KÖLCSÖNÖS NÉPIRTÁS?

Várady és a küszöb

Horvátország képviselői március 7-én a hágai Nemzetközi Bíróság (NB)[1] előtt befejezték érveik ismertetését a Szerbia elleni népirtási váddal kapcsolatban, azt állítva, hogy a belgrádi hatalom, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a paramilitáris alakulatok Szerbia ellenőrzése alatt próbálták meg 1991 és 1995 között megsemmisíteni a horvátokat azokon a horvátországi területeken, amelyeket Nagy-Szerbiához terveztek csatolni.

A NB előtt ezzel véget ért a Szerbia és Horvátország közötti per első felvonása.

A kölcsönös per második része március 10-én kezdődött, amikor Szerbia kezdte el ismertetni érveit az ellenkeresetből, amelyben a horvát hatalmat azzal vádolják, hogy 1995 augusztusában az Oluja (Vihar) hadművelet során népirtást követett el a szerbek ellen.

A per következő, harmadik szakaszára megszakításokkal – az eddig ismert menetrend szerint – március 20-a és április 1-je között kerül sor, az ítélet meghozatala pedig az idei év végén, vagy 2015 elején várható.[2]

Tárgyal a Nemzetközi Bíróság

Tizenöt éves per

Horvátország a népirtásra (genocídiumra) vonatkozó keresetét még a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) ellen nyújtotta be, 1999. július 2-án, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló Egyezménye 9. szakaszára hivatkozva. E cikk szerint az Egyezmény értelmezéséből, alkalmazásából vagy végrehajtásából adódó vitákat „a vitában részt vevő bármely fél kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé kell bocsátani”.[3]

A horvát kormány 2001. március 14-én kiegészített keresetében arra hivatkozik, hogy Szerbia 1991 és 1995 között közvetlenül ellenőrizte azokat az egységeket, amelyek Knin, Kelet- és Nyugat Szlavónia, valamint Dalmácia területén etnikai tisztogatást végeztek a horvát lakosság körében, aminek az eredménye „nagyszámú menekült, meggyilkolt, megkínzott és jogtanul fogvatartott” személy lett.

Horvátország a keresetben azt is kéri, hogy Szerbia, mit a JSZK jogutódja, térítse meg a kárt, amit a nemzetközi jog megsértésével okozott, olyan összegben, ahogy a bíróság megítéli.[4]    

            Belgrád 2002 szeptemberében kifogást emelt a NB illetékessége ellen, arra hivatkozva, hogy a horvát kereset benyújtása idején a JSZK nem volt az ENSZ tagja, nem volt a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény, sem pedig a bíróság alapokmányának aláírója.

            A NB ezt a kifogást 2008. november 10-én elutasította és a perben illetékesnek nyilvánította magát. (Időközben Montenegrót kihagyták a perből.)

Szerbia kormánya 2009. december 31-én ellenkereset nyújtott be a horvátországi szerbek elleni – ugyanabban az időszakban elkövetett – népirtás miatt, amelyben Horvátországot 400.000 szerb ellen elkövetett népirtási akciókkal és etnikai tisztogatással terheli. 

Egy évvel később Horvátország írásbeli választ adott az ellenkeresetre, míg Szerbia 2011. november 4-én válaszolt a horvát beadványra.[5] A kiegészítő dokumentáció szerint Horvátországban mintegy 7.000 szerb áldozat volt, köztük 2.000 eltűnt.[6]

„Nem volt genocídium”

A horvát-szerb/szerb-horvátper központi kérdése, ami körül a jogászok most a kopját törik a hágai Béke Palotában, hogy volt-e népirtás, történt-e genocídium Horvátország területén? 

Vannak jogászok, akik úgy vélik, hogy „a per kimenetele előre ismert, mert a népirtás nem nyer bizonyítást”.[7]

Florence Hartmann[8], a volt Jugoszlávia területén 1991. január 1-je után elkövetett háborús bűncselekmények kivizsgálására alakított törvényszék (ICTY)[9] ügyészségének egykori szóvivője is úgy véli, „nem volt genocídium”.[10] 

            Itt kerül képbe Várady Tibor a nemzetközi magánjog[11] professzora is, aki a per kapcsán több alkalommal is nyilatkozott a médiának. 

            Várady azt mondja, „közismert hogy történtek súlyos bűncselekmények”. – Horvátország területén bűncselekmények voltak az egyik és a másik oldalon is, de ezek nem érték el a népirtás színjét. Az ügyet bonyolítja, hogy itt az állami ellen vádról van szó. A történelem során soha egyetlen államot nem ítéltek el népirtás miatt – hangoztatta Várady.  

            – Mindettől függetlenül a Hágai (büntető – B. A.) Törvényszék úgy találta, hogy voltak bűncselekmények, de senkit nehogy nem ítélt el, de még csak nem is vádolt népirtással – nyilatkozta Várady.[12]

            Hasonlóképpen vélekedik Ante Nobilo horvátországi ügyvéd is: – Én már régen előreláttam, hogy egyik keresetet sem fogadják el, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Horvátországban egyik harcoló fél oldalán sem történt népirtás és ezért nincsen meg az ítélet alapfeltétele. A politikai elitek azonban a választók miatt nem állhatnak el a keresettől. „Ez már nem jogi, hanem politikai kérdés, egyszerűbb nekik, ha megmaradnak a keresetnél”, mondta Nobilo.

            Habár a jogászok többsége szerint meglepetés nem történik, Belgrád és Zágráb is a legerősebb csapatot küldték Hágába.[13]

Népirtás pedig volt

            Várady Tibor Jugoszlávia igazságügyi minisztere volt a Milan Panić kormányában (1992 júniusától 1993 márciusáig), 1990-1992 között a Szerb Köztársasági Parlamenti képviselője (UJDI), 1992 és 1994 között pedig a Jugoszláv Parlament képviselője.[14] (Horvátországnak a népirtás ügyében indított keresete az 1991-1995-ös időszakra vonatkozik.) 

Váradynak aktív szerepe volt a NB-on is: 2001 és 2008 között a JSZK-t (valamint Szerbiát és Montenegrót, vagyis Szerbiát) képviselte Hágában, a Bosznia és Hercegovina,[15] Horvátország[16], valamint a NATO tagországok elleni perekben. „Ezek voltak az első perek, amelyekben egy országot népirtással vádoltak. Ezekben a perekben – nemzetközi megfigyelők szerint – a maximum lett elérve, amit Szerbiai szempontjából jogilag lehetséges volt elérni” – olvasható Várady életrajzában a Szerb Tudományos Akadémia honlapján.[17] 

Az életrajzi adatoktól eltérően, Várady érvelései a NB-on – finoman fogalmazva – nem voltak túlságosan sikeresek. Az NB 2003. február 3-i ítéletével másodszor is elutasította a JSZK követelését, hogy vizsgálja felül illetékességét a Bosznia-Hercegovina által 1993-ban indított perben.

Várady, aki saját elmondása szerint „az eljárásjogi részben vállalta az ország képviseletét”, 2004 novemberében lemondott. Bejelentése ellenére, hogy „az érdemi részben nem vesz részt”, a per záró szakaszában, képviselőként mégis jelen volt és (másodszor is) elismételte az NB illetéktelenségére vonatkozó álláspontjait (amit aztán a bíróság – 2008. november 10-én – végleg elutasított).

A Bosznia által Szerbia ellen folytatott perben a NB 2007. február 26-án Hágában kihirdetett ítélettel felmentette a népirtásban való kollektív bűnösség felelőssége alól Szerbiát, mint államot, a 200 000 halálos áldozattal járó, 1992-95-ös boszniai háború ügyében, ugyanakkor megállapította, hogy Belgrád „nem tett meg mindent, hogy megakadályozza a srebrenicai népirtást”. Történelmi jelentőségű ítéletről van szó, mert ez az első eset, hogy a NB népirtás ügyében foglalt állást.  

A döntés szerint a pénzbírság nem lenne megfelelő büntetés, de Bosznia és Hercegovinának joga van Szerbiától az elégtételre. Az ítélet Szerbiát „szimbolikus kompenzációra” kötelezte Bosznia felé, és arra, hogy rögtön tegyen eleget a nemzetközi törvényszék felé még létező kötelezettségeinek, külön kiemelve Ratko Mladić kiadatását (ami 2011. május 31-én megtörtént).

Tévedés lehet ezért Várady nyilatkozatában, hogy az egyéni felelősséggel foglalkozó hágai törvényszék „senkit sem ítélt el népirtásért”. A Radislav Krstić, a boszniai Szerb Köztársaság tábornoka elleni perben a törvényszék népirtásnak minősítette a nyolcezer áldozattal járó srebrenicai tömegmészárlást. Az ICTY fellebbviteli tanácsa a 2004. április 19-i ítéletben kimondta, hogy a boszniai Srebrenicában 1995-ben népirtás történt, amikor a szerbek a város bevétele után kivégeztek több mint hétezer bosnyák férfit.

A srebrenicai mészárlást népirtásnak minősítő ítélet történelmi jelentőségű lehet a nemzetközi (köz)jog alkalmazásában is. Ezzel ugyanis kitágult e jogi kategória eddigi értelmezése: immár nemcsak a teljes lakosság (férfiak, nők, gyerekek) elpusztítására irányuló törekvés tartozik ebbe a körbe, de a lakosság egy részének (ebben az esetben férfiaknak) a megölése is.

            Messze földön híres jogtudósunknak felróják, hogy „amikor Horvátország 1999-ben népirtás vádjával beperelte Szerbiát, … azon nyomban igyekezett szakértelmével növelni a védelemre verbuválódott szakértői csoport hatékonyságának színvonalát. Magyar ember létére nyilván úgy érezte, hogy ezt diktálja számára a hazafias kötelesség. Meg az ugyancsak ’világhatalomnak’ számító magyar virtus: éppen egy vajdasági magyar ember álljon ki a szerbek által elkövetett gonosztettek védelmében!”[18]

            A szerbiai RTV-nek adott nyilatkozatában[19] Várady szerint a Horvátország területén elkövetett bűncselekmények „nem érték el a népirtás színjét”. Feltehető viszont a kérdés a tudós professzornak, szerinte hány embert kell kivégezni, vagy elüldözni ahhoz, hogy megvalósuljon a népirtás bűncselekménye? Mikor lépik át a gyilkosok a nemzetközi jog által szabott küszöböt?

***

             „Egyik oldalt sem nyilvánítják népirtásban bűnösnek” – nyilatkozta Várady a Danas c. belgrádi napilapnak.[20] Jogi ügyekben hálátlanság bármit is jósolni, amint Várady is tette, mert a végső szó mindig a bíróságé. A horvát-szerb/szerb-horvát perben ezt a NB tanácsa mondja majd ki, melynek elnöke a szlovák Peter Tomka. A NB a népirtásról állás foglalhat, a másik hágai, a délszláv bűnügyekkel foglalkozó törvényszéktől (ICTY) függetlenül is. A tárgyalás végéig még sok minden előkerülhet, kiderülhet…

Megtörténhet az is, hogy a NB – a két ország jogásztáborának álltásaival ellentétben – Szerbiát és Horvátországot is elmarasztalja a népirtás, illetve az erről szóló egyezmény III. cikkébe foglalt valamelyik bűncselekmény elkövetése miatt. Fontos intelem lenne ez a világ minden országa számára, hogy vitás ügyeiket békés úton, ne pedig háborúval, emberi- és anyagi áldozatok okozásával intézzék el.

Újvidék, 2014. március 11.

BOZÓKI Antal, ügyvéd

Egyezmény a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről*

I. cikk

            A Szerződő Felek megerősítik, hogy a népirtás függetlenül attól, hogy békében vagy háborúban követik el, a nemzetközi jogba ütköző bűncselekmény és kötelezik magukat arra, hogy ellene megelőző rendszabályokat foganatosítanak, elkövetését pedig megbüntetik.

II. cikk

            A jelen Egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi¹, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

            a) a csoport tagjainak megölése;

            b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;

            c) a csoportra megfontolva² oly életfeltételek ráerőszakolása, amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;

            d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;

            e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.

III. cikk

            Büntetés alá esnek a következő cselekmények:

            a) népirtás;

            b) népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés;

            c) közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére;

            d) népirtás elkövetésének kísérlete;

            e) népirtásban való bűnrészesség.

__________

* Jóváhagyva és aláírásra, illetve ratifikálásra vagy csatlakozásra ajánlva a Közgyűlés 1948. december 9. napján kelt

   260 A (III) számú határozatával, Hatálybalépés: 1951. január 12., a XIII. cikknek megfelelően.

   Emberi Jogok – Nemzetközi Okmányok Gyűjteménye, Emberi Jogok Központja, Genf, Egyesült Nemzetek, New

   York, 1988, 157-161. oldal és a Magyar Közlöny, 1955. május 11-i 54. sz. (az 1955. évi 16. sz. tvr.). Megjelent a

   szerző Genocídium Egyezmény című mini könyvében, Újvidék, Dolgozók Kft., Családi Kör szerkesztősége, 1998,

   43-62. oldal. A szerb nyelvű szöveg: Službeni vesnik prezidijuma Narodne skupštine  FNRJ, 1950/2. szám.

¹ Az Egyezményt kihirdető magyar jogszabály (az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet) az „etnikai” (az angolban

   „ethnic”) szó a „népi” jelzővel van felcserélve (Majtényi Balázs – Vizi Balázs: A kisebbségi jogok nemzetközi

   okmányai (Gondolat Kiadó – MTA Jogtudományi Intézet – MTA kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2003), 31. o

² Az Egyezményt kihirdető magyar jogszabály a „szándékosan” (angolul „deliberately”) szó helyett a

   „megfontolva” (angolul „premediated” kifejezést használja (Majtényi – Vizi megjegyzése, idézett kiadvány 31.

   o.).

---

[1] The International Court of Justice (ICJ): http://www.icj-cij.org/homepage/index.php

[2] Marija Savić Stamenić: Srbija i Hrvatska u Hagu [Szerbia és Horvátország Hágában]. http://www.rts.rs/page/stories/sr/story/9/Politika/1535897/Srbija+i+Hrvatska+u+Hagu+.html, 2014. március 1. [19:30 -19:40]

[3] Az Egyezmény szövegét lásd: Emberi Jogok – Nemzetközi Okmányok Gyűjteménye, Emberi Jogok Központja, Genf, Egyesült Nemzetek, New York, 1988, 157-161. o. A szerb nyelvű szöveg: Službeni vesnik prezidijuma Narodne skupštine  FNRJ, 1950/2. szám.

[4] Telegraf.rs / Tanjug: Istorija naših genocida [Népirtásaink története]: http://www.telegraf.rs/vesti/969791-istorija-nasih-genocida-sve-o-medjusobnim-tuzbama-srbije-i-hrvatske, 2014. március 1. [12:18]

[5] Uo.

[6] Lásd a 4-es alatti írásban

[7] Lásd a 2-es alatti írásban.

[8] http://en.wikipedia.org/wiki/Florence_Hartmann

[9] The International Crimilnal Tribunal for the former Yugoslavia – ICTY: http://www.icty.org/

[10] Katarina Živanović: Nije bilo genocida [Nem történt népirtás]. Danas,2014. március 4. 1. és 6.

[11] Jogág, amely felelet ad arra, hogy valamely polgári jogviszonyra két vagy több állam jogainak összeütközése esetén, melyik állam jogát kell alkalmazni. Ezzel ellentétben, a nemzetközi (köz)jog azoknak a magatartási szabályoknak az összessége, amelyek az államok közötti kapcsolatokat rendezik.

[12] Lásd a 2-es alatti írásban. Lásd még: Nenad Smiljanić: Nijedna strana neće biti proglašena krivom za genocid [Egyik felet sem nyilvánítják népirtásban bűnösnek]. Danas, 2014. február 26. 1. és 6.

[13] Uo.

[14] Ki kicsoda? Várady Tibor: http://hodis.vmmi.org/delivegeken/KiKi/Vaj-Var.htm

[15] Bővebben lásd: Bozóki Antal, Képtelen ítélet? Élet és irodalom, 2006. július 21. http://www.es.hu/kereses/szerzo/Boz%C3%B3ki%20Antal

[16] Lásd Váradynak a Horvátország által Szerbia ellen a Nemzetközi Bírósághoz benyújtott kereset ügyében adott nyilatkozatával kapcsolatos írásom. Bozóki Antal: Vitatható állítások. http://www.vajma.info/cikk/tukor/3153/Vitathato-allitasok.html, 2010. január 25. [14:54]

[17] Srpska akademija nauka i umetnosti [Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia]: Tibor Varadi. Biografija [Életrajz]: http://www.sanu.ac.rs/Clanstvo/Biografije/TiborVaradi.pdf

[18] Szabó Angéla: Háború, megint… http://bozokiantal.blogspot.com/search?updated-max=2014-03-07T07:19:00%2B01:00&max-results=7, 2014. március 6. [18:32]

[19] Lás a 2-es jegyzetben.

[20] Nenad Smiljanić: Nijedna strana neće biti proglašena krivom za genocid [Egyik felet sem nyilvánítják népirtásban bűnösnek]. Danas, 2014. február 26. 1. és 6.