A szerb kormány megalakulásának 99. napján ünnepi ülést tartottak volna a zömében magyarok lakta Bácsföldváron. Végül ugyan
megjelent az egész kormánykabinet, de csak egy alkalmi
sajtótájékoztatót tartottak Muzslai Katalin családi gazdaságában, ahol
elismerően szóltak a kemény munkáról, a kitartó vállalkozói szellemről
és a munkába fektetett bizalomról.
No, de, hogyan is kerülnek olyan emberek, mint Aleksandar Vučić vagy Ivica Dačić épp egy magyar család farmjába, tehénnézőbe?
Hirtelen azt gondolhatná magában az ember, hogy micsoda remek kezdeményezésről van szó, hogy az egykoron még Šešeljjel és Miloševićtyel együtt politizáló kormányatyafiak
most éppen egy dolgos magyar gazdaság példáján hirdetik, hogy igenis,
megbecsülik a munkát. Mintha bizonyítani akarnák, hogy a magyaroknak
ezentúl nem szendvicseket, hanem vállveregetéseket szeretnének
osztogatni.
Természetesen a helyzet korántsem
ilyen idilli. Muzslai Katalin, mindamellett, hogy fáradtságot nem
kímélve dolgozik a családi farmon, láss csodát, politikával is
foglalkozik, méghozzá tisztviselő az Óbecsei Községi Képviselő-testület
Tanácsban, és hiszik vagy sem, éppen a Szerb Haladó Párt színeiben.
Úgy látszik, önmagában mégsem elég
a kemény munka, kell azért a párkönyvecske is. Bácsföldvári boci
szemek ide vagy oda, az egykoron még a Szerb Radikális Pártba belépett,
mostanra haladópártira konvertált helyi politikusok még nem rakják teli
listáikat magyar nevekkel, így Katalin sem túl régóta meggyőződéses
„Vučićista”.
A Muzslai-farm vezetője ugyanis
még a Demokrata Párt listájáról szerezte a mandátumát, de ahogyan a
tejnek is megvan az ára, úgy a képviselőnek is, a szemközt köpött
választóknak pedig jobb híján maradt a tehénlepény.
Annak idején, amikor az Óbecsei
KKT-ben ez a bizonyos pártcsere megtörtént, a DélHír Portál megkereste
Muzslai Katalint és a vele együtt pártot váltó Sinkovics Lászlót is, aki
szintén állattenyésztéssel, baromfitartással és keltetéssel
foglalkozik. Amikor Katalint felhívtuk, és megkérdeztük, miért ült át a
demokratáktól a haladókhoz, nemes egyszerűséggel ránk csapta a telefont
és később sem volt hajlandó nyilatkozni. Eközben Sinkovics úr nyíltan
elmondta, a „gazdasági érdeke” úgy kívánta, hogy az éppen hatalmon lévő
haladókkal politizáljon. Ahogyan fogalmazott: „így megnyílnak azok az
ajtók is, amelyek a demokrata tagsággal zárva maradtak".
Úgy látszik, a Muzslai-farom is ezek az ajtók nyíltak meg most.
Habár Katalin a mi megkeresésünkre
nem volt túl beszédes, de tegnap a Vajdasági TV-nek a kormány
látogatása után a következőket nyilatkozta (szó szerint idézünk): "Nagyon
megörűtem mikó megtudtam azt a látogatásrú a meghívást, gondolom,
nagyon, ez egy megtisztelő dolog számomra, mer ez egy nem mindennapi
esemény". Idézet vége.
A munkát, főleg ha olyan embert
kívánó feladatról van szó, mint az állattenyésztés és földművelés, meg
kell becsülni és el kell ismerni. Azonban nyílt színi kormánypropagandát
szervezni a szalmakazal és a kombájn között félúton, már egyáltalán nem
az érdemekről szól. Odaállni néhány PR fotó kedvéért, kirakatba
állított díszmagyarrá válni és egy kis vállveregetést is besöpörni a
frissen szerzett párigazolvány mellé pedig nem más, mint kisebbségi
opportunizmus.
Utóirat: A
propaganda jellegű kihelyezett ülés helyett a kormány Bácsföldvárról
elkanyarodhatott volna a szomszédos Csúrog irányába is, hiszen immáron
száz napja, hogy a jelenlegi kormány sem „mentette fel” a Sajkás-közi
magyarokat a kollektív bűnösség terhe alól.
H. Á.Közzétette: Szerkesztő 2014. augusztus 05. kedd, 12:56
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése