Várady és a küszöb
Horvátország képviselői március
7-én a hágai Nemzetközi Bíróság (NB)[1] előtt befejezték érveik ismertetését a Szerbia elleni
népirtási váddal kapcsolatban, azt állítva, hogy a belgrádi hatalom, a
Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a paramilitáris alakulatok Szerbia ellenőrzése
alatt próbálták meg 1991 és 1995 között megsemmisíteni a horvátokat azokon a
horvátországi területeken, amelyeket Nagy-Szerbiához terveztek csatolni.
A NB előtt ezzel véget ért a
Szerbia és Horvátország közötti per első felvonása.
A kölcsönös per második része
március 10-én kezdődött, amikor Szerbia kezdte el ismertetni érveit az
ellenkeresetből, amelyben a horvát hatalmat azzal vádolják, hogy 1995
augusztusában az Oluja (Vihar) hadművelet során népirtást követett el a szerbek
ellen.
A per következő, harmadik
szakaszára megszakításokkal – az eddig ismert menetrend szerint – március 20-a
és április 1-je között kerül sor, az ítélet meghozatala pedig az idei év végén,
vagy 2015 elején várható.[2]
Tárgyal a Nemzetközi Bíróság
Tizenöt éves per
Horvátország a népirtásra
(genocídiumra) vonatkozó keresetét még a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság
(JSZK) ellen nyújtotta be, 1999. július 2-án, az Egyesült Nemzetek
Szervezetének (ENSZ) a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről
szóló Egyezménye 9. szakaszára hivatkozva. E cikk szerint az Egyezmény
értelmezéséből, alkalmazásából vagy végrehajtásából adódó vitákat „a vitában
részt vevő bármely fél kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé kell bocsátani”.[3]
A horvát kormány 2001. március
14-én kiegészített keresetében arra hivatkozik, hogy Szerbia 1991 és 1995
között közvetlenül ellenőrizte azokat az egységeket, amelyek Knin, Kelet- és
Nyugat Szlavónia, valamint Dalmácia területén etnikai tisztogatást végeztek a
horvát lakosság körében, aminek az eredménye „nagyszámú menekült, meggyilkolt,
megkínzott és jogtanul fogvatartott” személy lett.
Horvátország a keresetben azt is
kéri, hogy Szerbia, mit a JSZK jogutódja, térítse meg a kárt, amit a nemzetközi
jog megsértésével okozott, olyan összegben, ahogy a bíróság megítéli.[4]
Belgrád 2002
szeptemberében kifogást emelt a NB illetékessége ellen, arra hivatkozva, hogy a
horvát kereset benyújtása idején a JSZK nem volt az ENSZ tagja, nem volt a
népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény, sem
pedig a bíróság alapokmányának aláírója.
A NB ezt a kifogást 2008.
november 10-én elutasította és a perben illetékesnek nyilvánította magát. (Időközben
Montenegrót kihagyták a perből.)
Szerbia kormánya 2009. december
31-én ellenkereset nyújtott be a horvátországi szerbek elleni – ugyanabban az
időszakban elkövetett – népirtás miatt, amelyben Horvátországot 400.000 szerb
ellen elkövetett népirtási akciókkal és etnikai tisztogatással terheli.
Egy évvel később Horvátország
írásbeli választ adott az ellenkeresetre, míg Szerbia 2011. november 4-én
válaszolt a horvát beadványra.[5]
A kiegészítő dokumentáció szerint Horvátországban mintegy 7.000 szerb áldozat
volt, köztük 2.000 eltűnt.[6]
„Nem volt genocídium”
A horvát-szerb/szerb-horvátper
központi kérdése, ami körül a jogászok most a kopját törik a hágai Béke
Palotában, hogy volt-e népirtás, történt-e genocídium Horvátország
területén?
Vannak jogászok, akik úgy vélik,
hogy „a per kimenetele előre ismert, mert a népirtás nem nyer bizonyítást”.[7]
Florence Hartmann[8], a volt Jugoszlávia
területén 1991. január 1-je után elkövetett háborús bűncselekmények
kivizsgálására alakított törvényszék (ICTY)[9]
ügyészségének egykori szóvivője is úgy véli, „nem volt genocídium”.[10]
Itt kerül képbe Várady Tibor a nemzetközi magánjog[11]
professzora is, aki a per kapcsán több alkalommal is nyilatkozott a
médiának.
Várady azt mondja, „közismert
hogy történtek súlyos bűncselekmények”. – Horvátország területén
bűncselekmények voltak az egyik és a másik oldalon is, de ezek nem érték el a
népirtás színjét. Az ügyet bonyolítja, hogy itt az állami ellen vádról van szó.
A történelem során soha egyetlen államot nem ítéltek el népirtás miatt –
hangoztatta Várady.
– Mindettől függetlenül a
Hágai (büntető – B. A.) Törvényszék úgy találta, hogy voltak bűncselekmények,
de senkit nehogy nem ítélt el, de még csak nem is vádolt népirtással –
nyilatkozta Várady.[12]
Hasonlóképpen vélekedik Ante Nobilo horvátországi ügyvéd is: –
Én már régen előreláttam, hogy egyik keresetet sem fogadják el, annál az
egyszerű oknál fogva, hogy Horvátországban egyik harcoló fél oldalán sem
történt népirtás és ezért nincsen meg az ítélet alapfeltétele. A politikai
elitek azonban a választók miatt nem állhatnak el a keresettől. „Ez már nem
jogi, hanem politikai kérdés, egyszerűbb nekik, ha megmaradnak a keresetnél”,
mondta Nobilo.
Habár a jogászok többsége szerint
meglepetés nem történik, Belgrád és Zágráb is a legerősebb csapatot küldték
Hágába.[13]
Népirtás pedig volt
Várady
Tibor Jugoszlávia igazságügyi minisztere volt a Milan Panić kormányában (1992 júniusától 1993 márciusáig),
1990-1992 között a Szerb Köztársasági Parlamenti képviselője (UJDI), 1992 és
1994 között pedig a Jugoszláv Parlament képviselője.[14]
(Horvátországnak a népirtás ügyében indított keresete az 1991-1995-ös időszakra
vonatkozik.)
Váradynak aktív szerepe
volt a NB-on is: 2001 és 2008 között a JSZK-t (valamint Szerbiát és
Montenegrót, vagyis Szerbiát) képviselte Hágában, a Bosznia és Hercegovina,[15]
Horvátország[16], valamint a NATO
tagországok elleni perekben. „Ezek voltak az első perek, amelyekben egy
országot népirtással vádoltak. Ezekben a perekben – nemzetközi megfigyelők
szerint – a maximum lett elérve, amit Szerbiai szempontjából jogilag lehetséges
volt elérni” – olvasható Várady életrajzában a Szerb Tudományos Akadémia
honlapján.[17]
Az életrajzi adatoktól
eltérően, Várady érvelései a NB-on – finoman fogalmazva – nem voltak túlságosan
sikeresek. Az NB 2003. február 3-i ítéletével másodszor is elutasította a JSZK
követelését, hogy vizsgálja felül illetékességét a Bosznia-Hercegovina által
1993-ban indított perben.
Várady, aki saját elmondása
szerint „az eljárásjogi részben vállalta az ország képviseletét”, 2004
novemberében lemondott. Bejelentése ellenére, hogy „az érdemi részben nem vesz
részt”, a per záró szakaszában, képviselőként mégis jelen volt és (másodszor
is) elismételte az NB illetéktelenségére vonatkozó álláspontjait (amit aztán a
bíróság – 2008. november 10-én – végleg elutasított).
A Bosznia által Szerbia ellen folytatott perben a
NB 2007. február 26-án Hágában kihirdetett ítélettel felmentette a népirtásban
való kollektív bűnösség felelőssége alól Szerbiát, mint államot, a 200 000
halálos áldozattal járó, 1992-95-ös boszniai háború ügyében, ugyanakkor
megállapította, hogy Belgrád „nem tett meg mindent, hogy megakadályozza a
srebrenicai népirtást”. Történelmi jelentőségű ítéletről van szó, mert ez az
első eset, hogy a NB népirtás ügyében foglalt állást.
A döntés szerint a pénzbírság nem
lenne megfelelő büntetés, de Bosznia és Hercegovinának joga van Szerbiától az
elégtételre. Az ítélet Szerbiát „szimbolikus kompenzációra” kötelezte Bosznia
felé, és arra, hogy rögtön tegyen eleget a nemzetközi törvényszék felé még
létező kötelezettségeinek, külön kiemelve Ratko
Mladić kiadatását (ami 2011. május 31-én megtörtént).
Tévedés lehet ezért Várady nyilatkozatában, hogy
az egyéni felelősséggel foglalkozó hágai törvényszék „senkit sem ítélt el
népirtásért”. A Radislav Krstić, a boszniai Szerb Köztársaság tábornoka elleni perben a törvényszék népirtásnak
minősítette a nyolcezer áldozattal járó srebrenicai tömegmészárlást. Az ICTY fellebbviteli tanácsa a 2004. április 19-i ítéletben kimondta, hogy a boszniai Srebrenicában 1995-ben
népirtás történt, amikor a szerbek a város bevétele után kivégeztek több mint
hétezer bosnyák férfit.
A srebrenicai mészárlást
népirtásnak minősítő ítélet történelmi jelentőségű lehet a nemzetközi (köz)jog
alkalmazásában is. Ezzel ugyanis kitágult e jogi kategória eddigi értelmezése:
immár nemcsak a teljes lakosság (férfiak, nők, gyerekek) elpusztítására
irányuló törekvés tartozik ebbe a körbe, de a lakosság egy részének (ebben az
esetben férfiaknak) a megölése is.
Messze
földön híres jogtudósunknak felróják, hogy „amikor Horvátország 1999-ben
népirtás vádjával beperelte Szerbiát, … azon nyomban igyekezett szakértelmével
növelni a védelemre verbuválódott szakértői csoport hatékonyságának
színvonalát. Magyar ember létére nyilván úgy érezte, hogy ezt diktálja
számára a hazafias kötelesség. Meg az ugyancsak ’világhatalomnak’ számító
magyar virtus: éppen egy vajdasági magyar ember álljon ki a szerbek
által elkövetett gonosztettek védelmében!”[18]
A szerbiai RTV-nek adott nyilatkozatában[19] Várady szerint a Horvátország területén elkövetett
bűncselekmények „nem érték el a népirtás színjét”. Feltehető viszont a kérdés a
tudós professzornak, szerinte hány embert kell kivégezni, vagy elüldözni ahhoz,
hogy megvalósuljon a népirtás bűncselekménye? Mikor lépik át a gyilkosok a
nemzetközi jog által szabott küszöböt?
***
„Egyik oldalt sem nyilvánítják népirtásban
bűnösnek” – nyilatkozta Várady a Danas c.
belgrádi napilapnak.[20]
Jogi ügyekben hálátlanság bármit is jósolni, amint Várady is tette, mert a
végső szó mindig a bíróságé. A horvát-szerb/szerb-horvát perben ezt a NB
tanácsa mondja majd ki, melynek elnöke a szlovák Peter Tomka. A NB a népirtásról állás foglalhat, a másik hágai, a
délszláv bűnügyekkel foglalkozó törvényszéktől (ICTY) függetlenül is. A
tárgyalás végéig még sok minden előkerülhet, kiderülhet…
Megtörténhet az is, hogy a NB – a
két ország jogásztáborának álltásaival ellentétben – Szerbiát és Horvátországot
is elmarasztalja a népirtás, illetve az erről szóló egyezmény III. cikkébe
foglalt valamelyik bűncselekmény elkövetése miatt. Fontos intelem lenne ez a
világ minden országa számára, hogy vitás ügyeiket békés úton, ne pedig
háborúval, emberi- és anyagi áldozatok okozásával intézzék el.
Újvidék, 2014. március 11.
BOZÓKI Antal, ügyvéd
Egyezmény a népirtás
bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről*
I. cikk
A Szerződő Felek
megerősítik, hogy a népirtás függetlenül attól, hogy békében vagy háborúban
követik el, a nemzetközi jogba ütköző bűncselekmény és kötelezik magukat arra,
hogy ellene megelőző rendszabályokat foganatosítanak, elkövetését pedig
megbüntetik.
II. cikk
A jelen Egyezmény népirtás
alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi1,
faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének
szándékával való elkövetését érti:
a) a csoport tagjainak
megölése;
b) a csoport tagjainak
súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
c) a csoportra megfontolva2
oly életfeltételek ráerőszakolása, amelyeknek célja a csoport teljes vagy
részleges fizikai elpusztulásának előidézése;
d) oly intézkedések
tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;
e) a csoport gyermekeinek
más csoporthoz való erőszakos átvitele.
III. cikk
Büntetés alá esnek a
következő cselekmények:
a) népirtás;
b) népirtás elkövetésére
irányuló szövetkezés;
c) közvetlen és nyilvános
felbujtás népirtás elkövetésére;
d) népirtás elkövetésének
kísérlete;
e) népirtásban való
bűnrészesség.
__________
*
Jóváhagyva és aláírásra, illetve ratifikálásra vagy csatlakozásra ajánlva a
Közgyűlés 1948. december 9. napján kelt
260 A (III) számú határozatával, Hatálybalépés:
1951. január 12., a XIII. cikknek megfelelően.
Emberi Jogok – Nemzetközi Okmányok
Gyűjteménye, Emberi Jogok Központja, Genf, Egyesült Nemzetek, New
York, 1988, 157-161. oldal és a Magyar
Közlöny, 1955. május 11-i 54. sz. (az 1955. évi 16. sz. tvr.). Megjelent a
szerző Genocídium Egyezmény című mini
könyvében, Újvidék, Dolgozók Kft., Családi Kör szerkesztősége, 1998,
43-62. oldal. A szerb nyelvű szöveg:
Službeni vesnik prezidijuma Narodne skupštine
FNRJ, 1950/2. szám.
1
Az Egyezményt kihirdető magyar jogszabály (az 1955. évi 16. törvényerejű
rendelet) az „etnikai” (az angolban
„ethnic”) szó a „népi” jelzővel van
felcserélve (Majtényi Balázs – Vizi Balázs: A kisebbségi jogok nemzetközi
okmányai (Gondolat Kiadó – MTA Jogtudományi
Intézet – MTA kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2003), 31. o
2
Az Egyezményt kihirdető magyar jogszabály a „szándékosan” (angolul
„deliberately”) szó helyett a
„megfontolva” (angolul „premediated”
kifejezést használja (Majtényi – Vizi megjegyzése, idézett kiadvány 31.
o.).
[1] The International Court of Justice (ICJ):
http://www.icj-cij.org/homepage/index.php
[2] Marija Savić Stamenić:
Srbija i Hrvatska u Hagu [Szerbia és Horvátország Hágában]. http://www.rts.rs/page/stories/sr/story/9/Politika/1535897/Srbija+i+Hrvatska+u+Hagu+.html,
2014. március 1. [19:30 -19:40]
[3] Az Egyezmény szövegét
lásd: Emberi Jogok – Nemzetközi Okmányok Gyűjteménye, Emberi Jogok Központja,
Genf, Egyesült Nemzetek, New York, 1988, 157-161. o. A szerb nyelvű szöveg:
Službeni vesnik prezidijuma Narodne skupštine
FNRJ, 1950/2. szám.
[4] Telegraf.rs / Tanjug: Istorija naših
genocida [Népirtásaink története]: http://www.telegraf.rs/vesti/969791-istorija-nasih-genocida-sve-o-medjusobnim-tuzbama-srbije-i-hrvatske,
2014. március 1. [12:18]
[5] Uo.
[6] Lásd a 4-es alatti írásban
[7] Lásd a 2-es alatti írásban.
[9] The International
Crimilnal Tribunal for the former Yugoslavia – ICTY: http://www.icty.org/
[10] Katarina Živanović: Nije bilo genocida
[Nem történt népirtás]. Danas,2014.
március 4. 1. és 6.
[11] Jogág, amely felelet ad arra, hogy
valamely polgári jogviszonyra két vagy több állam jogainak összeütközése
esetén, melyik állam jogát kell alkalmazni. Ezzel ellentétben, a nemzetközi
(köz)jog azoknak a magatartási szabályoknak az összessége, amelyek az államok
közötti kapcsolatokat rendezik.
[12] Lásd a 2-es alatti írásban. Lásd még:
Nenad Smiljanić: Nijedna strana neće biti proglašena krivom za genocid [Egyik
felet sem nyilvánítják népirtásban bűnösnek]. Danas, 2014. február 26. 1. és 6.
[13] Uo.
[15] Bővebben lásd: Bozóki Antal, Képtelen
ítélet? Élet és irodalom, 2006. július 21. http://www.es.hu/kereses/szerzo/Boz%C3%B3ki%20Antal
[16] Lásd Váradynak a Horvátország által
Szerbia ellen a Nemzetközi Bírósághoz benyújtott kereset ügyében adott nyilatkozatával
kapcsolatos írásom. Bozóki Antal: Vitatható állítások. http://www.vajma.info/cikk/tukor/3153/Vitathato-allitasok.html,
2010. január 25. [14:54]
[17] Srpska akademija nauka i
umetnosti [Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia]: Tibor Varadi. Biografija
[Életrajz]: http://www.sanu.ac.rs/Clanstvo/Biografije/TiborVaradi.pdf
[18] Szabó Angéla: Háború,
megint… http://bozokiantal.blogspot.com/search?updated-max=2014-03-07T07:19:00%2B01:00&max-results=7,
2014. március 6. [18:32]
[19] Lás a 2-es jegyzetben.
[20] Nenad Smiljanić: Nijedna strana neće biti
proglašena krivom za genocid [Egyik felet sem nyilvánítják népirtásban
bűnösnek]. Danas, 2014. február 26.
1. és 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése