Gyilkossági kísérlet Csantavéren
Amíg a hétvégi falunapi (Szent Antal napi) ünnepi rendezvények zajlottak,
és a lakosság egy része zene mellett a sátorban múlatta az időt, addig
(legalább) egy bűnbanda garázdálkodott a település különböző részein. Több
helyre betörtek és a már jól bevált szokásuk szerint készpénzt, aranyat és
tekintélyes mennyiségű tollat – dunyhát, párnát – és ágyneműt harácsoltak össze
és vittek el.
A megkárosított áldozatok közül kétségkívül a 72 esztendő Tallós Mátyás járt legcsúfosabban. A
Szenttamási úton egyedül élő idős embert nem csupán kirabolták, hanem
fizikailag is bántalmazták. Szó szerint
összeverték.
Álmában törtek rá – az egyik utcai szobában aludt –, egy takarót húztak a
fejére és a testére, és azon keresztül ütötték-verték. Közben azt mondogatták
neki, hogy árulja el, hol tartja a pénzét, mert ha nem, akkor agyonverik.
Mindez vasárnap éjjel történt, Mátyás bácsinak azonban még most is sajog a
háta meg a válla, a feje pedig csupa seb. Az ágyon ülve, a könnyeivel küszködve
meséli annak a szörnyű éjszakának a történéseit:
– Fél 8 tájban végeztem a jószágetetéssel és a szokásos esti fejéssel,
utána még megvacsoráztam, megmosakodtam és olyan 9 óra körül lefeküdtem. Néztem
a tévét. Hogy mikor aludtam el, magam sem tudom, de úgy éjfél lehetett, amikor
felébredtem, felkeltem és kikapcsoltam a televíziót. Utána már csak arra
emlékszem, hogy álmomból felriadtam, amikor rám dobtak egy takarót, a fejemre
szorították és beburkolták vele a testemet. Ütni kezdtek és folyton azt
ismételgették, hogy adjam elő a pénzt,
mert különben megölnek… Valószínűleg elvesztettem az eszméletemet, mert azt
már nem tudom, hogy mindez meddig tartott és azt sem, hogy miként zajlott a két
szobámnak a feldúlása, csak arra emlékszem, hogy amikor magamhoz tértem, 3 óra
10 percet mutatott az óra. Lent feküdtem az ágy mellett, a padlón és fájt
minden tagom. Ahogy bírtam, feltápászkodtam, és akkor néztem körül a lakásban.
Az utcára néző redőnyös, nagy ablakom tárva-nyitva volt, a régebbi típusú
hálószobabútor ágyaiból pedig hiányzott az összes, magasra felstószolt dunna
meg párna. Mind a 4 nagy dunnámat elvitték, mind a 8 nagy tollpárnámat
elvitték, és azokat a takarókat, pokrócokat is elvitték, amelyeket soha sem
használtam, amelyek még kibontatlanul voltak beágyazva. Még a díszpárna is
kellett nekik… Valószínűleg sokáig kutakodtak, mert mindkét szobában kidobálták
a szekrényekből a ruháimat. Szinte mindenem a földön hevert. Olyan ítélet volt
itt, hogy teljesen belebetegedtem… Hiába kerestem az összes, eddig
összekuporgatott pénzemet, az utolsó paráig, mindet elvitték. Megtalálták a
rejtekhelyet, ahol tartottam. Pedig nem is volt mind egy helyen. Úgy emlékszem, hogy 5000 euró körüli összeg
lehetett… Szégyenszemre úgy kellett
reggel kölcsönkérnem a szomszédtól, mert egy dinárom sem maradt. Telefonálni nem
tudtam, mert a készülékemet megrongálták, így a szomszédból hívtuk a
rendőrséget, de akkor már lehetett fél 6 vagy talán 6 óra is. Az itteni
rendőrállomásról ketten érkeztek, helybeliek voltak. Utána pedig megjöttek a
szabadkai helyszínelők is négyen. Tőlem is vettek ujjlenyomatot, a bútorzatot
is átvizsgálták, de egyelőre még semmilyen eredmény nincsen… El sem tudom
képzelni, hogy ezt a sok holmit hogy vihették el! Utánfutóval, kombival vagy
kamionnal talán… Az egészben az volt a legborzasztóbb, hogy könyörögtem nekik,
hogy hagyják már abba a verést, mert úgy éreztem, hogy nem élem túl. Szerencsém
volt, életben maradtam, de azóta is nagyon félek… Majdnem 40 éve lakom ebben a
házban, de ilyesmi még sosem fordult elő. Hat esztendeje pedig egyedül élek,
amióta a testvérem meghalt. Mégsem raboltak ki… Most milyen világban élünk?
Képesek lennének agyonütni, megölni egy öregembert csak azért, hogy a pénzét
elvegyék?
Szabó Angéla
A képen: Tallós Mátyás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése