Amerikai propaganda-e az „orosz erdőtűz”?

Lassan általánossá válik a nyugtalanság. Megmozdult, mocorogni kezdett valami olyasmi, aminek nyomán komoly veszélybe kerülhet az európai hetvenéves viszonylagos béke. A mindig hűvösen bizakodók, a folyton józanul mérlegelők persze azt mondják, hogy aggodalomra nincsen semmi okunk, mert az úgynevezett hidegháborús korszakot húsz évvel ezelőtt végérvényesen lezártuk, s ami ma Ukrajnában vagy akár a távolabbi Szíriában zajlik, az csupán előre megírt forgatókönyv szerint megrendezett kirakat. Ezzel szemben a félősek, az örök aggodalmaskodók úgy érzik, hogy két irányból is fenyeget a veszély, nyugatról is, keletről is. Vajon melyik a valós, melyik a reális veszély, és melyik az, amellyel a csupán a (háborús) propaganda igyekszik megtéveszteni minket?   

Igencsak baljós hangzású sorokat olvashattunk nemrég Steven D. Kelley egykori CIA tanácsadó kijelentései nyomán, aki teketóriázás nélkül kimondta: nem a béke, hanem a háború határozhatja meg a jövőt. Merthogy szerinte az USA – amelynek működési elvét ő kitűnően ismeri – egy olyan kapitalista vállalati rendszer, amely túlnyomóan a katonai ipari komplexumokra épül. Ha pedig egy ország gazdasági növekedése leginkább a katonai ipari komplexumok teljesítményétől függ, akkor hosszú távon soha véget nem érő háborúkkal kell számolnia az adott ország lakosságának. Hasonlóképpen vélekedett egy televíziós interjújában Václav Klaus egykori cseh köztársasági elnök is, aki szerint „egy új hidegháború közepette van ma a világ, amelyet nem Oroszország, hanem a Nyugat váltott ki”. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint a Nyugat rendszerváltást akar kierőszakolni keleten. Olyan szankciókat akarnak bevezetni, amelyek tönkreteszik a gazdaságot és kiváltják a lakosság tiltakozását.

Nem kevésbé fejbekólintó az alábbi idézet is, amely egy észak-európai NATO-admirálistól származik: „Amerikai kollégák a Pentagonban egybehangzóan azt mondták nekem, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság soha nem fogja megengedni, hogy az európai-szovjet kapcsolatok olyan szorossá váljanak, hogy kihívást jelentsenek az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság politikai-gazdasági vagy katonai elsőbbségére és hegemóniájára az európai kontinensen. Egy ilyen fejleményt minden szükséges eszközzel meg fognak akadályozni, ha szükséges, akkor egy háború kirobbantásával Közép-Európában.”

Ukrajnában már javában zajlik a háború. Akkor is, ha még csak ezután fogja felszólítani nyílt támadásra az Ukrajna keleti részén felvonultatott orosz katonaságot Putyin elnök. A fegyveres összecsapások aligha nevezhetőek másként, hiszen már 4000 áldozatot követeltek. (Másként, kissé nyakatekerten ezt nyilván úgy lehetne megfogalmazni, hogy a világ első számú szuperhatalma militarizálja Ukrajnát azzal a hátsó szándékkal, hogy inváziót hajtson végre Oroszország ellen.)

Az ukrán hadi helyzetnek vannak folyományai. A zavargások kirobban(t)ása óta több ország is veszélyeztetve érzi magát. Erre csak ráerősít a NATO közleménye, amely szerint az idén több mint száz esetben fogtak be orosz gépeket idegen légtérben. Egy héttel ezelőtt két F-16 típusú holland harci gép közrefogott és egy ideig kísért egy orosz szállító repülőgépet, amely behatolt Észtország és Litvánia légterébe, néhány nappal korábban pedig Norvégia felett észleltek orosz bombázót. De a közeli fenyegetettség miatt gyors hadseregfejlesztésbe kezdett Lengyelország is, Svédország és Finnország pedig megerősítette a hírszerzést és a légierő kiképzését.

Az elmúlt hetekben több megnyilatkozó is foglalkozott a témával. Az egyik ilyen merész és félelmetes kijelentés szerint éppen Magyarország lehet a következő Ukrajna! A Nyugat és Ukrajna közötti fegyveres összecsapások egyik következő frontvonala. Miért? Mert csakúgy, mint az összes többi posztszovjetország, Magyarország is a Nyugat és a Kelet határán fekszik. „Miután mindként oldalról húznák maguk felé, a két világ feszültségeinek egyik töréspontjává válhat” – hangzik a nem éppen bizalomgerjesztő politikusi okoskodás. Egy biztonságpolitikával foglalkozó értekezleten a magyar Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért felelős helyettes államtitkára azt fejtegette, hogy orosz agresszió fenyegeti Európát, így Magyarországnak is van mitől félnie. Siklósi Péter szerint „Oroszország nemcsak a posztszovjet térség államaira jelent veszélyt, hanem az olyan nem NATO-tagokra is, mint Finnország vagy Svédország. Ezen kívül keleti NATO-szövetségeseink, mint a balti-államok vagy Lengyelország sem érezheti magát biztonságban.”

Eddig jobbára csak a hidegháború fogalmát ismertük. De e téren is változnak az idők és velük együtt a politikai szófordulatok is. Magyarország első embere a napokban lezárult Magyar Állandó Értekezleten az éppen most időszerű „hideg béke” időszakáról beszélt (mások meg másutt épp ellenkezőleg: „forró békét” emlegettek.), és azt mondta: „Szeretném világossá tenni, hogy következetesen ki kell állnunk a keleti szomszédunk területi szuverenitása mellett.”

Angela Merkel nemrégiben arról beszélt Sydney-ben, hogy aggódik az egyre erősödő orosz befolyás miatt, és kijelentette: „az ukrajnai válság nem csupán regionális kérdés, hanem mindannyiunkat érint”. Nemcsak Kelet-Európát fenyegeti fellángolással az „orosz erdőtűz”, hanem a Balkánt is. Szerinte Grúziától egészen a Nyugat-Balkánig terjedhet. (Vannak, akik a Balkán bevonását úgy képzelik, hogy már a tavasz folyamán zavargások kezdődnek Macedóniában, amelyek aztán átcsapnak Dél-Szerbia és Bosznia területére is.)

Ha mindez csak a politikai propaganda része, akkor alighanem kétszer is érdemes megszívlelni ezt a magvas összefoglalót: „A felszín alatt egyre nagyobb Európában az elégedetlenség. Az európaiak előbb-utóbb megértik, hogy Washington saját terjeszkedését álcázza azzal, hogy meg akarja őket védeni a nem létező orosz fenyegetéstől. Egyelőre ez a szükségtelen védelem igen sokba kerül az európaiaknak. Az igazi nagy ár azonban az lesz, ha az európaiak kénytelenek lesznek meghalni a pénzhatalmi világelit -- Amerika és a NATO útján – kirobbantott háborújában. Ha nem sikerül leállítani a Nyugat folyamatos agresszióját, akkor nem lehet kizárni egy nagyobb háború kitörését. A harmadik világháború, melyben már nukleáris fegyvereket is bevethetnek, első áldozatai az európaiak lesznek”.

Szabó Angéla

Illusztráció: A háború sosem ér véget, mert a béke nem kifizetődő