Szégyelld magad, Magyar Szó!

Halálos fenyegetést nem kap az ember mindennap. Ha sajnálatos módon, egyszer mégis bekövetkezik az életében ilyesmi, azt alighanem komolyan kell vennie. Még annak is, akinek nem a félelem a legalapvetőbb jellemvonása. Sőt: annak talán még inkább.

Bozóki Antal újvidéki ügyvédet tíz nappal ezelőtt az óverbászi bíróság épületében fenyegették meg, egy tárgyalást követően, amint éppen elhagyta a termet. A 68 éves jogászhoz intézett „Golyót kapsz a fejedbe!” mondat összesen három ízben hangzott el, kétszer magyarul, egyszer pedig szerb nyelven.  A megfélemlítést egy olyan személy tette, akit Bozóki Antal már korábban is ismert, mivel az illető családja maga bízta meg őt egy rehabilitálási ügy lefolytatásával. A fenyegetőző anyját a kérdéses napon tanúként idézték be egy másik (de hasonló jellegű) eljárás keretében az óverbászi bíróságra. A tárgyalóteremben néhány szerbül beszélő ismeretlen személy is jelen volt, akik közül az egyik tettlegességgel fenyegetőzött, amikor az ügyvéd a tárgyalóterembe visszatérve jelezte/jelentette az eljárást vezető bírónak a megfélemlítésére tett kísérletet. 

Március 10-én egy olyan embert fenyegettek meg, aki már több évtizede markánsan jelen van a vajdasági magyar közéletben, és aki nem csupán praktizáló ügyvédként, hanem jogtudósként, a kisebbségi lét kiváló ismerőjeként, civil szervezeti érdekvédőként is tevékenykedik. Az elmúlt években pedig az úgynevezett „temerini fiúk” néven elhíresült incidensek bírósági ügyében képviselte először „az ötök”, majd pedig látta el „a hetek” közül két fiatalnak a védelmét.

Az újvidéki jogász megfélemlítésekor az egyik szerbül beszélő („történész”) ezeket az emlékezetes temerini ügyeket is felhozta, mondván: „Tudjuk, hogy te védted a temerini magyarokat is, akik megverték a szerb fiatalokat!” (Bozóki Antal természetesen ezentúl is ellátja majd a két fiatal védelmét – a „hetek” bírósági ügyének tárgyalása ugyanis hamarosan megkezdődik. A szabadlábon védekező hét fiatalt április 22-ére rendelték be a szabadkai bíróságra.)

A halálos fenyegetést követően az ügyvéd beszámolt az aznapi történésekről a Magyar Szó munkatársának, aki fel is dolgozta a témát, az írás megjelenését azonban az újság főszerkesztője nem engedélyezte.

Enyhén szólva is fölháborító az egyetlen napilapunknak az ilyenfajta reagálása – elzárkózása és kizárólagossága – már csak azért is, mert túlnyomórészt a közpénzünkből és a magyarországiak adóforintjaiból finanszírozzák. A vajdasági magyarság (éppen az idén) hetven éves sajtóorgánuma a szerkesztéspolitikáját illetően semmilyen körülmények között sem lehet kirekesztő és személyválogató, hanem teret kell adnia minden megszólalónak – a nyilatkozó pártbeli hovatartozásától és a felelős szerkesztő személyes szimpátiájától függetlenül. Egy olyan nagy múltú újság, mint a Magyar Szó (amelyben igen sok kiváló újságíró holtmunkája is benne van), nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy – a szakmájában is legfeljebb csak középszerű – a politikai alkalmassága folytán a lap élére irányított főszerkesztője egymagában, önkényesen határozza meg az újság szerkesztéspolitikáját.

Szégyelld magad, Magyar Szó!

Szabó Angéla