2018. február 22., csütörtök

Muižnieks: Súlyosbodott a média helyzete Szerbiában

Muižnieks: Súlyosbodott a média helyzete Szerbiában
Nils Muižnieks
Súlyosan megromlott a média helyzete, az újságírókat pedig egyre gyakrabban érik támadások és fenyegetések, árulóknak és külföldi bérenceknek nevezik őket, mondta ma Nils Muižnieks, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa azon a sajtótájékoztatón, amit szerbiai látogatásának befejezése alkalmával tartott.
Muižnieks elmondta továbbá, hogy Szerbiában az egyik oldalon a kormányzat képviselői állnak, a másikon pedig az újságírók és a média, ezért nagyon megosztottak a vélemények arról, hogy milyen a média helyzete, közölte Szerbiai Újságírók Egyesülete (UNS).
Az emberi jogi főbiztos kiemelte, hogy az Európa Tanácshoz eddig 12 bejelentés érkezett Szerbiából az újságírókat ért támadások miatt, a kormány képviselői viszont csak négyre reagáltak.
„A kormány képviselőivel folytatott tárgyaláson hangsúlyoztam: az a gond, hogy a szerb kormány nem alkalmazza az Európa Tanács sajtószabadságról szóló ajánlásait, és a parlament sem vitatta meg azokat. Minden illetékesnek elmondtam, így a szerb kormányfőnek is, hogy a kormánynak reagálni kell minden bejelentésre, amely az újságírókat ért támadásokról szól. A reagálással és a többletinformációk megadásával csökkenthető az a szakadék, amely a kormány és a média között tátong”, hangoztatta Muižnieks a Danas beszámolója szerint.

https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25668/Muiznieks-Sulyosbodott-a-media-helyzete-Szerbiaban.html, 2018. február 22. [15:04]

ZOMBOR: A kultúra városa lenne?!

Eközben lassan, de biztosan önként megszüntetik a kultúra intézményeit, a falusi könyvtárakat.

 


Néhány hónappal ezelőtt olvashattak beszámolót a Zombor város falvaiban előállott helyzetről, a falusi könyvtárosok elbocsátásáról, a falusi könyvtárak munkaidejének csökkentéséről. Újabb helyzet állt elő, Őrszálláson hetek óta senki nem jelenik meg a könyvtárban.
Hetente kétszeri nyitvatartásira redukálták a falusi könyvtárak munkaidejét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden faluban hetente kétszer kinyitnak a Zombori Városi Könyvtár könyvraktárai, mert megszűnt a fiókkönyvtári státuszuk,
mondhatni mozgó könyvtárrá váltak. 
Nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy a három magyar VMSZ-es képviselő mindezeket a falusi leépítéseket szemrebbenés nélkül megszavazza a városi képviselő testületben, a hatalmi többség részeként!
Néhány hete Őrszálláson, a város harmadik legnagyobb falujában tüntetést szerveztek a helyiek.
Válaszokat követeltek a kérdéseikre, hogy miért nem nyit ki az őrszállási mozgó könyvraktár? Eddig nem kaptak választ kérdéseikre.
Az őrszállási HK Tanácsa a tüntetés óta nem ült össze, így nem hozott e témával kapcsolatban határozatot. A közeljövőben bejelentet tanácsgyűlésen napirendi pont kellene, hogy legyen.
Érdemes itt megemlíteni, hogy az őrszállási helyi közösség tanácsában mind a 9 tanácstag a Haladó Párt színeiben nyerte meg választásokat. Kétséges, hogy az azonos elveket valló falusi vezetők ellent mondanának a városi hatalomnak, ahol úgyszintén ők vannak hatalmon.
Az Újvidéki Televízió zombori tudósítója által készített riportban megszólal Bogdan Trifunović könyvtárosok szövetségének elnöke. Aki beszámolt arról, hogy Szerbia másik területein is a racionalizáció nevében könyvtárakat vontak össze és szüntettek meg.
Kiemelte, hogy törvény kötelezi a könyvtárak meglétét, alapítását községi, városi szinteken. Ez azonban ragozni is lehet, mint a közép-szerbiai Arilje községben, ahol a racionalizáció címszó alatt összevonták a községi sport, turisztikai szervezeteteket a könyvtárral!
Bogdan Trifunović 2016-ban Zomborban járt, amikor a város döntést hozott a falusi fiókkönyvtárak megszüntetéséről, a munkaidő csökkentésről és a tíz falusi könyvtáros elbocsátásáról.
Támogatták a város azon javaslatát, hogy minden faluban heti két alkalommal megjelenjen egy könyvtáros és néhány órára kinyissa a könyvtárat.
Ahelyett, hogy a közigazgatásban és a kommunális közvállalatokban építették volna le a létszámot, a falusi fiókkönyvtárakon vágtak eret, mert tudták, erős a megosztottság, s könnyebben lenyelik a falusiak ezt a békát, mintha ez a városban történt volna. Esetlegesen elbocsátott könyvtárosnak, aki hű a hatalomhoz, saját pecsenyéjét is sütögetheti tovább egy szerződéses munkakörben, természetesen függő viszonyban.
Újabb tüntetéseket irányzott elő az őrszállási megmozdulás szervezője.
Addig a könyvtárosok szövetségének elnöke reménykedik, hogy győz a józan ész és hisz a városi hatalom kompromisszum-készségében, a probléma megoldásában.
A Zombor Városi Karlo Bijelicki Könyvtár igazgatója, aki végig vitte a racionalizációt a tíz falusi könyvtáros elbocsátásával, így a városi hatalom és városi közigazgatáson segítkezve, terhet levéve a vállukról, néhány hete már nem tölti be az igazgatói pozíciót. Lejárt a mandátuma és a helyére mást neveztek ki.
Tudomásul kell venni, hogy Szerbiában ma, a kultúrintézmények közül a legnépesebbek a könyvtárak, ebből van legtöbb. Változnak az idők, az elektronikus média, az internet nagy változásokat hozott. Ma a könyvtárak kultúresemények színterei. Elsődleges funkciójuk, a könyvkölcsönzés ma már teljesen másodlagossá vált, de ez nem jelenti azt, hogy be kellene zárni!
Ellenkezőleg, tovább kellene fejleszteni. Mondjuk a helyi könyvtáros a könyvkölcsönzésen túl a kultúréletet szervezné a falvakban.
Keszég Kornél
TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ LINKEK:
[1] http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=23248
[2] http://www.bacsgyulafalva.net/hirek/333-nem-lesz-fonnakadas-a-konyvek-kolcsonzeseben
[3] http://www.bacsgyulafalva.net/hirek/341-kereny-polgari-tiltakozas-a-falusi-konyvtarakert
[4] http://www.bacsgyulafalva.net/hirek/330-felmondtak-tiz-konyvtarosnak-a-bacsgyulafalvinak-is
[5] http://delhir.info/2017/09/19/zombor-falusi-konyvtarakbol-konyvraktarak/
[6] https://www.sombor.rs/mz-stanisic/?script=lat
[7] http://www.sombor.tv/vesti/item/10749-u-nedelju-izbori-za-clanove-13-saveta-mesnih-zajednica
[8] https://www.soinfo.org/vesti/vest/18554/1/U-avgustu-izbori-u-13-mesnih-zajednica/
[9] https://www.soinfo.org/vesti/vest/18777/1/Ubedljivi-naprednjaci-na-izborima-za-MZ/

2018. február 20., kedd

Šabić: A szerbiai hatalom nem tiszteli a törvényeket

Šabić: A szerbiai hatalom nem tiszteli a törvényeket

Szerbiában a hatalom nem tartja tiszteletben a törvényeket – jelentette ki Rodoljub Šabić, a közérdekű információk és a személyi adatvédelem biztosa.
„Az gyakorolja hatalmat, aki megnyerte a választásokat, és ez teljesen legitim. De a választásokon való győzelem senkit sem hatalmaz fel, hogy megszegje a törvényeket. A politikai akarat csak a törvényhozáskor érhető tetten. Értelmetlen azt mondani, hogy nincs politikai akarat a törvények végrehajtására, mert akkor ez azt jelenti, hogy a törvények megszegésére megvan a szándék” – jelentette ki Šabić a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének székházában megtartott, A nyilvánosságnak jogában áll elhallgatni elnevezésű rendezvényen.
Szavai szerint sok mindent, amit az állam és a polgárok érdekében kellene tenni, azt a pártérdekek érvényesítésére használják.
„Ha a választási kampányok során különböző adatbázisok kerülnek elő, akkor teljesen logikus azt feltételezni, hogy azokat más célra is felhasználják, és ez minden esetben visszaélés” – mutatott rá az adatvédelmi biztos és hozzátette: bizonyos intézmények semmibe veszik az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvényt.

Sejdinović: Šabić távozásával nehéz helyzetbe kerülnek az újságírók
A rendezvényen Nenad Sejdinović, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke úgy fogalmazott, hogy meglehetősen biztos abban, hogy Šabić távozásával összeomlik az adatvédelmi biztos intézménye, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez az ombudsman intézményével is megtörtént.
„Az oknyomozó újságírás nehezebb helyzetbe fog kerülni. De oknyomozó újságírás létezett az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény meghozatala előtt is, és ezután is megmarad” – mondta Sejdinović és hozzátette: sok személyt, köztük számos újságírót is közellenséggé nyilvánítottak, és úgy tűnik, csak egy jel hiányzik, hogy leszámoljanak velük.
Sejdinović emlékeztetett, hogy a 23. EU-s csatlakozási fejezet fő tárgyalópartnere Čedomir Backović, az igazságügyi miniszter segédje, akit annak idején a Vajdasági Ügyvédi Kamara méltatlannak nyilvánított az ügyvédi munkára, miután belekeveredett egy kocsmai verekedésbe.
„Hihetetlenül erős szimbolikája van annak, hogy egy ilyen embert bíztak meg, hogy a legfontosabb csatlakozási fejezetről tárgyaljon. Az ilyen üzenet nem vezet semmi jóra” – véli Sejdinović.
Tanja Maksić médiaelemző véleménye szerint, amennyiben hosszú távon fennmarad az újságírók munkájára irányuló nyomásgyakorlás, akkor az a szakma összeomlásához vezet, a polgároknak pedig nem lesz eszközük, hogy ellenőrizzék a hatalom munkáját.
Az elemző rámutatott arra is, hogy  bizonyos intézmények és állami vállalatok nem hajlandók kiadni a sajtó által kért információkat, inkább kifizetik emiatt a büntetést. „Ez is egyfajta nyomásgyakorlás a médiára” – tette hozzá Tanja Maksić, aki szerint Szerbiában csak megjátsszák a demokráciát.
A nyilvánosságnak jogában áll elhallgatni elnevezésű rendezvényt a Peščanik és a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete szervezte, Hollandia belgrádi nagykövetségének támogatásával.
A nyitóképen: Rodoljub Šabić, a közérdekű információk és a személyi adatvédelem biztosa. Forrás: N1

Nem jó ha csak egy forrásból merítenek a budapesti döntéshozók!

A messziről jött ember azt mond amit akar tipikus esete

A KMKF margójára – VMDK közlemény
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségében már többször megállapítottuk, hogy a délvidéki magyarság nyílt és megoldatlan ügyei esetében káros az a gyakorlat amit a budapesti döntéshozók alkalmaznak, nevezetesen csak az egy forrásból való tájékozódás.
Nem új keletű a dolog. Hiszen ezt tette a Magyar Szocialista Párt is amikor kormányon volt, és ezt teszi most a Fidesz is. Csak a délvidéki üdvöskéjük, stratégiai partnerük szavára adnak. Ezen a téren nincsen különbség közöttük.
A második dolog amire már szintén többször rámutattunk az az, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar, pláne ha nincsen ott olyan aki tudja mit csinált az illető tavaly nyáron.
Hát ez a történet ismétlődött meg a mostani KMKF ülésén is. Meghívást csak a délvidéki üdvöske kapott, míg azok a délvidéki magyar pártok/szervezetek akik legitim magyar képviselettel rendelkeznek tartományi, önkormányzati, MNT szinten és ezzel eleget téve a KMKF szabályzatának - azok kimaradtak.
Ennek az lett a következménye, hogy a KMKF zárónyilatkozatába Délvidék esetében olyan mondatok kerültek bele amik nem mindenben és nem igazán felelnek meg a valóságnak. Míg más nemzetrészek kritikákat mertek és tettek is meg az utódállamok esetében, addig a mi délvidéki üdvöskénk kikerülte a kényes témákat.
Ez is csak azt bizonyítja milyen tudathasadásos állapotban vannak.
Mert hogyan fogalmazzanak meg kritikát azzal a kormánnyal szemben aki szűkíti a nemzeti közösségek jogait vagy éppen semmibe veszi őket, amikor ők is tagjai ennek a kormánynak?
Nem tisztünk részletesen elemezni minden egyes mondatot, azonban nem tudunk csak úgy átlépni az oktatás kérdésén.
Számunkra érthetetlen miért nem kerülhetett a zárónyilatkozatba egy, esetleg két mondat arról a küzdelemről amit a VAMADISZ folytat a magyar nyelvű felvételiért, vagy éppenséggel az óvodai csoportok megszüntetéséről egyes Tisza menti önkormányzatokban és a szórványban, vagy a kis létszámú osztályok beszüntetéséről.
Ja, hogy akkor számot kellene adni arról mit is tesznek koalíciós partnereikkel együtt az önkormányzatokban, tartományban, MNT-ben és a köztársasági oktatási államtitkárságon?
Róka fogta csuka helyzet ez a javából, amiben a pártérdek felülírja a közösségi érdeket!
Akinek van füle messzi Budapesten, az majd talán meg is hallja és meg is érti.

VAJDASÁGI MAGYAR PEDAGÓGUSOK EGYESÜLETE
UDRUŽENJE PROSVETNIH RADNIKA MAĐARA U VOJVODINI 21000 NOVI SAD (ÚJVIDÉK), ĆIRPANOVA 54. Tel/Fax: +381 (0) 21 548 259; +381 (0) 21 400 268 e-mail: nsvmpe@gmail.com
Vajdasági magyar oktatási gondok
Danas, 2018. február 19. 7. 

2018. február 18., vasárnap

A VMSZ-es képviselők is megszavazzák majd a “szerb nép megmaradásáról szóló nyilatkozatot”? És mi lesz a délvidéki magyarok megmaradásával?

Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság létrehozza a szerb nép identitásának megőrzésével foglalkozó közös nemzeti tanácsot, azzal az állítólagos céllal, hogy számos intézkedés alkalmazásával megakadályozza a szerb nép asszimilációját (vagyis beolvadását, beolvasztását).

Nem egészen érthető, melyik más népbe olvadhatna be akár a szerbiai, akár a boszniai szerbség.
A szerbiai szerbeket ilyen veszély egyértelműen nem fenyegeti. A Boszniai Szerb Köztársaság pedig Bosznia-Hercegovina külön entitása, amely majdnem teljes önállóságot élvez. A boszniai bosnyákok (vagyis muzulmánok) és a boszniai horvátok aligha égnek a vágytól, hogy magukba olvasszák az ottani szerbséget. Más kérdés, hogy az ottani szerbekkel ellentétben nem áll szándékukban lemondani Bosznia-Hercegovina területi egységéről.
Akárhogy is, a Boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia elkészítette “a szerb nép megmaradásáról szóló közös nyilatkozatot”, amit még tavaly bejelentett a két elnök: Milorad Dodik és Aleksandar Vučić.
A deklarációt állítólag azzal a céllal fogalmazták meg, hogy szavatolja a boszniai szerbek anyaországukkal való kapcsolatainak megszilárdítását, nemzeti identitásának megőrzését, kultúrájának ápolását és ami különösen érdekes – gazdasági fejlődésének gyorsítását. Ez utóbbi tétellel a szóban forgó nyilatkozat akár területi autonómiáról szóló dokumentumnak is minősíthető. Mivel azonban a boszniai szerbek (már most) annál is nagyobb önrendelkezést élveznek, nem zárható ki, hogy ez egy lépés Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság egyesülése irányában, illetve egyfajta Nagy-Szerbia (vagy legalábbis nagyobb Szerbia) kialakítása felé.
A nyilatkozatot persze a Boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia parlamentje kell, hogy megszavazza.
Vučić úgy döntött, ez a téma a belgrádi választások után kerül napirendre.
Aligha fér hozzá kétség, hogy a parlamenti képviselők, így a haladók “politikai szolgái”, köztük a VMSZ képviselői is rábólintanak. Ezzel egy olyan dokumentumot támogatnak majd, amely egyebek között magában foglalja, hogy a szerbiai és a boszniai szerb diákok ősztől ugyanazokból a tankönyvekből tanulják majd a történelmet, a földrajzot, az irodalmat stb.
Nos, ha a boszniai szerbeket megilleti majd ez a jog, miért ne járna ugyanez a délvidéki magyarságnak, amely a legnagyobb nemzeti közösség (vagy ahogy a szerbek szeretik mondani: “kisebbség”) Szerbiában?
Ha az említett nyilatkozat elfogadásra kerül, logikus lenne egy olyan deklaráció elfogadása is, amely kiegyenlítené Magyarország és a délvidéki magyarság oktatási folyamatát (vagy legalább annak nagyobb részét). Továbbá délvidéki nemzettársainknak minden egyéb olyan jogot kellene biztosítani, amely a szerb deklaráció elfogadásával jár majd a boszniai szerbeknek, nem?
Mit gondolnak, vajon a VMSZ-es parlamenti képviselők a “szerb nép megmaradásáról szóló nyilatkozatra” való szavazatukat függővé teszik-e egy ugyanilyen deklaráció elfogadásától, amely a délvidéki magyarok megmaradását szavatolná? Vagy minden “kötözködés” nélkül úgy szavaznak majd, mint a többség: igennel? Netán tartózkodnak majd?
E sorok szerzője hajlandó felülvizsgálni a VMSZ-szel kapcsolatos minden bíráló megjegyzését, ha a “mieink” ezúttal valamilyen csoda következtében nem szavaznak igennel.
(Fotó: Herceg TV)      

A Magyar Szó esete: Kifizetődik az alázatosság az újságírásban

A szerb Voice című internetes portál elemzése a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjáról

<span class="entry-title-primary">A Magyar Szó esete: Kifizetődik az alázatosság az újságírásban</span> <span class="entry-subtitle">A szerb Voice című internetes portál elemzése a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjáról</span>

Annak ellenére, hogy a Magyar Szó igazgatónője pozitív mérleggel dicsekszik, a tartományi kormány már az év elején aktiválta a költségvetési tartalékokat, amelyekből tízmillió dinárt különített el az egyetlen szerbiai magyar napilap számára. A tartományi kormány január 10-i ülésén határozott így, bürokratikus módon, érthetetlenül megfogalmazott indoklással magyarázva döntését, miszerint „a terv nem ütemezett be elegendő forrást a rendeltetés megvalósítására”, a rendeltetés alatt pedig a folyó ügyvitel – tehát a magyar nyelvű újság kiadása értendő.

Arra a kérdésre, hogy milyen alapon és miért hozott a kormány ilyen döntést, Đorđe Vukmirović tartományi tájékoztatási segédtitkár azt válaszolta, hogy a nemzeti tanácsok által alapított, a hatályos törvényi előírásokkal összhangban közvetlenül a tartományi költségvetésből támogatott médiumok közül a Magyar Szó Lapkiadó Kft. az egyetlen, amely három időszakos kiadványa mellett egy napilapot is működtet.
„Ez természetesen azt jelenti, hogy a Magyar Szó összköltségei is jóval nagyobbak, mint azoké a kiadóházaké, amelyek más nemzeti közösségek nyelvén csak heti vagy havi kiadványokat publikálnak” – nyilatkozta Vukmirović írásban a VOICE-nak. A tájékoztatási segédtitkár szerint ezzel nem károsítottak meg más kisebbségi sajtóorgánumokat, amelyek – szavai szerint – az idén öt százalékkal magasabb támogatásra számíthatnak a 2017-hez viszonyítva.

Negatív plusz és pozitív mínusz

Míg a tartományi kormány a költségvetési tartalékokból pénzeli a Magyar Szót, addig a lapkiadó igazgatónője, Ökrész Rozália azt nyilatkozta, hogy a lap sikeresen működik. „Kijelenthetem, hogy az elmúlt év sikeres volt, a nyereségszámok a vártnak megfelelően alakulnak és, ami a Magyar Szó számára nem elhanyagolható adat, a mérleg öt évre visszamenőleg pozitív. A vállalat nyereséges, és a kollektív szerződés alapján a nyereség 80%-án a dolgozók osztoznak majd. A januári személyi jövedelem első részével minden dolgozónk 5000 dinár osztalékot kap. A vállalat kétmillió dináros nyereséget könyvelt el” – nyilatkozta a lapnak az igazgatónő.
Csak tavaly állami támogatás címén a Magyar Szó 76 662 000 dinár bevételt könyvelhetett el. Ez az összeg megegyezik az egy évvel korábban, 2016-ban odaítélt támogatás összegével. Emellett a Magyar Szó egyéb támogatás és adomány címén még közel húszmillió dinárra tett szert, így ilyen alapon több mint kilencvenhatmillió dinárt kapott, ami arról tanuskodik, hogy a cégnyilvántartás a lap tekintetében hiányos adatokkal rendelkezik.
És ez nem minden. A Magyar Szó Lapkiadó vállalat, amelynek keretében a Forum nyomda is működik, állami szervek és vállalatok által kiírt tenderek útján is biztosított magának munkát. Vajdaság AT Hivatalos Lapjának nyomtatása mintegy tizennégymillió dinár bevételt jelent a lapnak, a postabélyegek nyomtatásából a Szerb Posta részére a bevétel csaknem 4,2 millió dinár (hozáadottérték-adó mentesen), a képes folyóirat nyomtatása a Srbijašume Közvállalatnak további 687 200 dinárt jelent, és így tovább.
A Magyar Szó egyike azon a vajdasági médiumoknak, amelyek alapítói jogait Vajdaság Autonóm Tartomány átruházta a kisebbségek nemzeti tanácsaira, ugyanakkor megtarotta azt a kötelezettségét, hogy pénzelje őket. Ennek folyományaként az idei tartományi költségvetés 278 045 250 dinárt irányoz elő erre a célra, ami közel tizenhárommillió dinárral több az elmúlt évi támogatás összegénél, amihez természetesen hozzá kell adnunk a már említett tízmillió dinárt, amelyet kizárólag a Magyar Szó számára hagytak jóvá a költségvetési tartalékból.
Szükség van a kisebbségi média támogatására, de ismernünk kell ennek kritériumait. A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete által végzett kutatás szerint nyilvánvaló, hogy az államnak támogatnia kell a nemzeti kisebbségek nyelvén történő tájékoztatást, de nem átláthatók a kritériumok, amelyek alapján a forrásokat odaítélik. „A titkárság döntőbíró módjára, egyértelmű, világos kritériumok nélkül ítéli oda a pénzeszközöket a nemzeti tanácsok tulajdonában levő kiadóházaknak, és egy szerv sem ellenőrzi, célirányosan kerülnek-e felhasználásra” – áll a jelentésben.
Vukmirović ezzel szemben azt állítja, hogy a nemzeti tanácsok által alapított kiadóvállalatoknak szánt támogatásokat havonta fizetik ki a költségvetésből, és minden kiadóház köteles a folyó hónap tizenötödik napjáig jelentést tenni az illetékes titkárságnak az előző hónapra jóváhagyott eszközök célirányos felhasználásáról, emellett pedig legkésőbb április 15-ig az előző évben kapott támogatás felhasználásáról is be kell számolnia.
„Az összes, a nemzeti tanácsok által alapított kiadóvállalat, amely a tartományi költségvetésből kap támogatást, köztük természetesen a Magyar Szó is, kivétel nélkül rendszeresen eleget tesz ennek a kötelezettségének” – állítja Vukmirović.
Arra kértük Vukmirović urat, hogy tegye lehetővé számunkra a betekintést ezekbe a jelentésekbe, de erre cikkünk megjelenéséig nem volt módunk.

Karácsony utáni ajándék azoknak, akik közel vannak a húsos fazékhoz

Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő azt nyilatkozta a VOICE-nak, hogy a tartományi kormány januári határozata, tekintet nélkül annak törvényességére, több szempontból is problematikusnak tűnik. „Elsősorban a nem megfelelő átláthatóság miatt, mivel a közvélemény erről a határozatról –a Vajdaság AT Hivatalos Lapját kivéve – sehol sem tájékozódhatott. Nem jelent meg róla hír sem a Tartományi Kormány, sem pedig a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság honlapján, sem pedig – amennyire számomra ismeretes – a közmédiában” – emelte ki a médiaszakértő.
Szerencsés nem hisz abban, hogy a Magyar Szónak „hirtelen” anyagi nehézségei támadtak, így ez a határozat azt a gyanút kelti, hogy politikai indíttatásból „azok kaptak karácsony utáni ajándékot, akik közel állnak a tűzhöz, és akiknek a politikai védőszentjei a haladók partnereként részei a hatalomnak mind köztársasági, mind pedig tartományi szinten”.
„A különböző felmérések és megfigyelések eredményei évek óta arról tanúskodnak, hogy a Magyar Szó kimondottan részrehajlóan tájékoztatja a közvéleményt mint a Vajdasági Magyar Szövetség „pártlapja”, így természetes, hogy a karácsony utáni ajándék, amelyben a kiadóház részesült, nem csupán a többi kisebbségi sajtótermékkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek és aránytalanságnak tűnik, hanem a közpénzek elosztását érintő politikai visszaélésnek is” – értékelte Szerencsés.

A bevétel növekszik, a példányszám csökken

Még kevesebbet tudni a Magyarországról érkező támogatásról. Ökrész bejelentése szerint „az anyaországi forrásokból Pásztor István közbenjárásával” a Magyar Szó épületének felújításába 25,8 millió dinárt, a nyomda átköltöztetésébe pedig százkilencvenmillió dinárt fektetnek be. Közben a Magyar Szó példányszáma csökken, a tervezett és megvalósított példányszám között évi több százezres különbség mutatkozik. Az utóbbi három évben a példányszám folyamatosan csökken, mivel a nyilvántartásnak 2014-ben bejelentett 1 989 072 példányról 2016-ra 1 710 676-ra esett vissza, a különbség pedig majdnem kétszáznyolcvanezer példány.
Ezek a számadatok különösen akkor válnak érdekessé, ha összevetjük őket azokkal, amelyek a pénzügyi-üzleti tervben szerepelnek, és amelyek szerint a lapból 2016-ban 2 556 000 példány került ki a nyomdából. Amennyiben ezt a 2014-es számadatokhoz hasonlítjuk, a különbség még nagyobb, mert valamivel több mint hárommillió példányt nyomtattak.

Az értékesített példányszám egészen más dolog

„A két adat közül az egyik nyilvánvalóan meg lett hamisítva. Egyértelműsítenünk kell, hogy a példányszám a kinyomtatott újság példányainak száma. Az eladott példányszám azonban valami egészen más dolog. Ez az igazi számadat, amely a közvélemény számára érdekes lenne! Nem lepődnék meg, ha a remitenda a Magyar Szó esetében meghaladná a harminc, vagy akár a negyven százalékot. Mindenesetre szomorú, hogy a példányszám katasztrofális csökkenésést ilyen ügyetlen módon igyekeznek eltitkolni” – mondta Pressburger Csaba, a lap egykori főszerkesztője.
Szerinte a lap példányszáma 2016-ban megfeleződött ahhoz az időszakhoz képest, amikor ő volt a szerkesztő – 2009-től a 2011-es leváltásáig (egyébként ennek egyik indoka épp a lap példányszámának állítólagos csökkenése volt), mert nem értett egyet a Magyar Nemzeti Tanács (ezáltal a VMSZ) vezetőségével, mivel a Magyar Szó Lapkiadó Kft. tulajdonosa a Magyar Nemzeti Tanács, amelyben a Vajdasági Magyar Szövetségnek van többsége.
2016 derekán hat ember, köztük négy újságíró maradt munka nélkül a lapban azért, mert nem volt hajlandó aláírni a szerződést, amelynek értelmében áthelyezték volna őket Szabadkáról Újvidékre, ami Bajtai Kornél újságíró véleménye szerint „a Vajdasági Magyar Szövetség nyomásgyakorlásának folytatása és az újságírói munka akadályozása”. A Magyar Szó tizennégy újságírója 2016 júniusában nyílt levélben vádolta meg a VMSZ-t azzal, hogy politikai nyomást gyakorol a lap újságíróira. A Magyar Szó és a Hét Nap néhány munkatársa július elején Szabadkán polgári ellenállást szervezett a Magyar Nemzeti Tanács épülete előtt. A tüntetésen újból politikai nyomásgyakorlással vádolták a VMSZ-t.
A költségvetésből százkilencvenöt dolgozó kap fizetést – százhatvankilenc állandó munkaviszonyban van, huszonhatnak pedig meghatározott időre szól szerződése van. Az idén a dolgozók, az igazgatónő bejelentése szerint, nyolc százalékos fzetésemelésre számíthatnak.

A fizetés alázatossággal jár

A legérdekesebb, hogy az igazgatónő az idén az alkalmazottaktól egy kis alázatosságot is elvár. „Úgy érzem, hogy a Magyar Szó a magyar kormány erejének hála, fontos időszakát éli. Emiatt hálásnak kell lennünk, összpontosítanunk kell, figyelmesen és egy kevés alázattal kell végeznünk a munkánkat” – mondja Ökrész. Pressburger felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar nyelvben a szerb „poniznost” szónak kétféle jelentése van – az „alázatosság” és „megalázkodás”; és a két fogalom között lényeges különbség van.
„Amikor azt mondjuk, »alázatos(an viselkedik) valakivel«, elsősorban arra gondolunk, hogy valakit nagy tiszteletben tartunk vagy hálásak vagyunk neki valamiért, ha pedig azt mondjuk, hogy »megalázkodik (valaki előtt)«, szó sincs arról, hogy valakit tisztelnénk, csak félünk tőle.” A volt főszerkesztő emlékeztetett, hogy az igazgatónő az újévi interjúban az előbbi, pozitív kifejezést használta, de amennyiben rendszeresen olvassuk a Magyar Szót, az a benyomásunk, hogy „a szerkesztőségben félreértették az igazgatónő szavait, ezért szokásukká vált az engedelmesség és benyaliskodás még akkor is, ha ezt senki sem várja el tőlük”.
„Bárhogy is van, nyilvánvaló, hogy az igazgatónő szerepet tévesztett. Nem ő a főszerkesztő, hogy meghatározza, hogy az újságíróknak hogyan kell alázattal vagy megalázkodva végezniük a munkájukat. És minderről a magyar kormáy által nyújtott támogatás kontextusában beszél. Az újságírás etikai kódexe előírja, hogyan kell az újságíróknak viselkedniük, és miképp kell szolgálniuk a szakmát és közönségüket. Igen, alázattal kell végaznünk a munkánkat, de ez alatt a megfelelő szakmai alázatot értem, és nem pedig a »nagylelkű« kormányok, politikusok és mágnások előtti megalázkodást” – nyilatkozta Pressburger Csaba a VOICE-nak.
Natalija Jakovljević írása szerb nyelven a Voice.org.rs portálon jelent meg 
| 2018. február 17. 11:22