Lassan általánossá válik a nyugtalanság. Megmozdult, mocorogni kezdett
valami olyasmi, aminek nyomán komoly veszélybe kerülhet az európai hetvenéves
viszonylagos béke. A mindig hűvösen bizakodók, a folyton józanul mérlegelők
persze azt mondják, hogy aggodalomra nincsen semmi okunk, mert az úgynevezett
hidegháborús korszakot húsz évvel ezelőtt végérvényesen lezártuk, s ami ma
Ukrajnában vagy akár a távolabbi Szíriában zajlik, az csupán előre megírt
forgatókönyv szerint megrendezett kirakat. Ezzel szemben a félősek, az örök
aggodalmaskodók úgy érzik, hogy két irányból is fenyeget a veszély, nyugatról
is, keletről is. Vajon melyik a valós, melyik a reális veszély, és melyik az,
amellyel a csupán a (háborús) propaganda igyekszik megtéveszteni minket?
Igencsak baljós hangzású sorokat olvashattunk nemrég Steven D. Kelley
egykori CIA tanácsadó kijelentései nyomán, aki teketóriázás nélkül kimondta: nem a béke, hanem a háború határozhatja meg a jövőt. Merthogy
szerinte az USA – amelynek működési elvét ő kitűnően ismeri – egy olyan
kapitalista vállalati rendszer, amely túlnyomóan a katonai ipari komplexumokra
épül. Ha pedig egy ország gazdasági növekedése leginkább a katonai ipari
komplexumok teljesítményétől függ, akkor hosszú távon soha véget nem érő
háborúkkal kell számolnia az adott ország lakosságának. Hasonlóképpen
vélekedett egy televíziós interjújában Václav Klaus egykori cseh köztársasági
elnök is, aki szerint „egy új
hidegháború közepette van ma a világ, amelyet nem Oroszország, hanem a Nyugat
váltott ki”. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint a Nyugat
rendszerváltást akar kierőszakolni keleten. Olyan szankciókat akarnak
bevezetni, amelyek tönkreteszik a gazdaságot és kiváltják a lakosság
tiltakozását.
Nem kevésbé fejbekólintó az alábbi idézet is, amely egy észak-európai
NATO-admirálistól származik: „Amerikai
kollégák a Pentagonban egybehangzóan azt mondták nekem, hogy az Egyesült
Államok és az Egyesült Királyság soha nem fogja megengedni, hogy az
európai-szovjet kapcsolatok olyan szorossá váljanak, hogy kihívást jelentsenek
az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság politikai-gazdasági vagy katonai
elsőbbségére és hegemóniájára az európai kontinensen. Egy ilyen fejleményt
minden szükséges eszközzel meg fognak akadályozni, ha szükséges, akkor egy
háború kirobbantásával Közép-Európában.”
Ukrajnában már javában zajlik a háború. Akkor is, ha még csak ezután fogja
felszólítani nyílt támadásra az Ukrajna keleti részén felvonultatott orosz
katonaságot Putyin elnök. A fegyveres összecsapások aligha nevezhetőek másként,
hiszen már 4000 áldozatot követeltek. (Másként, kissé nyakatekerten ezt nyilván
úgy lehetne megfogalmazni, hogy a világ első számú szuperhatalma militarizálja
Ukrajnát azzal a hátsó szándékkal, hogy inváziót hajtson végre Oroszország
ellen.)
Az ukrán hadi helyzetnek vannak folyományai. A zavargások kirobban(t)ása
óta több ország is veszélyeztetve érzi magát. Erre csak ráerősít a NATO
közleménye, amely szerint az idén több mint száz esetben fogtak be orosz
gépeket idegen légtérben. Egy héttel ezelőtt két F-16 típusú holland harci gép
közrefogott és egy ideig kísért egy orosz szállító repülőgépet, amely behatolt
Észtország és Litvánia légterébe, néhány nappal korábban pedig Norvégia felett
észleltek orosz bombázót. De a közeli fenyegetettség miatt gyors hadseregfejlesztésbe
kezdett Lengyelország is, Svédország és Finnország pedig megerősítette a
hírszerzést és a légierő kiképzését.
Az elmúlt hetekben több megnyilatkozó is foglalkozott a témával. Az egyik
ilyen merész és félelmetes kijelentés szerint éppen Magyarország lehet a következő Ukrajna! A Nyugat és Ukrajna közötti
fegyveres összecsapások egyik következő frontvonala. Miért? Mert csakúgy, mint
az összes többi posztszovjetország, Magyarország is a Nyugat és a Kelet határán
fekszik. „Miután mindként oldalról húznák maguk felé, a két világ
feszültségeinek egyik töréspontjává válhat” – hangzik a nem éppen
bizalomgerjesztő politikusi okoskodás. Egy biztonságpolitikával foglalkozó
értekezleten a magyar Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért felelős
helyettes államtitkára azt fejtegette, hogy orosz agresszió fenyegeti Európát,
így Magyarországnak is van mitől félnie. Siklósi Péter szerint „Oroszország
nemcsak a posztszovjet térség államaira jelent veszélyt, hanem az olyan nem
NATO-tagokra is, mint Finnország vagy Svédország. Ezen kívül keleti
NATO-szövetségeseink, mint a balti-államok vagy Lengyelország sem érezheti
magát biztonságban.”
Eddig jobbára csak a hidegháború fogalmát ismertük. De e téren is változnak
az idők és velük együtt a politikai szófordulatok is. Magyarország első embere
a napokban lezárult Magyar Állandó Értekezleten az éppen most időszerű „hideg
béke” időszakáról beszélt (mások meg másutt épp ellenkezőleg: „forró békét”
emlegettek.), és azt mondta: „Szeretném világossá tenni, hogy következetesen ki
kell állnunk a keleti szomszédunk területi szuverenitása mellett.”
Angela Merkel nemrégiben arról beszélt Sydney-ben, hogy aggódik az egyre
erősödő orosz befolyás miatt, és kijelentette: „az ukrajnai válság nem csupán regionális kérdés, hanem mindannyiunkat érint”. Nemcsak
Kelet-Európát fenyegeti fellángolással az „orosz erdőtűz”, hanem a Balkánt is. Szerinte
Grúziától egészen a Nyugat-Balkánig terjedhet. (Vannak, akik a Balkán bevonását
úgy képzelik, hogy már a tavasz folyamán zavargások kezdődnek Macedóniában,
amelyek aztán átcsapnak Dél-Szerbia és Bosznia területére is.)
Ha mindez csak a politikai propaganda része, akkor alighanem kétszer is
érdemes megszívlelni ezt a magvas összefoglalót: „A felszín alatt egyre nagyobb Európában az elégedetlenség. Az
európaiak előbb-utóbb megértik, hogy Washington saját terjeszkedését álcázza
azzal, hogy meg akarja őket védeni a nem létező orosz fenyegetéstől. Egyelőre
ez a szükségtelen védelem igen sokba kerül az európaiaknak. Az igazi nagy ár
azonban az lesz, ha az európaiak kénytelenek lesznek meghalni a pénzhatalmi
világelit -- Amerika és a NATO útján – kirobbantott háborújában. Ha nem sikerül
leállítani a Nyugat folyamatos agresszióját, akkor nem lehet kizárni egy
nagyobb háború kitörését. A harmadik világháború, melyben már nukleáris
fegyvereket is bevethetnek, első áldozatai az európaiak lesznek”.
Szabó Angéla
Illusztráció: A háború sosem ér véget, mert a béke nem kifizetődő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése