2017. július 23., vasárnap

TÖRVÉNY, AMELYIK SENKIT SE ÉRDEKEL?



Törvényhozó Kovács


Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (ETPK) képviselői július 18-án Belgrádban tárgyaltak – a Pannon RTV július 21-i közlése szerint „egyeztettek”[1] – a szerb képviselőházi frakciók tagjaival.
Az európai képviselők „a hatalmi és az ellenzéki politikusokkal egyaránt az európai mércék megvalósításának haladásáról tárgyaltak Belgrádban” és „találkoztak a nemzeti közösségek politikai képviselőivel is”.


Az ETPK jelentéstevői és az ellenzéki pártok képviselőinek találkozója

Kovács Elvira (1982, Szentmihály), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke, a párt köztársasági parlamenti képviselője (2007 közepétől)[2] kapta a feladatot, hogy „bemutassa a 23-as csatlakozási fejezettel kapcsolatos akciótervet, amelynek része a kisebbségek jogainak biztosítása is”. 


Kovács Elvira

A képviselő asszony („aki ’valamiért’ nem vette még fel férje, Voislav Milosavljević nevét”)[3] erről a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában a nyilatkozott:
  Külön kiemeltem a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását, vagy egy új törvény meghozatalát, a kisebbségi kerettörvény módosítását, elmondtam, hogy az valójában kész, a kormány Brüsszelből várja a zöld fényt, jóváhagyást, hogy ez parlamenti eljárásba kerülhessen. Részletesen beszélgettünk a részarányos foglalkoztatásról, mert az egy olyan téma, amely sürget bennünket, elmondtam, hogy bizonyos lépések a törvényhozás terén megtörténtek, az elmúlt időszakban, de még mindig van tennivaló, és a gyakorlati alkalmazás az, ami a legnehezebb. A szerb, mint nem anyanyelv oktatásáról is beszéltem, mert ez főleg a magyar, illetve az albán kisebbség számára, akiknek az anyanyelvük teljesen más, mint a szerb, nagyon fontos, és elmondtam, hogy elfogadásra kerültek a szerb nyelv oktatására vonatkozó standardok, megjelentek a hivatalos közlönyben, és remélhetőleg, ha nem is a mostani, de a következő tanévtől új tankönyvekből tanítják már a szerbet, mint nem anyanyelvet – mondta Kovács.

Kovács nyilatkozatának az első mondata nem csak pontatlan/hiányos, de zavaros is. Szavaiból nem lehet megállapítani, hogy miért emelte ki külön „a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását, vagy egy új törvény meghozatalát”. Hiányzik ugyanis, hogy mindkét törvény meghozatala már néhány évet késik, de az illetékesek (Kovács se) még mindig nem tudják, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló, már meglévő törvényt módosítsák, vagy új törvényt hoznak.
Aztán ugyanennek a mondatnak a második részéből (is) megtudjuk, hogy a kisebbségi kerettörvény (pontosabban: a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak a védelméről szóló törvény) „valójában kész, a kormány Brüsszeltől várja a zöld fényt, jóváhagyást, hogy az parlamenti eljárásába kerülhessen”.[4]
Ez a kijelentés is egy komoly problémát is takar. A törvény tervezete elkészült ugyan, de azt valójában az érintettek, vagyis a nemzeti közösségek tagjai közül vajmi kevesen látták. Közvitát erről nem szerveztek és a délvidéki magyar sajtó sem foglalkozott vele. Miért nem lehetett ezt elmondani az ET képviselőinek?
Jóó Horti Lívia (Magyar Mozgalom) a Magyar Nemzeti Tanács 2016. december 29-i (22.) ülésén jogosan kifogásolta, hogy a délvidéki magyarság legfőbb választott testülete (az MNT) nem foglalkozott a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény módosításával és kiegészítésével (mint ahogy a kisebbségi cselekvési tervvel sem), miközben az ezzel kapcsolatos közvita 2016. december 28-án lezárult.[5] Vagy elegendő az, ha csak Kovács, illetve frakcióbeli társai és néhány VMSZ vezető tud róla? 
Kovács nyilatkozatának a többi mondata általános és közismert frázisok ismétlésből áll: „részletesen beszélgettünk a részarányos foglalkoztatásról”, „bizonyos lépések a törvényhozás területén megtörténtek”, „még mindig van tennivaló”, „a gyakorlati alkalmazás az, ami a legnehezebb”. A nyilatkozat külön gyöngyszeme, miszerint a kisebbségek „anyanyelve teljesen más, mint a szerb”. Ez Kovácsnak a témában való jártasságára is utal.
***
Hogyan lehetséges az, hogy a magyar pártokat és szervezeteket nem érdekli egy törvény, amely alapjában határozza meg a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetét? Milyen nemzeti tanács az, amelyik nem vesz részt a jogainkról szóló törvény vitájában? Milyen képviselők azok, akik nem kérik ki a választóik véleményét ilyen fontos kérdésben? Milyen demokrácia az, amelyben „Brüsszeltől várják a zöld fényt, a jóváhagyást”, miközben az érintetteket meg sem kérdezik? Már oda jutottunk volna, hogy nincs is, aki kisebbségi ügyben a délvidéken megszervezzen egy tanácskozást? És végül, de nem utolsó sorban, az Európa Tanács milyen parlamenti közgyűlési küldöttsége az, amelyik csak a pártvezetőkkel tárgyal, miközben nem érdekli, hogy a gyakorlatban hogyan is valósulnak meg a nemzeti kisebbségek jogai és „az európai értékek”? 
Újvidék, 2017. július 23.
BOZÓKI Antal

[1] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselői Belgrádban tárgyaltak a frakciók tagjaival. http://pannonrtv.com/web2/?p=345168, 2017. július 21.

Lásd még: Narodna skupština Srbije. Predstavnici poslaničkih grupa opozicionih partija na sastanku sa koizvestiocima Parlamentarne skupštine Saveta Evrope [Az ellenzéki pártok képviselői találkoztak a  Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése társ-jelentéstevőivel. http://www.parlament.gov.rs/Predstavnici_poslani%C4%8Dkih_grupa_opozicionih_partija_na_sastanku_sa_koizvestiocima_Parlamentarne_skup%C5%A1tine_Saveta_Evrope.31922.941.html, 2017. július 18.

[3] Kovács Elvira nem szereti az UÇK-t, de a szerb csetnikekkel nincs gondja? http://delhir.info/2017/04/29/kovacs-elvira-nem-szereti-az-uck-t-de-a-szerb-csetnikekkel-nincs-gondja/, 2017. április 29.

[5] Bővebben lásd az Összességében: elégtelen c. írásom.
Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. január 4. és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=9134, 2017. január 4.


A demokrácia, amikor a tehetségtelenek sokasága megválaszt néhány megvesztegethetőt.

Számos vezető tisztséget betöltő ember tragédiája abban van, hogy nem tudott idejében visszavonulni.
Harry S. Truman (1884. május 8.1972. december 26.) az Amerikai Egyesült Államok 34. alelnöke és 33. elnöke (1945–1953)

Legyél közeli a barátaiddal, de még közelebbi az ellenségeiddel.
Don Vito Corleone (1891. december 7. vagy sírkő szerint 1887. április 28.1955. július 29.) Született: Vito Andolini, kitalált szereplő Mario Puzo A Keresztapa című regényében és a belőle készült filmben.

A túlélésre vagyunk ítélve. Tehát, bűnösök vagyunk.
Aleksandar Čotrić

A tudás unalmas, a nem tudás sokkal érdekesebb. Amikor tudunk, mindannyian ugyanazt tudjuk, ha viszont nem tudunk, mindenki másként nem tud.
Duško Radović

A váltságból nem tudunk kikerülni egyedül. A túlélőnek kell kivinni bennünket!
Radoje Raonić

2017. július 22., szombat



Nem kell elfelejteni, hogy Zoran Đinđić, akkori miniszterelnök, még alig 15 évvel ezelőtt  kimondta: előfordult már, hogy valamely államnak van saját maffiája, de az soha nem, hogy a maffiának van saját állama.
Nataša B. Odalović: Šta Vučić zatiče po povratku [Mi talál Vučić a visszatértekor]. Danas, 2017. július 21. 9.
Danas, 2017. július 21. 9. 

TISZTELT HONFITÁRSAM! (MÁSODIK FELVONÁS)

Tisztelt Honfitársam! Tisztelt Orbán Viktor!


        Remélem, nem lepődik meg a megszólításon, hiszen megint levelet hozott a postás. Ön írta nekem.  Ismét szüksége van rám. Az első megkeresése óta egy év sem telt el, akkor ÍGY válaszoltam.
        Rögtön a levele elején tudatja, hogy már hét éve a magyar nemzet részévé váltam hivatalosan is. Ez nem csak gesztus, egy megkésett jóvátétel, hanem egy mindennapi cselekvés, hogy közösen alakíthassuk a sorsunkat.
        Ön már alakította az enyém azzal a cselekedetével, hogy Vučić mellé állt áprilisban a szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki magyarok miatt pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla.
        Nem hiszem, hogy nem ismeri az elnökünket. Elég régóta politizálnak mindketten. Ismernie kellene még abból az időből, amikor nekünk szendvicseket kínáltak, hogy kitartsunk a magyar határig. Meg az 1999-es tájékoztatási miniszteri hazugságairól. Akkor haltak meg a belgrádi televízióban az újságírók, mert nem szóltak nekik, hogy bombázzák az épületet. Meg már akkor hozott egy törvényt, ezzel befellegzett a sajtószabadságnak. Mindent megtett, hogy az ellenzéki sajtót ellehetetlenítse. Ezt most is folytatja. A róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét.
        Tudjuk mindketten, hogy a Szerb Radikális párt, melyben Vučić is politizált, magyarellenes volt. Ezért is döbbentem meg, amikor megláttam a választási szórólapokon a „mesterhármast”. A Vučić-Pásztor-Orbán triót. Majdnem olyan vicces, mint amikor Sláger Tibó és Bunyós Pityu együtt vigad Fásy Ádámmal.   Nem is tudom, van-e ilyen a világon, hogy egy kampányban az elnökjelölt szórólapján egy másik ország miniszterelnöke is látható… Mellette meg ott a szöveg:  „A mi jelöltünk Szerbia össz lakosának elnöke lesz.”  Bár ne lett volna… Az, hogy Szijjártó szerbül beszélt a belgrádi kampányrendezvényen dicséretes, de nem értem, hogy minek kellett? Mocskos dolog a politika. Mocskos volt a kampány is. Ön is részt vett benne.
        Azután ahogy illik, gratulált Vučićnak az elnökválasztáson elért magabiztos győzelméhez. Lehet, hogy csak nekem, aki itt élek tűntek undorítónak nyálas szavai. „Meggyőződésem, hogy a tegnapi kimagasló eredmény kormányfőként végzett munkájának egyértelmű elismerése. Az Ön vezetése alatt Szerbia a regionális stabilitás meghatározó szereplőjévé vált, és jelentős lépéseket tett az európai uniós tagság megszerzése felé, amelyhez hazánk továbbra is biztosítja a folyamatos politikai és szakmai támogatást.” Azután eljött személyesen is gratulálni a beiktatásakor. Ez az igazi barátság! Meg egy korábbi nyilatkozatában csupaszív, érző embernek nevezte kedves Ácót. Itt most két (vagy több) sor cifra káromkodás következik…
        Egyik hazámban is, meg a másik hazámban is sakk matt helyzet van. Nincs ellenfelük sem Önnek, sem Vučićnak. A hatalomhoz közel állók gazdagodnak itt is, ott is. Nekem egyikük sem beszéljen a demokráciáról, a sajtószabadságról. Beszéljünk inkább a megalázásokról, az iskolák megszüntetéséről, a kilátástalanságról, a munkanélküliségről, a fizetések csökkentéséről, a kizsákmányolásról, az elvándorlásról…
        Én nem kértem, hogy így álljon ki mellettem. Szándékosan vagy nem szándékosan, de rosszat tett nekünk. Tudom, hogy többször nyilatkozta, hogy milyen fontos a gazdasági, oktatási és kulturális fejlődésünk itt a Délvidéken, és hogy Magyarország és Szerbia együttműködése folyamatosan felfelé ível, de akkor is… Mit ígér nekünk itt a jövő? Semmi jót. Már régen beborult.
        Biztosan köszönik azok a vajdasági magyar emberek, akiknek jutott az 50 milliárdos gazdaságfejlesztési csomagból. Biztosan jó helyre került az ebből befolyt adó is a szerb kasszában. Köszönjük a beiskolázási segélyt is.

        Mit vár tőlem? A magyar állampolgártól? Azt írja, hogy cselekedjek. Szavazzak. Számít rám. Az anyaországiak szidnak, mint a bokrot, hogy mi beleszólásom van nekem az ottani politikai helyzetbe, az ő jövőjükbe, mikor nem is élek ott, nincs is valódi rálátásom a dolgokra… Ez nem úgy működik, hogy úgy üzletelünk az állampolgársággal, mint a piacon a kofák a krumplival. Köszönöm minden magyar politikai pártnak, aki megszavazta az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Köszönöm, hogy Magyarország miniszterelnöke megtisztel a bizalmával. Felnőtt vagyok, tudok dönteni. Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne küldjön levelet? Az adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is fordíthatja. 
Tisztelettel:
Egri Emma,
valahonnan a Vajdaságból 


2017. július 21., péntek



Az államban, amelyben mindenkit, aki elszánja magát, hogy bírálja az aktuális rezsimet, külföldi bérencnek, betegnek, bűnözőnek és hasonlónak neveznek, az egyszerű ember bátorsága hogy felálljon és küzdjön a puszta egzisztenciájáért és abban kitartson, az említett elnyomások és fenyegetések ellenére, mérhetetlenül értékes.

Snežana Ćongradin: Zatamnjeni štrajk [Elsőtétített sztrájk]. Danas, 2017. július 20. 9.

Megjelent...


Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, 
Budapest, 2017, 260