Az utóbbi napok
történései azt bizonyítják, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb
Haladó Párt (SNS) hatalmi koalíciója a szerb hatalmi párt szempontjából jól
működik, míg a VMSZ által megfogalmazott törekvései már a kezdetben háttérbe
szorulnak. A vajdasági magyarság alapérdekeit tekintve külön baj az, hogy a
VMSZ képviselői ezt a tényt érthető, de nem elfogadató pártérdekeket szem előtt
tartva igyekeznek elfedni.
Jó példa erre a
Vajdaság módosított Statútuma, nemkülönben a nemzeti tanácsokról szóló törvény
elfogadás előtt álló módosítása. Mára mindkét dokumentummal kapcsolatban
világossá vált: a részbeni módosítás – a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS)
döntésének részleges érvényesítése – Szerbia EU-csatlakozási tárgyalásainak
gördülékenységét célozza, s a lényeges, az anyagiakat és a hatásköröket érintő
megszorítások a továbbiakig érvényben lesznek.
A Vajdaság
Statútumával összefüggésben, továbbra sem várható, hogy a hatásköri és a
tartomány finanszírozására vonatkozó törvények már 2009-ben biztosra ígért
meghozatala ebben az évben megtörténik. Ugyanez érvényes a nemzeti tanácsokról
szóló törvény módosítására is. Az elmúlt években senki meg sem próbálta
létrehozni a pénzalapot, amelyben eszközöket kellene biztosítani, mind a
nemzeti tanácsok működésére, mind az érdekvédelmi funkcióikkal kapcsolatos
kiadásokra.
A Vajdaság
Statútumának módosítását követően a tartomány szerbiai költségvetésből a
továbbiakban sem kapja meg a szerb alkotmányban meghatározott 7 százalékos
részesedést, s a beszűkült lehetőségeknek megfelelően marad a tartományi
tisztségviselők virtuális tevékenysége. Abban a keretben, amelyet az
EU-csatlakozási tárgyalások folyamán a nemzetközieknek még elfogadható lesz.
A nemzeti
tanácsokról szóló törvény módosításai közül ezúttal csak egyet emelünk ki.
Eszerint a módosítások nyomán visszaáll az a helyzet, melynek az időben történt
kiiktatása miatt a VMDP kétségbe vonta nemcsak a Magyar Nemzeti Tanács (NNT)
legitimitását, de legalitását is. Nevezetesen, az állam újra átveszi a
kisebbségi külön választói névjegyzékek istápolását, de, s ez a párt
koalícióban való részvételének honorálása is lehet, a VMSZ árvalányhajas
aláírásgyűjtése eredményeként létrejött adatbázis automatikusan részévé válik a
hivatalos állami kisebbségi külön választói névjegyzéknek. Mielőtt még bárki is
ujjongni kezdene, tegyük hozzá: a hivatalos névjegyzék bővülése lényegében a
továbbiakban is azt az eljárást követi, amelyre vonatkozólag a Vajdasági Magyar
Demokrata Pártban (VMDP) még 2009-ben kimutattuk, hogy olyan drága és
bonyolult, amit a vajdasági magyarok – különösen az elmúlt négy év
tapasztalatainak birtokában – egyszerűen egzisztenciális okokból, vélhetőleg
nem támogathatnak.
Hogy a
gyakorlatban mi lesz a következménye a gyors szerb kormány- illetve parlamenti
döntéseknek? Majd meglátjuk. Hacsak nem marad minden a régiben.
Az, hogy a VMSZ
tisztségviselői, (indokolatlanul) méltatva az alkotmánybíróság által
megnyirbált, kiüresített Statútum valamint a nemzeti tanácsokról szóló törvény
módosítása során megvalósult kompromisszum jelentőségét, de egyúttal a
tartalommal kapcsolatos elégedetlenségüket is kifejezték, nem más, mint
szépségflastrom. Valamiféle politikai menekülési útvonal kijelölése arra az
esetre, ha a végkifejlet mindkét dokumentum esetében a tartományi hatáskörök,
illetve, a meglevő kisebbségi jogok további szűkítését hozza magával. Ezt a
viszonyulást lehetne bölcs előrelátásnak is nevezni, ha nem állna mögöttünk két
évtizedes tapasztalat. Többször láthattuk ugyanis, hogy a VMSZ akár „technikai
koalícióban” vagy „stratégiai” illetve mint most, koalíciós partnerként a „csak
ennyit tehettünk” szlogennel igyekezett kibújni a politikai felelősség alól. A
nagy csinnadrattával bejelentett kormányzati felelősségvállalások várt
sikereinek menetrendszerűen bekövetkező elmaradása után, eddig ott volt a szerb
hatalom által számára meghagyott utolsó szalmaszál: a VMSZ által irányított
média. Most némileg változik a helyzet. Annak ellenére, hogy egyetlen
pártközeli újságíró, ne adj’ Isten főszerkesztő se kérdezett rá sem Pásztor
Istvánra, sem Pásztor Bálintra, mit fognak tenni akkor, ha a Vajdaság
Statútumának illetve a nemzeti tanácsokról szóló törvény a csak általuk
vizionált szakaszos jobbítása végül nem következik be, működik a vajdasági
kispártok ellenzéki szerepéből eredő kritikai hajlam. A második, az internetes
nyilvánosság keretei között megszólaló gondolkodó magyarok is átlátnak a
szitán. Bírálataik lényege egy mondatban: a VMSZ saját érdekétől vezetve enged
Szerbiának.
Miért enged a
VMSZ? Jó, érdekből. S még miért? Erre a kérdésre már nehezebb a helyes válasz.
Egyik ok lehet az is, hogy a vajdasági magyar politikai eliten belül csupán az
irigység munkálkodik. Politikai értelemben az nem lehet motiváció, hogy
bennünket senki sem támogat. S nincs számottevő alulról jövő nyomás sem. A
hosszú évekig félretájékoztatott vajdasági magyar közvélemény ideértve a magyar
pártok többségét is, valójában tanácstalan. Részben mert tudatosan, vagy tudat
alatt vonzódik a „jó, demokratikus szerb pártokkal való szükségszerű (és
hasznos) együttműködés” húsz éve sulykolt politikai formulájához, másrészt mert
a jelenlegi alávetett helyzetében a vajdasági magyarok tartanak attól, hogy
jöhetnek még nehezebb idők is. Az óvatoskodó magyar pártok viselkedése mögött
némi sanda várakozás is meghúzódhat: ha arra kerül a sor, vigye el a VMSZ a
balhét. Van ugyan kritikus véleményük, mert van, de a kiút nem sejlik fel
előttük. Pontosabban, néhányan, ahogy ezt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt
(VMDP) teszi, emlegetik a tényleges magyar autonómia iránti igényt, de a közös
fellépéshez elengedhetetlen politikai konszenzus nincs a láthatáron. A vajdasági
magyar közélet szereplői – egyelőre inkább csak a civilek – mozgolódnak, de a
kisebb magyar pártokkal együtt sincs még meg a változáshoz szükséges kritikus
tömeg. Külső hatások? Hacsak az érdekvédelem további szembeötlő
ellehetetlenülése nem hoz szemléletbeli változást!
Ágoston András
Kisebbségi Fórum
– Temerin
KIFO HÍRLEVÉL I.
évf. 117. szám
2014. május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése