Vasárnap, 2014. október 5-én a sajkáslaki
(Lok) Rózsafüzér Királynéja templom búcsúja alkalmából rendkívüli esemény
zajlott le a 11 órakor kezdett szentmise záróakkordjaként: Emléktáblát avattak
az 1944/45-ös délvidéki vérengzés helyi áldozatainak.
Az emlékezetes búcsúnapi szentmisét Zórád
Ferenc tiszakálmánfalvi plébános celebrálta Franjo Lulić titeli plébános
segédletével. Jórészt ez utóbbinak köszönhető, hogy a már igencsak lerongyolódott
templom épületét tavaly a búcsúra teljesen felújították, szinte méltó helyet
készítve az idei eseménynek. A szentmise egész ideje, majd a misét követő
avatási ceremónia alatt három temerini cserkész díszőrséget állt a leleplezendő
tábla előtt. A helyi töredék magyaroknak ugyanis már semmilyen magyar
szervezete nincs, egyedül a havonta tartott szentmiséken hallhatnak nyilvánosan
elhangzó magyar szót. Mise után Lulić plébános fölkérte a táblaavatás kezdeményezőit: Tóth
László nyugalmazott tévériportert, Matuska Mártont, a vérengzés kutatóját és
Jakubec György egykori sajkáslaki lakost, vegyék kézbe a szertartás további
irányítását.
A kezdeményezők nevében Matuska megkérte a
jelenlévőket, hogy bevezetőként tekintsék meg a Póth Imre és Tóth László által
2006-ban készített dokumentumfilmből ifjabb Tóth László által összeállított
négy perces összeállítást, amely arról szól, hogy a táblaállítás legfőbb anyagi
támogatója abban az esztendőben másodszor is emlékkeresztet állított a
valamikori dögtemetőbe, ahol annak idején a tettesek elásatták az áldozatok
legnagyobb részének tetemét. Az elsőt még 1990 őszén helyezte el ugyanoda,
amelyet azonban alig néhány hét múlva a titeli hatóság eltakaríttatott,
Pásztort pedig meghurcolta. Ezután a műsorvezető felkérte Molnár Zoltán
előadóművészt, hogy adja elő Fehér Ferenc Számonkérés című versét. Utána
Pozsgay Imre mondta el emlékbeszédét, majd őt követően Milan Nastasić, Titel
község elnöke. Ezt követően ők ketten leplezték le a táblát, Ft. Zórád Ferenc
pedig a jelenlevők közös imája közepette fölszentelte azt. A helyszínen a műsor
keretében imát mondott Aleksa Kunđelić helyi pravoszláv esperes is. A jelenlevők
maguk is tapasztalhatták, s az avatóbeszédet mondók valamint a lelkészek is
fölhívták a figyelmet a 24 évvel ezelőtti és a mostani emlékállítás közötti
különbségre. Ezt mindannyian a tavalyi csurogi, kissé ugyan felemásra
sikeredett államfői – Áder János és Tomislav Nikolić közötti – találkozó kedvező
visszhangjaként magyarázták. A sajkáslakit annak folytatásaként rögzíthetjük.
Mind Pozsgay Imre, mind pedig Milan Nastasić községi elnök, de az imájukban a lelkészek is
hangsúlyozták, hogy hasonló helyi eseményekkel elő kell segíteni a két nép és a
két állam közötti megbékélést.
A Moldvai Károly tiszakálmánfalvi kőfaragó és
kántor által készített emléktáblán 31 helyi áldozat nevét örökítették meg,
köztük van két föltűnő személy. Az egyik egy szerb nemzetiségű, akit csak azért
likvidáltak, mert leventeoktató volt, a másik pedig egy 12 éves kisfiú, akit
egy helybéli puskás likvidáló – mint maga mondta védekezésül – azért lőtt le,
mert azt hitte, csavargó kutya.
A táblaállítás költségeinek felét Pásztor
Antal állta, a többit az áldozatok leszármazottai, akik között vannak
németországiak és ausztráliaiak is. Hozzájárult a költségfedezéshez
Cseresnyésné Kiss Magdolna, a budapesti Keskenyúton Délvidékért Alapítvány
elnöke is.
Az ünnepség után a szervezők, a vendégek és a
közreműködők közös ebéden vettek részt.
A szervezők hangsúlyozták, hogy semmiképpen
sem akarták, hogy a kegyeleti ceremónia pártpolitikai szintre süllyedjen, ilyen
beszéd nem is hangzott el, jóllehet képviseltette magát a VMDP, a VMDK és a
VMSZ.
Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 235. szám, 2014. október
9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése