2018. június 24., vasárnap



Tiszteljük a polgárok magánéletét. Minket nem érdekel, hogy ki éhezik.
Milan R. Simić

“Helyreigazítási hadjárattal” próbálja Pásztor igazolni a VMSZ árulását?

A DélHírt is betámadták

 



 

A délvidéki magyar nyelvű médiaházakhoz intézett helyreigazítási kérelmet kapott a DélHír portál (is), hasonlóan a Magyar Szóhoz, a Vajdaság Ma hírportálhoz és a Szabad Magyar Szóhoz. Ez utóbbiak mind közölték a helyreigazítást.

Pásztor Istvánék a jelek szerint a kommunikáció szintjén szeretnék a dolgát elvégzett macska módjára elkaparni azt a gyalázatot, amit a délvidéki magyarsággal műveltek.
A helyreigazítási levelet alább közöljük változatlanul: 


A Vajdaság Napja szó ugyan valóban nem szerepel a végleges szövegben, azonban a Délvidéket végigturnézó haladó párti közviták során, illetve az előterjesztés korábbi szövegében is még a Vajdaság Napja kifejezés szerepelt. Sőt, maga Igor Mirović a vajdasági kormány elnöke is folyamatosan a Vajdaság Napja kifejezést használta, amikor bejelentették, hogy 2018 hivatalos emlékév lesz. Az ünnepi szervező bizottság elnöke is maga Mirović.
Így a köznyelvben 1918. november 25. Vajdaság Napja néven vált ismertté. 
Továbbá véleményünk szerint valótlan az is, hogy azonos szintűek lennének a megnevezett dátumok. Elég, ha csak megnézzük a végleges határozatot, amely rendelkezik az ünnepnapokról, hiszen azok külön pontokban foglalkoznak a dátumokkal.
A határozat első napirendi pontja teszi ünneppé 1918 november 25-ét a Délvidék elcsatolásának napját. Emellett 1848 május 15-ét, amely napon a szerb csapatok elhatározták, hogy szembeszállnak a magyar szabadságharccal és amely eredményeként számos délvidéki faluban koncolták fel a magyarságot. Illetve 1948 december 10-ét is beemelték még, mint az Emberi Jogok Nemzetközi Napját. 
A második szakasz arról rendelkezik, hogy ezen ünnepnapokon a tartomány különböző elismeréseket és díjakat ad át olyan személyeknek, akiket méltónak ítélnek erre.


A 3. szakasz határozza meg a vajdasági kisebbségek nemzeti ünnepeit: augusztus 20. a magyaroké, április 10. a szlovákoké, október 16. a horvátoké, január 17. a ruszinoké, december elsejét pedig a román nemzeti közösségek ünnepének nyilvánították. Ez utóbbi egyébként azért is “vicces”, mert december elseje épp Erdély elcsatolásának az ünnepnapja, vagyis a szerbiai románoknak azt kell ünnepelni, hogy őket nem, de nagyjából kétmillió magyart meg hozzácsatoltak Romániához, pech.
Persze ezen dátumok esetében már nem rendelkeznek díjátadókról és nincsenek kitüntetések sem, mint például november 25. esetében, de attól még a két ünnep szerintük egyenrangú, hát persze.


Ki kell emelni azt is, hogy 2005-ben a köztársasági szervek augusztus 20. mellett, március 15-ét és október 23-át is meghatározták, mint hivatalos ünnepe a magyarságnak, de a tartomány még ezen is csorbított Pásztorék segítségével. 
A DélHírnek eljuttatott helyreigazítási kérelmet egyébként Boris Bajić tartományi főtitkár helyettes jegyzi, azonban ehhez a képviselőház ügyrendjének 217. szakasza szerint nincs joga, hiszen a sajtónak és egyéb tömegtájékoztatási eszközöknek szánt hivatalos közleményeket a megfelelő képviselőházi szolgálat állítja össze és a Képviselőház elnöke vagy az általa meghatalmazott személy hagyja jóvá, azonban ilyen jóváhagyást igazoló dokumentumot portálunk nem kapott, ezt a hibát jeleztük a tartomány irányába is.
Sajnos mivel mögöttünk nem áll sem a belgrádi, sem a budapesti kormány és nincsenek olyan atlasznyi pénzforrásaink sem, mint amilyenekről a noszai lovastanyáján élő Pásztor István beszélt, így levélfordultával portálunknak is közölte a helyreigazítást. Azonban az igazság ettől még igazság marad és még mindig könnyebb bármikor tükörbe néznünk, mint bármelyik újgazdag VMSZ-esnek.
Szégyelljétek magatokat, amiért nem a döntéseitekben, hanem ismét a szavak szintjén, félremagyarázásokkal, “sajtófenyegetőzésekkel” és mismásolással próbáljátok elfedni azt a történelmi büntettet, amelyet a délvidéki magyarság ellen elkövettetek.

Mai magyar valóság...

Apám a jogi karon végzett, anyám az orvosin, a nővérem a
közgazdaságin, az öcsém a bölcsészen, de mindannyian itt dolgoznak
nálam a pékségben...

Pásztor és a Vajdaság Napja



 


Mert hülye azért nem vagyok! Vol. 2. 
A videó előtörténete, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselői megszavazták, hogy Délvidék elcsatolása ezentúl Vajdaság Napjaként kiemelt ünnep legyen!
Közzététel: 2018. jún. 23.

Tartományi képviselőházi határozat...








Minden világos:

Nemvajdaság nemnapja  

Egy hatalmi helyreigazítás nyelvi, logikai és jogi bukfencei 

 

<span class="entry-title-primary">Minden világos: Nemvajdaság nemnapja</span> <span class="entry-subtitle">Egy hatalmi helyreigazítás nyelvi, logikai és jogi bukfencei </span>
 Vajdaság három zászlaja a tartományi szervek székháza előtt. Vajdaság statútumának 7. szakasza értelmében „A többnyelvűség, a multikulturalizmus és a vallásszabadság Vajdaság AT számára kiemelt jelentőségű általános érték.” Már amennyire azt a zászlók „tarkasága” meg a most megállapított tartományi jelentőségű dátumok „azonos rangja” is mutatja…

Két villámposta érkezett 24 óra alatt a Sajtószabadság Alapítvány médiacsaládjának címére a tartományi hatalomtól, mert valamiféle „Vajdaság napját” merészeltünk emlegetni, miközben a hatalom nemesen és egyenrangúan (szerbül, cirill betűkkel) „tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelöléséről” döntött.
Nemvajdaság nemnapjáról, hanem a tartomány dátumairól. Nem kutya ám, hanem eb! Csakhogy attól még sánta. No de legalább felvilágosodtunk!
Csakhogy a vajdasági magyar emberek nem a „Vajdaság napja” kifejezésen akadtak ki, hanem azon, hogy hatalmi morzsákért cserébe saját képviselőik is rászavaztak egy olyan arrogáns nacionalista trükkre, amely formálisan megkülönbözteti, történelmileg kisemmizi, a jelenben pedig másodrangú polgárrá teszi őket saját szülőföldjükön. Tessék tovább olvasni, hamarosan rávilágítunk, hogyan!
Az első üzenetben Pásztor István házelnök (bocsánat: Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke – nehogy már megint helyreigazításért kelljen folyamodniuk „téves” szóhasználatom okán!) megígérte, hogy „amennyiben” és „miután” tájékozódunk a 2018. június 19-ei tartományi képviselőházi ülésen meghozott döntésről, válaszol a Családi Kör kérdéseire: „Éppen azért, mert rendkívül fontos, mondhatni történelmi léptékű döntésről van szó, ami közvetlenül érinti a vajdasági magyar közösség identitását, sem szenzációhajhász, sem a valósággal nem érintkező módon nem volna szabad ehhez közelíteni.”
Mélységesen egyetértünk és előre is köszönjük. Alaposan tájékozódunk és a valósággal érintkezve, sőt azt szorosan körbejárva közelítjük meg az ügyet. Úgy is mondhatnánk, hogy minden világos, sőt ki is bújik a szög a zsákból.
A másik üzenet Boris Bajićtól, Vajdaság AT Képviselőházának főtitkárhelyettesétől érkezett, immár magyarul és latin betűkkel, amit nagyon értékelünk – habár még jobb lenne, ha magukat a határozatokat hoznák meg és tennék közzé egyszerre és egyenrangú módon a tartomány (bocsánat: Vajdaság Autonóm Tartomány – egy újabb helyreigazítási kérelem megtakarítása végett) hivatalos nyelvein, mint ahogy az Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány virágkorában (az 1974-es szövetségi alkotmánytól Slobodan Milošević joghurtforradalmár puccsáig) működött.
A főtitkárhelyettes helyreigazítási kérelemmel fordult hozzánk (amit levelével együtt haladéktalanul közzé is tettünk), mert szerinte „valótlan állítást” tartalmazó híreket közöltünk a Szabad Magyar Szó portálon, ahol „… négy hírben Vajdaság napjáról beszélnek a szerzők”, holott „Ezzel a valótlan állítással szemben a Vajdaság AT Képviselőháza […] tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és megjelöléséről” hozott határozatot.
Nem kutya ám, hanem eb! Csakhogy attól még sántít. Miközben a hatalom nyelvi, jogi és logikai bukfenceket vet.
Diogenész ül a hordójában (Jean-Léon Gérôme festménye, 1860)
Diogenész ül a hordójában (Jean-Léon Gérôme festménye, 1860)
Ahogy a „kutyás” Szinópéi Diogenész mondá: „Az emberi lényekkel ellentétben, akik átejtik a másikat vagy hagyják magukat megvezetni, a kutyák őszintén ugatnak.” Mivel egyesek Diogenészt is kutyába vették, erről így nyilatkozott: „Más kutyák az ellenséget harapják meg, én a barátaimat, hogy megmentsem őket.” Lámpása céljáról meg állítólag azt mondta, hogy „Keresek egy igaz embert – de csak politikusokat találok.”
Ráadásul, folytatja a hatalmi kérelem, az említett határozat „azonos rangú tartományi jelentőségű dátumokként [kezeli] november 25-ét, május 15-ét és december 10-ét, valamint augusztus 20-át, augusztus 10-ét, október 16-át, december 1-jét és január 17-ét”. Lássuk hát, ki is állít valótlanságokat, érintkezzünk közvetlenül a hatalmi szövegek valóságával, méghozzá szenzációhajhászás helyett azok nyelvi, logikai és jogi bukfencei mentén! (A kérelem szövegét itt ellenőrizhetik és vethetik össze az alábbiakkal.)
  1. Nem Vajdaság, hanem tartomány; nem nap, hanem dátum
A hatalom panasza abból fakadt, hogy a Szabad Magyar Szó – és számos más sajtószerv, így például a VMSZ kézivezérlésű napilapja, sőt a Magyar Távirati Iroda is (amelynek belgrádi tudósítója pedig nem szokott szenzációt hajhászni, sőt nyilván személyesen is érintkezik a VMSZ-es valóság jogi aspektusaival) – „Vajdaság napja” kifejezéssel élt, holott a hatalom ezt nemes bürokratizmussal „tartományi jelentőségű dátumoknak” titulálja.


Csakhogy minden tisztességes ember számára világos, hogy a kettő egy és ugyanaz. Továbbá anyanyelvét a valósággal érintkező módon értő és beszélő ember soha nem használná a nyögvenyelő, politikai korrektségtől izzadó, bürokratikus fordulatot. (Mellesleg azt hittük, hogy a magyar politikában már nyolc éve száműzetett a politikai korrektség, valamint, hogy a szerb Vajdaságban 1988-ban győzött az antibürokratikus forradalom.)
A valósággal közvetlenül érintkező értelmezés alapján teljesen világos, hogy itt valakinek takargatni valója van, azért használ bükkfanyelvet. Nyomban megvilágosodik, mi is az, amit el kell kenni.
  1. „Azonos rangú tartományi jelentőségű dátumok”
Ezt állítja a hatalmi helyreigazítás. Lássuk hát a szóban forgó határozatot (itt ellenőrizhetik szerbül is meg magyarul is, az utóbbit saját fordításban, hiszen a hatalom egyelőre csak szerbül, cirill betűkkel volt szíves azt előállítani). Nem túl hosszú, gyorsan kiderül, hogy a dátumok „azonos rangjáról” abszolút szó sincs – vagyis a helyreigazítás csúsztat:
Amit ugyanis mi – minden normális újságíróval együtt – „Vajdaság napjának” neveztünk (november 25.), az a legelső szakasz legelső pontjában foglaltatik és „tartományi jelentőségű dátumként [kerül] megállapításra és ünnepélyes megjelölésre” a karlócai népgyűlés dátumával meg az Emberi Jogok Világnapjával együtt
A képviselőházi határozat szerzője mellesleg kényelmesen lerövidítette (megmásította!) az 1918. november 25-én megtartott Bánsági, Bácskai és Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűlésének teljes nevét – miközben a szöveg többi része hosszadalmas és szócséplő, mindent belesajtolni akaró mondatokból áll. Nemes egyszerűséggel csak Nagy Népgyűlésnek nevezi azt és elhallgatja annak kizárólagosan szláv mivoltát és területi meg nem egyezését a későbbi, mai Vajdaságéval.

Anastas Bocarić (1864–1944) festménye a Bánsági, Bácskai és Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűléséről (Fotó: Wikipédia)
Anastas Bocarić (1864–1944) festménye a Bánsági, Bácskai és 
Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűléséről (Fotó: Wikipédia)

Ebből is látszik, hogy az első helyre tett “tartományi jelentőségű dátumnak” kiemelten nemzetek feletti szerepet szántak, hiszen a következő dátum – a „Szerb Vajdaság” 1848-as kikiáltása – már magán viseli a nemzeti bélyeget.
Az „azonos rang” tehát pontatlanság, csúsztatás, áltatás, netán hazugság a javából.
A 2. szakasz még egyértelműbbé teszi, hogy a két szerb/szláv ünnep meg Az Emberi Jogok Világnapja (nem pedig „kiemelt jelentőségű dátuma”…) magasabb szintű kategóriaként kezelendő, mint a többi. Ezekre a dátumokra ugyanis a tartomány díjak és elismerések odaítélését látja elő, a többi dátum esetében pedig ilyesmiről szó sincs. A többi nem tartományi jelentőségű.
Az 1. szakaszban felsorolt harmadik „tartományi jelentőségű dátum” ugyan nem szerbközpontú, de oda is becsúszott egy diszkrimináció. Az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való emberi jogok „minden megkülönböztetés nélküliségéről” regél, holott éppen az azt megelőző és követő mondatok különböztetik meg az egykori önrendelkező kisebbség „tartományi jelentőségű dátumait” a mai kisebbségek „ünnepétől”.
A 3. szakasz végképp felteszi a pontot az i-re és a fentieknél alacsonyabb szintre hozza a nemzeti kisebbségek (bocsánat: nemzeti kisebbségek/nemzeti közösségek – hogy ismét megelőzzünk egy újabb helyreigazítási kérelmet) dátumait, mert hogy azok csak „saját ünnepeik”, nem pedig „tartományi jelentőségű dátumok”, mint a szerbség történelmi pillanatai. Minek is ünnepelné a többség a kisebbségek ünnepeit – miközben az utóbbiak számára elő van írva a „tartományi jelentőségű dátumok megjelölése” meg a díjak és elismerések majdani boldog átvétele.
A 4. szakasz még arról is rendelkezik, hogy a nemvajdaság nemnapjainak „megjelöléséről” a tartományi közigazgatási szervek gondoskodnak, addig a kisebbségi ünnepekről csak saját nemzeti tanácsaik – méghozzá a törvénnyel összhangban (értsd: nem is tartományi döntés, hanem magasabb rendű köztársasági parancsolat alapján).
A hatalmi panasz félreérthetetlenül megdőlt: nem mi használtunk tehát „valótlan állításokat”, hanem bizony a „helyreigazítás”.
  1. Hatalom és bürokrácia kontra sajtó
Természetesen minden hatalom azt szeretné, ha a sajtó talpnyaló módon kiszolgálná és műveit meg nevét kizárólag „diccsel ejtené” (ld. A walesi bárdok). Magyarországon ezt úgy érték el a „zemúttnyócévbe”, hogy ezres nagyságrendű kirúgásokkal igába hajtották és bedarálták a közmédiát, tönkretették a fővárosi sajtót, a nagy példányszámú vidékit pedig kiszolgáltatták két nemzeti oligarchának. Amerikában ezt így lehetetlen végrehajtani, Trump ezért próbálkozik azzal, hogy „álhírsajtónak” gúnyol minden kritikus hangvételű médiát.

A walesi bárdok: Gémes József animációs filmjéből
A walesi bárdok: Gémes József animációs filmjéből

Esetünkben is világosan kitűnik a hatalom nyelvi-logikai diktátuma. Szőrszálhasogatással akarja kikényszeríteni a szemfényvesztő bükkfanyelv bevezetését: ne legyen „Vajdaság napja” az, amit mindenki más logikusan annak tart.
Arról nem is beszélve, hogy a helyreigazítás nemes egyszerűséggel „hírnek” nevezi minden olyan anyagunkat, amelynek szóhasználatát nehezményezte. Holott az egyik közülük kifejezetten és deklaráltan kommentár, vagyis vélemény, amire nem vonatkozik helyreigazítási jog. Illett volna alaposabban sajtóelemezni – és a vonatkozó, sőt hivatkozott törvényt (a Szerb Képviselőház által elfogadott Törvény a tömegtájékoztatásról és a médiáról, 98. szakasz))  pontosabban értelmezni.
Ezzel nemcsak a nyelvi és logikai bukfencek lepleződtek le, hanem az is, hogy a hatalom még a jogi vonatkozások mindegyikét sem tartja tiszteletben. (Odáig már el sem megyünk, pedig vitatható kérdés lehetne az is, hogy egyáltalán van-e joga egy főtitkárhelyettesnek közszolgaként helyreigazítást kérelmeznie nyelvi megfogalmazás ügyében.)
Öngól
Végezetül jegyezzük meg, hogy a vajdasági magyar politikum saját érdekében sokkal jobban tenné, ha kényes kérdések kapcsán is egyenes beszédben kommunikálna saját népével, mintsem hogy hatalmi szóval, kioktató modorban próbálja megvalósítani a nyelvi-logikai diktatúrát.
A vajdasági magyar emberek ugyanis nem a „Vajdaság napja” kifejezésen akadtak ki, hanem azon, hogy hatalmi morzsákért cserébe saját képviselőik is rászavaztak egy olyan arrogáns nacionalista trükkre, amely formálisan megkülönbözteti, történelmileg kisemmizi, a jelenben-jövőben pedig másodrangú polgárrá teszi őket saját szülőföldjükön.
Aki ezt nem érti vagy semmibe veszi, annak egyértelműen kényelmetlen lehet a világos beszéd meg a valósággal való közvetlen érintkezés.


Helyreigazítás Boris Bajićnak, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza főtitkárhelyettesének a kérelmére

<span class="entry-title-primary">Helyreigazítás</span> <span class="entry-subtitle">Boris Bajićnak, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza főtitkárhelyettesének a kérelmére</span>

A Szabad Magyar Szó hírportál, amely a wwww.szabadmagyarszo.com címen elérhető, 2018. június 19-én leközölte a következő című hírt: ,,Pásztor lstván: A VMSZ megszavazza, hogy Délvidék elcsatolása legyen Vajdaság Napja”, továbbá ,,A délvidéki magyar érdekképviseletet gyászolja a Magyar Mozgalom”, 2018. június 20-án pedig a következő hírt: ,,Világos (Vajdaság napja és a magyar politika)” valamint 2018. júinius 21-én a következő hírt: ,,A VMSZ nem konzultált a Magyar Kormánnyal a szavazás előtt”. Mind a négy hírben Vajdaság napjáról beszélnek a szerzők.
Ezzel a valótlan állítással ellentétben a Vajdaság AT Képviselőháza a 2018. június 19-én megtartott ülésén elfogadta a tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelöléséről szóló tartoményi képviselőházi határozatot, amely azonos rangú tartományi jelentőségű dátumokként november 25-ét, május 15-ét és december 10-ét, valamint augusztus 20-át, augusztus 10-ét, október 16-át, december 1-jét és január 17-ét határozza meg.



VAT Képviselőháza Főtitkárhelyettesének Helyreigazítási kérelme
VAT Képviselőháza Főtitkárhelyettesének Helyreigazítási kérelme
, 2018. június 22. [12:00]

2018. június 23., szombat

A magyar közösség „felhígítása”

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (120.)

Június 15.
Hatvan év lemaradás!
A montenegrói Bečićiben megkezdődött a térség pénzügyminisztereinek találkozója. Az eseményen nem jelent meg a szerb pénzügyminiszter, annak ellenére, hogy a szervező a NIN c. belgrádi hetilap. 
Siniša Mali távolléte mégsem csökkentette a találkozó szintjét, mivel Belgrádot megfelelően képviselte Aleksandar Vlahović, a Szerbiai Közgazdászok Szövetségének elnöke, aki a Nyugat Balkán országaira vonatkozó egész sor figyelmeztetést tett. Ezek közül bizonyára az a legfontosabb, hogy térségünk az európai országok életszínvonalának átlagát csak 60 év múlva éri el, a pesszimista forgatókönyv estében pedig a hihetetlen 200 év múlva.  

Aleksandar Vlahović (Fotó: Oliver Bunić / RAS Srbija)

Ami a legrosszabb, hogy az a projekció nem hihetetlen feltételezéseken, hanem az eddigi eredmények folytatásán alapszik.
– A térségben 18,3 millió lakos él, akiknek az életszínvonala a nyugat-európainak csak a negyede, a kelet-európainak pedig a fele – tette hozzá Vlahović.[1]
Szép kilátások! Nem csoda, hogy az emberek folyamatosan költöznek el Szerbiából. Erről viszont a hivatalos szerbiai RTV (RTS) nem tájékoztat!

Június 15.
A magyar közösség „felhígítása”
Este falugyűlést tartottak a magyarkanizsai községhez tartozó Martonoson. „A faluban elharapózott helyzet miatt az emberek már nagyon kétségbeesettek és dühösek.”[2] „A magukat askálinak való koszovói cigányok erőszakos betelepítése és azok viselkedése miatt”,[3] akik nemcsak hogy nem asszimilálódnak kellőképpen, hanem a polgárok elmondása szerint rengeteg gondot is okoznak.
A kétórás összejövetelen olyan panaszok hangzottak el, hogy az újonnan letelepültek randalíroznak esténként, a helyiek félnek tőlük és féltik a gyerekeiket is, akiket nem egy alkalommal ért már inzultus.
A faluban a polgárok nem érzik megfelelőnek a közbiztonságot, a rendőrség pedig – melynek képviselői a belügyminisztériumi rendelet miatt nem voltak jelen a gyűlésen – szerintük nem tesz semmit – számol be a sajtó.[4]

Falgyűlés Martonoson

– Megerősítjük a kommunikációt a helyi lakosság és a rendőrség között, ki kell alakítani a hivatalos kommunikációs vonalat a polgárok és a hivatalos szervek között, ebben az önkormányzat is tud segíteni. Ez azért fontos, mert a gyűléseken mindig oda tértünk vissza, hogy az emberek annak ellenére, hogy tettek feljelentést, mégsem történt semmi, tehát ebben a kommunikációban valahol fennakadás van, azt kell megtalálni, és ebben tud támogatást nyújtani az önkormányzat – nyilatkozta Fejsztámer Róbert kanizsai polgármester.
A biztonsági és migrációs tanács következő ülésére Martonos kiválaszt 5-7 olyan polgárt, aki az összpolgárság érdekeit képviseli majd és ismerteti a falu lakosainak problémáit, melyekre ott az illetékes hatóságokkal együtt próbálnak megoldást találni – tette hozzá Fejsztámer.
Az is tovább borzolta a kedélyeket, hogy június 20-án külföldi autók jelentek meg az észak-bácskai településen, akik célzottan a koszovói cigányoknak kezdtek el csomagokat osztani.
Az esetről a községi képviselettel rendelkező UKROK Független Polgári Kezdeményezés számolt be a közösségi felületén.[5]


– A Belga, Német rendszámú autók is véletlenül tévedtek Martonosra csomagot osztani a véletlenül visszatoloncolt és betelepített koszovói romáknak! Ugyanígy véletlenül vásároljon az állam Dél-Szerbiában megüresedett házakat, és véletlenül vigye oda a betelepítetteket és élvezzék ők a multikulturalizmus összes előnyét abból az euró milliókból, amit az Uniótól kapnak! – olvasható az említett polgári egyesület honlapján.[6]
– Évek óta zajlik a délvidék megmaradt magyar tömbjeiben a nemzeti közösség mesterséges felhígítása. Amelyhez a jelek szerint, mint a szerb állam, mint pedig a „fejlett nyugat” jó szívvel asszisztál, míg a helyi politikum béna kacsa módján egy helyben totyog – kommentálja a DélHír portál.  
Amikor Martonoson tartották a falugyűlést, érkezett a hír, miszerint „Újvidéken lakásokat építenek a horvátországi, valamint a boszniai és hercegovinai i menekülteknek”.[7]
– Újvidéken szerződést írtak alá 279 lakóegység építéséről a város területén, a horvátországi és boszniai és hercegovinai menekültek számára, aminek az összértéke mintegy 6,4 millió euró, a forgalmi adó nélkül” – közölte az N1 Televízió.
Azoknak a menekültek a lakáskérdésének a megoldásáról van szó, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró és Horvátország regionális programjának keretében, akik 1991 és 1995 között hagyták el a volt Jugoszlávia háborús területeit és menedéket találtak Szerbiában.
A program ingyenes épületanyag juttatást, falusi házak, lakások vásárlását és építését, valamint montázs épültek tervezését és kivitelezését látja elő. Mindez történik a nemzetközi közösség támogatásával, ideértve az Európai Uniót, az USA-t, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosát és az Európai Fejlesztési Bankot is.
A program tervezett munkálatainak értékét 584 millió euróra értékelték, amiből az EU, mint a legnagyobb donátor, 230 millió euróval járult hozzá. További adományozók Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Dánia, Törökország, Luxemburg, Ciprus, Románia, Csehország, Szlovákia és Magyarország (sic!!) – ismertette az N1.[8]
A Délvidék lakossága nemzeti összetételének megváltoztatása/„felhígítása”, tehát, a felsorolt államok, köztük Magyarország támogatásával történik!
Nem véletlen, tehát, hogy a „hatalom nem tud”,[9] vagy nem akar tudni semmiről. Nem kell, tehát csodálkozni, hogy a rendőrség nem tesz semmit. Tisztában kell lenni, hogy csak felsőbb utasításra cselekszik.
A martonosi, de a többi itteni magyar kálváriája is folytatódik…


Június 18.
Újabb diszkrimináció
Június 27-én felvételizhetnek a végzős középiskolások az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karára. Eddig kellene tehát pozitív választ kapnia a Tartományi Oktatási Titkárságnak és a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) arra a levélre, melyben kérik, a jogi kar tekintsen el attól a szándékától, miszerint a felvételi másnapján szerb nyelvvizsgát íratna a magyar nyelven felvételizőkkel.
Nyilas Mihály illetékes tartományi titkár a Napjaink című műsorában azt nyilatkozta, „egyelőre negatív választ kaptak a kérésre, ennek ellenére bízik abban, hogy sikerül meggyőzni a jogi kart a felvételi időpontjáig. Amennyiben nem, ismét a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) pere fogja eldöntetni a diszkriminációs kérdést. Nyilas szerint még az is megfontolandó a felvételizők részéről, hogy kollektív ne jelenjenek meg a másnapi nyelvvizsgán, amennyiben az mégis kötelező lesz”.[10]
A tartományi titkár ellentétes és értelmetlen nyilatkozatából egyedül arra lehet biztosan következtetni, hogy az általa vezetet titkárság és az MNT „levelez” a Jogtudományi Karral, de „egyelőre negatív választ kapott”. Ez azt jelenti, hogy „a kar egyelőre nem enged a szerb nyelvvizsgából”. Vagyis: A hatalom és az MNT képtelen rákényszeríteni a jogi kart, hogy alkalmazza a jogszabályokat. 
Elképesztő! Nyilas, az helyett, hogy követelné a hatályos jogszabályok alkalmazását, azt javasolja a diákoknak, hogy „kollektív ne jelenjenek meg a másnapi nyelvvizsgán, amennyiben az mégis kötelező lesz”. Ebből viszont az következik, hogy a diákokat nem veszik fel a jogi karra.
Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke, „nem nagy örömmel újra a bírósághoz fordult” egy ügyvédi iroda által, hogy a „bíróság állapítsa meg, hogy egy újabb nemzeti alapú diszkrimináció készül-e, és hogy azonnali hatállyal a felvételi pályázatból töröljék a szerb nyelvvizsgát”.[11]
Az eddig pereskedés alapján Sótinak már legalább annyi tapasztalata kellene, hogy legyen, hogy a bíróság ezzel kapcsolatos döntését – ha netán idejében meg is hozza – az idén annak alkalmazására már nem kerül sor. A Jogi Kar majd talál valami kibúvót. A bíróságnak egyébként sem azt kell megállapítani, hogy „diszkrimináció készül-e”, hanem, hogy az már meg is történt!
Kinek van még ezek után az újvidéki jogi karra iratkozni?

Június 18.
Kettős mérce
– Magyarország elengedhetetlennek tartja, és ezért felszólítja az Európa Tanácsot (ET), hogy vegye komolyan az európai kisebbségek védelmének ügyét – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Strasbourgban, az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája hatálybalépésének 20. évfordulója alkalmából rendezett kétnapos konferencián.

Szijjártó Péter beszédet mond az Európa Tanácsban (Fotó: MTI)

„Az Európa Tanácsnak komolyan kell vennie azt, hogy Európában az egyik legfontosabb érték a kisebbségi jogok védelme” – hangoztatta Szijjártó.
A miniszter emlékeztetett arra, hogy Ukrajnában a kárpátaljai magyarságot megillető, már létező kisebbségi jogokat vettek el egy parlamenti döntéssel. Noha az Európa Tanács szóban támogatásáról biztosította Magyarországot és a Velencei Bizottság ajánlásait, azok közül Ukrajna egyet sem hajtott végre. „Nem lehet, hogy egyes európai országok, amelyek tagjai az Európa Tanácsnak is, fittyet hányva a Velencei Bizottság véleményére, két lábbal tapossák a kisebbségi jogokat” – fogalmazott a miniszter. – A magyar kormány továbbra is mindent megtesz, és minden támogatatást megad annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségeket illető jogok védelme fontos európai politikaként érvényesüljön – tette hozzá.[12]
A hivatalos magyar hírügynökség (MTI) által közöltek alapján, Szijjártó csak az ukrajnai magyarok jogsérelmeit említette. A többi szomszédos országokban élő magyarokat meg sem említette. Pedig, például, Szerbiáról is elmondhatta volna, hogy „a migránsok ne legyenek fontosabbak, mint az itteni kisebbségek!” (lásd Martonos) – csak nem tette. Vagy, hogy az újvidéki Jogtudományi Karon hátrányos megkülönböztetik a magyar felvételizőket. Hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításával még az eddigi kevéske kulturális nemzeti autonómia is megszűnik, stb.
Pedig a magyar külügyminiszternek egyformán kellene képviselni a szervezet tagországaiban élő magyarokat. Így a Szerbiában élőket is. Vagy itt is a kettős mérce érvényesül?

Június 19.
Megalkuvók
Június 15-én Vicsek Annamária, a Szerbiai Oktatásügyi Minisztérium államtitkára „fontos információt osztott meg a Facebookon.[13]
A Vajdasági Magyar Szövetség korábbi köztársasági képviselője bejegyzéséből az derült ki, hogy „a Hivatalos Közlöny hibásan nyomtatta ki az új ötödikes kétnyelvű bizonyítványok formanyomtatványát, ugyanis nincs elég hely, hogy a korábbihoz hasonló módon, mindkét nyelven be lehessen írni az osztálytatot.
A tartományi oktatási és kisebbségügyi titkárral és a Magyar Nemzeti Tanáccsal való egyeztetés után a javaslatom az, hogy a bizonyítvány adott mezőjébe apró betűkkel, rövidítve, de mindkét nyelven töltsék ki.
Ami az én feladatom lesz, hogy államtitkárként forduljak a H. Közlönyhöz, hogy a hibát javítsák. A javításra most már az idei osztályok számára nincs idő, de a jövő évi pontos lesz” – írta Vicsek a Facebookon.[14]


 „Négy nap alatt Vicsek Annamária frissítette a bejegyzését”:[15] „A PROSVETNI PREGLED (állami tulajdonban lévő gazdasági társaság[16] – B. A.) JAVÍTOTTA AZ ÖTÖDIKES BIZONYÍTVÁNYOKAT. A JAVÍTOTT NYOMTATVÁNY KÉRHETŐ A PROSVETNI PREGLED CÍMÉN ÉS INGYENESEN LECSERÉLIK A HIBÁSAN NYOMTATOTTAL.”[17]
Vicsek az eredeti bejegyzésben azt írta, hogy a Hivatalos Közlöny nyomtatta ki a hibás bizonyítványokat, azonban „később javította a tévedését, és a Hivatalos Közlöny helyére mindenhol a Prosvetni pregled került”.[18]
Időközben kinyomtatták és az osztályfőnökök megkapták az új, javított bizonyítványokat:


A eseményekből azt lehet megállapítani, hogy az államtitkár még azt sem tudta, hogy hol, illetve ki is nyomtatja a bizonyítványokat. A tartományi oktatási és kisebbségügyi titkár (Nyilas Mihály) és a Magyar Nemzeti Tanács (valójában Hajnal Jenő) is rábólintott Vicsek megalkuvó és rossz javaslatára, hogy a tanárok „a bizonyítvány adott mezőjét apró betűkkel, rövidítve, de mindkét nyelven töltsék ki”. Aztán – bizonyára a tanárok felhördülésére és a marasztaló kommentárok miatt – újra nyomtatták a bizonyítványt. Az államtitkár felelősségének megállapítása ez alkalommal is elmarad? Megtudjuk-e a választ a kérdésre, hogy az adófizetők vagy Vicsek fizette ki a plusz költségeket?
Ez az eset is azt igazolja: Fél/felemás megoldásokat nem szabad elfogadni! A Jogtudományi Kar esetében sem!

BOZÓKI Antal
Torda, 2018. június 23.


[1] Aleksandar Milošević: Do evropskog standarda az 200 godina [Az európai életszínvonalig 200 év múlva]. Danas, 2018. június 16. 9.
[3] R. P. Martonos: Nyugati rendszámtáblás autókból osztják a csomagot a koszovói cigányoknak. http://delhir.info/2018/06/20/martonos-nyugati-rendszamtablas-autokbol-osztjak-csomagot-koszovoi-ciganyoknak/, 2018. június 20.
[4] Lásd az idézett írásokat.
[6] Lásd a 3-as alatti írást.
[7] U Novom Sadu se grade stanovi za izbeglice iz Hrvatske i BiH [Újvidéken lakásokat építenek a horvátországi és a boszniai menekülteknek] http://rs.n1info.com/a396744/Vesti/U-Novom-Sadu-se-grade-stanovi-za-izbeglice-iz-Hrvatske-i-BiH.html, 2018.  június 15. [22:29 >22:33]
[8] Uo.
[9] Lásd az 5-ös alatti oldalon.
[11] ria: Segítség a lelendő gólyáknak. Magyar Szó, 2018. június 21. 8.
[12] (MTI) Szijjártó Péter: A migránsok ne legyenek fontosabbak, mint az itteni kisebbségek! https://www.vajma.info/cikk/magyarorszag/18809/Szijjarto-Peter-A-migransok-ne-legyenek-fontosabbak--mint-az-itteni-kisebbsegek.html, 2018. június 18. [ 19:56 ]
Lásd még a „100 évvel később” c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11206, 2016. június 18.

[15] Javították az ötödikes bizonyítványokat. https://szabadmagyarszo.com/2018/06/19/javitottak-az-otodikes-bizonyitvanyokat/, 2018. június 19. [17:53].

[17] Lásd a 13-as alatti oldalon.
[18] Uo.