PÁRTHASZNÁLATRA ALKALMAS

Észrevételek a Magyar Nemzeti Tanácsról

           

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2014. december 29-i ülése ismét időszerűvé tette annak megvitatását, hogy mi is a nemzeti tanács, mivel kell, és mivel nem kell foglalkoznia, egyáltalán hogyan is működjön?

A legutóbbi ülésén a Tanács két, a magyar közösség számára kiemelkedően fontos kérdésnek még a napirendre tűzését is simán elutasította: Csúrog, Zsablya és Mozsor egykori magyarjai kollektív bűnössége végleges eltörlésének javaslatát és egy tanácskozás összehívására tett kezdeményezést, amely megvizsgálta volna, milyen lehetőségek vannak a magánosításban lévő, a nemzeti kisebbségi nyelveken is tájékoztató helyi jellegű sajtó megmentésére. 

Az eddig tapasztalatok arra utalnak, hogy az MNT munkájában számos olyan kérdés, probléma van, amely akadályozza a hatékonyabb, eredményesebb munkát, a közösség tényleges érdekképviseletét.

Kihagyó emlékezet(ek)

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénynek a szerb képviselőházban való 2009. augusztus 31-i elfogadása óta – ismereteim szerint – az MNT nem szervezett egyetlen tanácskozást vagy véleménycserét sem tartott a testület működésével kapcsolatban. (Korhecz Tamás, az MNT előző elnöke, úgy irányította a testületet, ahogyan az neki az éppen megfelelt. A Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ által irányított Magyar Összefogás lista képviselői pedig mindent megszavaztak, amit csak javasolt.)

Az elsődleges fontosságú kérdés, a nemzeti tanács illetékessége. Szerbia alkotmánybírósága, a 2014. január 16-i ülésén megállapította, hogy a törvény 10 rendelkezése „nincs összhangban az alkotmánnyal”. Az Alkotmánybíróság döntése a törvény első öt fejezetében, illetve 28 szakaszában, 16 változást hozott.

A VMSZ és a Szerb Haladó Párt (SNS) között 2014. április 27-én Belgrádban aláírt, „koalíciós szerződés” szerves részét képező „programbeli prioritások” c. dokumentum 8. Kisebbségi jogok c. fejezetésnek b)  pontjában ezt írja: „A Kormány megalakulása után megkezdődik a Nemzeti tanácsokról szóló törvény újabb módosításának a kidolgozása. A törvénymódosítás célja, hogy a nemzeti tanácsok azon hatáskörei, amelyeket 2014. január 16-ai döntésével Szerbia Alkotmánybírósága hatályon kívül helyezett ugyan, de más jogi konstrukcióban összhangban lévőnek talált az Alkotmánnyal, a hatályos törvény módosításával kerüljenek visszaállításra.”[1]

A szerb kormány (2014. április 27-i) megalakulása óta több mint nyolc hónap elmúlt. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosítását azonban már jó ideje senki még csak nem is említi. Elfeledkeztek róla még az egyezséget aláíró politikusok is!

Pártmonopólium

Az új összetételű MNT-ben a VMSZ-nek 31 képviselője van a 35-ből, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) 2, a Magyar Liga – Új Magyar Alternatívának és a Másként Magyarságunkért listának csak egy-egy tagja van a nemzeti tanácsban.

– A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai, a nemzeti tanácsokról szóló törvény változásai után párthasználatra alkalmas testületekké váltak, minden biztosíték nélkül arra, hogy a tanácsokban hozzáértő káderek lesznek, hogy a populista kultúra és politika szorgalmazásának kísérletébe essenek és eszközösítsék a kisebbségi felépítményt, elősegítve valójában ezzel a beolvadási folyamatokat, amelyek csökkentik a kisebbségi nyelveket beszélők számát – írja erről 

találóan Miroslav Kevešdi.[2]

Az MNT belső szerkezete is megváltozott: A korábbi két alelnök helyett – akik közül az egyik a Vajdasági Magyarként Európába listáról, a másik a civil szféra képviselőjeként került a tanácsba –, most egyet választott a testület, azt is a Magyar Összefogás – VMSZ listájáról. Kialakítva ezzel a VMSZ teljes monopóliumát az MNT döntéshozatalában. Ezért a magyar közösség helyzetéért való felelősség teljes egészében Hajnal Jenőre és a VMSZ-re hárul.

Az eddigi, egy-egy működési területtel „megbízott tanácsosok” helyett, az MNT létrehozta a Végrehajtó Bizottságot (VB), amelynek négy tagja és elnöke van, akit a saját tagjai közül választ.

Ez jobb szervezeti megoldásnak látszik a korábbinál, amikor a tanácsosok közvetlenül az elnök befolyása alá voltak rendelve. (A korábbi Intézőbizottságra asszociál.) A probléma viszont az, hogy a VB mindegyik tagja a VMSZ választási listájáról került a testületbe. Közülük csak ketten ismertebbek a nyilvánosság számára, de a teljesítményük az MNT korábbi összetételében – finoman fogalmazva – eléggé vitatott.

A VB tagja lett egy egyházi személy is, ami felveti a kérdést, hogy most akkor világi vagy egyházi testületről is van-e szó? Ugyanez a kérdés az MNT-vel kapcsolatban is, amelynek összetételében három egyházi ember is van. (Az új összetételben talán az egyházak is felfigyeltek erre a problémára és már alacsonyabb szinten képviseltetik magunkat, mint a korábban.)

Az Alapszabály (25. szakasza 3. bekezdése szerint) „a Végrehajtó Bizottság tagjainak kötelezően egyetemi végzettségük van”. Ez mindenképen hátrányos megkülönböztetést jelent a testület egyetemi oklevéllel nem rendelkező tagjaival szemben, amit azonnal ki kellene iktatni az Alapszabályból.  

Az MNT jelenlegi összetétele lehetővé teszi, hogy a VMSZ-listások olyan döntéseket hozzanak, amelyek az általuk képviselt pártnak megfelelnek. Egyúttal rámutat a testület pártlisták alapján való választásának értelmetlenségére és a pártoktól való mentesítésének szükségességére is.

Tisztázatlan pénzügyek

 Az MNT harmadik ülésén „negyven napirendi pontról szavaztak a képviselők”.[3] Tari István (VMDK) tanácsnok az ülésen elhangozott felszólalásában elmondta azt is, „megszámolta, 486 oldalt kaptak a képviselők”[4] az ülésre.

Ha ezt az oldalszámot megszorozzuk 40-el (35 képviselők és az irattári példányok), az 19.440 oldal anyagot tesz ki. Elgondolkodott-e egyáltalán valaki azon, hogy ennek az irathegynek az előkészítése, nyomtatása, kézbesítése menyibe kerül? Hány fát kell ezért a sok papírért kivágni?

Az MNT az előző összetételben, a 2010. június 30-ától 2014. június 30-ig terjedő időszakban, a 43 rendes és 1 ünnepi ülésén, 479 napirendi pontot vitatott meg”,[5] vagyis ülésenként több mint tízet.

Az előző időszakra vonatkozó „jelentésben”,[6] a Kiadások rovatban az áll, hogy az MNT (2014. május 26-ával bezárólag) 923.600.396,62 dinárt költött el az „alkalmazottak béreire, a tagok jutatásaira, a járulékokkal és az adókkal, útiköltségekre, napidíjakra, üzemanyagra, műszaki és irodai felszerelésre, jogdíjas szolgáltatásokra (a Tanácsban alkalmazott jogászok mellett!?),  magyar civil szervezeteknek és intézményeknek juttatott támogatásra és a diákutaztatásra”. 

Arra vonatkozóan azonban hiába kerestem adatot a kiadványban, hogy mekkora összegbe került az MNT 44 ülésére készített anyag elkészítése? Ide kívánkozik az a kérdés is, hogy 2014-ben hány hivatalnoka is volt az MNT-nek: 14 (4 helyettesítés), vagy 29? A mai napig nem tudjuk a teljes választ a VMDK képviselője kérdésére sem, hogy az MNT az előző összetételben – „jogdíjas és szerződéses alapon végzett szolgáltatások fejében” – kinek és mire fizetett ki 19.723.181,00 dinárt?[7] És ez még nem minden…

Az MNT vezetőinek fel kellene már végre fogni, hogy a testület munkája nem abban mutatkozik meg, hogy hány ülést tart, vagy napirendi pontot vitat meg, hanem hogy milyen eredményt tud felmutatni a magyar közösség jelenlegi sanyarú helyzetének javításában. Nem lehetne valamilyen racionálisabb megoldást találni arra, hogy mit vitasson meg, miről döntsön a VB és miről az MNT? Hogy az MNT-nek ne keljen – Tari István kifejezésével – „piszlicsáré dolgokkal” foglalkozni?

Sok a probléma és a megválaszolatlan kérdés az MNT munkájával kapcsolatban. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba!

Újvidék, 2015. január 11.

BOZÓKI Antal

---

[1] Lásd itt: http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes, 2014. április 29 [16:01]

[2] Koga briga za počasni krug [Ki törődik a tiszteletkörrel], Danas, 2014. december 24., 22. o.

[3] Basity Gréta: Az MNT elfogadta a 2015-ös költségvetést, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18113/Az-MNT-elfogadta-a-2015-os-koltsegvetest.html, 2014. december 30. [0:00]

[4] Mintha nem: http://vmdk.org.rs/hirek/358-elhuzodo-haborus-bunossegunkrol

[5] Magyar Nemzeti Tanács: A Magyar Nemzeti tanács négy éve. Szerkesztett változat. Grafoprodukt Szabadka 2014., 12. o. Kérdés, hogy szükséges volt-e keménykötéssel megjelentetni ezt a kiadványt? Nem lehetett volna valami olcsóbb megoldást találni? Miért nincs feltüntetve, hogy hány példányban adták ki?  

[6] Lásd az 5-ös alatti kiadványt, 174. o.

[7] Lásd még Szabó Angéla Hova tűnt 1,3 millió euró? c. írását is: http://bozokiantal.blogspot.com/2014/10/hova-tunt-13-millio-euro.html, 2014. október 27.