Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke 24 órán belül válaszolt a tegnapi nyílt levelemben feltett kérdésekre. Ígéretemhez híven közlöm a válaszait – mindennemű tartalmi változtatás nélkül, ahogy kérte.
Ön – szinte napra pontosan – három évvel ezelőtt azt nyilatkozta,
hogy „a források biztosítva vannak, az engedély megvan, a kivitelező
megvan: jó esélye van tehát annak, hogy az idén el is készüljön a(z
újvidéki Európa) kollégium”. Az egyetemista otthon, melynek további
finanszírozását az MNT vállalta magára, a mai napig sem készült el.
Miért, és mikor fog elkészülni?
Mások
helyett is szégyellem magam azért, hogy az Európa Kollégium nem készült
el mind a mai napig. Tudni kell, hogy az Európa Kollégium felépítését a
Tartományi Nagyberuházási Alap finanszírozza, míg a tulajdonos, a
névleges beruházó, az újvidéki Európa Alap civil szervezet. Az MNT azt
vállalta, mint a jövendő szakkollégium egyik alapítója, hogy
magyarországi forrásokból finanszírozza a tervek egy részét, az építési
felügyeletet, az épület teljes felszerelését és berendezését, s bizonyos
utómunkálatokat. A rendelkezésemre álló adatok alapján úgy tudom, hogy a
megengedhetetlen késlekedés fő oka az, hogy a Tartományi Nagyberuházási
Alap által kiválasztott kivitelező, az Alpine óriáscég csődbe ment, és
nem végezte el azokat a munkálatokat, amelyeket szerződésben vállalt,
sőt, részben a kifizetett munkákat sem végezte el. Szerencsére a
problémára idén megoldást talált a Nagyberuházási Alap, így
folytatódhattak a munkálatok. Mára a munkálatok zöme befejeződött, a
szobák egy része már be lett bútorozva, ha a mostani kivitelező ebben az
ütemben folytatja a munkát, őszig átadhatjuk az épületet. Ennek
ellenére semmilyen újabb határidőt nem említek, mert az MNT nem
vállalhat felelősséget mások mulasztásaiért.
Ön egyik nyilatkozatában (8:47-nél kezdődik) azt
mondta, hogy a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjét mindenekelőtt a
folyamatosan csökkenő példányszám miatt menesztette az MNT a mandátuma
közepén. Mivel indokolja azt, hogy a napilap jelenlegi főszerkesztőjének
menesztése mindeddig nem került napirendre, holott a Magyar Szó
példányszáma az eltelt három évben is folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott?
Az Ön felmentésének egyik oka 2011-ben
valóban a nyomtatott példányszám csökkenése volt, de korántsem ez volt
az egyetlen ok a felmentésére. Igaza van, a példányszámcsökkenést a
Magyar Szó jelenlegi főszerkesztője sem tudta megfékezni, ami
mindenképpen indokolttá teheti felelősségének a megvizsgálását.
Mindazonáltal a mostani főszerkesztő felelősségének a kérdésével
elsősorban a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (ez gyakorlatilag az igazgatóbizottság – P. Cs. megj.)
kell foglalkoznia (ahogy ez 2011-ben is volt), és csak miután ez a
testület állást foglal a kérdésben, az ügy akkor kerülhet az MNT elé.
Tudtommal idáig a TJGYT a kérdéssel nem foglalkozott, ezért az MNT sem.
Egy minap ismertetett elemzés,
amely az idei választási kampány időszakát vizsgálta, a Magyar Szót a
Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönyének minősítette. Magam is
észrevételeztem egy korábbi blogbejegyzésemben,
hogy talán picit eltúlzott volt a VMSZ és elnökének jelenléte a napilap
hasábjain. Mint a Magyar Szó olvasójának, a VMSZ magas rangú
tisztségviselőjének, Önnek mi a véleménye erről?
Azt Ön is alátámaszthatja, hogy sohasem
avatkoztam be a Magyar Szó, vagy más, az MNT által alapított média
szerkesztésébe, de ha megkértek rá – mint rendszeres médiafogyasztó és
valamikori újságíró – szívesen megosztottam meglátásaimat a médiáról.
Ebből az következik, hogy nem befolyásoltam a VMSZ, vagy a VMSZ
elnökének a jelenlétét sem a Magyar Szó hasábjain, erről, ennek
mértékéről a szerkesztőség és a főszerkesztő döntött. Ugyanakkor nem
menekülök a kérdéstől: ha mint újságolvasót kérdez, akkor az a
véleményem, hogy sok személy, esemény, rendezvény kapcsán a kevesebb
talán több lett volna.
Pásztor István, a Vajdasági
Magyar Szövetség elnöke a párt május végén megtartott közgyűlésén
keményen bírálta azokat a magyar civil szervezeteket, amelyek a
VMSZ-szel együtt indították a legutóbbi nemzeti tanácsi választásokon
sikerrel szereplő, Ön által vezetett Magyar Összefogás listát.
Egyetért-e Ön általánosságban ezzel a bírálattal, és azzal a
hasonlattal, miszerint az a jövőben nem fog működni, hogy „a farok
csóválja a kutyát”?*
Ami viszont az MNT munkáját illeti,
személy szerint elégedett vagyok a Magyar Összefogáson belüli
együttműködéssel, és azzal is, amit a civil szféra fejlesztésében
közösen megvalósítottunk. Négy éven keresztül igyekeztem erősíteni az
MNT integritását és egységét, különösen az alapvető nemzeti ügyeinkben,
azt hiszem, ezt nagyrészt sikerült megvalósítani, ami pedig a jövőt
illeti, az már nem az én felelősségem, hanem az MNT jövendő elnökének a
felelőssége. Egyébként a listaállítás, az egyeztetés 2010-ben sem az
irányításommal történt, 2014-ben sem lesz ez másként. Sőt mi több, nincs
okom, de jogom se arra, hogy a VMSZ ilyen jellegű politikai döntéseit
bíráljam.
Miért nem képviseltette magát az MNT a hónap elején lezajlott Dombos Festen, amely korábban kiemelt jelentőségű rendezvénynek lett
nyilvánítva? Mit üzent az MNT ezzel, és azzal, hogy a szintén
kishegyesi helyszínen megrendezett, az MNT által patronált Vajdasági
Szabadegyetemen – amely történetében először, számomra érthetetlen
okból, nem esett egybe a Dombos Festtel – jelen volt az MNT
tisztségviselője?
A Dombos Fest továbbra is kiemelt
jelentőségű rendezvényünk, tavaly személyesen jártam el annak érdekében,
hogy nagyobb támogatáshoz jusson a rendezvény az MNT által. Ha
meghívtak bennünket (én nem láttam a meghívót) és nem voltunk jelen, az
mulasztás volt a részünkről, de minden szubjektív elfogultságom ellenére
sem hiszem, hogy a jelenlétünk teszi naggyá a rendezvényt. Nem a Dombos
Fest, hanem mi magunk lettünk szegényebbek azzal, hogy nem voltunk
jelen.
Nemrég az Újvidéki Rádió Hangadó
Szerda című műsorában „divatjelenségnek” minősítette a vajdasági magyar
fiatalok kivándorlását, ugyanakkor az okok között nem említette a
magyar állampolgárság egyszerűsített honosítással történő megszerzését.
Továbbra is kitart-e 2003-ban megjelent szerzői cikkében megfogalmazott
véleménye mellett, miszerint a kettős állampolgárság megadása a határon
túli magyar közösségek kegyes nemzethalálát jelenti?
Amit a kivándorlásról, vagy a kettős
állampolgárságról írtam, mondtam az elmúlt tíz esztendőben, azt ma se
tagadnám le, sőt, nagyrészt ma is azonosan gondolkodom ezekről. Ami a
kettős állampolgárságot illeti, egyértelműen bekövetkezett az, hogy a
magyar útlevél birtokában mind többen hagyják el a szülőföldünket, azaz a
magyar útlevél megkönnyítette a szülőföld elhagyását. Persze fontos
megjegyezni azt is, hogy az ország elhagyásának nem oka, hanem esetleg
eszköze a magyar útlevél. Két dolgot azonban mégis szeretnék ehhez
hozzátenni, az egyik, hogy a kivándorlás fő célpontja ma nem
Magyarország, hanem Nyugat-Európa, a másik pedig az, hogy a könnyített
honosítás nem csak az elvándorlást könnyítette meg és gyorsította fel,
de egyúttal pozitív folyamatokat is generált: megnőtt a magyarsághoz
tartozás és a magyar nyelv presztízse a Vajdaságban. Egy biztos: komoly,
tudományosan megalapozott felmérésekre és elemzésekre lenne szükség
ahhoz, hogy teljesebb képünk legyen arról, mit nyertünk és mit
veszítetünk a könnyített honosítás intézményével.
__________* Pásztor István szavait nem igazán idézte/merte idézni a vajdasági magyar sajtó. Így kénytelen vagyok lábjegyzetben leírni az elhangzottakat: „Az nem fog működni, hogy valaki megpróbálja eljátszani, minthogyha működne az, hogy a farok csóválja a kutyát. Az nem fog működni, hogy a mi listánkra majd a pici kis csoportos civilek eldöntik, hogy ki az, aki feljöhet, és ki az, aki nem. Ezt a történetet fejezzük be! És az se nem járható út, hogy akkor, amikor listára kell jönni, akkor ide tartozunk és összefogunk, utána pedig megjátsszuk a független, általános képesítésű civilt, és össze-vissza harapdálunk mindent meg mindenkit. Azt gondolom, hogy ez is egy tapasztalat, amiből le kell vonni a következtetéseket.”
Forrás:
2014.07.15. 23:28 pressburger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése