Július 16.

Valter napja. 
Német eredetű név, jelentése: uralkodó sereg. 
1342 – Trónra lépett I. (Nagy) Lajos magyar király (egyidejűleg Lengyelország királya), az első európai uralkodó, akinek serege nagy győzelmet aratott a törökök felett.
1342 – Visegrádon 54 éves korában meghalt I. Károly (Károly Róbert) magyar király, az Anjou-ház magyar ágának megalapítója, akinek háromszor kellett megkoronáztatnia magát.
1813 – Megszületett Rózsa Sándor alföldi betyárvezér.
1911 – Megszületett Ginger Rogers amerikai színésznő, táncosnő.
1935 – Oklahoma Cityben felállították a világ első parkolóóráját.
1940 – Adolf Hitler parancsot adott az Anglia elleni megszállás előkészítésére, ismertebb nevén az Oroszlánfóka-hadműveletre.
1945 – Alamogordoban, Új-Mexikóban végrehajtották az első kísérleti atomrobbantást.
1950 – A sporttörténelem legnagyobb tömege (199.854 ember) gyűlt össze a Brazília és Uruguay játszotta világbajnoki döntőn Rio de Janeiroban, Brazíliában. 

1958 – Megszületett Michael Flatley ír stepptáncos.
1969 – Az Apollo-11 űrhajó – fedélzetén Neil Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal – közép-európai idő szerint 14.32 órakor elindult Cape Kennedyről.

245 éve, 1769. július 16-án Mária Terézia királynő királyi egyetemmé nyilvánította, ezzel állami irányítás alá vonta az 1635-ben alapított, jezsuita irányítású nagyszombati egyetemet, a mai ELTE elődjét.

1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek megalapította a mai Eötvös Tudományegyetem

jogelődjét, a nagyszombati egyetemet, amely 1635. november 13-án nyitotta meg ünnepélyes keretek között kapuit. Kezdetben csak hittudományi és bölcsészeti kar működött az egyetemen, majd 1667-ben jogi karral bővült. 1769. július 16-án Mária Terézia királyi egyetemi címet adott az intézménynek, majd november 7-én orvosi fakultást is létesített és belorvostani tanszéket alapított Nagyszombaton, ami a szervezett orvosképzés kezdetét is jelentette Magyarországon, s ekkor vált az intézmény teljes szerkezetű klasszikus egyetemmé.
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a nagyszombati egyetem 1777-ben Budára költözött (itt kezdődött el a hazai mérnök- és állatorvosképzés), majd az 1784-85-ös tanévtől Pestre tette át székhelyét. 1844-ig a tanítás latin nyelven folyt. 1921-től Pázmány Péter Tudományegyetem néven bölcsészeti, jogi, orvosi és hittudományi fakultással működött. 1949-ben önállósult a Bölcsészeti Karból kivált Természettudományi Kar, a következő évben elcsatolták a hittudományi fakultást, 1951-ben az Orvostudományi Kar vált önálló egyetemmé. Az intézmény 1950-ben vette fel Eötvös Loránd nevét. 2000-től az ELTE szervezetébe integrálódott a Budapesti Tanítóképző és a budapesti gyógypedagógiai főiskola. Jelenleg nyolc karon folyik az oktatás, ezek: Állam- és Jogtudományi Kar, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Bölcsészettudományi Kar, Informatikai Kar, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Tanító- és Óvóképző Kar, Társadalomtudományi Kar, Természettudományi Kar. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

230 éve, 1784. július 16-án rendelte el II. József az első népszámlálást Magyarországon.

Magyarországon az első "lélekszám-összeírásra" 1770-ben történt kísérlet. Ekkor még csak a nem nemes népességről gyűjtöttek adatokat - a plébánosoknak kellett évente összeírni és a megyéhez eljuttatni a lakosság lélekszámát, nemek, kor, vallás és társadalmi állás szerinti állapotára vonatkozó összesítéseket. 1777-ben Mária Terézia a nemesség adatait is tartalmazó összeírást rendelt el az örökös tartományokban, a kezdeményezés azonban a nemesség ellenállásán Magyarországon megbukott, mert bár életüket és vérüket ajánlották, de vagyoni helyzetüket nem szolgáltatták ki, a népszámlálást ugyanis előjogaik megsértésének érezték.
1784-ben II. József rendelte el az összeírást. A dokumentum kimondta, hogy "számláltassék meg a lakosság a Habsburg-birodalom magyarországi területén". Ez volt az első mai értelemben vett népszámlálás az országban, amely kiterjedt a lakosság egészére, és arról megbízható adatokat szolgáltatott. Az összeírás burkolt célja a besorozható újoncok számának felmérése volt, ezért a népszámlálást a közigazgatási hatóságok a katonaság segítségével hajtották végre, s az 1784-ben megkezdett összeírást csak 1787-ben fejezték be. Ez arra is utal, hogy a cél a folyamatos népesség-nyilvántartás bevezetése volt.

Összeírták a községek, házak és háztartások (családok) számát (a népszámlálás kapcsán történt meg országszerte a házak számozása), megállapították a jogi és a tényleges népesség nagyságát és megoszlását vallás, nem és életkor, valamint foglalkozás, illetve társadalmi állás szerint. A nők csak számadatként szerepeltek az összeírásban, a hadköteles férfiaknak ugyanakkor még a magasságát is feljegyezték. A népszámlálás eredménye szerint Magyarországon a lakosság száma mintegy 6,5 millió, Horvátországé 650 ezer és Erdélyé 1,5 millió, összesen több mint 8,5 millió fő volt. Azt hogy ez a népszámlálás nem lehetett teljes körű, a magyar nemesek akadályozták meg.
Bár voltak később is országos összeírások (1804, 1828), ezek 1850-ig a nemesség és papság lélekszámát továbbra sem tartalmazták. Miután a kiegyezés utáni politikai-gazdasági helyzet elengedhetetlenné tette az ország népességi viszonyainak részletes ismeretét, megszervezték a mai Központi Statisztikai Hivatal elődjét - a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium keretén belül létrehozott statisztikai osztályt, amelynek első feladata a népszámlálás lebonyolítása volt. Az első hivatalos népszámlálást a statisztikai szakosztály vezetője, Keleti Károly, a magyar statisztika meghatározó alakja irányította 1869-ben. A szakosztály 1871-ben Statisztikai Hivatal néven önállósult. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum