Szolidaritás a Közlemény aláíróival

Éhn József levele

A 2014. december 5-én Újvidéken kiadott Civil Közlemény szerzői és aláírói nagyon jól megragadták  a lényeget. Teljes szolidaritást vállalva a Közlemény aláíróival, engedjétek meg, hogy a néhány gondolatot fűzzek a 88-13704/2014. sz. (2014.10.30) Kormányhatározathoz.

1. Tények

A Vajdaság és a Bánság területén 1944-45 telén a döntő többségében ártatlan magyar (és német) anyanyelvű lakosság ellen elkövetett rettenetes és megmagyarázhatatlan  bűnöket elkövető jugoszláv partizán-egységek nevében a "Megszállók és segítőik Vajdaságban elkövetett bűntetteinek feltárását végző Országos Bizottság"  járt el és 1945. tavaszán (január-március között) jogerős határozatokban mondta ki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar (és német), őshonos lakosságának kollektív bűnösségét, melyek hatálya nem terjedt ki a jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és a jugoszláv partizán-osztagok soraiban harcolt személyekre (ezzel is ösztönözve és jutalmazva a mészárlásban tevékenyen résztvevő, esetünkben magukat magyarnak nevező személyeket is!).

Az idézett 1945-ös határozatok egyértelműen a  jugoszláv államhatalom jóváhagyásával született rendelkezések, amelyek törvénytelenségének megállapítása, a jóvátétel, immár a jogutód Szerb Állam kötelezettségébe tartozik.

2. Előzmények

A 88-13704/2014. sz. (Belgrád, 2014. 10.30) Kormányhatározat (Végzés) a Vajdasági Magyar Szövetséget, mint kisebbségi politikai pártot jelöli meg a kollektív bűnösség felülvizsgálatára vonatkozó kérelmezőként.

Az első kérdés, amely joggal felvethető, hogy az immár több, egymást követő Szerb Kormányt támogató VMSZ, miért csak most, közel 70 év után tartotta szükségesnek, hogy a kollektív bűnösség eltörlésére vonatkozó kérelemmel forduljon a Szerb Kormányhoz, holott domináns, kisebbségi, magyar pártként a húsz évvel ezelőtti megalakulásától (1994) fogva az elemi érdekvédelmi kötelezettségét képezte?

3. A jogi bikkfa-nyelven megfogalmazott Kormányhatározat lényege (mint ahogy azt a Vajdasági Civil Szervezetek fenti Közleménye is megállapítja)

Az 1945. tavaszán a kollektív bűnösséget kimondó, jogerős határozatok hatályának megszüntetéséről szóló Végzés alapján csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény.

Vagyis a jogtalanul, egyedi bírósági ítéletek nélkül, a kollektív bűnösség alaptalan és hazug vádja alapján elmarasztalt, kivégzett, kifosztott és elüldözött csurogi, zsablyai, mozsori magyarok tekintetében a Kormányhatározat nem jelent jogalapot a törvénytelenül elvett javaik soron kívüli kárpótlására. Vagyis számukra - mintha mi sem történt volna - marad az egyéni rehabilitációra és kárpótlásra vonatkozó, számos ellentmondással terhelt, törvényes út, azzal súlyosbítva, hogy a  kárpótlási igények benyújtására vonatkozó, törvényes határidő már 2014. márciusban, a jelen Kormányhatározat (Végzés) megjelenése előtt lejárt! Nehéz kizárni annak a lehetőségét, hogy a Kormányhatározat időpontját tudatosan választották meg!

Tény, hogy a 2011. őszén a szerb parlament által meghozott rehabilitációs és kárpótlási törvényekbe rejtett számos, mesterséges buktatón túlmenően erősen kétséges, hogy a többnyire már az élők sorából távozott 'Sértettek' helyett a leszármazottak a kárpótlási eljárást kezdeményezni és érvényesíteni képesek. Ennek hiányában a kollektív bűnösség alól hetven (70) év, hét évtized késedelemmel kimondott eszmei jóvátétel a 70 éves jogfosztásra, törvényes vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozóan semmilyen gyakorlati következménnyel nem jár!

Második kérdés: vajon mire gondolhatott a VMSZ elnöke, amikor erre a fából vaskarika, érdemi tartalom és következmények nélküli Kormányhatározatra utalva, bejelentette, hogy ez az általuk a vajdasági magyar kisebbség javára elvégzett munka eredményének, a sikeres érdekvédelem betetőzésének tekinthető, a pártnak - ezen a téren - további, politikai feladata nincs.

Éhn József

Budaörs-Budapest, 2014. december 9. [14:39]