könyvtár reagálása a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének a mediában megjelent nyilvános vádjaira]. 502/16 sz., 2016. szeptember 9.
[6] JJ: A kerényiek visszakövetelik a könyvtárukat. Magyar Szó, 2016. szeptember 13. 5.
[7] Tót Péter: Először nincs magyar diák Zomborban. http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=14663, 2016. szeptember 3., és JJ: Egyetlen magyar elsős sem lesz a városban. Magyar Szó, 2016. április 27. 7.
[8] Fodor István: Törelemetlen tüntetők.  Magyar Szó, 2017. április 8. 1., vagy 2017. április 8. [11:07] >> 2017. április 9. [19:06]
[9] G. Nonin. Novi Sad: Nećemo se umoriti! [Újvidék: Nem fogunk elfáradni!] Danas, 2017. április 10. 4.

Magyarország újabb történelmi esélyt szalaszt el: Az EU-csatlakozás oltárán feláldozzák a délvidéki magyarságot

szijjarto vucic 03 kiemelt











 A szerbiai emberi jogi helyzetről készült uniós jelentés rózsaszín képet festő megállapításaival szemben Bozóki Antal nemzetközi jogász árnyékjelentéséből kiderül: a délvidéki magyarok jogait rendszeresen semmibe veszik, és az ország EU-csatlakozási tárgyalásai az utolsó esélyt jelenthetik ennek megváltoztatására. 
Szijjártó Péternek aligha nyeri majd el tetszését a dokumentum. A külügyminiszter ugyanis épp három héttel ezelőtt ígérte meg a szerbeknek, hogy "nem fogják megengedni, hogy bárki kikoktassa" őket a kisebbségi jogok ügyében.

2017. április 7-én Budapesten dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat közös rendezvényén bemutatták Bozóki Antal újvidéki magyar jogász (a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tagja) az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament Szerbiáról szóló jelentéseiről készített, kötetbe foglalt magyar árnyékjelentését, amely tényekre és bizonyítékokra alapozva szembesít a délvidéki magyarok sanyarú valós helyzetével.
Az Európai Parlament idén májusban dönt a szerbiai jelentésről.
A szervezők szerint a könyvbemutató célja "a valóság bemutatása volt a hivatalos jelentések által festett rózsaszín képpel szemben az EU-csatlakozási folyamat oltárán egyre inkább végveszélybe kerülő délvidéki magyarság helyzetével kapcsolatban".
Fontosnak tartják, hogy figyelmeztessenek: a csatlakozási tárgyalások során "kemény feltételeket kell szabni Szerbiának" a délvidéki magyarság egyéni és közösségi jogainak magas szintű biztosítása érdekében.
A rendezvényen dr. Morvai Krisztina mellett Tari István óbecsei költő, Bozóki Antal jogász, az újvidéki Árgus Egyesület elnöke, Rácz Szabó László, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője elemezték a délvidéki magyarság helyzetével, jogaival és az önrendelkezéshez vezető úttal kapcsolatos kérdéseket.
Dr. Morvai Krisztina kiemelte, hogy a délvidéki magyarokat saját adójukból nyomják el,
és Szerbia EU-csatlakozásának feltétele kell legyen, hogy biztosítsák a a mintegy háromszázezer fős magyar közösség teljes körű nemzeti önrendelkezését, területi autonómiáját, jogegyenlőségét és nyelv használatát.
Tari István végigtekintette a délvidéki magyarság történelmének fordulópontjait, és méltatta a kötet szerzőjét alapossága és munkásságának hiánypótló jellege miatt.
Bozóki Antal szerint kiemelt probléma Délvidéken a magas munkanélküliség, a szegénység, valamint riasztó mértékű a népességfogyás, amely a magyarlakta területeken a legnagyobb arányú,
továbbá a jogérvényesülés szintje alacsony. Szerinte minden évben helyzetjelentést kellene készíteni az elcsatolt sorban élő magyarokról.  Rácz Szabó László arra mutatott rá, hogy a jelenlegi válságos helyzet a politika bűneiből is fakad, és hiába biztosítanak a nemzetiségek számára egyes jogokat a szerb törvények, azokat jellemzően nem tartják be. A délvidéki politikus sokkal keményebb fellépést szorgalmazott a magyar kormány irányából.
Erre azonban aligha lehet számítani. Három héttel ezelőtt Szijjártó Péter külügyminiszter Alekszandar Vucsics, azóta megválasztott szerb elnök kampányrednezvényén éppen arról biztosította Szerbiát, hogy a magyar kormány "soha nem fogja hagyni", hogy "Önöket bárki kioktassa a kisebbségi jogok vonatkozásában”
Dr. Gaudi-Nagy Tamás kiemelte, hogy az önfeladás zsákutcába vezet, az ellenállás jogával élni kell, és a délvidéki magyarok egyéni, és közösségi jogainak garantálásáig
vétózni kell a szerb EU-csatlakozást, mert az önrendelkezés kivívására most történelmi esély kínálkozik, amelyet elszalasztani nem szabad. 
A jelentésből angol nyelvű rövid összefoglaló készül, amelyet a döntéshozók megkapnakDr. Morvai Krisztina és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. április 20-23. között jogi monitorozó-körútra indul a Délvidékre.
 
Balogh Gábor - alfahir.hu
https://kuruc.info/r/3/171689/,]: