Emléktábla az 1944-45-ös mártíroknak

Vasárnap, 2014. október 5-én a sajkáslaki (Lok) Rózsafüzér Királynéja templom búcsúja alkalmából rendkívüli esemény zajlott le a 11 órakor kezdett szentmise záróakkordjaként: Emléktáblát avattak az 1944/45-ös délvidéki vérengzés helyi áldozatainak.

Az emlékezetes búcsúnapi szentmisét Zórád Ferenc tiszakálmánfalvi plébános celebrálta Franjo Lulić titeli plébános segédletével. Jórészt ez utóbbinak köszönhető, hogy a már igencsak lerongyolódott templom épületét tavaly a búcsúra teljesen felújították, szinte méltó helyet készítve az idei eseménynek. A szentmise egész ideje, majd a misét követő avatási ceremónia alatt három temerini cserkész díszőrséget állt a leleplezendő tábla előtt. A helyi töredék magyaroknak ugyanis már semmilyen magyar szervezete nincs, egyedül a havonta tartott szentmiséken hallhatnak nyilvánosan elhangzó magyar szót. Mise után Lulić plébános fölkérte a táblaavatás kezdeményezőit: Tóth László nyugalmazott tévériportert, Matuska Mártont, a vérengzés kutatóját és Jakubec György egykori sajkáslaki lakost, vegyék kézbe a szertartás további irányítását.

A kezdeményezők nevében Matuska megkérte a jelenlévőket, hogy bevezetőként tekintsék meg a Póth Imre és Tóth László által 2006-ban készített dokumentumfilmből ifjabb Tóth László által összeállított négy perces összeállítást, amely arról szól, hogy a táblaállítás legfőbb anyagi támogatója abban az esztendőben másodszor is emlékkeresztet állított a valamikori dögtemetőbe, ahol annak idején a tettesek elásatták az áldozatok legnagyobb részének tetemét. Az elsőt még 1990 őszén helyezte el ugyanoda, amelyet azonban alig néhány hét múlva a titeli hatóság eltakaríttatott, Pásztort pedig meghurcolta. Ezután a műsorvezető felkérte Molnár Zoltán előadóművészt, hogy adja elő Fehér Ferenc Számonkérés című versét. Utána Pozsgay Imre mondta el emlékbeszédét, majd őt követően Milan Nastasić, Titel község elnöke. Ezt követően ők ketten leplezték le a táblát, Ft. Zórád Ferenc pedig a jelenlevők közös imája közepette fölszentelte azt. A helyszínen a műsor keretében imát mondott Aleksa Kunđelić helyi pravoszláv esperes is. A jelenlevők maguk is tapasztalhatták, s az avatóbeszédet mondók valamint a lelkészek is fölhívták a figyelmet a 24 évvel ezelőtti és a mostani emlékállítás közötti különbségre. Ezt mindannyian a tavalyi csurogi, kissé ugyan felemásra sikeredett államfői – Áder János és Tomislav Nikolić közötti – találkozó kedvező visszhangjaként magyarázták. A sajkáslakit annak folytatásaként rögzíthetjük. Mind Pozsgay Imre, mind pedig Milan Nastasić községi elnök, de az imájukban a lelkészek is hangsúlyozták, hogy hasonló helyi eseményekkel elő kell segíteni a két nép és a két állam közötti megbékélést.

A Moldvai Károly tiszakálmánfalvi kőfaragó és kántor által készített emléktáblán 31 helyi áldozat nevét örökítették meg, köztük van két föltűnő személy. Az egyik egy szerb nemzetiségű, akit csak azért likvidáltak, mert leventeoktató volt, a másik pedig egy 12 éves kisfiú, akit egy helybéli puskás likvidáló – mint maga mondta védekezésül – azért lőtt le, mert azt hitte, csavargó kutya.

A táblaállítás költségeinek felét Pásztor Antal állta, a többit az áldozatok leszármazottai, akik között vannak németországiak és ausztráliaiak is. Hozzájárult a költségfedezéshez Cseresnyésné Kiss Magdolna, a budapesti Keskenyúton Délvidékért Alapítvány elnöke is.

Az ünnepség után a szervezők, a vendégek és a közreműködők közös ebéden vettek részt.

A szervezők hangsúlyozták, hogy semmiképpen sem akarták, hogy a kegyeleti ceremónia pártpolitikai szintre süllyedjen, ilyen beszéd nem is hangzott el, jóllehet képviseltette magát a VMDP, a VMDK és a VMSZ.

Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 235. szám, 2014. október 9.