Rablássorozat Csantavéren
Újabb betörési hullám kezdődött nemrégiben Csantavéren. A
bűncselekményekben érintett családok elmondása alapján megállapítható, hogy a
világos nappal elkövetett lakásfeltörések kizárólag készpénzszerzés és ékszerlopás
céljából történnek, míg az éjszaka leple alatt zajló tolvajlások az éléskamrák
és a hűtők kifosztására irányulnak.
Napközben, leginkább a délelőtti órákban történnek a betörések, miután a
családtagok eltávoznak otthonról. Általában olyan házat szemelnek ki, amely
mellett már huzamosabb ideje gazdátlanul áll a szomszédos épület, így annak a
padlásáról – egyetlen tetőcserepet elmozdítva – könnyűszerrel követhetik a
potenciális áldozatok mozgását. A bűnözők órákat, olykor félnapokat is
eltöltenek a megfigyeléssel, kivárva a megfelelő időpontot, amikor a háziak
közül már senki sem tartózkodik otthon. Akkor az elhagyatott ház hátulsó
ablakán át pillanatok alatt a szomszédos udvarban teremnek és már el is
jutottak az előre kiszemelt helyiségig. (A hívatlan látogatók nyilván azért
választják a besurranásnak ezt a módját, mert a lakatlan, üresen álló ház
udvarából zajló felderítés és behatolás kevésbé kockázatos számukra, mint az
utca irányából történő szemlélődés.)
A nappali betörők általában az éléskamra ablakán/ajtaján keresztül jutnak
be a lakásba, az éjjeli tolvajok pedig a falon, a kerítésen átmászva érnek el a
bejárati ajtóig, bent viszont keresnek egy utcára nyíló ablakot, és azon át
juttatják ki az eltulajdonított élelmet a kint várakozó társaiknak.
Jó napjuk volt a betörőknek!
A megélhetési bűnözés nagymesterei már nem csupán egyedül élő idős emberek
hajlékát rabolják ki, hanem életerős fiatalok otthonát is. Így járta meg a Bolmáni
utcában lakó, húszas éveiben járó, kisgyermekes Veréb házaspár is.
– Sokat töprengtünk annak megfejtésén,
hogy a mi esetünkben miként zajlott a betörés, és végül összeállt a kép – idézi
fel a történteket a feleség.
– Először azt gondoltuk, hogy hátul,
a kerítésen át jutottak be a portánkra, az a változat, hogy esetleg a
szomszédos ház padlásáról tartottak bennünket szemmel, és az ottani udvari
ablakot kinyitva ugrottak be, csak később merült fel. Valószínűleg az tévesztett
meg bennünket, hogy az üresen álló épület tetején lévő törött cserép nem most,
hanem az egy évvel ezelőtti jégvihar idején keletkezett. Később azonban
rájöttünk, hogy a padlás tökéletes megfigyelőhelyül szolgálhatott, mert az
onnan kémlelődő egyenesen rálát a mi bejárati ajtónkra. Hogy efelől
megbizonyosodjunk, le is ellenőriztük. Átmentünk a szomszédba, fölkapaszkodtunk
a padlásra, és ott döbbenten tapasztaltuk, hogy valóban ez volt az elkövetők
leshelye. A hiányzó tetőcserép közelében egy széket is találtunk, nyilván azon
ülve várakozott az udvarunkat szemmel tartó az alkalmas időpontra… Vasárnap
délelőtt körülbelül egy órán át voltam távol, amely idő alatt bejöttek a
lakásunkba. Leghátul, a spájz ajtaján át. Értékek után kutatva, meg is találták
a pénzünket, az eddig összegyűjtött 2500 eurónkat, és azt a kevéske dinárt,
amit a pénztárcámban tartottam az egyik konyhai fiókban. A pénz mellett néhány
olyan, még használatlan arany ékszert is eltulajdonítottak, amit a kislányunk
kapott ajándékba, és amelyek dobozát a szomszédos ház padlásán szintén
megtaláltuk. Semmilyen más használati tárgyat nem vittek el és élelmiszer sem
hiányzik a kamrából. Vagy legalábbis eddig még nem vettük észre. Kicsit
furcsának tűnt, hogy a bejelentést követően, a helybeli rendőrállomásról csak
néhány óra elteltével érkezett meg az ügyeletes. Elvégezték a helyszínelést,
később pedig azt a tájékoztatást kaptunk, hogy nem találtak sem idegen
ujjlenyomatot, sem más használható bizonyítékot. Érdeklődő telefonhívásunkra
azt válaszolták, ha lesz előrehaladás az ügyben, értesítenek bennünket.
A spájzablakon ugrott be a tolvaj
A Verébéknél már bevált, illetve ahhoz hasonló betörési forgatókönyvet
alkalmaztak a vasárnapi tolvajok a Szőlősor-i Radák házaspár esetében is. Ugyancsak a mellettük álló lakatlan
házból lesték-várták, hogy Radákék a heti piacra induljanak.
– Én fél 8 után 10 perccel mentem el biciklin – meséli Anna –, a férjem pedig valamivel 8 óra után hagyta el a házat
kocsival. Gyorsan megjártam, és már be is értem a lakásba, amikor a szomszéd
ház felől az ottani vaskapu csukódását, erőteljes csattanását hallottam.
Befutottam a hálószobába, amelynek az ablaka arrafelé nyílik, és akkor a
keletkezett huzatból már éreztem meg láttam is, hogy az ablakunk nyitva van. A
rajta lévő szúnyoghálót felhasította és azon át menekült ki a lakásból a betörő.
Nyilván akkor, amikor meghallotta, hogy hazaérkeztem és zárom ki az ajtót. Rögtön
az ágyam melletti íróasztalra néztem, mert azon hagytam indulás előtt a
mobiltelefonomat. Az már nem volt ott. Gyorsan kihúztam az íróasztal fiókját,
amelyben az ékszereimet tartottam, de már csak hűlt helyüket, az üres dobozokat
találtam. Elvitték az arany nyakláncomat, a karcsatomat és 3 gyűrűmet, meg egy
ezüst láncot és egy tetszetős, bár kevésbé értékes bizsu karcsatomat is. Ahogy
nagyjából számoltuk, 1500 euró értékű lehet az eltulajdonított ékszer. Ezen
kívül volt még a pénztárcámban 10 ezer forint, az is eltűnt.
– A nyitva lévő fél méterszer fél
méteres spájzablakon ugrott be az elkövető – veszi át a szót István, a férj. – Jó nagyot
huppanhatott, mert majdnem 2 méter magasan van az ablak. Meg is látszik a lába
nyoma, mert belül megrepedt az ablakpárkány. A szekrényekből nem rángatta ki a
holmit, nem dúlta föl a házat. Vagy észrevétlenül nyúlt a ruhaneműhöz, vagy annak
átfésülésére már nem jutott ideje. A lényeg az, hogy a pénzen, az ékszeren és a
telefonon kívül semmi más nem hiányzik. Élelemre nem szüksége, mert a spájzban
megvan minden hiánytalanul. Csak a nagykést helyezte ki az asztal közepére.
Talán azzal akart védekezni, ha valamelyikünk rajtakapja. Az esetet azonnal
jelentettük a rendőrségen, most meg várunk. Mi mást tehetnénk? Ezentúl majd
ügyelünk arra, hogy az egyikünk mindig itthon legyen, az ablakokra pedig rácsot
szereltetünk. Vagy kénytelenek leszünk riasztóberendezést vásárolni, hogy
megóvjuk azt, ami a miénk. A helyszínre érkező rendőr azt mondta, ne nagyon
reménykedjünk, mert az ellopott ékszer valószínűleg már nincs itt a faluban, a
tolvajok igyekeztek gyorsan túladni rajta.
„A feleségem belebetegedett…”
Ezt már a Dózsa telepen lakó, ötvenes éveiben járó autószerelő, Anitics Mihály mondja, akinek a felesége,
Erika agyi infarktust kapott a betöréses eset után. Hozzájuk az utca felőli fém
garázsajtón át jutottak be. Kifeszítették, de épp csak egy akkora résnyire,
hogy egy gyerek át tudja magát préselni rajta. Reggel 6 órakor, munkába
induláskor vette észre az ajtón tátongó nyílást Erika. Azonnal szólt a
férjének, aki a garázsba lépve, látta, hogy jó néhány szerszám hiányzik a
helyéről.
Aniticsék az autógarázst kamraként, spájzként is használták. Ott tartották
a hűtőládát, a télire eltett befőttet és a tartalékolt lisztet, kristálycukrot
is.
– Kérdeztem a feleségemtől, hogy mennyi élelem volt a fagyasztóban, én ugyanis
ritkán nyitogatom a fedelét. Azt felelte, hogy az ünnepekre teljesen megtelt.
Hát most nincsen még félig sem, mondtam neki, mert a java részét nyilván az
éjjel elvitték! Pontosan emlékszem, hogy fél 1-kor feküdtem le, akkor
kapcsoltam le a lámpákat. És ami eddig soha nem történt meg velem: a ketrecben
tartott kutyákat elfelejtettem szabadon engedni éjszakára. Valószínűleg mélyen
elaludtunk, mert semmilyen zajt nem hallottunk. Akár az egész garázst
kipakolhatták volna autóstól, mindenestől… Négyszáz euró körüli értékben vittek
el élelmet. A húst is, de a többféle, házi készítésű pálinkát is sajnálom. A
feleségemet pedig még inkább megrázta a betörés, agyi infarktust kapott és most
a kórházat járjuk. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.
Tudjuk, hogy az ilyen lopási ügyekben csak elvétve szokták megtalálni az
elkövetőket, a pórul jártakat pedig szinte soha nem kártalanítják. A rendőrség
nem végzi megfelelően a munkáját. Én 6 óra 10 perckor tettem a bejelentést, de
csak háromnegyed 8-kor érkeztek ki a helyszínre. Elmondatták velem, hogy mi
hiányzik, felírták és elmentek. Most azt fontolgatom, hogy beszélek egy
ügyvéddel és beperelem őket gondatlan munkavégzés miatt.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése