Tolltolvajok?

Gyilkossági kísérlet Csantavéren

Amíg a hétvégi falunapi (Szent Antal napi) ünnepi rendezvények zajlottak, és a lakosság egy része zene mellett a sátorban múlatta az időt, addig (legalább) egy bűnbanda garázdálkodott a település különböző részein. Több helyre betörtek és a már jól bevált szokásuk szerint készpénzt, aranyat és tekintélyes mennyiségű tollat – dunyhát, párnát – és ágyneműt harácsoltak össze és vittek el.

A megkárosított áldozatok közül kétségkívül a 72 esztendő Tallós Mátyás járt legcsúfosabban. A Szenttamási úton egyedül élő idős embert nem csupán kirabolták, hanem fizikailag is bántalmazták. Szó szerint összeverték.

Álmában törtek rá – az egyik utcai szobában aludt –, egy takarót húztak a fejére és a testére, és azon keresztül ütötték-verték. Közben azt mondogatták neki, hogy árulja el, hol tartja a pénzét, mert ha nem, akkor agyonverik.

Mindez vasárnap éjjel történt, Mátyás bácsinak azonban még most is sajog a háta meg a válla, a feje pedig csupa seb. Az ágyon ülve, a könnyeivel küszködve meséli annak a szörnyű éjszakának a történéseit:

 

– Fél 8 tájban végeztem a jószágetetéssel és a szokásos esti fejéssel, utána még megvacsoráztam, megmosakodtam és olyan 9 óra körül lefeküdtem. Néztem a tévét. Hogy mikor aludtam el, magam sem tudom, de úgy éjfél lehetett, amikor felébredtem, felkeltem és kikapcsoltam a televíziót. Utána már csak arra emlékszem, hogy álmomból felriadtam, amikor rám dobtak egy takarót, a fejemre szorították és beburkolták vele a testemet. Ütni kezdtek és folyton azt ismételgették, hogy adjam elő a pénzt, mert különben megölnek… Valószínűleg elvesztettem az eszméletemet, mert azt már nem tudom, hogy mindez meddig tartott és azt sem, hogy miként zajlott a két szobámnak a feldúlása, csak arra emlékszem, hogy amikor magamhoz tértem, 3 óra 10 percet mutatott az óra. Lent feküdtem az ágy mellett, a padlón és fájt minden tagom. Ahogy bírtam, feltápászkodtam, és akkor néztem körül a lakásban. Az utcára néző redőnyös, nagy ablakom tárva-nyitva volt, a régebbi típusú hálószobabútor ágyaiból pedig hiányzott az összes, magasra felstószolt dunna meg párna. Mind a 4 nagy dunnámat elvitték, mind a 8 nagy tollpárnámat elvitték, és azokat a takarókat, pokrócokat is elvitték, amelyeket soha sem használtam, amelyek még kibontatlanul voltak beágyazva. Még a díszpárna is kellett nekik… Valószínűleg sokáig kutakodtak, mert mindkét szobában kidobálták a szekrényekből a ruháimat. Szinte mindenem a földön hevert. Olyan ítélet volt itt, hogy teljesen belebetegedtem… Hiába kerestem az összes, eddig összekuporgatott pénzemet, az utolsó paráig, mindet elvitték. Megtalálták a rejtekhelyet, ahol tartottam. Pedig nem is volt mind egy helyen. Úgy emlékszem, hogy 5000 euró körüli összeg lehetett… Szégyenszemre úgy kellett reggel kölcsönkérnem a szomszédtól, mert egy dinárom sem maradt. Telefonálni nem tudtam, mert a készülékemet megrongálták, így a szomszédból hívtuk a rendőrséget, de akkor már lehetett fél 6 vagy talán 6 óra is. Az itteni rendőrállomásról ketten érkeztek, helybeliek voltak. Utána pedig megjöttek a szabadkai helyszínelők is négyen. Tőlem is vettek ujjlenyomatot, a bútorzatot is átvizsgálták, de egyelőre még semmilyen eredmény nincsen… El sem tudom képzelni, hogy ezt a sok holmit hogy vihették el! Utánfutóval, kombival vagy kamionnal talán… Az egészben az volt a legborzasztóbb, hogy könyörögtem nekik, hogy hagyják már abba a verést, mert úgy éreztem, hogy nem élem túl. Szerencsém volt, életben maradtam, de azóta is nagyon félek… Majdnem 40 éve lakom ebben a házban, de ilyesmi még sosem fordult elő. Hat esztendeje pedig egyedül élek, amióta a testvérem meghalt. Mégsem raboltak ki… Most milyen világban élünk? Képesek lennének agyonütni, megölni egy öregembert csak azért, hogy a pénzét elvegyék?

Szabó Angéla

A képen: Tallós Mátyás