December 19.

Viola napja.

A latin eredetű virágnév sok nyelvben vált női névvé. Magyarországon már az Árpád-korban használatos volt.

1562 – Kezdetét vette a francia vallásháború, ami a nemesi és a polgári származású francia protestánsok, a hugenották és a katolikusok között tört ki.
1686 – Defoe szerint Robinson Crusoe elhagyta azt a szigetet, amelyen 28 évig élt hajótöröttként.
1790 – Megszületett Sir William Parry angol sarkkutató, több expedíción részt vett, amely az Északnyugati Átjáró megtalálásával foglalkozott, valamint a Északi-sark elérésére tett kísérletet, sikertelenül.
1813 – Megszületett Thomas Andrews ír kémikus, akinek először sikerült bebizonyítania, hogy az ózon a légköri oxigén egyik megjelenési formája, ami pajzsot képez a Föld körül.
1820 – Megszületett Mary Ashton Rice Livermore amerikai újságírónő, társadalom újító, előadó. 1869-ben a „The Agitator”, 1870 és 1872 között a „Woman’s Journal” szerkesztője volt, 25 éven keresztül tartott előadásokat a mértékletességről és a nők választójogáról.
1868 – Megszületett Eleanor H. Porter amerikai regényírónő, akinek legismertebb regénye az 1912-ben megjelent „Az élet játéka – Polyanna”.

1895 – A vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte, hogy az egyetemek bölcsészettudományi és orvosi karát női hallgatók is látogathassák.
1915 – Megszületett Edith Piaf francia sanzonénekesnő.
1915 – Meghalt Alois Alzheimer német ideggyógyász, aki elsőként írta le a róla elnevezett betegséget az Alzheimer-kórt.
1945 – Újra megalakult az Osztrák Köztársaság.

175 éve, 1839. december 19-én alapította meg gyújtógyárát Irinyi János Pesten, a Nyár utca 234. számú házban.

Az első modern tűzszerszám William Congrave angol tüzértiszt nevéhez fűződik, aki egy ma nem ismert anyaggal bevont pálcikát kénsavba mártott, s a pálcika már lángolt is. A tűzgyújtás ezen módja azonban nem csak igen veszélyes (az elegy bármikor durranhatott, szikrázott), hanem büdös is volt. Foszforos gyufát először 1779-ben az olasz Louis Peyla készített, 1803-ban tűnt fel a káliumklorátos mártógyufa, 1805-ben az első káliumklorátos, majd durranóhiganyos dörzsgyufa s 1825-től került piacra a (még mindig robbanékony) foszforos dörzsgyufa. Ezen a bajon segített Irinyi, aki 19 évesen Bécsben figyelt fel arra, hogy tanára kísérletezés közben kudarcot vallott a kénvirággal dörzsölt ólomoxid meggyújtásával. Irinyinek az a gondolata támadt, hogy kén helyett foszfort használ, s a foszforos gyufa fejében ólom-peroxiddal helyettesíti a káliumklorátot. A forró vízben oldott foszforba kihűlés után barnaport (ólom-peroxidot) és enyvet kevert, majd ebbe mártotta a kénezett végű pálcikát. A gyufát (a német Zündholz neve alapján egy ideig "cündhölcli") nem szabadalmaztatta, mivel Magyarországon ilyen intézmény még nem létezett, az osztrák hatóságokat pedig igyekezett elkerülni. Receptjéért először három garast kért Rómer István bécsi gyárostól, mivel ennyibe került a foszfor - s egyébként meg szerelmes volt Rómer lányába. Végül 60 forintot kapott az ötletért, amelyre Rómer 1837-ben osztrák szabadalmat szerzett, ám a lányát nem adta Irinyihez. E gyufa sem volt tökéletes, a foszfornak is szaga volt, idővel oxidálódott, oxidja beszívta a levegő nedvességét, így a fej letörött. Emellett sötétben világított, túl könnyen gyulladt, s mérgező hatása miatt a munkások is megbetegedtek tőle.

Irinyi 1839-ben Pestre költözött, de hamar be kellett látnia, tanárként nemigen jut katedrához, ezért gyufagyárat alapított. Gyufája olcsó és jó volt, gyára fellendült, 50-60 munkással működött, s napi félmillió gyújtót készített.
Kérelmét csak 1840. április 8-án adta be Pest városához. "Oly gyújtófácskák előállítására kérek engedélyt, amelyek fellobbanásukkor nem zajonganak, s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot nem csinálnak." Nemcsak gyufákat gyártott, hanem taplót és fidibuszt is. Egyébként nem ez volt az első foszforos-gyufagyár, 1837-től már működött egy Pesten, a Zaretzky-féle gyár. Az osztrák iparosok mindent meg is tettek, hogy a konkurenciát felszámolják, s mivel a gyáralapító inkább feltaláló volt, mint üzletember, ez sikerült is nekik. Irinyi gyára 1848-ban csődbe jutott. A gyufagyártó 1849-ben a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetője volt, amiért a szabadságharc után egy időre börtönbe is került.
Irinyi gyufájából mindössze két szál maradt az utókorra. Egyet Pesten, egyet Veszprémben őriznek, hosszuk 29 mm, átmérőjük 3 mm, végükön majd fél centiméteres fejjel. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum