Miért?

Az utóbbi napok történései azt bizonyítják, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb Haladó Párt (SNS) hatalmi koalíciója a szerb hatalmi párt szempontjából jól működik, míg a VMSZ által megfogalmazott törekvései már a kezdetben háttérbe szorulnak. A vajdasági magyarság alapérdekeit tekintve külön baj az, hogy a VMSZ képviselői ezt a tényt érthető, de nem elfogadató pártérdekeket szem előtt tartva igyekeznek elfedni.

Jó példa erre a Vajdaság módosított Statútuma, nemkülönben a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadás előtt álló módosítása. Mára mindkét dokumentummal kapcsolatban világossá vált: a részbeni módosítás – a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS) döntésének részleges érvényesítése – Szerbia EU-csatlakozási tárgyalásainak gördülékenységét célozza, s a lényeges, az anyagiakat és a hatásköröket érintő megszorítások a továbbiakig érvényben lesznek.

A Vajdaság Statútumával összefüggésben, továbbra sem várható, hogy a hatásköri és a tartomány finanszírozására vonatkozó törvények már 2009-ben biztosra ígért meghozatala ebben az évben megtörténik. Ugyanez érvényes a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására is. Az elmúlt években senki meg sem próbálta létrehozni a pénzalapot, amelyben eszközöket kellene biztosítani, mind a nemzeti tanácsok működésére, mind az érdekvédelmi funkcióikkal kapcsolatos kiadásokra.

A Vajdaság Statútumának módosítását követően a tartomány szerbiai költségvetésből a továbbiakban sem kapja meg a szerb alkotmányban meghatározott 7 százalékos részesedést, s a beszűkült lehetőségeknek megfelelően marad a tartományi tisztségviselők virtuális tevékenysége. Abban a keretben, amelyet az EU-csatlakozási tárgyalások folyamán a nemzetközieknek még elfogadható lesz.

A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításai közül ezúttal csak egyet emelünk ki. Eszerint a módosítások nyomán visszaáll az a helyzet, melynek az időben történt kiiktatása miatt a VMDP kétségbe vonta nemcsak a Magyar Nemzeti Tanács (NNT) legitimitását, de legalitását is. Nevezetesen, az állam újra átveszi a kisebbségi külön választói névjegyzékek istápolását, de, s ez a párt koalícióban való részvételének honorálása is lehet, a VMSZ árvalányhajas aláírásgyűjtése eredményeként létrejött adatbázis automatikusan részévé válik a hivatalos állami kisebbségi külön választói névjegyzéknek. Mielőtt még bárki is ujjongni kezdene, tegyük hozzá: a hivatalos névjegyzék bővülése lényegében a továbbiakban is azt az eljárást követi, amelyre vonatkozólag a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) még 2009-ben kimutattuk, hogy olyan drága és bonyolult, amit a vajdasági magyarok – különösen az elmúlt négy év tapasztalatainak birtokában – egyszerűen egzisztenciális okokból, vélhetőleg nem támogathatnak.

Hogy a gyakorlatban mi lesz a következménye a gyors szerb kormány- illetve parlamenti döntéseknek? Majd meglátjuk. Hacsak nem marad minden a régiben.

Az, hogy a VMSZ tisztségviselői, (indokolatlanul) méltatva az alkotmánybíróság által megnyirbált, kiüresített Statútum valamint a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása során megvalósult kompromisszum jelentőségét, de egyúttal a tartalommal kapcsolatos elégedetlenségüket is kifejezték, nem más, mint szépségflastrom. Valamiféle politikai menekülési útvonal kijelölése arra az esetre, ha a végkifejlet mindkét dokumentum esetében a tartományi hatáskörök, illetve, a meglevő kisebbségi jogok további szűkítését hozza magával. Ezt a viszonyulást lehetne bölcs előrelátásnak is nevezni, ha nem állna mögöttünk két évtizedes tapasztalat. Többször láthattuk ugyanis, hogy a VMSZ akár „technikai koalícióban” vagy „stratégiai” illetve mint most, koalíciós partnerként a „csak ennyit tehettünk” szlogennel igyekezett kibújni a politikai felelősség alól. A nagy csinnadrattával bejelentett kormányzati felelősségvállalások várt sikereinek menetrendszerűen bekövetkező elmaradása után, eddig ott volt a szerb hatalom által számára meghagyott utolsó szalmaszál: a VMSZ által irányított média. Most némileg változik a helyzet. Annak ellenére, hogy egyetlen pártközeli újságíró, ne adj’ Isten főszerkesztő se kérdezett rá sem Pásztor Istvánra, sem Pásztor Bálintra, mit fognak tenni akkor, ha a Vajdaság Statútumának illetve a nemzeti tanácsokról szóló törvény a csak általuk vizionált szakaszos jobbítása végül nem következik be, működik a vajdasági kispártok ellenzéki szerepéből eredő kritikai hajlam. A második, az internetes nyilvánosság keretei között megszólaló gondolkodó magyarok is átlátnak a szitán. Bírálataik lényege egy mondatban: a VMSZ saját érdekétől vezetve enged Szerbiának.

Miért enged a VMSZ? Jó, érdekből. S még miért? Erre a kérdésre már nehezebb a helyes válasz. Egyik ok lehet az is, hogy a vajdasági magyar politikai eliten belül csupán az irigység munkálkodik. Politikai értelemben az nem lehet motiváció, hogy bennünket senki sem támogat. S nincs számottevő alulról jövő nyomás sem. A hosszú évekig félretájékoztatott vajdasági magyar közvélemény ideértve a magyar pártok többségét is, valójában tanácstalan. Részben mert tudatosan, vagy tudat alatt vonzódik a „jó, demokratikus szerb pártokkal való szükségszerű (és hasznos) együttműködés” húsz éve sulykolt politikai formulájához, másrészt mert a jelenlegi alávetett helyzetében a vajdasági magyarok tartanak attól, hogy jöhetnek még nehezebb idők is. Az óvatoskodó magyar pártok viselkedése mögött némi sanda várakozás is meghúzódhat: ha arra kerül a sor, vigye el a VMSZ a balhét. Van ugyan kritikus véleményük, mert van, de a kiút nem sejlik fel előttük. Pontosabban, néhányan, ahogy ezt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) teszi, emlegetik a tényleges magyar autonómia iránti igényt, de a közös fellépéshez elengedhetetlen politikai konszenzus nincs a láthatáron. A vajdasági magyar közélet szereplői – egyelőre inkább csak a civilek – mozgolódnak, de a kisebb magyar pártokkal együtt sincs még meg a változáshoz szükséges kritikus tömeg. Külső hatások? Hacsak az érdekvédelem további szembeötlő ellehetetlenülése nem hoz szemléletbeli változást!

Ágoston András

Kisebbségi Fórum – Temerin

KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 117. szám

2014. május 15.