Észrevételek a Magyar Nemzeti
Tanácsról
A Magyar Nemzeti Tanács
(MNT) 2014. december 29-i ülése ismét időszerűvé tette annak megvitatását, hogy
mi is a nemzeti tanács, mivel kell, és mivel nem kell foglalkoznia, egyáltalán
hogyan is működjön?
A legutóbbi ülésén a Tanács két, a magyar közösség számára kiemelkedően
fontos kérdésnek még a napirendre tűzését is simán elutasította: Csúrog,
Zsablya és Mozsor egykori magyarjai kollektív bűnössége végleges eltörlésének
javaslatát és egy tanácskozás összehívására tett kezdeményezést, amely
megvizsgálta volna, milyen lehetőségek vannak a magánosításban lévő, a nemzeti
kisebbségi nyelveken is tájékoztató helyi jellegű sajtó megmentésére.
Az eddig tapasztalatok arra utalnak, hogy az MNT munkájában számos
olyan kérdés, probléma van, amely akadályozza a hatékonyabb, eredményesebb
munkát, a közösség tényleges érdekképviseletét.
Kihagyó emlékezet(ek)
A nemzeti kisebbségek
nemzeti tanácsairól szóló törvénynek a szerb képviselőházban való 2009.
augusztus 31-i elfogadása óta – ismereteim szerint – az MNT nem szervezett egyetlen
tanácskozást vagy véleménycserét sem tartott a testület működésével
kapcsolatban. (Korhecz Tamás, az MNT
előző elnöke, úgy irányította a testületet, ahogyan az neki az éppen megfelelt.
A Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ által
irányított Magyar Összefogás lista
képviselői pedig mindent megszavaztak, amit csak javasolt.)
Az elsődleges fontosságú kérdés, a nemzeti tanács illetékessége. Szerbia
alkotmánybírósága, a 2014. január 16-i ülésén megállapította, hogy a törvény 10
rendelkezése „nincs összhangban az alkotmánnyal”. Az Alkotmánybíróság döntése a
törvény első öt fejezetében, illetve 28 szakaszában, 16 változást hozott.
A VMSZ és a Szerb Haladó Párt
(SNS) között 2014. április 27-én Belgrádban aláírt, „koalíciós szerződés” szerves részét képező „programbeli prioritások” c. dokumentum 8. Kisebbségi jogok c.
fejezetésnek b) pontjában ezt írja: „A
Kormány megalakulása után megkezdődik a Nemzeti tanácsokról szóló törvény újabb
módosításának a kidolgozása. A törvénymódosítás célja, hogy a nemzeti tanácsok
azon hatáskörei, amelyeket 2014. január 16-ai döntésével Szerbia Alkotmánybírósága
hatályon kívül helyezett ugyan, de más jogi konstrukcióban összhangban lévőnek
talált az Alkotmánnyal, a hatályos törvény módosításával kerüljenek
visszaállításra.”[1]
A szerb kormány (2014. április 27-i) megalakulása óta több mint nyolc
hónap elmúlt. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény
módosítását azonban már jó ideje senki még csak nem is említi. Elfeledkeztek
róla még az egyezséget aláíró politikusok is!
Pártmonopólium
Az új összetételű MNT-ben a VMSZ-nek 31 képviselője van a 35-ből, a Vajdasági Magyarok Demokratikus
Közösségének (VMDK) 2, a Magyar Liga
– Új Magyar Alternatívának és a Másként
Magyarságunkért listának csak egy-egy tagja van a nemzeti tanácsban.
– A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai, a nemzeti tanácsokról szóló
törvény változásai után párthasználatra alkalmas testületekké váltak, minden
biztosíték nélkül arra, hogy a tanácsokban hozzáértő káderek lesznek, hogy a
populista kultúra és politika szorgalmazásának kísérletébe essenek és
eszközösítsék a kisebbségi felépítményt, elősegítve valójában ezzel a
beolvadási folyamatokat, amelyek csökkentik a kisebbségi nyelveket beszélők
számát – írja erről
találóan Miroslav Kevešdi.[2]
Az MNT belső szerkezete is megváltozott: A korábbi két alelnök helyett
– akik közül az egyik a Vajdasági
Magyarként Európába listáról, a másik a
civil szféra képviselőjeként
került a tanácsba –, most egyet választott a testület, azt is a Magyar
Összefogás – VMSZ listájáról. Kialakítva ezzel a VMSZ teljes monopóliumát az
MNT döntéshozatalában. Ezért a magyar közösség helyzetéért való felelősség
teljes egészében Hajnal Jenőre és a
VMSZ-re hárul.
Az eddigi, egy-egy működési területtel „megbízott tanácsosok” helyett,
az MNT létrehozta a Végrehajtó Bizottságot (VB), amelynek négy tagja és elnöke
van, akit a saját tagjai közül választ.
Ez jobb szervezeti megoldásnak látszik a korábbinál, amikor a tanácsosok
közvetlenül az elnök befolyása alá voltak rendelve. (A korábbi
Intézőbizottságra asszociál.) A probléma viszont az, hogy a VB mindegyik tagja
a VMSZ választási listájáról került a testületbe. Közülük csak ketten ismertebbek
a nyilvánosság számára, de a teljesítményük az MNT korábbi összetételében –
finoman fogalmazva – eléggé vitatott.
A VB tagja lett egy egyházi személy is, ami felveti a kérdést, hogy
most akkor világi vagy egyházi testületről is van-e szó? Ugyanez a kérdés az
MNT-vel kapcsolatban is, amelynek összetételében három egyházi ember is van. (Az
új összetételben talán az egyházak is felfigyeltek erre a problémára és már alacsonyabb
szinten képviseltetik magunkat, mint a korábban.)
Az Alapszabály (25. szakasza 3. bekezdése szerint) „a Végrehajtó
Bizottság tagjainak kötelezően egyetemi végzettségük van”. Ez mindenképen
hátrányos megkülönböztetést jelent a testület egyetemi oklevéllel nem rendelkező
tagjaival szemben, amit azonnal ki kellene iktatni az Alapszabályból.
Az MNT jelenlegi összetétele lehetővé teszi, hogy a VMSZ-listások olyan
döntéseket hozzanak, amelyek az általuk képviselt pártnak megfelelnek. Egyúttal
rámutat a testület pártlisták alapján való választásának értelmetlenségére és a
pártoktól való mentesítésének szükségességére is.
Tisztázatlan pénzügyek
Az MNT harmadik ülésén „negyven
napirendi pontról szavaztak a képviselők”.[3]
Tari István (VMDK) tanácsnok az
ülésen elhangozott felszólalásában elmondta azt is, „megszámolta, 486 oldalt
kaptak a képviselők”[4]
az ülésre.
Ha ezt az oldalszámot megszorozzuk 40-el (35 képviselők és az irattári
példányok), az 19.440 oldal anyagot tesz ki. Elgondolkodott-e egyáltalán valaki
azon, hogy ennek az irathegynek az előkészítése, nyomtatása, kézbesítése
menyibe kerül? Hány fát kell ezért a sok papírért kivágni?
Az MNT az előző összetételben, a 2010. június 30-ától 2014. június
30-ig terjedő időszakban, a 43 rendes és 1 ünnepi ülésén, 479 napirendi pontot
vitatott meg”,[5] vagyis ülésenként több
mint tízet.
Az előző időszakra vonatkozó „jelentésben”,[6]
a Kiadások rovatban az áll, hogy az MNT (2014. május 26-ával bezárólag)
923.600.396,62 dinárt költött el az „alkalmazottak béreire, a tagok
jutatásaira, a járulékokkal és az adókkal, útiköltségekre,
napidíjakra, üzemanyagra, műszaki és irodai felszerelésre, jogdíjas
szolgáltatásokra (a Tanácsban alkalmazott jogászok mellett!?), magyar civil szervezeteknek és intézményeknek
juttatott támogatásra és a diákutaztatásra”.
Arra vonatkozóan azonban hiába
kerestem adatot a kiadványban, hogy mekkora összegbe került az MNT 44 ülésére
készített anyag elkészítése? Ide kívánkozik az a kérdés is, hogy 2014-ben hány hivatalnoka is volt az MNT-nek:
14 (4 helyettesítés), vagy 29? A mai napig nem tudjuk a teljes választ a VMDK
képviselője kérdésére sem, hogy az MNT az előző összetételben – „jogdíjas
és szerződéses alapon végzett szolgáltatások fejében” – kinek és mire fizetett ki 19.723.181,00
dinárt?[7]
És ez még nem minden…
Az MNT vezetőinek fel kellene már végre fogni, hogy a testület munkája
nem abban mutatkozik meg, hogy hány ülést tart, vagy napirendi pontot vitat
meg, hanem hogy milyen eredményt tud felmutatni a magyar közösség jelenlegi
sanyarú helyzetének javításában. Nem lehetne valamilyen racionálisabb megoldást
találni arra, hogy mit vitasson meg, miről döntsön a VB és miről az MNT? Hogy
az MNT-nek ne keljen – Tari István kifejezésével – „piszlicsáré dolgokkal”
foglalkozni?
Sok a probléma és a
megválaszolatlan kérdés az MNT munkájával kapcsolatban. Ideje lenne tiszta
vizet önteni a pohárba!
Újvidék, 2015. január
11.
BOZÓKI Antal
[2] Koga briga za počasni krug [Ki törődik a
tiszteletkörrel], Danas, 2014. december 24., 22. o.
[3] Basity Gréta: Az MNT
elfogadta a 2015-ös költségvetést, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18113/Az-MNT-elfogadta-a-2015-os-koltsegvetest.html,
2014. december 30. [0:00]
[5] Magyar Nemzeti Tanács: A Magyar Nemzeti tanács
négy éve. Szerkesztett változat. Grafoprodukt Szabadka 2014., 12. o. Kérdés,
hogy szükséges volt-e keménykötéssel megjelentetni ezt a kiadványt? Nem
lehetett volna valami olcsóbb megoldást találni? Miért nincs feltüntetve, hogy
hány példányban adták ki?
[6] Lásd az 5-ös alatti kiadványt, 174. o.
[7] Lásd még Szabó Angéla Hova tűnt 1,3 millió
euró? c. írását is: http://bozokiantal.blogspot.com/2014/10/hova-tunt-13-millio-euro.html,
2014. október 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése