December 13.

Luca napja.

A Lúcia régi magyar formája.

1500 – Luca napja
1477 – Hunyadi Mátyás letette az esküt, mint cseh király III. Frigyes császár előtt Korneuburgban.
1577 – Sir Francis Drake kapitány elindult 5 hajóval Plymouthból, hogy megkerülje a Földet. Az utazás majdnem 3 évig tartott.
1797 – Megszületett Heinrich Heine német költő és író.

1848 – Magyarország ellen megindult az osztrák támadás a császári csapatok főparancsnoka, Alfred Windischgraetz herceg, osztrák tábornagy vezetésével.
1895 – Meghalt Jedlik Ányos István bencés pap, fizikus, az elektromotor, a szódavíz-előállító készülék és a dinamó feltalálója.
1903 – Mosonban meghalt Kühne Ede gépészmérnök, mezőgazdasági gépgyáros.
1953 – Megszületett Magyar Zoltán tornász, az 1976-os és 1980-as olimpia bajnoka lólengésben.
1928 – Megkezdték az utcai távbeszélő-hálózat fölszerelését Budapesten.
1937 – A japánok megtámadták Nanking (Nanjing), kínai várost. Közel 200,000 kínai halt meg a következő hat hétben, a Nankingi incidensként elhíresült támadásban.

December 13. – Szent Lúcia keresztény vértanú ünnepe; Luca napja, melyhez a magyar néphitben számos hagyomány kötődik.
Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században, Szicíliában élt. Egyik későbbi, 5-6. századi legendája szerint Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott.
A gazdag lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát a szegények között osztotta szét, s amikor szülei egy pogány férfihoz akarták férjhez adni, inkább a vértanúhalált választotta. A legenda szerint, amikor a pogány bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, a Szentlélek Lúcia segítségére sietett: olyan nehézzé tette a testét, hogy őrei meg sem tudták mozdítani, amikor máglyára vetették, a lángok kialudtak, végül karddal döfték át a torkát. Egy másik legenda szerint, amikor kérője a szeme szépségét dicsérte, kivájta azt, de csodás módon visszakapta látását, és a két szeme még szebben csillogott. Az 5. századtól tisztelt vértanú szűz a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje lett, ünnepének pedig december 13-át tették meg.
Ez a nap a Gergely-naptár 1582. évi életbe lépése előtt használt Julián-naptár szerint az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt. Magát Luca nevét is szokás a fényt jelentő latin lux szóval összefüggésbe hozni, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó, Svédországban ilyenkor például mindenhol örömtüzeket gyújtottak. A téli napforduló a későbbi évszázadokban - és vele együtt Luca is - a boszorkányok napja lett, hiszen a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak a legtöbbet varázslataikkal.

Nagy Miklós nyugdíjas hagyományőrző Luca-széket készít. Tard, 2004. december 13. MTI Fotó: H. Szabó Sándor

A naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik, ebből néhány izelítőnek. A tél közepének tartották, és a nők számára úgynevezett dologtiltó nap volt, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkedtek. Ezen a napon tilos volt dolgozni, tüzet gyújtani, kenyeret sütni és varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok "tojókáját". Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére.
Luca nap estéjén és éjszakáján szabad volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is, például vizet csenni az udvari kútból, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a szomszédnál lehetett megtalálni. Időjósló nap is volt, ettől kezdve 12 napig figyelték az időjárást, mert úgy vélték: amilyen volt az első napon, olyan lesz a következő év első hónapjában, és így tovább. Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, és ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Fiatal legények házról házra járva "kotyoltak", rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy azok jó tojók legyenek.
Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, amelynek karácsonyra kellett elkészülnie. Az alkalmatosság formája a bűvös erejű pentagramm, avagy boszorkányszög volt, azaz egy szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. A kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa) készülő székben egy szög sem lehetett, és tizenhárom darabból tizenhárom nap alatt kellett összeállítani. Aki éppen karácsonyra készült el vele, az éjféli misén pontban éjfélkor ráállva megláthatta, kik a boszorkányok, mert azok ilyenkor szarvat viseltek. A bátor férfiaknak azonban a leleplezett boszorkányok elől gyorsan el kellett menekülniük, ezért mákot szórtak szét hazafelé, mert amíg ezt a gonosz lelkeknek felszedegették, egérutat nyerhettek. A széket ezután el kellett égetni, ami a boszorkányok végét is jelentette, majd a gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt.
Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum