Ifjú csantavéri nyelvtehetség

(Akire büszkék vagyunk)

Lekörözte az ismert és igen jó hírű nagyvárosi iskolaközpontok, sőt még a belgrádi elit gimnáziumok tanulóit is egy 19 éves csantavéri magyar fiú. Német nyelvből rendezett országos középiskolai versenyen tűnt ki sokoldalú képzettségével és utasított maga mögé mindenki mást.

Kobetits Dénesre, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium negyedikes/végzős tanulójára Molnár Szilvia, az iskola egyik német tanárnője figyelt fel először és ő segítette pártfogoltját a legmagasabb szintű megmérettetésre való felkészülésben. A körzeti tudáspróba március 15-én zajlott az iskolában, Dénes azon sikeresen szerepelt és továbbjutott az országos versenyre.

– Milyen volt a mezőny és miből állt ez a tudásfelmérés?

– Április 19-én az egyik belgrádi gimnáziumban zajlott a verseny mintegy 60 negyedikes diák részvételével. A mi iskolánk 3 tanulóval képviseltette magát. A középiskolák nyelvtehetségei ott gyűltek össze: angol, francia, orosz és olasz nyelvből is folyt a megmérettetés. A feladatok döntően szövegértésre alapozódtak – hallás és olvasás utáni szövegértésre –, a harmadik részben pedig nyelvtantesztet kellett kitöltenünk. Nem irodalmi szövegek, nem német nyelvű szerzők művei szolgáltatták ehhez az alapot, hanem érdekes és olvasmányos, többnyire ismeretterjesztő írások – amilyenekkel általában a magazinokban találkozhatunk. Számomra a nyelvtani rész volt az igazán emberpróbáló, de az alapos felkészülésnek köszönhetően azt is sikeresen megoldottam.

– Miként sikerült ilyen nyelvtudásra szert tenned? Gondolom nem az iskolai órákon sajátítottad el a német nyelvet!

– Ezt eltaláltad! Elsősorban a szüleimnek köszönhetem, akik már kiskoromban a tévé elé ültettek, így én a német csatornák műholdas adásai által úgy nézhettem a rajz- és mesefilmeket, mint mások tették azt a magyar műsorok révén. Ötéves koromra már folyékonyan beszéltem németül, de írni sokáig nem tudtam. Az iskola első osztályában angolt kezdtem tanulni, és csak ötödikben társítottam hozzá a németet.

 – Némileg sarkítva azt mondhatjuk, hogy szinte még a bilin ülve tanultál meg németül. De miért és kinek volt ez akkoriban fontos?

 – Apám rendszeresen követte a német nyelvű tévéműsorokat, vásárolta a német katalógusokat, sőt most is kizárólag csak német szövegeket böngész az interneten. Ha valamit nem értettem, akkor segített, megmagyarázta. Neki is talán az ősök iránti tisztelet, a családi kötődés miatt volt ez fontos – merthogy német származásúak vagyunk. Apám nagyanyja igazi sváb asszony, Erna Ertl volt, Hódságon lakott (az Ertl család már az 1700-as években ott élt), a Kobetits família pedig a szerémségi Bácsról származik. Ma is áll még a szülői házuk a város központjában. Apám elbeszéléséből tudom, hogy a nagyszülei időnként németül beszéltek egymással, főleg olyankor, amikor azt akarták, hogy az unoka ne értse, hogy miről folyik a társalgás. Nagyapám, aki 1937-ben született, még német nyelvű óvodába járt, de aztán Csantavérre költöztek és az iskolát már ebben a faluban kezdte. Ő nevelte apámat úgy, hogy valamely idegen nyelv, világnyelv ismerete nagyon fontos, sőt azt is mondogatta időnként, hogy ha a fia nem is, de talán majd az unokája egyszer még német földre kerül…

– Térjünk vissza a belgrádi versenyre! Milyen jutalommal érkeztél haza?

– A körzeti és az országos versenyen is elismerő oklevelet kaptam, a fővárosban egy ajándékkönyv is járt mellé, és részvételt nyertem egy egyhónapos németországi nyelvtanfolyamra. Berlinbe megyek majd augusztus folyamán. Ez egy igen drága és értékes nyelvtanulási lehetőség, úgy tudom, hogy 2500 euró a részvételi díj. Nekem ez most ingyen lesz! Nagyon örülök neki és hálás vagyok a tanárnőmnek azért, hogy felhívta a figyelmemet erre a megmérettetésre és segített a felkészülésben. Köszönet neki mindezért!

– Gondolkodtál-e már a továbbtanuláson?

– Az újvidéki Bölcsészettudományi Karra megyek, germanisztika tanszakra. Úgy értesültem, hogy az országos első helyezés birtokában felvételi vizsgát nem is kell tennem. És ha minden a tervem szerint alakul, akkor a tanulmányaim végeztével fordító/tolmács válik majd belőlem.

– Hallottam, hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén is jól szerepeltél.

– Első alkalommal vettem részt a versenyen, műfordítói kategóriában értem el második helyezést. Első díjat nem ítéltek oda, a második díjat osztottuk egy szabadkai fiúval. Egy német együttes dalszövegét ültettem át magyarra. Vasárnap délelőtt a KMV óbecsei gálaműsorában veszem majd át az érte járó elismerést és jutalmat.   

Szabó Angéla

A képen: A német nyelvi verseny első díjasa, Kobetits Dénes