2017. június 25., vasárnap

Hat éve szűnt meg a vajdasági magyarság napilapjának közszolgálati jellege

Június 24-ét ezennel ünnepélyesen a vajdasági magyar szabad újságírás emléknapjává nyilvánítjuk

<span class="entry-title-primary">Hat éve szűnt meg a vajdasági magyarság napilapjának közszolgálati jellege</span> <span class="entry-subtitle">Június 24-ét ezennel ünnepélyesen a vajdasági magyar szabad újságírás emléknapjává nyilvánítjuk</span>

Ha valami véget ért, akkor már csak emléknapról beszélhetünk. Márpedig a vajdasági magyarság közéleti napilapját a pártállami időket megszégyenítő módon kivégezték 2011-ben, a nyárelőn: június 23-án részben koholt vádak alapján, részben pedig bagatell apróságokra hivatkozva, s azokat súlyos vétségként fölnagyítva, leváltották a Magyar Szó addigi főszerkesztőjét, Pressburger Csabát, június 24-én pedig megjelent az általa szerkesztett utolsó lapszám, amely fejlécében ezt a megjelölést viselte: „A közéleti napilap utolsó száma”. Eltelt időközben hat esztendő, s bár a remény továbbra is él, hogy a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjának lesznek még az újság történelméhez, hagyományaihoz méltó, valóban közéleti számai is, időközben valahogy egy ilyen sem jelent meg. A Magyar Szó impresszumában 2011. június 25-e óta Varjú Márta neve szerepel főszerkesztőként, s az általa jelzett időszakot immár méltán mondhatjuk a lap lezüllesztésének, dilettáns pártközlönnyé való alakításának. Az a nyomtatvány, ami ma Magyar Szó néven még mindig megjelenik, se nem objektív, se nem közéleti, se nem közszolgálati, se nem tájékoztató – se nem újság; a szó eredeti jelentésében meg pláne nem az.
Hiába tüntettek a lap munkatársai a Magyar Nemzeti Tanács épülete előtt a sorsdöntő napon, hiába álltak ki a szószékről némely tanácsnokok a lap és annak főszerkesztője mellett, mindez csak egy előre eltervezett bohózat szépen végigjátszott mellékzöngéje volt. A döntést, az ítéletet már jó előre meghozták. Aznap nem volt más a feladat, minthogy ezt valahogy – akárhogyan is! – törvényesítsék, hitelesítsék. Átverjék a rendszeren…
Mintha a pulpitusról már a tárgyalás elején is az ítéletet olvasták volna fel a vádirat vagy a vallomás helyett. Láttunk már ilyet, ugye…
Az ítélet pedig, amelyet meghoztak még a tárgyalás megkezdése, a tanúvallomások meghallgatása előtt, már jóval korábban jogerőre emelkedett. Már csak bábok és bohócok kellettek hozzá, hogy végigjátsszák az egészet. Majd Varjú Márta már másnap megkezdte a tisztogatásait… A függöny tehát leereszkedett! És azóta sem akad senki, aki fölhúzhatná, a színjátéknak vége, vagyis a rendszer irányítói ma már a látszatra sem adnak, minden mindegy nekik, csak a hatalmi dölyf működtet itt mindent…
A Magyar Szóból időközben eltávolított és kirúgott egykori munkatársak:
Bajtai Kornél, Bence Erika, Berényi Emőke, Káich Katalin, Kocsis Árpád, Kókai Péter, Kontra Ferenc, Kószó Attila, Kozma Rita, Kulhanek Edina, Mihájlovits Klára, Molnár Edvárd, Nagy Brigitta, Pakai Endre, Pressburger Csaba, Purger Tibor (25 év után önként távozott kollégáinak eltávolítása miatt — A szerk. megj.), Szabó Anikó, Szabó Palócz Attila, Szecsei Szabolcs, Tómó Margaréta, Török Arnold, Vadócz Márk, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina.
Vannak a névsorban újságírók és szerkesztők, akik főállásban, munkaviszonyban dolgoztak a lapnál, és vannak külsős munkatársak is, akik különböző rovatok és sorozatok rendszeres bedolgozói voltak, s ezzel is jelentősen hozzájárultak a lap korábban megbecsült arculatának kialakításához és fenntartásához (ezek belső munkaszervezési dolgok, úgymond részletkérdések, hiszen az olvasónak nem feltétlenül kell tudnia, hogy ki dolgozik főállásban és ki külsősként a lapnál mindazok közül, akiknek a nevét végül a kinyomtatott újságban látja…). S vannak aztán a névsorban olyanok is, akiket brutális módon kirúgtak, sarokba szorítva és sárba tiporva, megélhetési és egzisztenciális, önfenntartási válságba sodorva; meg vannak, akiknek a meghatározott idejű munkaszerződését egyszerűen csak nem hosszabbították meg; s persze olyanok is, akiknek a munkavégzését, a lapoon belüli helyzetét annyira ellehetetlenítették (írásaikat nem közölték, megalázták vagy szándékosan túlterhelték őket), hogy ezzel vették rá arra őket, hogy ők maguk mondjanak fel, távozzanak a laptól és keressenek maguknak máshol másfajta állást.
A közös azonban mindannyiukban, hogy egyikük kirúgását, eltávolítását, elnémítását és (nyilvános) megaláztatását, meghurcoltatását sem tudta elfogadható, de még csak értékelhető érvekkel sem alátámasztani a lapvezetés.

A közéleti napilap utolsó számának címoldala
A második oldalon külpolitikai tudósítások jelentek meg
A harmadik oldal a Kitekintő című rovaté, vagyis a magyarországi és a magyarságot érintő kárpát-medencei témáké volt
A negyedik oldalon jelent meg Pesevszki Evelyn egész oldalas tudósítása a Magyar Nemzeti Tanács üléséről

Pressburger Csaba egykori főszerkesztő egy évvel később így emlékezett a 2011-ben történtekre:

Eltelt időközben hat esztendő vajdasági magyar közéleti napilap nélkül, eltelt hat esztendő közszolgálati tájékoztatás nélkül (ami pedig az államnak kötelessége volna!), így hát minden okunk megvan arra, hogy június 24-ét a vajdasági magyar szabad újságírás,

a vajdasági magyar sajtószabadság emléknapjává nyilvánítsuk!

Ha majd egyszer Varjú Márta neve eltűnik az impresszumból, a két helyettesével, Kabók Erikával és Németh Zoltánnal együtt, s ha a Magyar Szó ismét méltó lesz régi nagy híréhez, akkor majd végre – és remélhetőleg végérvényesen! – átminősíthetjük ezt is a vajdasági magyar sajtószabadság napjává. Akkor majd tűzijátékot, ünnepi koncertet és kirakodóvásárt szervezünk, kézműves foglalkozásokkal kiegészítve, néptánc-találkozóval, addig azonban, mert nem marad más hátra, koszorúzni járunk ezen a napon, és fejet hajtunk hivatásunk régi nagyjai előtt.
Egy napon minden megváltozik majd, mert egy napon mindennek meg kell majd változnia!

Hiszünk a vajdasági magyar sajtószabadság feltámadásában!

Ezért csináljuk.
Továbbra is.
Mindenek ellenére…
, 2017. június 24.


Bicskanyitogató vita az MNT-ülésen, avagy „KARESZ HÜJE”

Bicskanyitogató vita az MNT-ülésen, avagy „KARESZ HÜJE”

Nehezen minősíthető szalonképesen az MNT pénteki ülésén elhangzott trágárság és köntörfalazás, amely napra pontosan Pressburger Csaba leváltásának hatéves évfordulóján hagyta el kisebbségi önkormányzati szervünk méltóságos tanácsosainak száját a televízióban élőben közvetített ülésen. A prímet Dudás Károly vitte, aki ködös példabeszédének csúcsán a szellentéshez hasonlította az ellenzéki felszólalásokat, majd – sajnálatosan pontatlanul – idézte Weöres Sándor Kisfiúk témáira című ciklusának következő sorait:
„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”



A fenti idézet szintén az ellenzéki képviselők „tudálékosságát” volt hivatott alátámasztani Dudás Károly tolmácsolásában, Hajnal Jenő szerint pedig a sorok a költő egyik legismertebb gyerekverséből valók, így nem sértik a tisztelt házat; ebben az értelemben pedig a lírai én segge a szószéknél is irodalminak minősül.
A Magyar Nemzeti Tanács rendes ülésének formális szakasza voltaképpen még meg sem kezdődött, amikor ezek a szavak, bő egy órával a közvetítés megkezdését követően, elhangzottak a VMSZ-es képviselő részéről közösségi médiánk zöld-fehér emblémája alatt. Az indulatokat az váltotta ki, hogy az ellenzék (mármint a valós ellenzék: a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tari Istvánja) a székekre szétosztott és az MNT-hez korábban előterjesztett beadványában Bábi Attila hivatalvezető leváltását, Hajnal Jenő MNT elnök azonnali lemondását és jogi tanácsadója menesztését követelte a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztása és kinevezése körüli jogi mulasztások miatt.



Az ezt megelőző eseményeket röviden így lehet összefoglalni: az év elején az iskola tantestülete támogatja X igazgatójelölését, az MNT oktatási bizottsága és Végrehajtó Bizottsága szintén X-et támogatja, az MNT tagjai – köztük egy archív televíziós felvétel tanúsága szerint maga Hajnal Jenő is – megszavazza, hogy a Magyar Nemzeti Tanács véleményezési jogával élve támogatja X iskolaigazgató kinevezését a csantavéri általános iskola élére. Ezt követően az iskolaszék is szavaz, itt viszont Y nyer 5:4 arányban X-szel szemben. Az iskola erről tájékoztatja a tartományi oktatási titkárságot. Most kezd érdekes lenni a helyzet, ugyanis a tartományi titkár, aki látja hogy nem stimmelnek a papírok, ugyanis az MNT X-et és nem Y-t biztosította támogatásáról a testület által megszavazott véleményezés alapján, odaszólt Hajnal Jenőnek, hogy véleményezze már az iskolaszék által támogatott igazgatójelöltet. Az MNT elnöke pedig ugyanezen a napon, május 8-án, a nemzeti tanács fejlécével és iktatószámával ellátott levelet intéz a titkár úrnak, amelyben kijelenti, hogy az elmúlt évek munkája stb. alapján Y jelöltet támogatja a Magyar Nemzeti Tanács. És ez talán a legfontosabb, nem ő, Hajnal Jenő, hanem a tanács, MNT tartja megfelelőnek Y-t az igazgatói helyre. A tartományi titkárt, nevezetesen Nyilas Mihályt eztán többször megkérdezik arról, hogy mi alapján hagyta jóvá az igazgatói kinevezést, hogyan állíthatja hogy az MNT Y-ról és X-ről nyilvánított véleményt, a titkár pedig mindahányszor erre a bizonyos május 8-án keltezett MNT-s dokumentumra hivatkozik.



Tari István értelmezésében az MNT elnöke itt megmásította az oktatási bizottság, a végrehajtó bizottság és az egész Magyar Nemzeti Tanács döntését. Várkonyi Zsolt szerint Hajnal szembe ment a testület döntésével, semmibe vette a tanács jogkörét, a testület pedig elérte azon bugyrainak mélypontját, amelyben a tanácstag már nem kíván a továbbiakban részt venni. Joó Horti Lívia a nemzeti tanács tekintélyét látja veszélybe kerülni, pedig – mint mondja – ennek a szervnek a létezése a vajdasági magyar közösség legnagyobb vívmánya.
A Magyar Összefogás és a VMSZ lista képviselői azonban mint mondják, nem látják a problémát.
Jerasz Anikó szerint az MNT elnöke azért nem lépte túl a hatáskörét, mert neki is joga van különvéleményt megfogalmazni, ha valóban csak a testület véleményezhet, akkor hogyan véleményezhet az oktatási bizottság és a végrehajtó bizottság – replikázik a végrehajtó szerv elnök asszonya. Az elnök nem másította meg a bizottságok véleményét – teszi hozzá –, mert csak az egyik személyről nyilvánítottak véleményt, a másikról nem. Következő érve: Az MNT elnöke nem értesítheti a tanácsot minden egyes leveléről, ez pedig csak egy levél, nem véleménynyilvánítás. Hosszan folytathatnánk még a különös felsorolást, de talán nem szükséges, hiszen világos, hogy nem a két politikailag nyilván nem azonos oldalon álló igazgatójelölt, sem a csantavéri iskola, de még csak nem is a közoktatás forgott kockán 2017. június 23-án a Magyar Ház földszinti tanácstermében, hanem – ahogyan pontosan hat éve a szabad sajtónk és a média szuverenitása – most a nemzeti tanács legitimitása, méltósága és autonómiája.



Hol itt a gond?  – teszi fel a kérdést Paskó Csaba tanácstag, Dudás Károly javaslata pedig: szavaztassák meg a tanácsot, ők többen vannak, az ellenzék meg csak „szellentgessen”, ha jobb dolga sincs, mint közösséget rombolni. Az egyedüli értelmes reakció a hatalmi többség részéről Szilágyi Miklóstól érkezett, aki egyenesen Nyilas Mihály titkárságára tolta át a felelősséget, mondván: az elnöki véleményt a titkárság nem feltétlenül kellett volna, hogy arra használja fel, amire felhasználta, hogy miért hivatkozik a kérdéses levélre a tartományi titkárság, azt tőlük kellene megkérdezni – mondja.
Tény az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács elnöke fehéren-feketén nyilatkozott a testület nevében egy olyan kérdésben, amelyben a tanács korábban más döntést fogadott el. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy személyben hozott véleményt a magyarok megválasztott testülete nevében, egy olyan testület nevében, amely nem csak őt és a vele azonos véleményt osztókat, hanem minden magyar embert képvisel Szerbiában.



A gond azzal van, hogy egy ember nem ragadhatja magához önkényesen a hatalmat, mert annak súlyos következményei lehetnek. A többségi képviselők által most oly nagyra értékelt demokrácia azért élte túl az idők próbáját – még ha ugyan sántít is mindenütt – mert éppen attól óvja meg a társadalmat, hogy egyetlen ember kényétől-kedvétől és véleményétől tegye függővé az embereket.
Habár egyikünknek sincs a seggébe is felye, így csak abban reménykedhetünk, hogy sikerül a józan ész és a jó ízlés határain belül átvészelni az előttünk álló kevesebb mint másfél évet a nemzeti tanácsi választásokig, ahol várhatóan ismét szükség lesz a szavazatainkra, és ezért még talán a tisztességes beszédre és az egymás iránti tiszteletre is hajlandóak lesznek egyesek.
Barczai Dávid
Szabad Magyar Szó, 2017. június 24.
http://szabadmagyarszo.com/2017/06/24/bicskanyitogato-vita-az-mnt-ulesen-avagy-karesz-huje/

Videó: Megszólal a moholi roma család – “Nem volt semmilyen lövöldözés”

 

 

Délvidéken járt az N1TV stábja, akik a Moholon történt fegyveres incidens részleteiről számoltak be.

A helyszíni riportban megszólal a sértett, illetve a roma család is, akiknek a tagjai ellen a rendőrség eljárást indított.
Az eset kapcsán a DélHír Portál is megkereste korábban Német Gábort, akinek az autóját több lövedék is eltalálta, a vele készített interjút itt olvashatják el: Megverték, majd megpróbálták lelőni a moholi cigányok – Beszélgetés Német Gáborral

Vajon vitt-e noszai meggy dunsztot Pásztor Bálint az öccsének Brüsszelbe?

 

Az Árpád-házi dinasztiában nem született annyi államvezetésre alkalmas férfi, mint Pásztor Istvánék pereputtyában, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a VMSZ elnökének mindkét fia – láss csodát – a világ oly sok mestersége közül épp a politikához ért legjobban, nem pedig mondjuk valami kétkezi munkához.

Jártak már úgy, hogy az édesapjuk által vezetett párt parlamenti frakcióvezetőjeként kiutaztak az Európai Unió fővárosába, ahol a testvérük épp a párttársuknál dolgozik? Bizony, nem sokan mondhatnak el maguknak ilyen életutat, kivételt képez azonban Pásztor Bálint.
Ugyanis a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői Deli Andor vmsz-fideszes EP-képviselő meghívására munkalátogatáson vettek részt Brüsszelben – olvasható a Deli által kiadott sajtóközleményben.
A meghívottak ellátogattak az Európai Néppárt székházába, ahol Patrick Vollerral, a párt nemzetközi titkárával tárgyaltak. Majd látogatást tettek Szerbia EU-s Állandó Képviseletén is, ahol áttekintést kaptak az EU-integrációs folyamatok állapotáról.
A találkozókon több kép is készült, amelyekről az is kiderült, hogy a tanácskozások során Pásztor Bálint találkozott öccsével, aki Deli Andor asszisztenseként dolgozik az Európai Parlamentben, így felvetődik a kérdés, hogy küldött-e fel az apja néhány üveg befőttet a noszai tanyáról?
Nah, nem mintha rászorulna bármire is Pásztor Ábel, hiszen az EU asszisztensi fizetések, juttatások és költségtérítések nélkül is 2 ezer eurótól indulnak és akár a 7-8 ezer eurót is elérhetik. 
Egyébként Pásztor István korábban megszólalt azokkal a fiatalokkal kapcsolatban, akik szülőföldjüket elhagyva nyugaton vállalnak munkát. A Magyar Szó napilapnak még 2014-ben a honosítások és a külföldi munkavállalások közötti összefüggésekről beszélve a következőket nyilatkozta:
– Tény az, hogy jórészt a megélhetés miatt vándorolnak ki az emberek, de bizony azt is látni kell, hogy ott olyan munkákat vállalnak el, amelyeket itthon hetykén visszautasítanak.
Vajon Pásztor Ábel milyen munkát utasíthatott el itthon hetykén, hogy Brüsszelbe kellett menni dolgoznia?

2017. június 23., péntek

Ugljanin: Katastrofalan odnos prema manjinama u Srbiji


Ugljanin: Katastrofalan odnos prema manjinama u Srbiji 
Predsednik Bošnjačkog nacionalnog veća (BNV) Sulejman Ugljanin ocenio je da je način kojim se vlast u Srbiji bavi manjinskim pitanjima katastrofalan i da predstavlja zlo za manjine, ali i budućnost Srbije.
On je na iftaru, koji je BNV u utorak uveče organizovalo u Novom Pazaru za medije i nevladine organizacije rekao da je najbolji primer za tu njegovu konstataciju Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina, u okviru poglavlja 23 u pregovorima Srbije o priključenju Evropskoj uniji.
Ugljanin je dodao da se taj dokument ne primenjuje, a da se u izveštajima o njegovom sprovođenju Bošnjaci ni ne pominju.
"Cilj BNV je usvajanje nove metodologije za praćenje ispunjenosti zadataka iz Akcionog plana kako bi oni mogli biti merljivi, jer to u ovom trenutku nije slučaj", rekao je Ugljanin.
On je dodao i da se BNV, ali i ostali saveti nacionalnih manjina, zalažu za promene zakona o nacionalnim manjinama i nacionalnim savetima nacionalnih manjina, umesto kojih je neophodno usvojiti jedan krovni zakon koji će tretirati pitanja nacionalnih manjina.
"Ni za to ne postoji razumevanje ove vlasti, bivših radikala, čiji je program da u Srbiji nema manjina. Dok je tako neće biti dobro, ali se nadam da u Srbiji ima dobronamernih ljudi, intelektualaca, kojima je opšte dobro ispred ličnih interesa i koji će nas povesti u Evropu", kazao je Ugljanin.
Predstavnici BNV su na sastanku sa novinarima i predstavnicim nevladinog sektora ponovili zahteve upućene Vladi Srbije za reviziju Akcionog plana kojom bi se u njega uvrstili predlozi Bošnjaka i drugih manjina i jasno definisale aktivnosti države kako bi se rešili njihovi problemi.
Oni su istakli i da je neophodno definisati nosioce tih aktivnosti, kao i rokove i neophodna sredstva kako bi bili realizovani, ali i da novi Akcioni plan usvoji Republički savez za nacionalne manjine.
Rukovodstvo BNV je novinare i nevladine aktiviste upoznalo i sa nedavnom inicijativom o nastavku Međunarodne konferencije o bivšoj Jugoslavi.
Izvor: N1


21.06.2017. |12:05 >12:06

Hajnal Jenő és az akarat diadala

Akaratlanul is Leni Riefenstahl filmjének a címe jut eszembe, amikor arról olvasok, hogy Hajnal Jenő, hogy megy szembe minden törvényességgel, rúg fel minden hatáskört és száll szembe akár még a józan ésszel is, ha pártérdekeket kell kiszolgálnia.

Mindezt teszi a Magyar Nemzeti Tanács elnökeként, amely intézményt maga Orbán őadtaazállampolgárságot Viktor is a délvidéki magyarság autonómiájának a megvalósulásának nevezett. 
Azonban mint az ismételten kiderült, az MNT-t sok esetben a hatalmi párt semmi másra nem használja, mint a saját túlhatalma megtartására, kicsinyes bosszúja és pártalapú leszámolásainak a végrehajtására vagy épp politikai célok megvalósítására.
Ha ehhez Jenőnek szembe kell köpnie saját magát és saját alapszabályait? Semmi gond! 
Tegnap egy sajtótájékoztató keretén belül a Magyar Mozgalom és a VMDK közösön tiltakozott a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztásának törvénytelen körülményei ellen.
A történet röviden összefoglalva: a VMSZ saját emberét szeretné látni az igazgatói székben, ehhez pedig nem válogat a módszerekben, volt itt már fenyegetés, üzengetés, ellehetetlenítés. Most pedig a Magyar Nemzeti Tanács és a tartományi oktatási titkárság kalákába állva megmásítva az MNT saját korábbi döntését Kecsenovics Szabó Dórát helyezte az iskola élére.
Hallott már óvodásokat arról vitázni, hogy kinek az apukája az erősebb, majd a tétet emelve azon civakodni, hogy kinek van nagyobb és több kutyája? Nagyjából ez az a szint, ahol a Hajnal vezette MNT is tart. Hiszen miután a csantavéri iskolaszék azt kérte az MNT-től és a tartományi titkárságtól is, hogy juttassák el a döntésükhöz vonatkozó dokumentációt, egyszerűen bedurcultak és nem válaszoltak. Majd Hajnal Jenő befárad az MNT által irányított Pannon RTV stúdiójába, ahol varázsütéssel egyedi jogköröket talált ki magának a saját akaratának a kiterjesztéséhez.
– Két törvény szabályozza az iskolaigazgatók megválasztásának véleményezését: a nemzeti tanácsokról, illetve az oktatásról szóló törvény. Mindkettő a nemzeti tanácsok hatáskörébe helyezi a véleményezést és nem elnöki jogkörre, mert ilyen nincs is. Hajnal Jenő gyakorlatilag szembement az MNT több szervének is a döntésével: az Oktatási Bizottság február 7-i döntésével, a Végrehajtó Bizottság február 7-i döntésével és a Magyar Nemzeti Tanács február 23-i döntésével, azzal a levéllel, amit a tartományhoz juttatott el. Ez egy rendkívül lesújtó példa arra, hogy hogyan működik a vajdasági magyar politikum – összegezte a téma kapcsán tartott sajtótájékoztatójában a helyzetet Joó Horti Lívia, az MNT ellenzéki képviselője.
Az egész helyzetben azonban talán a legkétségbeejtőbb, hogy a saját és az őt dróton rángató párt akaratát diadalra segítő Hajnal Jenő mindezt mindenféle elszámoltatás, retorzió és következmény nélkül teheti meg.
Jelenleg nincs olyan szerv a törvényalkotó Belgrádtól, a fenntartó forrásokat biztosító Budapesten át az egész családi bizniszt működtető szabadkai elefántcsonttornyokban sem, aki azt mondaná, hogy most már elég legyen végre! Épp ellenkezőleg…
Az MNT hat tanácsnoka egyébként írásban kérte, hogy a tanács holnapi ülésén tűzzék napirendre a kérdést, hogy a nemzeti tanács elnöke túllépett-e saját jogkörén, de
Hajnal Jenő még ahhoz is gyáva volt, hogy szembenézzen a nyilvánvaló igazsággal és a kezdeményezést rágalmazásnak nyilvánítva, formai okokra hivatkozva elutasította azt.