Nyílt levél
Fél év alatt, a már egyszer szétesett, Magyar Nemzeti
Tanács Végrehajtó Bizottságának, a maradék folytonosságot megtestesítő, második
tagja is lemondott. Miután írásos formában benyújtotta lemondását, melyet nem
láthattak az MNT tagjai, a tanács legutóbbi ülésén, élő adásban, indokolta meg
lemondását, majd bekövetkezett a békésnek mondott válás.
Nagymonológjában sok mindenről beszélt a VB volt,
lemondását indokoló tagja. Érintőlegesen foglalkozva az MNT berkeiben
felgyülemlő, lassan mindent elárasztó szeméttel, nem nevezve nevén a szemetet, nevükön
a szemetelőket. Elegánsnak látszó magatartással tette ezt, és a szőnyeget
felhajtva, végül is, az MNT elnökének markába nyomta a seprűt, hogy a békésnek
látszó válás keretei közt immár az elnök söpörje a szőnyeg alá mindazt, ami oda
sem való.
Sok-sok megválaszolatlan kérdés maradt a távozó VB-tag
után.
Azóta már csend honol a tájon, és még tart az újságírók
meghatódottsága is. Meghatódottságukból felrezzenve, vajon fontosnak tartják-e
közelebbről is szemügyre venni a közpénzektől jól átitatódott témát? Vajon föl
merik-e tenni Elnök úrnak, minden titkok tudójának, a fontosabb kérdéseket?
Közösségünknek nem ártana, inkább hasznára válna, ha több
fény derülne az MNT és Végrehajtó Bizottságának működésére! Hogyan, milyen
módszerekkel is működik a Végrehajtó Bizottság? Amelynek hatáskörébe az MNT
hatalmi és hatalmaskodó többsége átadta a Tanács hatásköreinek meghatározó
többségét.
A békés válást hangoztató Elnök úr magyarázatokkal
tartozik! Azokra a kérdésekre is válaszolnia kellene, melyek ott maradtak,
melyek ott lógnak még a levegőben a június 10-ei ülés után.
1.
Ki volt, kik voltak azok, akik
meggátolták a, kiváló szakember hírében álló, VB-tagot abban, hogy belátást
nyerjen a szakmai, stratégiai programok lebonyolításába, különböző döntések
előkészítésébe és végrehajtásába, az elejétől a végéig?
2.
Az MNT által tervezett és irányított
programokról, azok lebonyolításáról, miért csak a sajtón keresztül
értesülhetett lemondott szakértőnk?
3.
Lemondott, kiváló szakértőnk, az MNT
Végrehajtó Bizottságának tagjaként, miért maradt ki a rendszeres jogi, szakmai
és belső szervezési konzultációkból?
4.
Lemondott, kiváló szakértőnk miért maradt
ki a VB tagjaként a kisebbségi akciótervet érintő, MNT-n belüli, belső
konzultációkból? Vajon kik és milyen felhatalmazások alapján vettek részt
ezeken a konzultációkon? Miért nem tud a Tanács és a közvélemény ezekről a
konzultációkról?
5.
Ki volt az a személy, aki az MNT-t
képviselte Antalfalván, a kultúra területére vonatkozó, kisebbségi akcióterv
kidolgozását segítő tanácskozáson? Vajon az MNT-t képviselheti-e olyan személy,
aki semmilyen módon nem kötődik az MNT-hez? Ki hatalmazta fel az illető
személyt, és a felhatalmazó visszaélt-e jogkörével?
6.
Elnök úr „nem jogászként kért fel, hogy vegyek részt a VB munkájában” –
állítja lemondott, kiváló szakértőnk. Nos, hát akkor miként is kérték fel? A
VB, a jelenlegi törvény szerint, hivatalos szakterületekre való felosztottság
nélküli, kollektív testület, melynek keretében a VB tagjai, elméletileg,
univerzálisan felkészült emberek, legalábbis azoknak kellene lenniük! Esetleg
vak bizalommal kellene támogatniuk mindazt, amit a „szakszolgálat” – azaz a
Hivatal! – előkészít számukra?
7.
Miért maradt ki lemondott, kiváló
szakértőnk, a VB tagjaként azon jogi konzultációkból, amelyeknek az MNT
működésének egész hátterét kellett volna szolgálniuk? Vajon a VB korábbi, jogi
felkészületlenségből adódó, bukása nem indokolta-e azt, hogy az MNT elnöke,
azonnali hatállyal, menessze jogi tanácsadóját, valamint az MNT hivatalvezetőjét?
Tulajdonképpen ki is a Hivatal vezetője? Vajon az a Bábi Attila, aki tagja volt
a bácstopolyai községi tanácsnak és a botrányos pénzügyek haszonélvezőjeként
távoznia kellett tisztségéről a polgármesterasszonnyal, és a mutyilista
megmaradásáért küzdő párt helyi vezetőivel együtt? Vajon Elnök úr, figyelembe
vette-e a Hivatalt vezető személy szakmai alkalmasságát? Saját meggyőződéséből
nevezte-e ki a Hivatal élére? Vagy pedig csak úgy kapta, mint Istentől szamár a
füleit?
8.
Vajon a VB és az MNT, az eddigiek során,
hány jogilag is megkérdőjelezhető döntést hozott, ha már – lemondott, kiváló
szakértőnk szerint! – a szakmai-jogtudományi integritás is ennyire veszélybe
került?
9.
Vajon az MNT-ben és a Végrehajtó
Bizottságában teljes mértékben az a politikai lojalitás az irányadó elv, mely
teljes dominanciával rendelkezik a szakmaiság felett?
10. Ki volt, kik voltak azok, aki(k) „zárt
ajtók mögött” próbálták meggyőzni lemondott, kiváló szakértőnket a jogilag
védhetetlen álláspontok képviseletére? Kinek, kiknek az utasítására és
felhatalmazásával tették ezt?
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül emlegetett békés válás csak a közösségét újra
lenéző, megtéveszteni igyekvő, szappanoperai epizóddá korcsosuló esemény.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül közvéleményünk,
választópolgáraink továbbra sem láthatnak tisztán, előlük továbbra is rejtve
maradnak azok a mechanizmusok, amelyekkel hazug módon működtetik azt a
testületet, amely állítólag nem pártérdeket, hanem egész közösségünk érdekeit
szolgálja.
Lemondott, kiváló, fiatal szakértőnk szakmai
felkészültsége csakugyan elismerésre méltó, azonban a kérdéseink árnyékában
bujdosó, teljesebb igazság közlését – szakmai integritásának megőrzése mellett
– ő sem tartotta fontosnak!
Mintha nem tudná, mennyire fontos a teljesebb igazság
ismerete; pláne egy-egy, hogy ne mondjuk: sorsfordító és közösségi döntés
alkalmával!
A VMDK elnöksége
2015. június 15.
2015. június 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése